2022 tavaszán az Orbán-kormány erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy hozzájuthasson azokhoz a forrásokhoz, amelyeket az Európai Unió a Covid okozta gazdasági károk enyhítésére szánt. Az újjáépítési alapnak nevezett keretből Magyarországnak több milliárd euró járna, az EU azonban főleg korrupciós kockázatokra hivatkozva ezt az összeget visszatartotta.

Mint kiderült, nem voltak alaptalanok a korrupció miatti aggodalmak. A magyar ügyészség épp 2022 áprilisában közölte, felszámoltak egy olyan, kormánytisztviselőkből is álló hálózatot, amelynek tagjai uniós pénzek ellopásában segédkeztek. A nyomozás arra jutott, hogy a Pénzügyminisztérium és a Miniszterelnökség több munkatársa összedolgozva többször is elintézte, hogy a számukra kenőpénzt fizető cégek pályázatai nyerjenek.

Az egyik meggyanúsított főosztályvezető ráadásul a Miniszterelnökség olyan részlegén dolgozott, amelynek az volt a feladata, hogy Magyarország az EU-s újjáépítési alapból megkapja a neki járó összegeket.

Az ügyről korábban több részlet is megjelent a sajtóban, a Direkt36 azonban most megszerezte a Központi Nyomozó Főügyészség által összeállított vádiratot, amely minden korábbinál részletesebben mutatja be azt, hogy az ügyészség szerint milyen bűncselekmények történtek. Ez még csak a vádhatóság által összegyűjtött információkat tartalmazza, a megvádolt személyek bűnösségéről majd a bíróság fog dönteni, de ez a per még nem kezdődött el.

Az ügyészség által összeállított közel 400 oldalas dokumentumból azonban egy olyan kép rajzolódik ki, amely szerint az egyik pénzügyminisztériumi dolgozó irányításával működő szervezet éveken keresztül a pályáztatási rendszer szinte minden pontjába bele tudott avatkozni. Feljavították a kenőpénzt fizető cégek pályázatait, az elbírálás során törölték a pályázatok alkalmatlanságára utaló nyomokat, a projekteket lezáró helyszíni ellenőrzéseket pedig meghamisították.

Az ügynek összesen 54 vádlottja van, köztük olyan emberek, akik magas állami pozíciókat töltöttek be korábban. Közéjük tartozik Barta-Eke Gyula, aki Palkovics László korábbi miniszterrel együtt vezetett egy állami tulajdonú vállalatot, korábban pedig a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kancellárja volt. A vádlottak között szerepel egy korábbi, uniós pénzek kifizetéséért felelős helyettes államtitkár, Karsai Tamás is. (A cikkben azokat a vádlottakat nevezzük meg teljes nevükön, akik állami pozíciójukban döntési jogkörrel rendelkeztek.)

Az ügyészség a Direkt36 megkeresésére azt írta, a nyomozás közben 300 pályázatot vizsgáltak meg, 50 helyszínen tartottak kutatást, ezek során pedig több mint 100 ezer oldalnyi nyomozati irat keletkezett. Azt is hozzátették, hogy az ügyben idén februárban emeltek vádat a Budapest Környéki Törvényszéken. A kormány azt közölte, hogy az ügyben „érintett dolgozók munkaviszonya, beosztástól függetlenül azonnali hatállyal megszűnt”.

A vádiratot megszerezte a 24.hu is, amely kedd reggel tette közzé az erről szóló cikkét.

Pálinka helyett pénzt kért

A vádirat szerint a bűncselekmény-sorozat központi figurája, egyben elsőrendű vádlottja K. Tamás, aki különböző állami intézményeknél 2011 óta foglalkozott uniós pályázatokkal. Ezt a munkát végezte szakmai referensként a Nemzetgazdasági Minisztériumban, majd 2018 után a tárca jogutódjánál, a Pénzügyminisztériumnál (PM) is.

