“A járvány minden pillanatában az egészségügyi dolgozók is, szociális otthonok dolgozói is […] mindig megkapták azokat a védőfelszereléseket, amelyeknek a használata indokolt volt”. Ezt Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere jelentette ki egy május végi interjúban. Kásler ezzel azokra az ellenzéki kritikákra reagált, amelyek szerint nem volt elég védőfelszerelés a szociális intézményekben dolgozóknak. A miniszter szerint aki ezt állítja, az egyszerűen nem mond igazat.

Káslertől eltérően látja a helyzetet az a tucatnyi forrás, akikkel az elmúlt hetekben beszéltünk arról, hogyan nézett ki a járvány elleni védekezés belülről az állami fenntartású bentlakásos szociális intézményekben, azon belül is a fogyatékossággal élők és pszichiátriai betegek otthonaiban. Az ország különböző városaiban működő intézményekben dolgozó ápolók és gondozók csak azzal a feltétellel beszéltek a tapasztalataikról, hogy a nevüket nem közöljük, mert attól félnek, hogy elvesztenék az állásukat.

A miniszter állításával szemben ők arról számoltak be Direkt36-nak, hogy leginkább a saját leleményességükön múlt és múlik, hogy van-e elég védőfelszerelés az intézményekben. Több bentlakásos otthon munkatársa panaszkodott arra, hogy főként adományba kapják vagy maguknak készítik a maszkokat, de olyan intézmények is vannak, ahol az ellátottak is besegítenek a munkába, és maszkot varrtak a saját gondozóiknak.

A források arra is panaszkodtak, hogy a járvány elleni védekezés érdekében előírt szabályok nehezen betarthatók az otthonokban. A zsúfoltság is nagyobb lett, mert mindenhol karanténszobákat kellett kialakítani, miközben a legtöbb intézményben már így is túl sokan laktak rossz körülmények között.

Mostanra az is világossá vált, hogy míg az egészségügyben dolgozók július elején 500 ezer forint jutalomban részesülnek a helytállásukért, a szociális ellátásban dolgozók nem kapnak semmiféle pénzjutalmat, hiába kérték többször is a szakszervezetek. „Nagyon el vagyunk felejtve, csak az idősekért tesznek a civilek is, nem értem, ránk miért nem gondolnak” – mondta egy nyugat-magyarországi, fogyatékossággal élőknek otthont adó intézmény ápolója a Direkt36-nak. Migács Tibor, a Szociális Munkások Demokratikus Szakszervezetének elnöke pedig így foglalta össze a helyzetet: „A tagjaink mindig azt mondják, hogy megfeledkeznek rólunk. Erre én azt szoktam mondani, hogy nem megfeledkeztek, hanem soha nem is érdekeltétek őket igazán.”

Az állami fenntartású szociális intézményeket felügyelő, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) háttérintézményeként működő Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF) megkeresésünkre azt válaszolta, hogy az alájuk tartozó otthonokat ők látják el védőfelszereléssel, a beszerzés koordinálásban pedig a megyei kirendeltségek vesznek részt. Az Operatív Törzs és az Emmi sem válaszolt a szociális intézményeket érintő kérdéseinkre.

Pár tízezer ember, akiket elfelejtettek

Magyarországon összesen körülbelül 90 ezer ember él bentlakásos szociális otthonokban. Közülük a legtöbben (a Központi Statisztikai Hivatal 2019-es adatai szerint 54 ezren) idősotthonokban laknak. Velük az Operatív Törzs is kiemelten foglalkozott, az ő problémáik sokszor szóba kerültek a napi sajtótájékoztatókon és a kormányzati kommunikációban is.

A szociális intézményekben élő második legnagyobb csoportról azonban alig esett szó a járvány során. Ők az ilyen otthonokban lakó fogyatékossággal élők és a pszichiátriai betegek (a KSH szerint előbbiek több mint 14 ezren, utóbbiak 8 ezren voltak 2019-ben). Erről a több mint 22 ezer emberről több ezer ápoló, gondozó és más kisegítő személyzet gondoskodik napi szinten szerte az országban.

