Tavaly év végén derítette ki a Direkt36, hogy súlyos diplomáciai konfliktust okozott az Egyesült Államok és Magyarország között az Orbán-kormány egy addig titokban tartott döntése. 2016 végén amerikai ügynökök magyar segítséggel csaltak tőrbe két orosz fegyverkereskedőt Budapest mellett, de aztán az Orbán-kormány végül mégsem az Egyesült Államoknak, hanem Oroszországnak adta ki a két súlyos bűncselekményekkel gyanúsított férfit.

Úgy tűnt, hogy ez egy újabb jele annak, hogy Orbán Viktor egyre szorosabb viszonyt alakít ki Vlagyimir Putyin Oroszországával, a magyar kormány azonban igyekezett kisebbíteni a történtek jelentőségét. Azzal indokolták az idősebb és ifjabb Vlagyimir Ljubisin kiadatásáról szóló döntést, hogy Oroszországban is eljárás indult Ljubisinék ellen és annak az országnak adták ki őket, amelynek az állampolgárai.

A Direkt36 megszerezte a két férfi orosz és amerikai kiadatási ügyének dokumentumait, és ezek új megvilágításba helyezik a kormányzat verzióját. A dokumentumokból úgy tűnik, az orosz eljárás körülményei olyanok, mintha az egész ottani nyomozás részben vagy egészben csak kitaláció lenne. Az egyik furcsaság, hogy a két férfi ellen majdnem fél évvel azután indítottak csak eljárást az orosz hatóságok, hogy ők már magyar börtönben ültek. Emellett az orosz kiadatási kérelem lényegében a sokkal korábbi amerikai kérelem hibákkal teli fordítása volt, és az egész kérelem olyan gyenge lábakon állt, hogy az ügyet vivő magyar ügyész is határozottan tiltakozott ellene. [ifr id=”https://www.youtube.com/embed/wrmHMpivJ2Y” align=”center”]

A Direkt36 információi szerint ráadásul a két elfogott orosz fegyverkereskedő közül az egyik – ifjabb Vlagyimir Ljubisin – már ki is szabadult a börtönből. Az idősebb férfi továbbra is előzetes letartóztatásban ül. Fridman Róbert, a fegyverkereskedők magyarországi ügyvédje szerint ifjabb Ljubisint eltiltották a nyilatkozástól, apjával nem lehet kapcsolatba lépni, és családtagjaik sem kívánnak nyilatkozni.

A budapesti amerikai nagykövetség a Direkt36 megkeresésére úgy reagált, ha Ljubisinék Oroszországban tényleg megússzák az igazságszolgáltatást, az azt fogja üzenni az orosz és más külföldi bűnözőknek, hogy Magyarországon büntetlenül tevékenykedhetnek. Moszkva Baszmannij kerületének bírósága nem válaszolt ifjabb Ljubisin előzetes letartóztatásának megszüntetésével kapcsolatos kérdéseinkre, ahogy a magyar Igazságügyminisztérium (IM) sem.

Megszökött Moszkvából, elrejtőzött egy magyar börtönben

A két orosz fegyverkereskedő ellen nagyon aprólékosan felépített akciót hajtott végre az amerikai Kábítószer-ellenes Hivatal (DEA), részben a magyar rendőrség segítségével – derül az amerikai kiadatási ügy Direkt36 által megszerzett dokumentációjából. Az amerikai hatóságok előbb háromnegyed éven át folytattak titkos megfigyelést a két Ljubisin ellen. Az Egyesült Államok ezután 2016. július 6-án kért engedélyt és magyar hatósági segítséget ügynökei számára, hogy fedett műveleteket folytassanak Magyarország területén. Az amerikaiak annyira készültek arra, hogy az oroszokat az amerikai igazságszolgáltatás elé állítják, hogy letartóztatási kérelmük két nappal a fegyverkereskedők elfogása előtt megérkezett Magyarországra, azzal, hogy hamarosan megküldik a kiadatási kérelmet is.

