Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a rá jellemző magabiztossággal vetette bele magát a paksi bővítés ügyébe. Amióta az új Orbán-kormányban átvette Paks II. felügyeletét Süli Jánostól, többször is jelezte, hogy a következő időszakban fel akarja pörgetni a jelentős késésben lévő projektet.

Van azonban egy olyan fejlemény, amelyről Szijjártó nem beszél, és amely akár még további késést is okozhat. Ez azzal függ össze, hogy a jelenlegi tervek szerint Paks II. egy, a földtani kutatások szerint aktív törésvonal fölé épülne. A Direkt36 kutatásai szerint az utóbbi időben a törésvonal problémája lett az atomerőmű engedélyezésének egyik legfontosabb kérdése. Ha ezt nem sikerül megnyugtatóan rendezni, akkor át kell helyezni Paks II.-t.

A Paks II. engedélyezésében kulcsszerepet játszó hatóságot, az Országos Atomenergia Hivatalt (OAH) évek óta aggasztja, hogy a beruházással megbízott orosz Roszatom a törésvonal fölé akar építkezni. A hatóság nem az esetleges földrengésektől tart, hanem attól, hogy a törésvonal két oldalán másképp süllyedhet a talaj, ez pedig veszélyeztetheti az új atomerőművet. A projektet korábban tárca nélküli miniszterként felügyelő Süli János az erről szóló felvetéseket elvetette. Úgy vélte, a talajsüllyedéssel járó problémákat kezelni tudják, a beruházás megítélésének pedig ártana, ha a kijelölt telephelyen belül új helyszínt kellene keresni.

Az OAH azonban ebben a kérdésben megkerülhetetlen szereplő. Tavaly ősszel például többek között a törésvonal problémája miatt nem adta ki azt a kulcsfontosságú engedélyt, amely megnyitotta volna az utat az új atomerőmű felépítése előtt. Az OAH ehelyett további dokumentumokat kért be a beruházásért felelős magyar állami cégtől, a Paks II. Zrt.-től.

Bár közben kitört az orosz–ukrán háború, a projekt haladt tovább, és a Paks II. Zrt. küldött is be dokumentumokat az OAH-nak. A hatóságnak ezeket elbírálva kell eldöntenie, van-e olyan műszaki megoldás, amellyel biztonságosan lehet építkezni a törésvonal felett. Ha nincs, akkor az oroszoknak módosítaniuk kell a terveken, és máshova kell helyezni a törésvonalra tervezett atomerőművet. Mivel ennek a dilemmának a megoldása után már kezdődhet az építkezés, emiatt ez az utolsó alkalom, hogy rendezni lehessen ezt a régóta húzódó ügyet.

Az OAH a Direkt36 megkeresésére azt írta, az engedélyezési folyamat jelenleg is tart, így annak részleteiről nem adhatnak tájékoztatást. Azt is hozzátették: az engedélyezés során a Paks II. Zrt. által benyújtott anyagokat vizsgálják, hogy meggyőződjenek arról, „az alkalmazni kívánt technológiák és tervek megfelelően kezelik-e a telephely sajátos jellemzőit”. A Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) a kérdéseinkre általánosságban azt válaszolta: az éveken át tartó vizsgálatoknak köszönhetően a paksi építkezés helyszíne vált „hazánk legalaposabban felmért és kutatott telephelyévé”, az engedélyezési eljárás során pedig a nukleáris biztonsági követelmények teljesülése az elsődleges szempont.

Az oroszok pont a törésvonal fölött építkeznének

A földrengésbiztonsággal összefüggő viták azóta árnyékolják be Paks II.-t, hogy az OAH alkalmasnak találta az új atomerőmű felépítésére a Paks városától öt kilométerre fekvő helyszínt. A hatóság az erről szóló, úgynevezett telephelyengedélyt még 2017 márciusában adta ki.