Az intézmények egy része integrált, azaz olyan hely, ahol idős emberek laknak együtt valamilyen fogyatékossággal élőkkel. Bár a magyar kormány kötelezettséget vállalt rá, hogy az 50 főnél nagyobb intézményeket bezárja, és helyettük közösségi lakhatási lehetőségeket hoz létre, ez a folyamat az ENSZ április közepén megjelent jelentése szerint nem halad megfelelően.

A magyarországi koronavírus fertőzöttek nagy része idősotthonban lakik. A kormány adatai szerint 33 intézményben jelent meg a vírus, ahol összesen 5991 embert lát el 2301 gondozó. Az ápoltak közül 899, a dolgozók közül 142 igazolt fertőzött volt június elején, és összesen 127 gondozott hunyt el.

A betegség nem csak időseket gondozó, hanem fogyatékossággal élőket ellátó otthonokban is megjelent. A szegedi Vakok Otthonában (ahol pszichiátriai betegeket is gondoznak) még április végén jelentettek fertőző eseteket. Május 11-én pedig Müller Cecília országos tisztifőorvos arról beszélt, hogy a Zala megyei fertőzöttek száma idősotthonok és egy „más típusú bentlakásos intézmény” miatt ugrott meg. A Népszava írta meg, hogy ezeknek a fertőzötteknek egy része a súlyos, halmozott fogyatékossággal élőket gondozó Zala Megyei Gondoskodás Egyesített Szociális Intézmény Napraforgó Otthonához köthető.

Tompai szociális gondozók üzennek a járvány kitörése után. Fotó: Facebook

A kormány is tisztában van vele, hogy mennyire kockázatosak a szociális intézmények a vírus terjedése szempontjából. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) már márciusban figyelmeztetést adott ki erről, de a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) egy áprilisi iránymutatásában is az szerepel, hogy „a bentlakásos szociális intézményekben kialakuló COVID-19 fertőzéseknek, illetve járványoknak különösen súlyos hatásai és következményei lehetnek”. „A vezetők is azt mondogatják, hogy muszáj kihúzni ezt a néhány hetet, mert ha ide bekerül a vírus, vége mindennek, mert nagyon sok a krónikus beteg” – mondta a Direkt36-nak egy ápoló.

Május 19-én Fülöp Attila szociális ügyekért felelős államtitkár azonban elismerte, hogy a fogyatékossággal élőket és pszichiátriai betegeket ellátó otthonok kevesebb figyelmet kaptak az elmúlt hetekben. Május 26-án az országos tisztifőorvos pedig már azt mondta, hogy a legnagyobb kihívás az, hogy a zárt közösségekből eltűnjön a vírus, ezért a második ütemben újabb idősotthonokban, szociális intézményekben folytatódnak a szűrővizsgálatok. Azt azonban az Operatív Törzs többszöri kérdésünkre sem árulta el, hogy mennyi megbetegedés és haláleset volt más, nem időseket gondozó szociális intézményekben. Arra a kérdésünkre sem válaszoltak, számon tartják-e, hogy a vírusban elhunytak közül hányan éltek valamilyen fogyatékossággal.

A gondozottak varrtak maszkot az ápolóknak

A szociális intézmények védelméről az NNK április elején adott ki egy protokollt, ami részletekbe menően leírja a védőeszközök használatát, például külön ábrával szemlélteti a helyes kesztyűfelvételt. Bár Kásler szerint mindig mindenből volt elég, a Direkt36-nak nyilatkozó források azt állították, hogy még ha voltak is védőeszközök, ahhoz nem volt elegendő, hogy rendszeresen cseréljék. A fogyatékossággal élőket gondozó otthonok közül először a Szegedi Vakok Otthonában jelent meg a fertőzés. Egy ott dolgozó forrás azt állította, hogy az állam nem sokat foglalkozott a szociális otthonokkal, amikor kitört a járvány. „Most, hogy kemény a helyzet, adott egy kevés dolgot, de ez még mindig kevés” – tette hozzá.

„Az elején nagyon mérges voltam, mert a spórolás miatt nekünk is kevés fertőtlenítő jutott, egy litert kaptak az osztályok dolgozói” – írta a legnagyobb magyarországi bentlakásos szociális intézményben, a 720 férőhelyes szentgotthárdi otthonban dolgozó forrás. Náluk szájmaszkból is csak nagyon kevés, régi típus kórházi papírmaszk volt, illetve a dolgozók házilag gyártottak maguknak vászonmaszkot.

