Két szempontból is nagy jelentősége volt a hamarosan Magyarországra érkező orosz vezetésű Nemzetközi Beruházási Bank 2014 májusi kubai találkozójának.

A havannai ötcsillagos Melia Cohiba szállodában a bank legfelsőbb döntéshozó fóruma, az úgynevezett tanács ült össze, és ekkor hozták meg a formális döntést arról, hogy elfogadják Magyarország jelentkezését a szervezetbe. És ugyanekkor született döntés arról is, hogy a bank eleget tesz a VTB nevű orosz pénzintézet kérésének, és megfigyelői státuszt biztosít neki, amivel betekintést kap a bank működésébe.

Utóbbiról eddig nem sok szó esett, pedig a kapcsolat sokat elárul a Nemzetközi Beruházási Bank (International Investment Bank – IIB) hátteréről, és árnyalja azt a képet, amit az Orbán-kormány igyekszik sugallni a pénzintézetről.

Az egykor a KGST-n belül működő IIB 2012-ben aktivizálódott újra, és Magyarország 2015-ös belépése után az Orbán-kormány kezdeményezte, hogy a bank helyezze Budapestre a székhelyét. Ez hamarosan meg is fog történni, ami miatt sok nemzetközi kritika érte a kormányt a nyugati szövetségesek részéről. Orbánék azzal próbálták ezt visszaverni, hogy az IIB nem is orosz bank, mivel Magyarország mellett más kelet-európai EU- és NATO-tagállamok is tagjai.

A valós kép azonban ennél bonyolultabb. Nemcsak az mutatja ezt, hogy az IIB-ben az orosz államé a legnagyobb, 45,5 százalékos részedés, és hogy a bank vezetője is orosz. Az erős orosz hátteret jelzi az is, hogy a bank kubai ülésén megfigyelői státuszt szerző VTB Oroszország második legnagyobb bankja, amely a többségi állami tulajdon révén a Kreml befolyása alatt áll. Az IIB és a VTB üzleti partnerségbe is került az évek során, és a két bank vezetői is szoros személyes kapcsolatban állnak egymással. Az IIB-t irányító Nyikolaj Koszov és a VTB-t vezető Andrej Kosztyin több évtizede barátok, és pályájuk több alkalommal keresztezte egymást.

Andrej Kosztyin személyesen is közeli kapcsolatot ápol Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Részben a bank politikai kötődése vezetett ahhoz, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió a VTB-t (és az USA személyesen Kosztyint) is szankciókkal sújtotta az ukrajnai orosz agresszió miatt. A 2014-ben életbe léptetett intézkedések után aztán az IIB már jóval kevesebbszer emlegette a VTB-vel való kapcsolatát, de ettől a szoros együttműködés továbbra is megmaradt. Volt már több közös hitelügyletük, és az IIB hosszú távon is partnerként számol a VTB-vel, amely megtartotta a megfigyelői státuszát is.

Az IIB közölte, hogy a 2012-es újraindulásnál aktívan együttműködtek kereskedelmi bankokkal, és mivel a VTB az egyik legnagyobb orosz bank, ezért természetes volt, hogy üzleti kapcsolatba lépjenek vele. Az IIB hangúlyozta, hogy szerintük a megfigyelői státusz nem biztosít valódi betekintést a bank működésébe. A VTB és a magyar kormány nem reagált a megkeresésünkre.

Régi barátok

Nyikolaj Koszov és Andrej Kosztyin kapcsolata a hidegháború végén kezdődött. Mindketten diplomataként dolgoztak, és a nyolcvanas évek második felében a Szovjetunió nagy-britanniai képviseletén teljesítettek szolgálatot. „Együtt dolgoztunk Londonban éveken át, és barátok lettünk” – idézte fel egy 2013-as interjúban Koszov, hozzátéve, hogy Kosztyinnak köszönhetően került be később a bankszakmába.

A Szovjetunió összeomlása után Kosztyin egyre magasabb pozíciókat szerzett különböző állami bankoknál, és 1996-ban ő lett a Vnyesekonombank nevű orosz fejlesztési bank elnöke. Később elhívta oda régi barátját, Koszovot is, aki 1998 augusztusában csatlakozott a pénzintézethez első alelnöki pozícióban.

Bár néhány évvel később a pályájuk némileg más irányt vett – Kosztyin 2002-ben a VTB elnöke lett, miközben Koszov maradt a Vnyesekonombanknál -, a kapcsolatuk megmaradt. Ennek egyik legnyilvánvalóbb jele volt, hogy Koszov fia, Pavel Koszov magas pozíciókba került a VTB-nél, de voltak közöttük más jellegű kötődések is. A Vedomosztyi nevű orosz lap 2012-ben írt arról, hogy kapcsolatot találtak Nyikolaj Koszov felesége és egy Kosztyinnak dolgozó svájci PR-tanácsadó között.

