„Ha itt maradok, meg fogok halni” – mondta Bálint a menyasszonyának, Mariannának 2015-ben egy nyári napon, miközben hetek óta teljesen legyengülve szenvedett megállíthatatlan hasmenéssel a budapesti Péterfy Sándor Utcai Kórház belgyógyászatán.

Az akkor harmincas éveiben járó, sportos, egy cég középvezetőjeként dolgozó férfi egy műtétből lábadozott, amikor elkapta a kórházakban gyakran terjedő clostridium difficile nevű fertőzést. Az alkoholos fertőtlenítőszernek is ellenálló kórokozó gyorsan tud terjedni a kórtermekben fekvő, gyakran pelenkás, magatehetetlen betegek között – elég hozzá egy elmulasztott kézmosás, egy rosszul fertőtlenített kilincs vagy egy ki nem takarított vécé.

Bálintot végül Marianna személyes erőfeszítéseinek és közbenjárásának köszönhetően sikerült meggyógyítani egy másik kórházban, de így is súlyos következményei voltak számára a fertőzéses betegségnek. Az életéből 8 hónap esett ki, 40 kilót fogyott, és három sérve is kialakult.

Bálint egyike annak a több ezer embernek, akiknek az elmúlt években felesleges szenvedést és akár halálos szövődményeket okoztak olyan fertőzések, amelyeket éppen ott kaptak el, ahová gyógyulni mentek: a kórházban.

A kórházi fertőzések száma hosszú évek óta rendületlenül nő Magyarországon. A kórházak legalábbis évről évre egyre több esetet jelentenek: 2021-ben korábban elképzelhetetlenül sok, számítástól függően mintegy 16-21 ezer kórházi fertőzést azonosítottak, és az esetek csaknem fele halállal végződött. Ebből 1400 esetben maguk a kórházak elismerték azt is, hogy a kórházi fertőzés szerepet játszott a betegek halálában. 2022-ről még nincs elérhető adat.

Ezek a számok azonban nem fedik teljesen a valós helyzetet. Egy részletes európai vizsgálat 2017-ben arra jutott, hogy Magyarországon évente több mint 78 ezer kórházi fertőzés történik, ami azt jelenti, hogy a kórházba kerülő emberek 3,5 százaléka (csaknem minden 25. ember) fertőzést kap. Ez többszöröse a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központhoz (NNGYK) bejelentett kórházi fertőzéseknek.

Miközben a probléma nyilvánvaló, a kormány és az állami szervek nem tesznek komoly erőfeszítéseket a megoldására. Sőt, mindent elkövetnek azért, hogy eltitkolják a betegek és valójában még az egészségügyben dolgozók elől is, hogy mennyire súlyos a helyzet, és hogy mely kórházakban kellene különösen odafigyelni a fertőzések visszaszorítására.

A Direkt36 ugyanakkor egy egyéves nyomozás során számos új részletet feltárt a kórházi fertőzésekről. A most induló, Semmelweis Projektnek hívott négyrészes cikksorozatunk és a hozzá kapcsolódó, november 11-én megjelenő dokumentumfilmünk főbb megállapításai a következők:

• a magyar állam és a politikusok tisztában vannak a probléma súlyával, de több energiát fektetnek a tagadásába és a szőnyeg alá seprésébe, mint a megoldásába;
• szándékosan és változatos eszközökkel titkolják, hogy valójában mi a helyzet az egyes kórházakban, nehogy „megijedjen a lakosság”;
• bebizonyítjuk, hogy a helyzet még a hivatalos statisztikáknál is súlyosabb, és a valóságban lényegesen több a kórházi fertőzés;
• szakemberek segítségével készítettünk és közzéteszünk egy Magyarországon egyedülállóan részletes, néhány évvel ezelőtti adatokon alapuló elemzést, amelyből nagy biztonsággal meg lehet mondani, hogy a magyar kórházak – sőt, az egyes kórházak egyes osztályai – hogyan teljesítenek egymáshoz képest, hány fertőzést azonosítanak;
• több – a rangsorunkban kiugróan sok fertőzést jelentő – kórház esetében közelebbről is bemutatjuk, mi áll a háttérben;
• európai összehasonlításban több mutatóban is sereghajtó Magyarország: kevés kézfertőtlenítő fogy, kevés a laborvizsgálat, kevés a nővér, miközben még mindig sok a többágyas kórterem. Ezek a tényezők mind segítik a fertőzések terjedését.