Egy rehabilitációs intézmény gondozója májusban a maszkokról azt írta a Direkt36-nak, hogy „szájmaszkokat az intézmény korlátozott mennyiségben nyújt nekünk, az eldobhatóból alig van, egy kezemen meg tudom számolni, hogy a vírus óta hányszor kaptunk belőle […] Az egyik lakónak varrógépe van, így ő azóta folyamatosan varrja nekünk a textil maszkokat. Szerencse, hogy ő van nekünk, mert így már jó pár mosható maszkunk van”. A Szegedi Vakok Otthonában pedig a dolgozók maguknak varrtak maszkot a használt lepedőkből a járvány elején egy dolgozó szerint.

Migács Tibor szakszervezeti vezető a védőfelszerelésekről azt mondta, információi szerint április óta már biztosít a fenntartó valamennyi felszerelést az intézményeknek, de rapszodikus, kiszámíthatatlan módon, tartalékot pedig nem tudnak felhalmozni. Budapestről olyan, szerinte abszurd helyzetet is megemlített, amikor az SZGYF közölte az alá tartozó fogyatékossággal élőket gondozó intézménnyel, hogy 479 Ft/db áron tudnak szerezni nekik vászonmaszkokat, miközben saját állítása szerint is az SZGYF feladata lett volna az intézmény felszerelése. De beszéltünk olyan nyugat-magyarországi szakdolgozóval is, aki azt állította, semmiféle védőfelszerelés nem érkezett hozzájuk az SZGYF-től még áprilisban sem.

Az elmúlt hónapokban az is jellemző gyakorlat volt, hogy az intézmények nem vártak az államra. Egy fővárosi fogyatékossággal élőket ellátó intézmény 10 millió forintért saját költségvetése terhére vásárolt védőeszközöket. Egy, az intézmény belső ügyeit ismerő forrás szerint ez akkora kiesést jelent, hogy az intézmény pénze még az év vége előtt elfogyhat. Az eszközök ráadásul meg sem érkeztek hozzájuk április végéig, csak később.

A védőeszközök beszerzésével és a bentlakásos szociális otthonok felszereltségével kapcsolatban több kérdést is feltettünk SZGYF-nek, de mindössze annyi választ kaptunk, hogy a védőeszközök folyamatosan érkeznek az otthonokba, a felhasználás módjáról pedig maguk az intézmények kötelesek gondoskodni. Hozzátették, hogy az intézmények az Operatív Törzs döntése alapján a központi keretből is részesülnek védőfelszerelésben. Az Operatív Törzs maga nem válaszolt a védőeszközökkel kapcsolatos megkeresésre, ahogy az Emmi sem.

A szakszervezetek több levelet is küldtek a járványhelyzet alatt a döntéshozóknak, hogy több védőeszközt harcoljanak ki az intézményeknek. Egy április 17-én kelt levélben védőfelszerelést és átfogó tesztelést is kértek Orbán Viktortól, hogy az intézmények ne váljanak a járvány gócpontjaivá. A levélre pár napon belül az a válasz érkezett, hogy a miniszterelnök illetékességből továbbította a megkeresést az Emminek, de onnan azóta sem érkezett reakció. Egy szakszervezeti vezető a levél hátteréről elmondta, hogy Orbánnak már eleve azért írtak, mert Kásler egy korábbi levelükre sem válaszolt.

„Az élet még rosszabb lett”

Ugyan a kormány május végén meghirdette, hogy a vírus elleni védekezés második szakasza a bentlakásos intézmények fokozottabb védelméről szól majd, a dolgozók szerint ezzel több komoly probléma is van.

Magyarországon március 4-én regisztrálták az első koronavírusos eseteket. Az országos tisztifőorvos négy nappal később látogatási tilalmat rendelt el a bentlakásos szociális intézményeknél, majd megtiltották az új lakók felvételét is. A legtöbb fogyatékossággal élőket ápoló-gondozó otthonban a látogatási tilalom elrendelése nem jelentett nagy változást, hiszen a lakókat egyébként is kevesen látogatják (a tilalmat június első hetében nagyrészt feloldották). Ezután április 6-án jelent meg az NNK honlapján a bentlakásos szociális intézményekre vonatkozó részletes iránymutatás. Csakhogy az előírt intézkedések jelentős része az intézményekben dolgozók szerint betarthatatlan.