Az engedély kiadása után néhány hónappal megjelenő cikkében az Átlátszó ismertette a paksi bővítéshez készült egyik geológiai tanulmány fontosabb megállapításait. A tanulmány szerint a telephely alatt olyan földrengés nyomait találták meg, amely a felszínig hatoló elmozdulásokat okozott. A lap szerint ez azért probléma, mert egy kormányrendelet szerint tilos olyan helyre atomerőművet építeni, ahol tektonikailag aktív törésvonal van.

A beruházásért felelős kormányzati szereplők szerint viszont nemcsak ezt a kormányrendeletet, hanem az összes témába vágó jogszabályt figyelembe kell venni. Ezek között van egy olyan, amely szerint nem az a gond, ha a törésvonal aktív, hanem az, ha képes olyan súlyos földrengést okozni, amely veszélyezteti a leendő atomerőművet. Ilyen veszély azonban a kormány által hivatkozott földtani vizsgálatok szerint nem áll fenn. Vagyis lehet építkezni.

Hamarosan kiderült, hogy az OAH-nak is vannak fenntartásai a kérdésben. Ezek azután erősödtek meg, hogy a beruházásért felelős magyar állami vállalat, a Paks II. Zrt. 2020 nyarán benyújtotta az OAH-nak a projekt egyik fontos engedélykérelmét. Ez az úgynevezett létesítésiengedély-kérelem, ebben azt kell igazolni, hogy az atomerőmű a szabályoknak megfelelően felépíthető és biztonságosan is üzemeltethető. Ez a dokumentum az építkezéssel megbízott orosz Roszatom terveit is tartalmazza, így azt is, hogy a telephelyen belül pontosan hol épülnének fel az új blokkok.

A Direkt36 korábban arról írt, hogy a hatóság ezt a több százezer oldalas dokumentumot rossz minőségűnek tartotta, abban több súlyos problémát is talált. Az OAH egyik aggodalma az volt, hogy az orosz mérnökök a felépülő két új atomerőműblokk közül az egyiket közvetlenül az aktív törésvonal fölé építenék. A paksi projektet ismerő egyik forrás szerint ebben nem volt szándékosság, az oroszok a terveket előbb kezdték összerakni, mint hogy kiderült volna, pontosan merre fut a törésvonal.

A hatóság működését ismerő források a Direkt36-nak arról beszéltek, hogy az OAH-t nem az esetleges földrengés veszélye aggasztotta. Sokkal inkább az, hogy a törésvonal két oldalán a talaj másképp reagálhat az épülő atomerőműre, az egyik oldal például jobban megsüllyedhet, mint a másik, ez pedig akár repedéseket is okozhat a betonalapzatban. Ráadásul „rosszul is hangzik, ha ide építik” – mondta az egyik forrás arra utalva, hogy a helyszínválasztás a geológiai mellett kommunikációs kérdéseket is felvetett.

Mivel az OAH korábban már kiadta a telephelyengedélyt, ezért a hatóság úgy vélte, a kijelölt területen – amelynek kevesebb mint a harmadát tenné ki az új atomerőmű – lehet építkezni, de nem feltétlenül azon a ponton, mint ami az orosz tervekben szerepel. A projektet ismerő egyik forrás szerint a hatóság azért is kiemelten foglalkozott ezzel a problémával, mert az OAH-n belül időközben megerősödött egy olyan csoport, amelynek tagjai jóval kritikusabban álltak hozzá a geológiai kérdésekhez.

Az OAH, amelyet ekkor főigazgatóként még Fichtinger Gyula vezetett, jelezte is a kifogásait a projektért felelős Paks II. Zrt.-nek. Az állami vállalat, illetve a céget akkor tárca nélküli miniszterként felügyelő Süli János azonban ezekre a felvetésekre nem volt nyitott – állította több olyan forrás is, akik ráláttak az OAH és a Paks II. Zrt. között folyó egyeztetésekre. Süliék úgy vélték, stabilabb alapozással kezelni tudják a talajsüllyedés problémáját. Az egyik forrás szerint az erről szóló vitákat bonyolította, hogy a geológia nem annyira egzakt tudomány, mint más természettudományok, vagyis a különböző álláspontok mellett egyformán lehet érvelni. Ráadásul Süliék úgy álltak hozzá, hogy az egész projekt megítélését megkérdőjelezné, ha a telephelyen belül új helyszínt kellene keresni, vagyis egy már lezárt témát kéne újra megnyitni.