Ehhez a nyomozáshoz Miskolctól Mohácsig, Bécstől Szarajevóig utaztunk, több mint 30 interjút és háttérbeszélgetést készítettünk, sok száz oldalnyi szakmai anyagot böngésztünk át. Több tízezer sornyi, korábban eltitkolt adathoz jutottunk a kórházi fertőzésekről, amelyeket – az állam, egész pontosan a Müller Cecília vezette Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) helyett – több hónapos munkával kezelhetővé tettünk és elemeztünk.

Elemzésünk alapját egy olyan nyers adatbázis képezte, amelyet a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) perelt ki az államtól és bocsátott a Direkt36 rendelkezésére. Ez még a Covid-járvány előtti időszakból, összesen három évből tartalmazza minden bejelentett kórházi fertőzés részletes adatait. Az elemzésben egy elismert biostatisztikus segített, aki sokórányi munkával, bonyolult statisztikai modellek sorát felhasználva elkészítette a hazai kórházak rangsorát.

Közben a legfrissebb kórházi fertőzéses adatokért a TASZ segítségével pert indítottunk, mert az NNGYK – figyelmen kívül hagyva, hogy korábban már több bíróság is kimondta, hogy nem titkolhatja el a kórházi fertőzéses adatokat – továbbra is igyekszik meggátolni azok nyilvánosságra kerülését.

A november 11-én bemutatandó dokumentumfilm trailere

Az egészségügyért felelős Belügyminisztérium nem reagált a kérdéseinkre, és nem érkezett válasz a kórházakat felügyelő Országos Kórházi Főigazgatóságtól (Okfő) sem. A fertőzések adatait gyűjtő NNGYK szakmai vezetőjével készítettünk egy interjút, amelyből több részletet is idézünk a cikkben, de ő eleve azt hangsúlyozta, hogy ők csak a szakmai ajánlásokat teszik meg a kórházaknak, az pedig már az intézmények vezetőinek és a fenntartónak – tehát az államnak – a feladata, hogy biztosítsák a szükséges forrásokat.

Mi terjed a kórházakban?

A kórházakban terjedő kórokozók jellemzően olyanok, amelyek tömény fertőtlenítőszerektől sem pusztulnak el, és könnyedén ellenállnak az erős antibiotikumoknak is. Multirezisztens baktériumoknak hívják őket, és a betegágyakban fekvő idős vagy legyengült immunrendszerű, eleve betegségekkel küzdő embereket megfertőzve súlyos megbetegedéseket okozhatnak.

Sokféle van belőlük, a tüdőgyulladást, sebfertőzést, húgyúti fertőzést is okozó MACI-tól az MRSA nevű baktériumig, amely tályogot és a sebek gennyezését, nehéz gyógyulását okozhatja. Utóbbi azon kórokozók közé tartozik, amelyek a szervezetben túlszaporodva bejuthatnak a véráramba, akár halálos vérmérgezést (szepszist) is okozhatnak. A gyakori kórokozók között van még a már említett clostridium difficile, egy bűzös, nyálkás hasmenést és akár súlyos bélgyulladást okozó spóratermelő baktérium is, amely ellen nem hat az alkoholos kézfertőtlenítő sem.

A kórokozók terjedhetnek cseppfertőzéssel, széklettel, sebváladékkal, orvosi eszközök útján, és nem elhanyagolható mértékben egy orvos, egy nővér vagy egy látogató nem kellően fertőtlenített keze által. Megfelelő higiénia hiányában kórokozók lapulhatnak az orvosi eszközökön, a kórházi vécékben, a kilincseken, a zuhanyfüggönyön, az ágyneműn, a nővérhívó gombon – szinte bárhol. Fertőzési kockázatot jelent minden invazív beavatkozás, például egy műtét, a betegből kilógó cső, katéter, kanül. Minél hosszabb időt tölt valaki kórházban, annál valószínűbb, hogy megfertőződik valamivel. És akár bele is hal.