A protokoll többek között higiéniai előírásokat tartalmaz, előírja a megfelelő távolságtartást és a rendszeres lázmérést, és azt is, hogy ki kell jelölni olyan dolgozókat, akik az esetleges fertőzötteket másoktól elkülönítve ellátják. „Ezt a protokollt egészségügyi szakemberek csinálták, magukból indultak ki, ezt akarják ráerőltetni az egész ágazatra. Pedig nagyon sokféle intézményről van szó, mind eltérő feltételekkel. Látszik belőle, hogy a szociális ellátás nem létezik a kormány térképén, most kijött, fogalmuk sincs róla, hogyan működünk” – mondta a Direkt36-nak Köves Ferenc, a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezetének vezetője. Szerinte ugyanis sem az infrastruktúra, sem a személyi, tárgyi feltételek nem biztosítottak a protokoll betartásához, amit az NNK egyébként ellenőriz.

A Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezetének követelései. Fotó: Facebook

A karanténszobákat például sok helyen csak úgy tudták kialakítani, hogy máshol összezsúfolták a lakókat, ami növeli a járványveszélyt. „Nagyobb a zsúfoltság a vírus óta, mert az egyik épület ki lett ürítve, hogy karanténszobáknak tartsák fent. Négyágyas szobákban 6-7-en is laknak. Ezáltal az élet még rosszabb lett az intézetben” – mondta a Fejér megyei Polgárdi-Tekerespusztai intézményről egy korábbi gondozó.

De nemcsak a gondozottak, hanem a gondozók is fokozattan veszélyeztetettek ezekben az intézményekben. A bentlakásos otthonok szakdolgozói jellemzően 45-50 év felettiek, sokaknak pedig a munkájuk miatt olyan krónikus alapbetegsége alakult ki, ami kockázati csoportba sorolja őket.

“Nehéz, megterhelő fizikai munkát végeznek, hiszen a súlyos fogyatékossággal élőket például állandóan emelgetni kell. Rengeteg egészségügyi problémájuk alakul ki azért is, mert a létszámhiány miatt sokkal többet vannak beosztva, több a stressz. Egy időben ez annyira látványos volt, hogy elkezdtük gyűjteni a kollégáknak neveit, akik látványosan korábban haltak meg az átlagnál” – mondta Köves Ferenc. Egy egészségügyi végzettséggel rendelkező, de hosszú ideje a szociális ellátásban dolgozó ápoló úgy fogalmazott, 40 fölött már elég sok minden kialakul, ha valaki évekig dolgozik ilyen intézményekben. Migács Tibor pedig arról beszélt a Direkt36-nak, hogy a 40-és és 50-es éveikben járó összes szakszervezeti tagjuk küzd valamilyen krónikus betegséggel. Ezek jellemzően mozgásszervi vagy szív és érrendszeri problémák, amelyek a fokozott igénybevételtől alakulhattak ki.

Nekik a félmillió sem jár

Abban minden, a Direkt36-nak nyilatkozó forrás egyetértett, hogy a járvány még tovább súlyosbította a szociális intézmények amúgy is durva problémáit. Migács Tibor a Direkt36-nak azt mondta, hogy vannak olyan dolgozók, akik a járványhelyzet miatt mondtak fel, mert féltik a saját vagy a családtagjaik egészségét, és ezt más, gondozóként vagy ápolóként dolgozó forrásunk is megerősítette az ország több pontjáról.

Egy intézmény működését akár néhány ápoló felmondása vagy munkaképtelenné válása is könnyen felboríthatja, ugyanis a terület hagyományosan krónikus munkaerőhiánnyal küzd. Már korábban is rendszeres gyakorlat volt, hogy egy gondozó 40-50 ellátottat felügyelt egyedül. Egy nyugat-magyarországi, több mint száz súlyos és enyhe értelmi sérültnek otthont adó intézményből arról számoltak be a Direkt36-nak, hogy már az enyhébb sérülteket is be kellett vonni a súlyosabb fogyatékossággal élők ellátásába, annyira kritikussá vált a munkaerőhiány.