K. Tamás a vádirat szerint 2015 elejére kialakított maga körül egy pályázatírókból, pályázatokon induló cégek képviselőiből álló ügyfélkört. A megítélt támogatás bizonyos százalékáért cserébe elintézte a számukra, hogy az ő pályázataik nyerjenek. Az ügyészség szerint fizetségként jellemzően a támogatások 6-8 százalékát kérte. K-t a csalások elkövetésében hat pénzügyminisztériumi munkatársa is segítette, akik között több osztályvezető is volt.

A vádirat hosszan részletezi, hogy a pénzért cserébe K. és társai milyen szolgáltatásokat nyújtottak. Ügyfeleiknek már a pályázatok benyújtásában segítséget ajánlottak. A vádirat megemlít egy olyan esetet, amikor egy K.-val együttműködő pályázatíró, H. Anita 2021 februárjában az erre a célra kijelölt honlapon nem tudta benyújtani egy általa képviselt cég pályázatát. K. és társai előbb telefonon próbáltak segíteni neki. Miután így sem jártak sikerrel, elkérték a pályázó felhasználónevét, jelszavát, és a rendszerbe belépve maguk oldották meg a problémát. A pályázatot ezt követően már be lehetett adni.

K. Tamásék segítsége itt nem állt meg, az ügyészség szerint a megvádolt kormánytisztviselők a pályázatok elbírálási folyamataiba is belepiszkáltak. A vádirat több erről szóló esetet is felsorol.

Egy pénzügyminisztériumi referens az egyik pályázattal kapcsolatban például megállapította: „a beszerezni tervezett gépek nem fognak elférni a helyszínen”. K. egyik bűntársa, egy minisztériumi osztályvezető, a beosztottja véleményét úgy küldte tovább, hogy abból ezt a részt kitörölte.

Egy másik pályázat esetén ugyanez az osztályvezető a beosztottja véleményéből azt törölte, hogy a pályázó által „csatolt szándéknyilatkozatok valószínűleg hamisak”.

Ha a pályázatokkal kapcsolatban felmerülő problémák miatt a PM hiánypótlást rendelt el, a vádirat szerint K.-ék akkor is igyekeztek segíteni. Ilyen esetekben a hiánypótlási kérelmeket még a hivatalos kiküldés előtt eljuttatták az érintett pályázók számára. Ez azért jelentett segítséget, mert a hiánypótlás megválaszolására – onnantól kezdve, hogy az érintett letöltötte azt az elektronikus rendszerből – csak egy meghatározott idő állt rendelkezésre.

A hiánypótlásokkal más módon is csaltak a vádirat szerint. Többször előfordult, hogy a megvádolt kormánytisztviselők átnézésre megkapták a hiánypótlásokat még azelőtt, hogy a pályázó hivatalosan benyújtotta volna azt. A vádirat szerint egy esetben például azt javasolták a pályázó cégnek, hogy a hiánypótlásban egy „magasabb, valótlan összeget tüntessenek fel árbevételként, mivel azt az elbírálás során nem fogják vizsgálni”. A pályázó cég így is tett, 2022 februárjában pedig 700 millió forintos támogatást nyert. Igaz, a támogatási szerződés megkötéséhez a PM újabb feltételeket írt elő a cég számára.

Az ügyészség több esetben azt is rekonstruálta, milyen körülmények között történt meg a kenőpénz átadása. Egy hulladékfeldolgozó cég tulajdonosától K. például annak ellenére is juttatást várt, hogy annak pályázata végül K.-ék segítsége nélkül is nyert. Mivel a pályázó ezzel nem volt tisztában, belement a dologba. A fizetségről azonban előzetesen nem állapodtak meg, így az később egy kínos jelenethez vezetett.

A cégtulajdonos 2021 őszén a budapesti Szent István-bazilika közelében találkozott K.-val. A vádirat szerint a férfi egy „Gyulán gyártott élelmiszerekből álló ajándékcsomagot – vadhúst, kolbászt és pálinkát – adott át” K.-nak. A kormánytisztvelő erre reagálva azt közölte:

„az ajándékcsomagot köszöni, de neki a segítségéért cserébe 2 millió forintra lenne szüksége”.