Ez nemcsak Magyarországon, hanem a világ minden kórházában problémát okoz. Újabb és újabb szuperbaktériumok jelennek meg és terjednek el. A különbség abban áll, hogy mit kezdenek az országok egészségügyi rendszerei a problémával: felveszik vele a harcot és kordában tartják, vagy belenyugszanak a helyzetbe és a szőnyeg alá söprik. Ezen nemcsak kezelésre elköltött milliárdok, hanem életek is múlnak: a világszerte elfogadott becslés szerint, ha jól csinálják a kórházak, akkor a fertőzések 30-50 százaléka megelőzhető.

Bálintnak a cikk elején felvillantott személyes története is jól mutatja azonban, hogy Magyarországon nem tesznek eleget a megelőzés érdekében.

A fiatal férfi 2015-ben már évek óta küzdött egy vissza-visszatérő vastagbélgyulladással, ezért került be a Péterfy Kórházba, de két hét eltelt, és csak még rosszabbul lett. A kórházban menyasszonya, Marianna látogatta mindennap, és végül neki sikerült rávennie az orvost, hogy csináljanak egy képalkotó vizsgálatot. Kiderült, hogy kilyukadt a bele, és a széklete már hetek óta szivárog a hasába. Azonnal életmentő műtétet hajtottak végre rajta.

Bálint az intenzíven lábadozott, antibiotikumot kapott, de pár nap elteltével ismét belázasodott és vészes hasmenésre panaszkodott.

„Ezek után megint én mentem az orvosok után mondani a magamét, hogy szerintünk elkapott valamit, de nem hallgattak rám” – idézte fel a menyasszonya.

Marianna ezek után lemondott a kórházi orvosok segítségéről, és saját maga vitte el Bálint székletmintáját egy magánlaborba. Itt igazolódott be, hogy a férfi a kórházi napok alatt clostridium difficile fertőzést kapott. Bár ennek köszönhetően sikerült kideríteni, mi Bálint baja, Marianna szerint az orvosok rossz néven vették a magánakcióját.

„Hogy képzelem én ezt, amikor ők mindent megtesznek” – Marianna szerint ez volt az orvosok reakciója, miután megmutatta nekik a magánlabor eredményeit.

Bár Bálint már hetek óta súlyos clostridium difficile fertőzésben szenvedett, és egy laborvizsgálat is igazolta ezt, a férfit nem különítették el, hanem egy háromágyas kórteremben helyezték el a belgyógyászaton. A férfinek ráadásul ugyanazt a folyosó végi vécét kellett használnia – tízpercenként –, mint mindenkinek. Ekkor érezte úgy, hogy a túlélése függ attól, hogy jobb körülmények közé kerüljön. Végül egy magánorvos segített neki bejutni a Honvédkórházba, ahol végül befejezték az antibiotikum-kúrát.

A Péterfy Sándor Utcai Kórház nem reagált a Direkt36 megkeresésére.

Az állam szerint rossz ötlet a nyilvánosság

Az Egyesült Államokban és Angliában a betegek megnézhetik, hogy a kórházaknál vagy az egyes kórházak fenntartóinál mennyire áll fenn a fertőzés veszélye. Magyarországon erre nincs lehetőség, és a hatóságok már régóta azon az állásponton vannak, hogy ne is legyen.

„Mikor lesz az, hogy ha én operációra készülök bemenni egy kórházba, akkor az interneten tudok tájékozódni arról, hogy az adott kórház hogyan teljesít a kórházi fertőzések szempontjából?” – kérdezte még 2017-ben Baló György a tévéműsorában vendégét, Oroszi Beatrix epidemiológust. „Az elkövetkezendő pár éven belül ilyen nem valószínű, hogy lesz, és nem is tartanám helyesnek” – felelte Oroszi, aki akkor az Országos Epidemiológiai Központ vezetője volt (ezt a szervezetet azóta felszámolták).