A Társaság a Szabadságjogokért még tavaly év végén kapta meg a részletes adatokat az SZGYF-től és a KSH-tól az állami fenntartású ápoló-gondozó otthonokat sújtó munkaerőhiányról. Az adatokból kiderül, hogy rendszerszintű szakmai munkaerőhiány sújtja az állami fogyatékos és pszichiátriai otthonokat, ami a lakók ellátását és a biztonságos munkakörülményeket is veszélyezteti. Néhány régiót különösen durván érintett a munkaerőhiány már a koronavírus előtt is. Ilyen például Budapest, ahol az összes intézményt tekintve majdnem 39%-os volt a hiány. Emellett Pest megye, a Budapest-Székesfehérvár-tengely, Győr-Moson-Sopron, az Alpokalja és minden más olyan régió súlyosan érintett, ahol több a lehetőség az elhelyezkedésre. Jellemzően a kis zsákfalvak és szegény régiók azok, ahol – mivel nincs nagyon más munkaadó -, ezért az emberek hajlandóak a “szociba” is elmenni dolgozni.

A soproni Tómalom úti Fogyatékosok Otthona annyira nehéz helyzetbe került a járvány kirobbanása után, hogy az intézet vezetője nyíltan beszélt a Kisalföldben a létszámhiányról, hátha így tudnak munkaerőt toborozni. „Jelenleg soha nem látott súlyos létszámhiánnyal küszködünk. (…) A fogyatékosok otthonában orvosi alkalmassági vizsgálat megléte esetén azonnal alkalmaznánk húsz ápoló-gondozót, tíz takarítót és három konyhai kisegítőt” – nyilatkozta az intézmény igazgatója a lapnak. Pár új státuszt sikerült is betölteniük a cikk után, de a járványhelyzet kapcsán előírt protokollt így is csak éjjel-nappal dolgozva tudják nagyjából teljesíteni egy az intézményben dolgozó forrásunk szerint. „Ez még plusz munkateher az amúgy is sok munka mellé, de az ápolók önfeláldozók, ha kell takarítanak, fertőtlenítenek, szájmaszkot varrnak” – mondta.

A munkaerőhiány miatt a képzett gondozókra és ápolókra akkora a kereslet, hogy sokan közülük rendszeresen vállalnak állást egyszerre több egészségügyi és szociális intézményben is. Ennek kockázatai a koronavírus-járvánnyal meg is mutatkoztak. A fogyatékossággal élőknek és pszichiátriai betegeknek otthont adó Debreceni Terápiás Házban például belső vizsgálat indult három gondozó ellen. Ők Migács Tibor szakszervezeti vezető szerint elhallgatták, hogy egy időseket gondozó intézményben, ahol másodállásban dolgoztak, járványgyanú miatt karanténban kellene lenniük.  Ennek ellenére továbbra is bejártak dolgozni a Terápiás Házba, amiből az intézményben botrány lett, miután ez a többi dolgozó és az intézetvezető tudomására jutott.

A gondozók arra panaszkodtak, hogy az anyagi és a társadalmi megbecsülés hiánya is hozzájárul a munkaerőproblémákhoz. Több ápoló-gondozó is felháborodással beszélt arról a Direkt36-nak, hogy míg az egészségügyi dolgozók egyszeri félmillió forintos juttatást kapnak a járványban tanúsított helytállásukért, ez rájuk nem terjed ki, de még a buszvezetőknek és bolti eladóknak is előbb mondanak köszönetet, mint nekik.

Amikor Orbán Viktor egy április végi köszönővideóban felsorolta, kik azok, akik “értünk küzdenek”, nem csak, hogy nem említette a szociális ágazat dolgozóit, hanem a “bátor önkénteseket” emelte ki, mint akik szerinte a “leginkább rászorulókról” gondoskodnak. Kásler pedig egy június eleji interjúban azzal indokolta, hogy a félmilliós bérkiegészítés helyett miért csak “hála és köszönet” jár a szociális szféra dolgozóinak, hogy az ő “munkáltatójuk, egyben fenntartójuk is az illetékes egyház, a vállalkozó, az egyesület, vagy éppen az önkormányzat”. Arról ő is megfeledkezett az interjúban, hogy a magyar állam és az SZGYF is több tízezer szociális dolgozó munkáltatója és számos intézmény fenntartója.

A cikk írásában részt vett Környei Kristóf, a TASZ munkatársa.