Az IIB közölte, hogy Koszov és Kosztyin valóban régóta barátok, és továbbra is „szoros kapcsolatban” állnak egymással. Hozzátették ugyanakkor, hogy az IIB működéséről nem szoktak beszélni, mert Koszov „nem igényel külső támogatást” ebben. Az IIB közölte, hogy Koszov fia valóban dolgozott a VTB-nél, és az „alkalmazása a bank belső szabályainak megfelelően történt”. A Koszov felesége és a svájci tanácsadó közötti kötődésről szóló újságcikkre annyit reagáltak, hogy „ezt a pusztán újságírói spekulációt nem kommentáljuk”.

Különböző okokból ugyan, de Koszov és Kosztyin egyaránt magyarázkodásra kényszerült a Panama-iratok 2016-os nyilvánosságra kerülése után is. Koszovról kiderült, hogy hozzá kötődő offshore cégek értékes londoni ingatlanokat tulajdonoltak (a Direkt36 által most újra leellenőrzött offshore iratok szerint Koszov már 1994 óta ügyfele volt offshore-területen működő szolgáltatóknak, a hozzá kötődő cégeknek pedig többek között az egyik leghíresebb londoni utcán, a Pall Mallon voltak ingatlanjai).

Az IIB ezzel kapcsolatban először azt közölte, hogy Koszovnak nem állnak tulajdonában az említett londoni ingatlanok, és nincs kapcsolata az érintett offshore cégekkel. Amikor visszakérdeztünk, hogy mi volt a helyzet a múltban, akkor azt írták, hogy az IIB élére történt kinevezése óta nem volt kapcsolata semmilyen említett offshore céggel.

A Kosztyin által irányított VTB neve a Panama-iratok egyik legnagyobb vihart kavart történetében került elő. A kiszivárgott iratokból ugyanis kiderült, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz közel álló emberek nagyértékű pénzmozgásokat hajtottak végre, és az International Consortium of Investigative Journalists cikke szerint ezekben fontos szerepet játszott a VTB akkori ciprusi érdekeltsége.

A Panama-iratok megjelenése után Kosztyin volt az egyik leghangosabb védelmezője Vlagyimir Putyinnak. A VTB-vezér több nyilatkozatban is nevetségesnek nevezte azokat az állításokat, hogy a több milliárd dollár értékű pénzmozgásoknak végső soron Putyin volt a kedvezményezettje. „Putyint nem fogják meg ezekkel a dolgokkal. Neki nincsenek bankszámlái vagy pénze” – mondta Kosztyin a Financial Timesnak, hozzátéve, hogy téved, aki azt hiszi, hogy Putyin egyszer csak feltűnik majd Monacóban egy 200 milliós jachton. „Élete végéig arra van kárhoztatva, hogy szerényen éljen, mert az egész világ ismeri őt” – fogalmazott.

Kosztyin szavainak különös súlyt adott az, hogy őt a Kreml bennfentesei között tartják számon. A Putyinnal fennálló szoros kapcsolatot maga a bankvezér is elismerte egy amerikai tévéinterjúban, amikor arról beszélt, hogy „Oroszországban, ha te vagy a legnagyobb bank vezetője, akkor időnként meglátogatod az elnököt”. Közölte, hogy Putyin „nagyon jól ismer engem, és legalábbis én is nagyon jól ismerem őt”, de hozzátette, hogy „a viszonyom arra korlátozódik, amit csinálok, és nem szoktunk általánosabb ügyekről beszélni”.

A Kremlnek formális befolyása is van a Kosztyin által vezetett VTB-re. A bank többségi tulajdonosa az orosz állam, és a VTB felügyelőbizottságának elnöke Anton Sziljanov pénzügyminiszter (egyben a miniszterelnök elsőszámú helyettese). A testület tagjai között van a Putyin egyik közeli személyes jóbarátjaként ismert német származású Matthias Warnig is. A Putyin életéről szóló The New Tsar című könyv szerint Warnig az NDK titkosszolgálatának, a Stasinak a tisztje volt, és a nyolcvanas évek végén a KGB drezdai kirendeltségén dolgozott, ahol Putyin is szolgált. Mindketten azt állítják ugyanakkor, hogy csak később, Szentpéterváron ismerkedtek meg személyesen, amikor Putyin a város tisztviselője volt, Warnig pedig a Dresdner Bank helyi cégét vezette. A kapcsolatuk különösen szorossá vált az után, hogy a Dresdner Bank fizette Putyin feleségének németországi kezelését egy autóbaleset után.