Süli János és Palkovics László, forrás: Paks II. Zrt.

Az OAH-nak a létesítésiengedély-kérelemmel kapcsolatos, így többek között a törésvonallal is összefüggő aggályai tavaly szeptemberben eljutottak Palkovics László technológiai miniszterhez is. Ekkoriban ugyanis ő felügyelte a hatóság működését. A Direkt36 korábbi cikke szerint Palkovics többek között ezek miatt sem támogatta az engedély kiadását. A kormány Süli álláspontjával szemben Palkovics érvelését elfogadva úgy döntött, a projekt ebben a formában nem kaphat engedélyt. Ennek végrehajtására Orbán Viktor tavaly szeptember végén kinevezte az OAH élére Palkovics egyik helyettes államtitkárát, az energiaügyi kérdésekkel foglalkozó Kádár Andreát. Fichtinger ugyanis még tavaly tavasszal indoklás nélkül lemondott.

Kádár kinevezésének másnapján az OAH úgy döntött, nem adja ki a létesítési engedélyt, mondván, azt a meglévő információk alapján nem tudja elbírálni. Ehhez szerintük további információk kellenek, ezek beszerzésére hiánypótlást rendeltek el. Ennek keretében pedig a Direkt36 információi szerint az OAH arra is választ várt, hogy a törésvonal problémáját hogyan lehetne rendezni.

Az áthelyezés csúszást okozna, Szijjártó gyorsítana

Kádár Andrea számára hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a törésvonallal összefüggő kérdések kiemelt figyelmet igényelnek. Ez abból is adódott, hogy Ausztriának – amely szomszédos országként folyamatosan nyomon követi a beruházás sorsát – nem tetszett a paksi telephely. Az osztrák környezetvédelmi hatóság által felkért geológusok tavaly tavaszra elkészítettek egy tanulmányt, amely arra a következtetésre jutott, hogy a Paks II. telephelyének egésze földrengésbiztonsági okok miatt nem alkalmas az építkezésre. Az osztrák kormány ennek a tanulmánynak a megállapításai miatt személyes konzultációt kért a magyar féltől.

Erre február 15-én került sor az OAH óbudai székházában, a megbeszélés az osztrák és a magyar fél szakértőinek részvételével zajlott. A találkozóról az OAH több részletet is megosztott a honlapján, többek között azt írták: továbbra is azt gondolják, hogy „a kiválasztott telephely alkalmas az új blokkok létesítésére”. Tehát miközben az OAH-nak a törésvonalra való építkezés miatt aggályai voltak, továbbra is kitartott a helyszín alkalmassága mellett. A megbeszélés részleteit ismerő források szerint erről pedig meg is tudták győzni az osztrák felet. Ez azért volt fontos eredmény, mert Palkovics tavaly ősszel részben az osztrákok tiltakozása miatt gondolta azt, hogy kockázatos lenne a kulcsfontosságú létesítési engedély kiadása. (A találkozóval kapcsolatban több kérdést is feltettünk az osztrák kormányzati szerveknek, ezekre azonban nem kaptunk választ.)

Miután ezt a kérdést az osztrákokkal rendezték, az OAH-nak egy hivatalos eljárásban is döntenie kellett arról, hogy alkalmasnak tartja-e a helyszínt az építkezésre. Erre azért volt szükség, mert időközben lejárt az általa még 2017-ben kiadott telephelyengedély. Ez az engedély öt évre szólt, de a folyamatos csúszások miatt a projekt nem tudott a következő fázisba lépni. A Paks II. Zrt.-nek ezért a telephelyengedély meghosszabbítását kellett kérnie, hogy életben tarthassa a projektet. Az OAH emiatt újra átrágta magát a kérdésen, majd pedig március végén meghosszabbította a korábban kiadott, a telephely alkalmasságáról szóló engedélyét.