Ez volt az utolsó alkalom, hogy a kórházi fertőzések monitorozásáért felelős hivatalos szervek szakemberei nyilvánosan vitába szálltak azokkal, akik nyíltabb kommunikációt követeltek a kórházi fertőzésekről. A TASZ akkoriban kampányt és pert is indított a kórházi fertőzéses adatok nyilvánosságáért, ugyanis az ÁNTSZ – ahogy ma is – csak országos statisztikákat tett közzé a helyzetről évente egyszer, azt is a honlapjukon eldugva. A szöveg bonyolult, a statisztikai adatok mögötti folyamatokat nem magyarázzák meg benne, a változások – többnyire a romló adatok – okait nem tárják fel.

„Az, hogy melyik kórház hogyan teljesít, egyáltalán nem derül ki ezekből az éves jelentésekből” – mondta Asbóth Márton, a TASZ jogásza a Direkt36-nak.

Asbóth jól emlékszik Baló György műsorára, ahol ő is meghívott vendég volt. „Az derült ki számomra, hogy az ÁNTSZ-nél jó szándékú emberek vannak, akik értenek a témához, de azt nem értették, hogy miért kellene erről nyilvánosan beszélni. Rosszul élték meg azt is, hogy pereltünk az adatokért.”

Az ÁNTSZ közleményeiben azzal érvelt, hogy ők a fertőzések alakulását profin monitorozzák, részletes szakmai ajánlásokat készítenek, hogy segítsék a kórházakat az infekciókontrollban – így nevezik a kórházi fertőzések megelőzésére irányuló törekvéseket.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma is indulatosan reagált a kritikákra: „A magyar egészségügyben dolgozókba vetett bizalmat ássák alá azok a híresztelések, melyek szerint orvosaink és ápolóink nem mosnak kezet a beavatkozások előtt. A magyar kórházakban a betegeink biztonságban vannak, és minden alkalommal meg fogjuk védeni a magyar szakemberek becsületét az ilyen alaptalan vádakkal szemben” – írták például egy 2016-os közleményükben.

A kormányzati politikusok később is ezt a stratégiát követték. 2019-ben az egyik MSZP-s képviselő, Bangóné Borbély Ildikó a parlamentben felvetette a kórházi fertőzések problémáját. Rétvári Bence államtitkár azonban még a probléma létét sem ismerte el a válaszában, ehelyett a szocialista kormányok egészségpolitikáját támadta és egy olyan európai összehasonlító adatot idézett, amelyből úgy tűnhetett, hogy Magyarországon sokkal jobb a helyzet a kórházi fertőzések tekintetében, mint az EU többi országában. „Tehát a kórházi fertőzésekkel egy magyar beteg nagyobb biztonságban van, mint egy átlag európai beteg egy átlag európai kórházban, tisztelt képviselő asszony” – jelentette ki Rétvári.

Rétvári Bence államtitkár pár éve arról beszélt, hogy minden rendben van a kórházi fertőzések helyzetével – Fotó: a politikus Facebook-oldala

A Rétvári által idézett számok azonban félrevezetőek, mert az az európai vizsgálat, amelyre – feltehetően – utalt, egy sor más mutatóban az európai sereghajtók közé sorolta Magyarországot.

Az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC) által néhány évente – legutóbb 2017-ben – készíttetett felmérés például a laborvizsgálatok számát méri, hiszen egyértelmű, hogy ahol kevesebbet vizsgálódnak, ott sok fertőzés rejtve marad. Az erről szóló mutató azt számítja ki, hogy 1000 ápolási nap (egy fekvőbeteg teljes napi kórházi ápolása számít egy ápolási napnak) alatt hány hemokultúrát végeznek, ami a vér mikrobiológiai vizsgálatát jelenti.