Az ügyészség szerint az összeget K. néhány nappal később kapta meg egy budaörsi Shell-kúton.

A vádirat szerint egy másik pályázat esetén olyan is előfordult, hogy a győztes cég képviselője a pályázatírón keresztül „egy hungarocellből készült ételszállító dobozban” juttatta el a 2 millió forintot K.-ék számára.

A jelenleg is házi őrizetben lévő K. Tamást budapesti házában kerestük fel. A férfi ekkor azt közölte, hogy a vádirat tartalmát nem ismeri. Hozzátette, hogy azokat a bűncselekményeket, amelyekkel megvádolták, nem követte el. Azt is állította, egy politikai leszámolás áldozata, azért fogták perbe, mert keményen kritizálta a magyar kormány különutas külpolitikáját a nyomozás során lehallgatott beszélgetésekben.

Palkovics mellől

A kormánytisztviselőkkel kapcsolatban álló pályázatírók nem csak K.-tól kaptak segítséget. A vádirat szerint a korrupciós bűncselekményekben részt vett Barta-Eke Gyula is, aki szintén egy pályázatokkal foglalkozó állami szervezetet irányított.

Barta-Eke korábban Ózd fideszes alpolgármestere volt. A sajtóban a neve azt követően szerepelt többször, hogy 2015-ben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kancellárjaként az egyetem tévéjének egyik főzős műsorában a jelen lévő nőknek felajánlotta, adáson kívül segít nekik teherbe esni.

Barta-Eke korábban több olyan állami cégben is vezető pozíciót töltött be, amelyek akkor a Palkovics László vezette Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) alá tartoztak. Az egyik ilyen az önvezető autók fejlesztésére szánt zalaegerszegi tesztpálya projektcége volt. Barta-Ekét az Autóipari Próbapálya Zala Kft. ügyvezetőjévé 2020 októberében nevezték ki.

Miután Palkovics 2022 végén távozott a kormányból, Barta-Ekével közösen irányította tovább a céget. Az üggyel kapcsolatban megkerestük Palkovicsot, akitől többek között megkérdeztük, hogy az ügyészségi nyomozás hogyan befolyásolta Barta-Eke pozícióját. Palkovics azt közölte: Barta-Ekének az Autóipari Próbapálya Zala Kft-nél betöltött cégvezetői tisztsége idén március közepén megszűnt.

Barta-Eke 2019-ben vett át az ITM alá tartozó IFKA Közhasznú Nonprofit Kft.-t, amelynek a vádirat szerint bizonyos uniós pályázatok esetében volt szerepe. Ezen pályázatok esetén az IFKA-nak elő kellett minősítenie a pályázó cégeket. Ha a pályázók nem rendelkeztek ilyen minősítés után kiadott tanúsítvánnyal, akkor a Pénzügyminisztérium elutasította a pályázatukat.

A vádirat szerint Barta-Eke ilyen tanúsítványok kiadásáért egy ismerősén keresztül darabonként 3 millió forint kenőpénzt kért. Az ügyfelei számára a tanúsítvány megszerzése után azt is felajánlotta, elintézi, hogy az adott cég nyerjen a PM pályázatain is. Ezért cserébe a megítélt támogatás 4 százalékát kérte az ügyészség szerint. Erre az esetre azonban már járt kedvezmény is, és ha a pályázat nyert, akkor a végösszegből levonták a tanúsítványért járó 3 milliót. A vádirat több ilyen esetet is felsorol, Barta-Eke ezekért összesen legalább 78 millió forint kenőpénzt kapott az ügyészek szerint.

Átvágták egymást

A hatékonyan működő szervezet tagjai a vádirat szerint néha egymást megvezetve nyerészkedtek a pályázatokon. Ilyen történetekben kerül elő K. egykori minisztériumi főnöke, Karsai Tamás. Karsai 2014 és 2018 között a PM jogelődjénél, az NGM-ben az uniós pénzek elosztásáért felelős helyettes államtitkár volt.