Amikorra az OAH ezt a döntését meghozta, már javában zajlott Oroszország Ukrajna elleni háborúja. Mivel az oroszok nemcsak fővállalkozóként, hanem hitelezőként is részt vesznek a bővítésben, a háború kirobbanása után felmerült, vajon megépül-e egyáltalán az új atomerőmű. Ezekben a hetekben különösen a Paks II. Zrt. környékén volt érezhető a tanácstalanság – mondta az egyik forrás, aki szerint ez azért volt különös, mert pont a projekt felelősének kellett volna a legtöbb információ birtokában lennie. A magyar kormány azonban kommunikációs szinten végig kitartott az építkezés mellett. Orbán Viktor március elején például arról beszélt, hogy Paks II. mindenképpen megépül, „semmi okunk nincs arra, hogy megváltoztassuk a korábbi tervünket”. Az egyik forrás szerint a beruházás résztvevői így egy idő után úgy dolgoztak tovább, „mintha nem lenne háború”.

A projektet ismerő források szerint a Paks II. Zrt. például a hiánypótlás keretében több anyagot is küldött az OAH-nak. A kormány ezzel kapcsolatban azt közölte, a Paks II. Zrt. a kért dokumentumokat határidőre elküldte. Az OAH a megkeresésünkre nem árult el részleteket arról, hogy ezeknek az elbírálása mikorra fejeződhet be, a várható eredményről pedig eltérő információk jutottak el a Direkt36-hoz. Az egyik forrás szerint a Paks II. Zrt. arra számít, hogy a jelenlegi helyszín megtartása mellett hamarosan megkaphatják az építkezés megkezdését lehetővé tevő létesítési engedélyt. Egy másik forrás pedig arról beszélt a Direkt36-nak, hogy az OAH egyik vezető munkatársa még április elején azt közölte vele, elképzelhető, hogy az atomerőművet „odébb fogják tenni”.

A hatóság azt nem írhatja elő, hogy a telephelyen belül hol kell felépülnie az atomerőműnek, csupán véleményezheti a hozzá benyújtott anyagokat. Így el is utasíthatja azokat a Paks II. Zrt. által javasolt megoldásokat, amelyekkel a törésvonal jelentette kockázatokat kezelnék. Ha így történik, akkor nincs más lehetőség, mint áthelyezni az új atomerőművet, ami további tervezést igényelne, vagyis tovább csúszna a már így is késésben lévő projekt, azonban a kormány tagjai a megszólalásaik alapján nem számolnak ezzel.

Alekszej Lihacsov, a Roszatom vezérigazgatója május elején Isztambulban találkozott Szijjártó Péterre. Forrás: Szijjártó Facebook-oldala

A projekt felügyeletét a tavaszi parlamenti választás után Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter kapta meg. A politikus ezt azzal magyarázta, hogy így az energiabiztonsággal, az energiaforrások beszerzésével kapcsolatos ügyek egy kézbe kerülnek. Szijjártó az elmúlt hetekben többször is arról beszélt, hogy a paksi munkákat szeretné felpörgetni. „A célunk az, hogy a paksi beruházást felgyorsítsuk” – fogalmazott például május közepén az Országgyűlés egyik bizottsága előtt. A miniszter azt is hozzátette, hogy az energiaárak növekedését okozó orosz–ukrán háború miatt még inkább szükség van az olyan energiabiztonságot garantáló beruházásokra, mint amilyen Paks II.

Kommunikációjával Szijjártó azt is igyekszik hangsúlyozni, hogy a projekt az irányítása alatt már lendületet is vett. A Facebook-oldalán jelentette be például, hogy az OAH-tól engedélyt kaptak két, az alapozással összefüggő munka elvégzésére is. A kormány egy 2020 májusában elfogadott jogszabály-módosítással tette lehetővé, hogy ezeket a földmunkákat külön lehessen engedélyeztetni, és még a létesítési engedély kiadása előtt el is lehessen kezdeni. Mivel a módosítás miatt a projekten belül előnyösebb helyzetbe kerülhetnek az oroszok, ennek elfogadása korábban számos konfliktust okozott.

Címlapkép: szarvas / Telex