Magyarországon ez mindössze 3, míg például a sikeres infekciókontroll szempontjából bezzegországnak számító Angliában 45 felett volt. Magyarország viszont az európai sereghajtók közé tartozik, csakúgy, mint a már említett hasmenéses kórházi fertőzés, a clostridium difficile laborvizsgálatában. A széklettenyésztések száma itthon 1,3 volt 1000 ápolási napra, Angliában viszont több mint 10.

Az NNGYK maga is elismerte a Direkt36-nak, hogy az alacsony mintavételszám befolyásolja az adatok pontosságát. A friss kórházi fertőzéses adatokért indított per során többek között azzal érveltek, hogy az „alacsony fertőzési gyakoriság oka lehet például (…) hogy elégtelen a fertőzések azonosítási gyakorisága (pl. nagyon kevés vérmintát vesznek az orvosok, így a véráramfertőzések alacsony számban kerülnek laboratóriumi igazolásra, ami a bejelentés kritériuma), vagy laza a bejelentési fegyelem”.

Dr. Galgóczi Ágnes, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ Kórházhigiénés és Hatósági Osztályának osztályvezetője a Direkt36-nak arról beszélt, hogy az NNGYK tisztában van azzal, hogy Magyarországon kevés a mintavétel, és ezen változtatni szeretnének, de ha növelik a mintavételszámot, akkor kezdetben még nagyobb növekedés lesz a fertőzésszámokban is. Szerinte a fertőzéses adatok növekedését emiatt igazából „pozitívan is értékelhetjük”.

Közben azonban Galgóczi nem ismerte el, hogy valójában sokkal rosszabb a helyzet, mint amit a számok mutatnak. Az interjúban megkérdeztük, hogy ha évről évre nő a bejelentett fertőzések száma, és közben az NNGYK is elismeri, hogy a kórházak kevés mintát vesznek, és „lazán” veszik a bejelentési kötelezettségüket, akkor kijelenthető-e, hogy a valóságban rosszabb a helyzet, mint ami a hivatalos adatokban látszik. „Biztos, hogy ezt nem lehet kijelenteni” – válaszolta, de nem részletezte, hogy miért gondolja így.

Az európai felmérésnek van egy másik sokatmondó adata, amelyben szintén nagyon rosszul, egész EU-ban az utolsó előtti helyen szerepelt Magyarország. 1000 ápolási nap alatt mindössze 7,4 liter alkoholos kézfertőtlenítőt használtak el a magyar kórházakban, míg a sor másik végén álló országokban bőven 50 liter felett fogyott a kézfertőtlenítő ugyanennyi idő alatt. Az uniós átlag 20 liter.

A kórházi adottságokkal is egyértelműen sok volt a probléma Magyarországon a felmérés szerint. A hazai kórházi személyzet végletes leterheltségét mutatja, hogy 100 kórházi ágyra Magyarországon 43 nővér jutott, ezzel a legutolsók lettünk az összes ország közül (Angliában ugyanez a szám 270 volt). Ugyanez volt a helyzet a fertőzések megelőzésének egyik leghatékonyabb eszközének számító egyágyas kórtermek arányával is. A magyar kórházakban az ágyak 1,4 százaléka van egyágyas kórtermekben, ez a legalacsonyabb arány volt EU-szerte (a sor másik végén álló Franciaországban 50 százalék volt ugyanez az arány).

Annak ellenére, hogy a kórházi fertőzéses adatok az NNGYK-hoz futnak be, és ez a hivatal láthatná azt, hogy mely kórházaknál és mely osztályokon jelent problémát a fertőzések visszaszorítása, az NNGYK osztályvezetője nem adott egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy készítenek-e hivatalos statisztikát arról, hogy az egyes kórházak hogyan teljesítenek egymáshoz képest ezen a téren. Galgóczi azt is közölte, hogy „nem az NNGYK hatásköre”, ha egy adott kórház küzd a fertőzésekkel, mert az intézmény vezetőinek és fenntartójának a feladata az, hogy biztosítsa a szükséges forrásokat a fertőzések megelőzéséhez, az NNGYK csak a szakmai ajánlásokat teszi.