Miután Karsai távozott a helyettes államtitkári posztjáról, a vádirat szerint 2021 tavaszán kapcsolatba került a K. környezetéhez tartozó egyik pályázatíróval, H. Anitával. Karsai már az első találkozójukon felajánlotta, hogy pénzért cserébe segítene H.-nak egy olyan pályázattal kapcsolatban, amelyben éppen elakadt. Karsai az ügyészek szerint azt állította, hogy továbbra is jóban van a PM több vezetőjével.

Karsai ezt követően találkozott is az egyik PM-es főosztályvezető ismerősével, ő azonban a konkrét ügyben nem segített neki. A H. által képviselt cég ügyei időközben megoldódtak, Karsai pedig a vádirat szerint azt állította H. Anitának, hogy az ügymenet neki köszönhetőn gyorsult fel. Az ügyészség szerint Karsai ezért cserébe 5 millió forintot kért, az összeget pedig meg is kapta.

Az ügyészek szerint Karsai ezt követően, 2021 nyarán ajánlotta fel H.-nak, hogy a kapcsolatrendszerét latba vetve később is tud segíteni. A vádiratban az áll, hogy ezért cserébe havi 500 ezer forintot kért. Karsai a vádirat szerint H. Anita meggyőzése érdekében „kifotózott kommunikációkkal, e-mailek bemutatásával” bizonygatta, hogy korábbi kapcsolatai továbbra is élnek. Osztályvezetőt, két főosztályvezetőt és egy helyettes államtitkárt nevezett meg, akiket majd be tud vonni a csalásokba. H. Anita hitt neki, és a vádirat szerint legalább kilenc alkalommal fizetett is Karsainak. Az azonban nem derül ki a dokumentumból, hogy Karsai ezekért az összegekért cserébe végzett-e bármilyen tevékenységet.

A volt helyettes államtitkár ügyvédjén keresztül azt közölte: nem kíván válaszolni a kérdéseinkre, „a bíróság előtt kívánja tisztázni magát.”

A Miniszterelnökség elsikálta

A vádirat szerint a csaló hálózatnak arra is volt megoldása, ha egy-egy pályázat elakadt a PM-ben. Ehhez olyan kapcsolatuk segítségét vették igénybe, aki előbb az ITM-ben, később pedig a Miniszterelnökségen dolgozott. Ő P. Zsolt volt, akinek pozíciójából fakadóan beleszólása volt abba, hogy az uniós pályázatokat elutasítás esetén másodfokon hogyan bírálják el.

A vádirat példaként több érdekes esetet is részletesen bemutat.

Az egyik ilyen történetben egy pályázó cég az általa megvalósítani tervezett projektjéhez több másik cég árajánlatát is csatolta, de az egyikről, egy román cég ajánlatáról a PM megállapította, hogy hamis. A tárca ezért a pályázó cég kérelmét elutasította.

Két héttel később a PM azonban levelet kapott egy olyan címről, amelynek mailcíme a román cégétől eltérően nem „ro”-ra, hanem „co”-ra végződött. A levél azt bizonygatta, hogy az árajánlat hiteles, azt valóban a román cég adta. A PM hivatalosan kapcsolatba lépett a román céggel, amely határozottan tagadta az árajánlat kiadását. A PM ezt követően szabálytalansági eljárást indított, visszakövetelték a cégnek már addig kifizetett támogatást, és azt is mérlegelték, hogy feljelentést tesznek az ügyben.

A vádirat szerint azonban K. Tamásék még ez után sem adták fel, hogy segítsenek a cégnek. Felkeresték P. Zsoltot, hogy másodfokon hajlandó lenne-e megsemmisíteni a PM döntését. P. javaslatára az ITM-ben olyan döntés született, amely új eljárásra kötelezte a PM-et. A tárca ennek során ismét megkereste a román céget, és újra arra a következtetésre jutott, mint korábban, vagyis hogy az árajánlat hamis.

