Rogán Antal kezdeményezésére jutottak hozzá egy jövedelmező üzlethez, az úgynevezett letelepedési kötvények értékesítéséhez rejtélyes hátterű offshore-cégek. Az egyik cégcsoport azóta tucatjával vásárolt fel lakásokat az ország egyik legdrágább utcájában. Erről szólt Csonka Anna cikke, aki novemberben csatlakozott a Direkt36-hoz. Ebben a beszámolóban leírta, hogyan zajlott a nyomozás, és hogy milyen tanulságai voltak számára a munkának:

A letelepedési kötvény üzletről mindig mindenkinek ugyanazok a kérdések jutnak eszébe. Miért pont ezek a cégek kapták meg a jövedelmező üzleti lehetőséget? Miért árulhatnak offshore cégek magyar államkötvényeket? És legfőképpen: kikhez kerül a haszon valójában? Ezek mind fontos és izgalmas kérdések, de hiába született már rengeteg újságcikk arról, hogy valami nem stimmel a letelepedési kötvények körül, választ még egyikre sem kaptunk. Éppen ezért nagyon megörültem, amikor első feladatként a Direktnél kötvényes sztori felgöngyölítésével bíztak meg. Benne volt a lehetőség, hogy legalább egy kicsivel többet tudunk meg ennek a különös üzletnek a haszonszerzőiről.

Bár újságíróként korábban is voltak olyan sztorijaim, amelyeknek nem volt elég az íróasztal mellett ülve szorgalmas guglizással és céginfózással utána menni, a Direktnél a tényfeltárás egy teljesen más szintjébe tanulhattam bele. Az egyik legfontosabb talán az volt, hogy semmit nem szabad elhinni, amíg a saját szememmel-fülemmel meg nem győződtem a tény valódiságáról, vagy legalábbis ameddig olyan közel nem jutottam a saját szemmel-füllel megismeréshez, amennyire az az adott körülmények lehetséges. Nem szabad elhinni dolgokat, mert valaki egy korábbi cikkben már leírta, és nem szabad elhinni, csak mert egy megbízható forrás azt mondta. A folyamatos kétkedés egyébként nem egyszerű, mert sokszor kényelmesebb lenne hinni a másodlagos forrásoknak, és rendszeresen emlékeztetnem kell magam a megkérdőjelezésére.

Támogasd a hatalom ellenőrzését, fektess be a demokráciába!

[vimeo id=”158801352″ align=”center”]

Persze a folyamatos kétkedés miatt jut el az ember olyan meglepően szórakoztató helyekre is mint a földhivatal vagy a cégbíróság (sosem gondoltam volna, hogy a munkatársaimmal úgy fogunk beszélni a cégbíróság felkereséséről, mint valamilyen jutalomútról, pedig de). A  Bosnyák téri földhivatalban például annyit ültem az Andrássy úti Avenue Gardens apartmanok tulajdonosai után kutatva, a sorszámgép közvetlen közelében, hogy a végére simán helyettesítettem a biztonsági őrt, és mindenkinek türelmesen elmagyaráztam, melyik gombot kell megnyomnia. A cégbíróság pedig valószínűleg a legjobb sztorik lelőhelye: amíg a Kínában kötvények áruló cég magyar érdekeltségei kerestem az ősrégi gépeknél, hallottam, ahogy rosszarcú, kigyúrt úriemberek idegesen, akcentussal ukránok cégei után érdeklődnek, egy ügyvédjelölt pedig egy ismert politikus cégének az összes iratát kérte ki. Bevásárlókocsiban tolták fel neki a kötegeket néhány óra múlva.

A letelepedési kötvényekkel foglalkozni azért is izgalmas, mert ez egy határokon átívelő sztori, így ha elsődleges forrást szeretnék találni, akkor bizony hongkongi adatbázisokban is turkálni kell. Szerencsére a Direkt36 tagja egy olyan nemzetközi oknyomozó hálózatnak, amely rengeteg országban gondosan összegyűjtötte az elérhető céges adatbázisokat, így viszonylag egyszerűen és olcsón eljutottunk odáig, hogy kikérjük a letelepedési kötvényes céghálóba tartozó két vállalat cégmásolatát. Pethő András kollégámmal olyan izgatottan vártuk, hogy megérkezzenek a dokumentumok, mint egy különösen izgalmas film végét, de sajnos a cégkivonatból semmi érdemi információ nem derült ki, főleg nem az, hogy kik a tulajdonosok.

Ehhez hasonló izgatottsággal vártam a hongkongi kötvényes cég igazgatójával, Lian Wanggal beígért  és a cég magyarországi PR-ját végző ügynökség által folyamatosan elhalasztott találkozót is. Ebből végül – nem annyira váratlanul – semmi nem lett, és csak az vigasztalt, hogy a sajtósuk szerint a kérdéseim „felkavarták az állóvizet” Lian Wangéknál. Végül is ez is valami: tudják, hogy figyelünk arra, hogyan élnek ezzel az államtól kapott üzleti lehetőséggel.

Nagy elánnal vetettem bele magam a letelepedési kötvényes történetbe, de rá kellett jönnöm, hogy az oknyomozó munka nem csak azért sziszifuszi, mert kétszáz helyrajzi számot kell lekérni és táblázatba írni egyetlen cikkhez, hanem azért is, mert a nagy eredmények váratnak magukra. Nem minden cikknek lesz kézzel fogható, közvetlen következménye, de talán nem is csak ez a lényeg, hanem, az is, hogy van, aki követi a közpénz útját. És ebben a cikkben épp azt tudtuk bemutatni, hogyan jutnak el egyesek egy állami biznisz megszerzésétől luxuslakások tömeges felvásárlásáig.

Ha csatlakozni szeretnél a támogatói körhöz, kattints ide!

Ha bármi kérdésed van a kampánnyal vagy a munkánkkal kapcsolatban, örömmel várjuk a tamogatas@direkt36.hu címen.