„A kórház készíthet saját maga is jelentést a fertőzésekről. A régiós adatokkal össze tudja hasonlítani magát. A tendenciát is látja, ha ő azt tapasztalja, hogy nála emelkednek a számok, akkor neki kell megkeresni a beavatkozási pontokat”

– mondta Galgóczi.

„Megijedne a lakosság”

A kormányzati tagadás és titkolózás mögött nem csak az állt, hogy a romló hivatalos statisztikák alapján nemigen volt mire büszkének lenni. A Direkt36 információi szerint az okok között volt az is, hogy az egészségpolitikusok és az állami szervek tényleg azt gondolták, hogy a nyílt kommunikáció pánikot okozhat.

Erről beszélt a Direkt36-nak egy korábban az egészségügyi vezetésben dolgozó forrás, aki számos szakmai egyeztetésről rendelkezik információval ezekből az évekből. Az ilyen egyeztetéseken – például, amikor infekciókontroll napokat szerveztek – általában az az érv került elő a forrás szerint, hogy „megijedne a lakosság”, ha nyíltan kommunikálnának a fertőzésekről. A forrás szerint senki nem volt igazán érdekelt abban, hogy „a mélyére menjenek a problémának”, bár voltak infekciókontroll kampányok, kísérleti programok, és volt az ÁNTSZ-ben „pár nagyon lelkes kolléga, aki próbálta előre mozdítani az ügyet”. Általános javulás azonban nem következett ezekből a törekvésekből.

A forrás szerint a tisztifőorvos sem érdekelt abban, hogy „megmutassa a lakosság felé, hogy milyen súlyos a helyzet”, hiszen akkor felmerülne az ő felelőssége is. Ezért választják az állami szervek rendre a titkolózást ma is.

„A valóság az, hogy a kórházak kevesebb esetet jelentenek, mint amennyi történik, és kevesebb mikrobiológiai vizsgálat történik, mint kellene. Tehát a statisztikákban nem a valóságot látjuk, hanem a jéghegy csúcsát” – mondta a forrás.

A bejelentések elmaradására példa a cikkben bemutatott Bálint esete is. Az ő fertőzése ugyanis nem jelenik meg a TASZ által kiperelt adatok között, tehát a Péterfy Sándor Utcai Kórház valószínűleg nem jelentette be az illetékes hatóság felé. Az intézmény nem reagált a megkeresésünkre, így nem derült ki, mivel magyarázzák a bejelentés elmaradását.

Árulkodó gyógyszer-felírások

A másik bizonyíték az eltitkolt esetekre szintén a clostridiumos fertőzésekhez kötődik. Bár évente több ezer ilyen fertőzést jelentenek be a kórházak az NNGYK felé, még több esetre derül fény, ha megnézzük, hányszor írnak fel gyógyszert a fertőzés kezelésére. Ezt ugyanis a leggyakrabban a vancomycin nevű antibiotikummal gyógyítják, amelyet szájon át kell bevenni, és a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőnek (NEAK) vannak arról adatai, hogy hány esetben rendelték a kórházakban ezt a szert kifejezetten e fertőzés miatt.

Az adatokból látszik, hogy minden évben több receptet írtak fel clostridiumra a kórházak, mint amennyi esetet az NNGYK felé jelentettek. A különbség évenként 3-15 százalék között mozog, ami 165-1535 bejelentetlen esetet takar. Ez arra utal, hogy – legalábbis a clostridium esetében – az esetek egy része tényleg rejtve marad a kórházi fertőzések adatait gyűjtő hatóság, az NNGYK előtt. (Hasonló összehasonlítást más típusú kórházi fertőzésekről a kezelés bonyolultsága miatt nem lehet készíteni.)