Másodfokon ismét P.-hez került az ügy, aki ekkor már a Miniszterelnökségen dolgozott. Időközben ugyanis az ITM uniós forrásokkal foglalkozó részelege a Miniszterelnökséghez került. P. Zsolt itt annak a helyettes államtitkárságnak volt a főosztályvezetője, amely az EU újjáépítési alapjából Magyarországnak járó pénzek megszerzésével foglalkozott. (Időközben a pénzeknek csak kis részét kapta meg Magyarország, a teljes összeget továbbra sem.)

A vádirat szerint P. annak ellenére a PM döntésének megsemmisítését javasolta, hogy ezzel az egyik munkatársa nem értetett egyet. A döntés indokolása az volt, hogy „az irányító hatóság (vagyis a PM) továbbra sem tárta fel hitelt érdemlően az árajánlat valótlanságát.”

A vesztegető cég képviselője mindezért 9 millió forintot adott a megvádolt kormánytisztviselőknek, az összegből 2 millió jutott P. Zsoltnak – áll a vádiratban.

Az ügyészek ismertetnek egy másik olyan történetet is, amelyben a csalással vádolt hálózatnak P.-re volt szüksége. Ebben az esetben egy cég akkor jutott volna hozzá a támogatáshoz, ha igazolni tudja, hogy a javasolt helyszín alkalmas a projekt megvalósítására. Az ügyészek szerint mivel K. Tamásék tisztában voltak azzal, hogy a helyszín alkalmatlan, így P. segítségét kérték.

A vádirat szerint P. Zsolt a PM egyik főosztályvezetőjénél is lobbizott 2021 decemberében annak érdekében, hogy a pályázó cég megkapja az igényelt támogatást. P. ennek során az ügyészek szerint valótlanul azt állította, hogy mindez a főnökének, az uniós pénzek lehívását előkészítő helyettes államtitkárnak, Leveleki Zsoltnak a kérése. Később Levelekit – akit az ügyészség nem vádolt meg semmivel – P. meggyőzte arról, hogy a pályázat ügyében mindössze szakmai baki történt. Így ennek köszönhetően a cég hozzájutott az 541 millió forintos támogatáshoz.

Néhány hónappal később, 2022 szeptemberében Leveleki lemondott a helyettes államtitkári posztjáról. A lemondás okát nem nevezték meg, az erről szóló cikkek azonban megemlítették, hogy az ügyészség által leleplezett korrupciós ügy egyik gyanúsítottja Leveleki beosztottja volt. Leveleki neve az ügy vádlottjai között nem szerepel.

P. Zsolt a megkeresésünkre azt közölte, „a büntetőeljárással kapcsolatos álláspontomat nem a sajtón keresztül, hanem a tárgyalóteremben szeretném majd ismertetni”. Leveleki a Direkt36-nak azt írta: nem volt tudomása arról, hogy bűncselekmény zajlik az általa irányított területen. Hozzátette azt is, posztjáról személyes okok miatt mondott le, annak nem volt köze a korrupciós ügyhöz.

60 éves gépekről állították, hogy újak

Az ügyészek azzal is vádolják K. Tamásékat, hogy a projektek ellenőrzésén szintén nyerészkedtek. A vádirat szerint az ügyfélkörük számára felajánlották, hogy kenőpénzért cserébe kedvezően tudják befolyásolni a támogatott projekteket lezáró helyszíni ellenőrzéseket is. K. Tamás egyik bűntársa ugyanis a PM-en belül a helyszíni ellenőrzésekért felelős osztályvezető volt. Így az ügyészek szerint azokra az ellenőrzésekre, amelyekért cserébe kenőpénzt kértek, az osztályvezető magát, illetve bűntársait osztotta be.

A vádirat több mint negyven ilyen esetet sorol fel. Az egyik ellenőrzés során például azt rögzítették a jegyzőkönyvbe, hogy a projekthez szükséges új eszközöket a pályázó egy kivételével mind beszerezte. Ezzel szemben a vádirat szerint a helyszínen „újonnan beszerzett gépek helyett az 1960-1980-as évek között gyártott eszközök voltak”.