Fektess be a demokráciába! Csatlakozz a Direkt36 támogatói köréhez, hogy folytatni tudjuk a tényfeltáró munkát.

Az amerikai igazságügyminisztérium (DOJ) továbbá kérte, hogy a Ljubisinék elleni nyomozás magyarországi szakaszában keletkezett összes bizonyítékot – bankinformációktól a titkos megfigyeléseken át az elkobzott eszközökig – adják át nekik a magyar hatóságok. Fridman Róbert, Ljubisinék ügyvédje a Direkt36-nak elmondta: a magyar hatóságok a kérést maradéktalanul teljesítették.

A két orosz fegyverkereskedőt 2016. november 9-én fogta el a Terrorelhárítási Központ (TEK). Ljubisinék nem egyeztek bele, hogy egyszerűsített eljárásban adják ki őket az Egyesült Államoknak, mondván, ügyük újabb példája rá, hogy az amerikaiak az egész világon üldözik az orosz állampolgárokat. A magyar bíróság azonban lesöpörte védekezésüket és helyt adott az amerikai kiadatási kérelemnek. Ezért – mondta a Direkt36-nak Fridman – Ljubisinék menekültkérelmet adtak be, ennek elbírálásáig ugyanis fel kellett függeszteni a kiadatási eljárást, amivel időt nyertek. Az ügyvéd szerint az USA-ban életfogytiglani börtön lehetett volna büntetésük felső tétele.

Amíg Ljubisinék a kérelmük elbírálására vártak, váratlan dolog történt: Oroszország is jelezte, hogy igényt tart a két fegyverkereskedőre, mert eljárás folyik ellenük több bűncselekmény miatt. Ennek egészen eddig semmi jele nem volt, és számos gyenge pontja van magának az orosz kiadatási kérelemnek is.

Ljubisinéket 2016 novemberében fogták el, és azonnal letartóztatták őket, így a budapesti Nagy Ignác utcai börtönbe kerültek. Már hatodik hónapja ott voltak, amikor – a Direkt36 birtokában lévő orosz kiadatási dokumentumok szerint – egy orosz nyomozócsapat 2017 áprilisában egyszer csak rájött: „Ljubisin V.V. megszökött, elrejtőzött és jelenleg a Magyar Köztársaság területén tartózkodhat.” Április 19-én „föderációs szintű keresést” rendeltek el ellenük. 

Ljubisinéket annak ellenére kerestették az orosz hatóságok, hogy a fegyverkereskedők addigra már többször találkoztak a börtönben a budapesti orosz nagykövetség konzuljával, aki a magyar bírósági tárgyalásokon is jelen volt, sőt a követség minden periratot továbbított az orosz igazságügyminisztériumnak.

Az orosz iratokból kiderül az is, hogy az orosz hatóságok Ljubisinék működésével kapcsolatban több alapvető tényben tévedtek, vagy éppen semmiféle információval nem rendelkeztek. Például a Ljubisinék által elkövetett bűncselekményeket az orosz nyomozók így írták le: Ljubisinék és „más meg nem határozható személyek, meg nem határozható helyen meg nem határozható időben törvénytelenül szert tettek meg nem határozható típusú lőfegyverekre, azon kiemelkedő részeire és töltényeire…”. Ezzel szemben az amerikaiak a kiadatási kérelmükhöz csatolták a DEA teljes nyomozásának összefoglalóját helyszínekkel, dátumokkal, fegyvertípusokkal, amelyekből pontosan kiderül, hogy Ljubisinék kinek és mit akartak eladni.