Galgóczi a Direkt36-nak elmondta, hogy az ezen a statisztikán alapuló következtetést torzíthatja az, hogy az esetdefiníciók alapján nem minden vancomycinnal kórházban kezelt clostridium fertőzéses eset számít kórházi fertőzésnek. Szerinte előfordulhat olyan is, hogy a beteg már fertőzött volt, amikor a kórházba került. Egy nagy budapesti kórház belgyógyászatán korábban dolgozó, névtelenséget kérő orvos szerint azonban nem jellemző, hogy a beteg hurcolja be a betegséget a kórházba.

„A clostridium difficile esetében elsősorban egy kórházban terjedő fertőzésről van szó, amely egyértelműen a kórházi tartózkodás és az erős antibiotikumok hatására szokott megjelenni” – fogalmazott a forrás.

Jelentős különbségre utal a statisztika és a valóság között a már többször idézett európai összehasonlító kutatás, amelyet az ECDC készített 2016–2017-ben. Innen származik egy olyan – egyébként magyar kórházak adatszolgáltatásán alapuló – számítás, amely szerint évente Magyarországon 78 ezer kórházi fertőzés történik. Ezekben az években az NNGYK felé a magyar kórházak csupán kicsivel több mint 10 ezer beteg kórházi fertőzését jelentették A különbség a számok között tehát többszörös.

Néhány hete egy konferencián az Országos Kórházi Főigazgatóság egyik vezetője is utalt erre. Remetehegyi Ildikó szakreferens szokatlanul nyíltan beszélt arról: ők is tudják, hogy a kórházak sok fertőzést elmulasztanak bejelenteni, és az NNGYK munkáját is kritizálta. „A [kórházi fertőzésekről szóló] éves [NNGYK] jelentés adatai nem validak, így az arra alapozott elemzések hibásak, az ezekre épülő stratégiák tehát működésképtelenek” – jelentette ki az Okfő szakreferense a Medicalonline tudósítása szerint.

„A kórházak 14 százaléka egyáltalán nem jelent be kórházi fertőzést” – mondta.

Arról is beszélt, hogy „hatósági jogkörben kell fellépni a jelentési fegyelem javítása érdekében”. A kórházakat bírálva azt is mondta, az intézmények az előző évi adatokhoz mérten jelentenek, kikozmetikázott számokkal dolgoznak, hogy az adatok „szépek legyenek.”

Az Országos Kórházi Főigazgatóság nem válaszolt a Direkt36 két héttel ezelőtt elküldött kérdéseire, pedig egy munkatársuk szóban azt ígérte, hogy jelentkezni fognak.

Ígéretek voltak

2018-ban – amikor Kásler Miklós orvosprofesszor lett az emberierőforrás-miniszter – úgy tűnt, hogy fordulat fog beállni a fertőzések kezelésében. A miniszter már a kinevezése utáni első interjúiban kijelentette, hogy lépni akar: „A kórházi fertőzések kérdését nagyon gyorsan meg kell oldani” – mondta például a TV2 műsorában.

Kásler Miklós megígérte, hogy rendezik a problémát – Fotó: Kormany.hu

Hoztak is több intézkedést, 2018 nyarán például miniszteri rendelet készült arról, hogy az infekciókontrollt hogyan kell megerősíteni a kórházakban. Ebben többek között szerepelt az, hogy több szakember alkalmazását írták elő az intézményeknek, akiknek kifejezetten a fertőzések megelőzésén kellett dolgozniuk, a kórházvezetéssel közösen egy több szakemberből álló csapatnak kellett felállnia ugyanebből a célból. Később valamennyi forrást is biztosítottak a kórházaknak, például 2019-ben 11,5 milliárd forint jutott 40 kórháznak, hogy „megújítsák a kézfertőtlenítés mechanizmusát, vagy csökkentsék a levegő szennyezettségét a fertőzésveszélyes osztályokon”.

Kásler nagyon optimista volt, a rendelet megszületésekor kijelentette, hogy a „protokollváltást” követően 30-50 százalékkal is csökkenhet a fertőzések száma. Pozitív eredményekre már egy-két héten belül számít, jelentette ki a miniszter.

