Heves vitába torkollott az Orbán-kormány egyik ülése tavasz közepén. A tanácskozáson a kormány két ambiciózus és a nyilvánosság előtt is sokat szereplő tagja, Nagy Márton és Szijjártó Péter feszült egymásnak.
A vita azzal indult, hogy a gazdaságfejlesztésért felelős Nagy szóba hozta azokat az áprilisban publikált adatokat, amelyek szerint az év elején egész Európában jelentősen visszaesett az elektromos autók eladása. Mivel a magyarországi akkumulátorgyárakban az elektromos autókhoz szükséges akkumulátorokat gyártanak, a keresletcsökkenés Magyarországon is éreztette hatását, és tavasztól a hazai akkumulátorgyárak termelése bezuhant.
Nagy a kormányülésen azt kezdte el pedzegetni, a magyar kormány jól tette-e, hogy emellett a technológia mellett kötelezte el magát. A miniszter ezzel arra utalt, hogy a Szijjártó vezette Külgazdasági és Külügyminisztérium az elektromos autók iránti növekvő keresletben bízva az elmúlt években egymás után tárgyalta le és jelentette be az újabb akkumulátorgyár-építési projekteket.
A történtekről információkkal rendelkező forrás szerint Nagy meglehetősen „vehemensen” vetette Szijjártó szemére, hogy a külügy rosszul mérte fel a helyzetet, és az akkumulátorgyártással „nem jó lóra” tett. A forrás szerint Szijjártó nem jött zavarba, beleállt a vitába, és megpróbálta félresöpörni Nagy érveit. Azzal vágott vissza, a piac általában úgy működik, hogy a kezdeti fellendülést visszaesés követi, az eladások azonban szerinte később vissza fognak állni egy magasabb szintre.
A kormányülésen jelenlévő miniszterelnök nem szólt hozzá a vitához, csupán érdeklődve hallgatta két minisztere összecsapását. A későbbi fejlemények alapján azonban ez az epizód biztosan nem ártott Nagy Mártonnak. Amikor július elején Orbán Viktor átszabta minisztereinek hatáskörét, több feladat is Szijjártótól Nagyhoz került át. Ezek közé tartozott például annak meghatározása, hogy mely országokból érkezhetnek vendégmunkások Magyarországra.
Nemcsak a külügyminiszter veszített területeket Nagy Mártonnal szemben. A ma már egyszerűen csak nemzetgazdasági miniszteri címet használó Nagy több másik kormánytag, például Varga Mihály pénzügyminiszter, Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter és Tuzson Bence igazságügyi miniszter kárára is terjeszkedett már. Egy kormányzati forrás szerint a kormányüléseken rendszerint konfrontatív stílusban megszólaló Nagy ezeken a tanácskozásokon sem szokott titkot csinálni abból, ha szemet vet egyik minisztertársa területére, arról mindig nyíltan szokott beszélni.
A miniszter ezt általában azzal magyarázza, hogy a kormány egyik kiemelt céljához, a gazdasági növekedés beindításához egy erős gazdasági minisztérium kell, egy erős tárcának pedig egyre több új eszközre van szüksége. Nagy fokozatosan terebélyesedő portfóliója azt mutatja, hogy Orbán elfogadja a gazdasági minisztere érveit, és megadja neki a kívánt újabb hatásköröket. Nagy ennek eredményeként rövid idő alatt rendkívül megerősödött, Rogán Antalhoz és Gulyás Gergelyhez hasonlóan tagja lett az Orbánhoz legközelebb álló miniszterek alkotta úgynevezett belső kormánynak. Ők azok, akiket a miniszterelnök nemcsak utasít, hanem a véleményüket is meghallgatja.
Nagy Márton ezzel lényegében azt a pozíciót foglalta el, amelyet korábban Matolcsy György töltött be évtizedeken át Orbán mellett. Ahogy a Direkt36 cikksorozatának első részéből kiderült, a miniszterelnök az elmúlt néhány évben veszítette el bizalmát a jelenleg az MNB-t vezető Matolcsyban, és ő ugyan megpróbált visszakapaszkodni Orbán belső körébe, de nem járt sikerrel. Matolcsy számára különösen fájdalmas volt ez, mert Nagy Márton korábban az ő protezsáltja volt a jegybanknál, és rajta keresztül ismerte meg Orbán is. Vagyis lényegében Matolcsy nyitotta meg az utat Nagy Márton előtt, aki végül kiütötte őt a nyeregből.