Részlet az orosz kiadatási dokumentumokból. Fotó: Direkt36

Az orosz nyomozás alig egy hete tartott, amikor a helyettes orosz főügyész elküldte Magyarországra a kiadatási kérelmét. Ezt pár nappal később Vlagyimir Szergejev budapesti orosz nagykövet továbbította Trócsányi László igazságügyminiszternek és Csutora Zsolt külügyi helyettes államtitkárnak. Szergejev a Csutorának írt levelében úgy fogalmaz: a „korábbi megállapodással összhangban”, de nem egyértelmű, hogy ez a megjegyzés mire vonatkozik. (Megkérdeztük a Külgazdasági- és Külügyminisztériumot (KKM), hogy milyen megállapodásra hivatkozott levelében Szergejev, a minisztérium csak cikkünk megjelenése után válaszolt. Válaszuk szerint a megállapodás szó arra utal, hogy a Oroszország a KKM-nek jelezte a kiadatási igényt, és a külügy az erról szóló szóbeli jegyzéket továbbította az IM-nek.)

Az amerikaiaknak koordináta, az oroszoknak értelmetlen számsor

Láthatóan Ljubisinék maguk is mielőbb Moszkvába akartak kerülni, mert az orosz kiadatási kérelem esetében – szemben az amerikaival – rögtön beleegyeztek az egyszerűsített kiadatásba. Az erről döntő bírósági tárgyalást mégis el kellett halasztani, mivel az orosz kiadatási dokumentum magyar fordítása egy, az ügyet ismerő, névtelenséget kérő forrás szerint olyan silány minőségű lett, hogy a bíróság nem tudta használni.

A forrás azt mondta: a beérkezett orosz kiadatási kérelem valójában az amerikai kérelem „ctrl c, ctrl v” verzióján alapul, de az orosz ügyészek az amerikai kérelem több pontját nem tudták értelmezni. Így például a bűnelkövetés egyik helyének az amerikai dokumentumban szereplő földrajzi koordinátáit („Tököli Légitámaszpont N472044 E0185851”) az oroszok hibásan, értelmetlen számsorként másolták át („Tökölyi repülőtér, No 472 44 E0185851”). A bíró a hibák miatt kötelezte az orosz hatóságokat, pontosítsák és adják be oroszul a kiadatási kérelmet, majd azt a magyar bíróság saját költségen lefordíttatta.

Részlet az orosz kiadatási dokumentumokból. Fotó: Direkt36

Az orosz nyomozók a valóságtól is teljesen elrugaszkodtak. Ljubisinékat a DEA magukat mexikói kartellbűnözőnek kiadó fedett ügynökei csalták tőrbe magyar segítséggel, ahogy ezt a Direkt36 tavalyi cikkében bemutatta. Ezzel szemben az orosz kiadatási kérelemben az orosz nyomozók az amerikai DEA ügynökeit Ljubisinék ismeretlen társtetteseiként és igazi bűnözőkként kezelik, akik a két orosztól illegálisan vásároltak éles fegyvereket: „A fegyver eladási hajlam érvényesítésének érdekében […] a Magyar Köztársaság területén lévő bérelt raktárokban tartózkodva átadták meg nem határozható vevő személyeknek géppuskákat, gránátvetőket, rakétavetőket és deszant eszközök meg nem határozható típusait” – áll a dokumentumban. Annak ellenére írták ezt az oroszok, hogy a valóságban ebben a raktárban éles fegyverek nem voltak, csak hatástalanított bemutatódarabok, tranzakció sem történt, és mindezzel a magyar hatóságok is tisztában voltak.

Az orosz kérelem ráadásul olyan rossz minőségű volt, hogy a Ljubisinék ügyét vivő magyar ügyész, Korona Lajos azt javasolta, hogy a bíróság utasítsa el – derül ki a Direkt36 által szintén megszerzett ügyészi indítványból. Korona a bíróság előtt megkérdőjelezte az orosz kérelem jogosságát, és kiemelte, hogy az amerikai kérelem nem csak jóval előbb érkezett be, de az orosz kiadatási kérelem az amerikainak a másolata. A magyar ügyésznek szemet szúrt az is, hogy az orosz kiadatási kérelem idősebb és ifjabb Ljubisin esetében betű szerint azonos.