Az ügyészek állítják, hogy K. egyik társa „megkísérelt a jegyzőkönyv mellékleteként olyan fényképfelvételeket készíteni, amelyeken a gépek újnak látszanak, azonban ez nem sikerült, ezért a fényképeket a jegyőzkönyvhöz nem csatolta”. K. Tamásék mindezért 5 milliót kaptak a vádirat szerint.

Egy másik esetben a támogatott cég telephelye egy Bács-Kiskun megyei faluban olyan rossz állapotban volt, hogy nem volt alkalmas az ellenőrzésre. Az ellenőrzést ezért ugyanabban a faluban, de egy másik helyszínen folytatták le, miközben a jegyzőkönyvbe az eredeti helyszín címét írták. „Az ellenőrök a megvalósítási helyszínt – tudva arról, hogy az a projekt megvalósítására alkalmatlan – nem tekintették meg, hanem csak a projekt dokumentumait ellenőrizték” – írja erről a vádirat. Az ügyészség megfogalmazása szerint ezután „legalább 450 ezer forint” ütötte a megvádolt kormánytisztviselők markát.

A „Husi” és a „Faszfej”

A vádirat szerint kiterjedt hálózatot működtető K. Tamás igyekezett elrejteni a nyomait. A korrupciós bűncselekményekhez erre a célra vett butatelefonokat, illetve titkosítást lehetővé tevő Protonmail nevű levelezőrendszert használtak. Az esetleges lehallgatásokkal szemben pedig úgy próbáltak védekezni, hogy a különböző tevékenységeket, személyeket kódneveken emlegették egymás között. A helyszíni ellenőrzést például „Gestapónak”, Barta-Ekét „B. Úrnak”, P. Zsoltot „Pulyka husinak” vagy „Husinak”, Karsait „Kékszakállnak” vagy „Lisztes Krisztiánnak”, egy másik bűntársukat pedig „Faszfejnek” hívták.

K. Tamásék mindezek ellenére is lebuktak. Ez a lehallgatások mellett többek között annak volt köszönhető, hogy az ügyészség vádalkut kötött az egyik gyanúsítottal. K.-hoz 2022 tavaszán egy banki ügyintéző ismerősén keresztül jutott el az az információ, hogy a hatóságok megkérték a pénzintézeteket, adjanak tájékoztatást K. pénzügyi adatairól.

K. ugyanis a vád szerint összesen 491 millió forintnyi kenőpénzt vett át, ebből pedig legalább 314 millió maradt nála. A szervezet irányítója a készpénz egy részéből ingatlanokat vett, 180 milliót pedig banki széfekben helyezett el.

K. először azt hitte, hogy a NAV nyomoz utána egy korábban általa vezetett cég ügyében. Azért, hogy a pénz eredetét igazolni tudja, egy ügyvéd barátjától kért segítséget.

Az ügyvéd a vádirat szerint azt javasolta K.-nak, hogy az édesanyjával írasson okiratot arról, hogy a pénzt évekkel ezelőtt ő adta a fiának. Az ügyészek állítják, hogy K. fel is kereste a 75 éves, rákbetegségének kiújulása miatt éppen kórházban fekvő édesanyját, és megíratta vele a dokumentumot.

Később az ügyvéd némi ellenkezés után 100 ezer forint ellenében ügyvédi ellenjegyzéssel is ellátta a dokumentumot. 2022. április 20-án, amikor az ügyészség munkatársai házkutatást tartottak K. Tamásnál, K. ezzel a dokumentummal próbálta a pénz eredetét igazolni, sikertelenül.

Az ügyben megvádolták az ügyvédet is, aki a Direkt36-tal azt közölte, hogy „a vádirat az ügyészség által is tudottan hamis, valótlan tényállításokat tartalmaz”. Azt írta, az okiratot szerkesztésében nem vett részt, azt ügyvédként sem jegyezte ellen, így ezért pénzt sem kapott. Hozzátette azt is, hogy nem volt tudomása arról, hogy K. Tamásnak korrupcióból származó pénz lenne.

Borítókép: A Pénzügyminisztérium Nádor téri épülete / Wikimedia