„A VTB valójában nem csak egy bank, hanem a Kreml érdekeit szolgálja” – állítja Anders Aslund nemzetközileg is ismert svéd közgazdász, aki a 90-es években az orosz kormány tanácsadójaként dolgozott. „Kosztyin a kisujját sem emelné fel Putyin jóváhagyása nélkül” – mondta a washingtoni Atlantic Council kutatójaként és a Georgetown Egyetem oktatójaként dolgozó Aslund, aki szerint a bankvezetés politikai kötődéseire utal az is, hogy Kosztyin annak ellenére a helyén tudott maradni 2002 óta, hogy a bank egyébként pénzügyileg gyengén teljesít.

Aslundnak volt alkalma személyesen is megismerkedni Kosztyinnal különböző nemzetközi konferenciákon, és az volt a benyomása, hogy a bankvezér „kemény fickó”, aki szereti hallatni a hangját. Utóbbira utal az is, hogy gyakran ad interjúkat, és bankár létére nem állnak távol tőle a meghökkentő nyilvános szereplések sem. A VTB egyik közgyűlésén Jedi lovagnak öltözve jelent meg, egy másik hasonló alkalommal pedig – nem kis megrökönyödést kiváltva – Sztálinnak öltözve ment fel a színpadra.

„Csak a tehetségét pazarolja a bankvezetéssel. Valójában színházban lenne a helye” – mondta róla egy munkatársa a Financial Timesnak.

A megfigyelők

2013 elején Kosztyinnak régi barátjával Nyikolaj Koszovval volt egy nyilvános – a beszámolók szerint hivatalos és botrányoktól mentes – szereplése. A két férfi az általuk vezetett bankok közötti partnerségi együttműködési megállapodást írta alá, ami az IIB számára komoly fegyvertény volt.

A Szovjetunió összeomlása után parkolópályára került egykori KGST-bankot épp csak feltámasztotta az orosz kormány, és már egyből partneri kapcsolatra is lépett a második legnagyobb orosz bankkal, amely már akkor is komoly nemzetközi szereplőnek számított több mint 20 országra kiterjedő tevékenységével. Koszov ki is jelentette, hogy a VTB-vel való együttműködés „nemcsak egy figyelemre méltó esemény, hanem egy rendkívül fontos állomás az IIB újraélesztésében”.

A következő másfél évben aztán sorra jöttek egymás után a VTB-vel fennálló szoros kapcsolatra utaló bejelentések az IIB-től. A bank honlapján található közlemények szerint az IIB együttműködésbe kezdett egy VTB-kötődésű vietnámi bankkal, közösen fektettek be egy bulgáriai lízingcégbe, és még közös focimeccset is szerveztek a VTB és az IIB dolgozói számára.

A kapcsolat egyre szorosabbá válására utalt az is, amikor 2014 tavaszán az IIB kubai találkozóján a VTB megkapta az általa kért megfigyelői státuszt a banknál. A VTB ezzel jogosultságot kapott ahhoz, hogy részt vegyen az IIB tanácsülésein és más rendezvényein, valamint hozzáférhet a bank egyes „nem bizalmas” dokumentumaihoz, ha az IIB igazgatósága ahhoz hozzájárul.

„A megfigyelői státusz furcsa. Ez nem szokásos modell” – mondta a Direkt36-nak az Orbán-kormány egyik korábbi, gazdasági területen dolgozó tisztviselője, aki nem tud arról, hogy más nemzetközi bankoknál, például az EBRD-nél vagy a Világbanknál lenne ilyen. A munkája során ilyen nemzetközi intézményekkel is kapcsolatban álló forrás szerint a VTB-hez hasonló, elvileg kereskedelmi alapon működő bankok nem szoktak ilyen jogosítványokat kapni a különböző államok által létrehozott nemzetközi beruházási bankoknál.

Az EBRD a Direkt36-nak megerősítette, hogy náluk nincs megfigyelői státusz. A Világbank égisze alatt működő IBRD nevű fejlesztési banknál szintén nincsenek megfigyelők, de magának a Világbanknak az éves találkozóin részt lehet venni megfigyelőként.

Nem a VTB az egyedüli olyan szervezet, amely megfigyelői státusszal rendelkezik az IIB-nél, de az orosz dominancia itt is érzékelhető. Ugyanilyen tagságot kapott a szintén az orosz állam tulajdonában álló Vnyesekonombank, az orosz és a kazah állam által alapított Eurasian Development Bank, és az orosz külkereskedelem támogatására létrehozott, állami Russian Export Center is. Rajtuk kívül a Bolgár Fejlesztési Bank és a Belarusz Köztársaság rendelkezik megfigyelői státusszal az IIB honlapja szerint.

Az IIB közölte, hogy szerintük a „megfigyelői státusz nem garantál hozzáférést semmilyen betekintéshez”. Amikor visszakérdeztünk, hogy a bank legfelsőbb döntéshozó fórumának számító tanácsüléseken való részvétel nem számít-e annak, akkor azt állították, hogy a megfigyelők csak a fórumok nyilvános részein vehetnek részt. Az IIB szerint a megfigyelői státusszal rendelkezőknek csak ahhoz van joguk, hogy „a termékeiket és szolgáltatásaikat promotálják a bank részvényesei és partnerei felé”.