A magyar ügyész indítványa idéz egy 1958-as magyar-szovjet megállapodást is, ami szerint „kiadatásnak nincs helye, ha a kiadni kért személy a bűntettet a megkeresett Szerződő Fél területén követte el”, azaz Magyarországon elkövetett bűncselekmények miatt nem adható ki senki Oroszországnak. Az ügyész külön kiemelte, hogy ezt a problémát az orosz hatóságok elég furcsán oldották meg: végig úgy hivatkoznak a Ljubisinék által elkövetett bűncselekmények magyarországi helyszínére, mintha az Oroszországban lenne: “Az orosz fél a formanyomtatványban az elkövetés helyeként kifejezetten Szigetszentmiklós városát tüntette fel. Ezen az sem változtat, hogy Szigetszentmiklós városa mindkét formanyomtatvány szerint Oroszországban található, mivel ez nyilvánvalóan csak elírás lehetett.”

Az ügyész később, a bíróság előtt még azt is kifejtette, hogy mivel az ügyben az összes bizonyíték az Egyesült Államokban van, ezért, ha Ljubisinéket mégis Oroszországnak adják ki, egy ottani perben nem lesz majd mi alapján elítélni őket.

A bíróság mindennek ellenére elfogadta az orosz kiadatási kérelmet is. A bíró a Direkt36 információi szerint azzal érvelt, hogy ő csak objektív feltételeket vizsgálhat, olyan szubjektív feltételeket nem, mint hogy az orosz hatóságoknak van-e valódi bizonyítéka Ljubisinék ellen. Fridman Róbert ügyvéd a bűnelkövetés helyével kapcsolatos kifogásról kérdésünkre azt mondta, egy későbbi orosz-magyar egyezmény bírói mérlegelés tárgyává tette ezt a kérdést.

Mivel a bíróság jóváhagyta mind az amerikai, mind az orosz kiadatási kérelmet, ezért a magyar igazságügyminiszternek kellett dönteni a kettő között. Trócsányi László az oroszoknak adott igazat, az IM hivatalos válasza szerint Ljubisinék orosz állampolgársága miatt.

Egy cellában a Kercsi szorosban elfogott ukrán matrózzal

Ljubisinékat 2018. augusztus 10-én tehát visszaküldték Oroszországba, ahol előzetes letartóztatásba kerültek, amit aztán kéthavonta meghosszabbítottak. Orosz törvény alapján azonban a kiadatást követően fél évvel, február 10-én le kellett zárni a nyomozást. A moszkvai bíróság aznap lakhelyelhagyási tilalommal szabadlábra is helyezte ifjabb Vlagyimir Ljubisint, aki azóta Moszkva határain belül szabadon mozoghat, értesült a Direkt36 orosz forrásokból. Vádemelésre egyelőre nem került sor.

Ifjabb Ljubisinnak felesége és kisgyereke van, egy év kilenc hónapot töltött magyar, majd hat hónapot orosz börtönben. Magyar ügyvédje, Fridman azt is elmondta, a magyar fogvatartás körülményei miatt Strasbourghoz fordultak ügyfelei, például, mert ifjabb Ljubisin cukorbeteg, de nem mindig kapott időben inzulint, vagy mert nem hordhatott keresztet a börtönben. Az oroszországi fogvatartással kapcsolatban nem panaszkodott.

Ifjabb Ljubisin szabadulása után megkerestük kérdéseinkkel a budapesti amerikai nagykövetséget. Válaszukban azt írták: „bármely olyan kimenetel, amelyben Ljubisinék nem szembesülnek valódi igazságszolgáltatással, azt üzeni az Oroszországból vagy máshonnan származó bűnözőknek, hogy Magyarország területén büntetlenül működhetnek […] Az álláspontunk nem változott. Az Egyesült Államok csalódott, amiért a magyar kormány úgy döntött, Oroszországnak adja ki Ljubisinékat” – írták, hozzátéve, hogy „azért kértük a megvádolt fegyverkereskedőknek a kiadatását az Egyesült Államokba, hogy ott biztosan az igazságszolgáltatás elé kerüljenek”.