Az NNGYK 2019-es és 2020-as statisztikái alapján – amelyeket két évig egyszerűen eltitkoltak és csak pereskedés hatására voltak hajlandóak közzétenni – azonban látványos változást nem hoztak ezek az intézkedések, legalábbis a következő évben még nem látszott a hatásuk. A 2020 elején berobbant koronavírus-járvány – amelynek hatására számos új korlátozást és tisztasági intézkedést bevezettek a magyar kórházakban – során sem szorultak vissza a fertőzések. Sőt, a számok épp az ellenkezőjét mutatták.

Míg Németországban és Ausztriában a bevezetett intézkedések csökkentették több kórházi fertőzés, köztük a clostridium difficile terjedését, addig a magyar kórházakban nemcsak a koronavírus terjedt minden kézfertőtlenítés, izoláció, szkafander, orvosi maszk és gumikesztyű ellenére, hanem a már jól ismert kórokozók is korábban sosem látott rekord fertőzési és halálozási számokat produkáltak.

A kórházi fertőzések azóta is terjednek a kórházakban, a téma azonban elhalt a közbeszédben. A koronavírus-járvány idején kialakult súlyos helyzetből kilábaló, közben Pintér Sándor belügyminiszter irányítása alá kerülő egészségügyben sem látszik, hogy prioritásként kezelnék a kórházi fertőzések visszaszorítását. Igaz, amikor júliusban Pintér egyeztetett a Magyar Orvosi Kamara vezetésével, akkor a miniszter többek között a kórházi fertőzések témájában kért be munkaanyagot a kamarától.

A titkolózás stratégiája ugyanakkor továbbra is él. A Direkt36 munkatársa tavaly ősszel közérdekű adatként igyekezett megkapni az NNGYK-tól a részletes, kórházakra lebontott kórházi fertőzéses statisztikákat a 2017–2021 közötti öt évre vonatkozóan. Mivel korábban ugyanezekért az adatokért – a korábbi évekre vonatkozóan – a TASZ már megküzdött a bíróságon és végül a Kúria döntésével győzött, arra számítottunk, hogy ez már csak formaság lesz, és hamarosan kezünkben lesz az értékes adatbázis.

Nem így történt, az NNGYK nem adta oda az adatokat, ezért a TASZ segítségével pert kellett indítanunk, amelyet május 23-án első fokon megnyertünk. Az ítélet szerint egyértelmű, hogy közérdekű adatokról van szó, és ezt a perben maga az NNGYK sem vitatta, csupán szakmai érveket hozott fel amellett, hogy a hozzá nem értők félreértelmezhetik ezeket az adatokat.

Az NNGYK nem hagyta annyiban a dolgot, és fellebbezett az ítélet ellen. Itt is előkerül az egyik leggyakoribb érvük: „A részletes, intézményre vonatkozó adatok közlése veszélyeket hordozhat magában és félrevezetheti a lakosságot, illetve pácienseket.”

A Fővárosi Ítélőtábla szeptember 14-én tárgyalta az ügyet, a pert a Direkt36 másodfokon is megnyerte, az adatokat azonban még mindig nem kaptuk meg.

Cikksorozatunk következő részeiből kiderül majd, hogyan elemeztük a TASZ által korábban megszerzett, kórházakra lebontott részletes fertőzési adatokat, és hogyan kerültük el azok – az NNGYK által emlegetett – félreértelmezését.

Azt is bemutatjuk, milyen küzdelmet folytatnak a kórházak a fertőzésekkel, hol hibáznak, és miért képtelenek gyakran az útjukat állni.

És arról is írunk, hogy külföldön több helyen hogyan tudták visszafordítani a romló trendeket, és ebben milyen szerepet játszott a nyílt kommunikáció.

Ha szeretné követni a sorozat további cikkeit, iratkozzon fel a nyomozásainkról szóló értesítésekre.

A téma feltárását ezután is folytatjuk. Ha Önnek is van kórházi fertőzéssel kapcsolatos története akár betegként vagy hozzátartozóként, ossza meg velünk ezen az online kérdőíven.

Címlapkép: Somogyi Péter (szarvas) / Telex