Szankciók alatt

2014 után megritkultak az olyan IIB-s közlemények, amelyek a VTB-vel való együttműködésre utaltak.

Ez a változás nagyjából egybeesett azzal, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió 2014 nyarán léptetett életbe szankciókat az orosz állam érdekeltségébe tartozó bankok ellen, és ennek egyik célpontja kifejezetten a VTB volt. A büntető intézkedések azt célozták, hogy megnehezítsék az érintett orosz bankok forráshoz jutását, de kimondottan szándék volt az is, hogy nem akarják őket egyik napról a másikra teljesen ellehetetleníteni. Így azt nem tiltották meg teljesen, hogy nyugati szereplők üzleti kapcsolatot ápoljanak a VTB-vel vagy más hasonló orosz bankokkal, de azt nem engedték meg nekik, hogy nyugati forrásokból jussanak hitelhez vagy tőkéhez.

Az Egyesült Államok később eggyel tovább lépett, és szankció alá vette személyesen Andrej Kosztyint is. Az ő esetében ez azt jelentette, hogy zárolták amerikai vagyontárgyait, illetve megtiltották az amerikai üzleti szereplőknek, hogy bármilyen módon üzleteljenek vele.

A VTB-t láthatóan érzékenyen érintették ezek a szankciók. Leépítések voltak egyes külföldi kirendeltségeinél, és egyúttal komoly lobbitevékenységbe kezdett Washingtonban – egyelőre sikertelenül -, hogy enyhítsék az ellenük irányuló büntető intézkedéseket. https://www.pri.org/stories/2018-12-18/how-sanctioned-russian-bank-wooed-washington

Az IIB a Direkt36-nak küldött válaszában hangsúlyozta, hogy rájuk nem vonatkoznak semmilyen szankciók, de a nemzetközi szabályoknak megfelelően járnak el, beleértve a szankciós szigorításokat is. „Így az IIB kénytelen volt tartózkodni a VTB-vel való további üzleti tevékenyégtől 2014 után” – írta a bank.

A bank honlapján megjelent közlemények szerint ugyanakkor nem szűnt meg a kapcsolat a VTB-vel 2014 után sem. 2016-ban a VTB német leánycége is tagja volt annak a nyugati pénzintézeteket és az OTP-t is magában foglaló bankcsoportnak, amely hosszútávú hitel nyújtásáról szóló megállapodást kötött az IIB-vel. A VTB emellett továbbra is ott szerepel a megfigyelői státusszal rendelkező partnerek között, illetve az IIB a 2022-ig szóló stratégiai tervében is említi a VTB-t mint az egyik orosz partnert. Amikor emlékeztettük az IIB-t ezekre, akkor azt közölték, hogy ezek az említett műveletek megfeleltek a szabályoknak, és nem vonatkoznak rájuk a szankciós intézkedések.

Valóban nincs arra utaló információ, hogy VTB-s kapcsolat konkrétan sértené a szankciókat, de a partnerség jelzi, hogy az IIB-nek milyen jelentős beágyazottsága van az orosz nagypolitikába.

Épp ez az, amit a magyar kormány igyekszik kisebbíteni azzal, hogy folyton az IIB nemzetközi jellegét hangsúlyozza. Ezt az érvet használta márciusban a parlamentben Orbán Viktor is, amikor közölte, hogy „ebben a bankban öt NATO-tagállamnak van tulajdona, öt közép-európai országnak Bulgáriának, Csehországnak, Romániának, Szlovákiának és Magyarországnak, és a mi ötünk tulajdoni aránya meghaladja az 50 százalékot, és messze meghaladja Oroszországét.”

A miniszterelnök – aki egyenesen úgy fogalmazott, hogy ez egy „közép-európai bank” – azt nem tette hozzá, hogy valójában az oroszok 45,5 százalékos részesedéssel rendelkeznek, tehát nem is sokkal maradnak el a közép-európai tulajdoni aránytól, és azt sem említette meg, hogy a bank vezetője, Nyikolaj Koszov szintén orosz nemzetiségű.  Ráadásul, mint arra Rácz András, a Political Capital Oroszország-szakértője az Indexen megjelent cikkében rámutatott, a bank alapszabálya „roppant széleskörű, egyszemélyi jogosítványokat ad” Koszovnak.

Megkérdeztük a magyar kormányt, hogy tudatában vannak-e annak, hogy az IIB és személyesen Koszov is szoros kapcsolatban áll a VTB-vel, és ezáltal az orosz politikai elittel, de nem érkezett tőlük reakció.

A cikk elkészítésében közreműködött Szabó András.