Idősebb Ljubisin viszont továbbra is börtönben ül, sőt időközben az orosz titkosszolgálat kezei közé került. A 2006-ig FSZB-börtönként ismert, azóta hivatalosan előzeteses börtönként funkcionáló Lefortovóba szállították át még tavaly, hogy jobban kéznél legyen az FSZB (Szövetségi Biztonsági Szolgálat, a KGB utódja) számára, ami egy időben heti rendszerességgel hallgatta ki. Idősebb Ljubisin ellen ugyanis az FSZB 2017. június 14-én egy külön nyomozást is indított egy észak-koreai fegyvercsempész-ügyben. Oroszország ezt használta további indokként, hogy meggyőzze a magyar hatóságokat a kiadatásról.

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és így biztosan nem fogsz lemaradni a cikkeinkről!

A Direkt36 által megszerzett dokumentumok szerint az FSZB az állítja, hogy Ljubisin és egy üzlettársa 2016 februárjától Mig-29 vadászgép-tartalékalkatrészeket akart illegálisan Észak-Koreába szállítani. A húszmillió dollár értékű áru egy részére állítólag egy moszkvai garázsban bukkant rá az FSZB, Ljubisinra pedig volt üzlettársa tett terhelő vallomást. Az erről szóló nyomozás azonban szintén gyenge lábakon áll: a történet több fontos szereplője ismeretlen maradt az orosz hatóságok előtt.

Egy, az ügy hátteréről információkkal rendelkező forrás a Direkt36-nak azt mondta: idősebb Ljubisin korábban valóban üzletelt Észak-Koreával, de Ljubisin azt állítja, ehhez a fegyverüzlethez nem volt köze. Az FSZB az idősebb Ljubisin elleni vádakat a forrás szerint egy, a fegyverek mellett talált, de Ljubisin aláírása nélküli szállítólevélre, illetve egy Ljubisinnal haragos viszonyban lévő volt üzlettárs tanúvallomására alapozza. A forrás úgy fogalmazott, hogy az orosz igazságszolgáltatást ismerve Ljubisinéknak most „vagyonukkal meg kell váltani a szabadságot. Pénzre megy ki a játék. Oroszország kimenekítette őket Magyarországról, ezt most vissza kell fizetnük”. Idősebb Ljubisin előzetesét április 10-ig ismét meghosszabbították.

Ljubisinék környezetéből származó információnk szerint a fegyverkereskedő a Lefortovóban „normális cellában” van, és jól kijön cellatársával, aki a Kercsi szorosban elfogott és koncepciós eljárásba vont egyik ukrán matróz. Az ukránok miatt ugyanakkor a cellákat folyamatosan átkutatják, például mobiltelefonokat keresve, nehogy az elítéltek kommunikálni tudjanak. Az ukrán matrózok ügyével ugyanaz az FSZB-nyomozócsoport foglalkozik, mint idősebb Ljubisinéval.

Eközben Ljubisinék török bűntársa, a Montenegróban letartóztatott, majd az Egyesült Államoknak kiadott Hamit Nasirlioglu megkezdte börtönbüntetését egy pennsylvaniai szövetségi börtönben amerikai bírósági dokumentumok szerint. Nasirlioglu együttműködött az amerikai hatóságokkal, majd tavaly New York déli kerületének bíróságán bűnösnek vallotta magát. Több mint három év börtönre ítélték, de abba az előzetesét is beszámítják, így 2020 februárjában szabadulhat. A legsúlyosabb bűncselekménnyel, a légvédelmi rakéták beszerzésére tett kísérlettel ugyanakkor csak az amerikai helikopterek lelövéséről tárgyaló Ljubisinékat vádolták meg, a törököt nem.

Ha szeretnél még ilyen cikkeket olvasni, csatlakozz a Direkt36 támogatói köréhez!