Az elmúlt években egyre gyengébb eredményeket felmutató Orbán-féle gazdaságpolitika működéséről szóló cikksorozatunk második részében erre a személyes drámai fordulatokban is bővelkedő váltásra, Nagy Márton felemelkedésére koncentrálunk. Ebből többek között kiderül az is, hogy Nagynak jelentős szerepe volt a 2022-es választási kampány gazdasági intézkedéseinek kidolgozásában, amelyek hozzájárultak a Fidesz újabb kétharmados győzelméhez. Tőle származott például az ársapkák ötlete is, amelyet a kormány vezetői annak ellenére felkaroltak, hogy tudták, az árkorlátozások növelni fogják az inflációt.
Ez a történet sokat elárul nemcsak a miniszterelnök személyzeti politikájáról, hanem arról is, miként születnek a gyakran ellentmondásos, rövid távon esetleg politikai hasznot hozó, de hosszabb távon újabb problémákat generáló gazdasági döntések.
A Nemzetgazdasági Minisztériumnak részletes kérdéssort küldtünk a miniszter pályájáról, de ők erre mindössze annyit válaszoltak, hogy „Nagy Mártont 2002-ben még Járai Zsigmond vette fel a Magyar Nemzeti Bankba, ahol egészen 2020-ig dolgozott, amikor is Orbán Viktor miniszterelnök gazdasági főtanácsadója lett.” Orbán sajtófőnöke és a Szijjártó vezette külügyi tárca pedig nem reagált a megkeresésünkre.
Nagy Márton nem fogta vissza magát. A 2010-es parlamenti választások után nem sokkal ült össze a Magyar Nemzeti Bank úgynevezett szakmai stábja, amely a fontosabb jegybanki döntések előtt át szokta beszélni azok részleteit. Ezeken a tanácskozásokon az alacsonyabb beosztású szakértők mellett az MNB felsővezetői is részt szoktak venni. A jelenlévők egyike a 30-as évei közepén járó Nagy Márton volt, aki akkoriban a jegybank pénzügyi stabilitási részlegének volt az igazgató-helyettese.
Az ülésen fesztelen légkörben zajlott a szakmai vita, amelynek egy pontján a székében flegmán lecsúszva ülő Nagy az egyik résztvevő szerint úgy fogalmazott az egyik felvetésről: „Basszátok meg, ez faszság!”
Nagy annak ellenére engedte meg magának ezt a stílust, hogy a teremben jelen volt az MNB akkori elnöke, Simor András is. Simor a trágár kifejezéseket nem tette szóvá, – ismerősei szerint őt a külsőségek és a hierarchia amúgy se nagyon érdekelték –, fontosabb volt számára, hogy a különböző problémákra jó megoldások szülessenek. Nagy pedig érdemben is hozzászólt a beszélgetéshez. Az egyik jelenlévő szerint Simornak imponált, hogy a „szemtelen magabiztosságot” sugárzó beosztottja felkészülten, okosan érvelt.
„Nagy harcosan védte az igazát ezeken az üléseken, lehengerlő volt” – mondta az egyik résztvevő.
Nagy Márton akkor már közel egy évtizede, 2002 óta dolgozott a jegybanknál. Korábbi kollégái rendkívül okosnak, ambiciózusnak írták le, aki a főnökeivel „kedves és jópofa” volt, a beosztottjait viszont kemény kézzel fogta. Egy alkalommal például egy kolléganőjét egy leadott anyag miatt annyira keményen kritizálta, hogy a munkatárs már nem bírta tovább, és még a munkaidő lejárta előtt hazament.
Nagy karrierje a 2008-as gazdasági válság idején kezdett felfelé ívelni a jegybankban. Egyik korábbi munkatársa szerint ez annak volt köszönhető, hogy Nagy a pénzügyi stabilitási területen dolgozott, a pénzügyi válság idején pedig az MNB ezen részlegének jelentősége felértékelődött. „A válság emberpróbáló volt mindenkinek. Nagy 1500 százalékon pörgött és nagyon lojális volt” – mondta róla egyik korábbi főnöke.
A gazdasági válság még tovább rontotta az amúgy is népszerűtlen szocialista kormányok támogatottságát, és többek között ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Fidesz 2010-ben földcsuszamlásszerű győzelmet aratott.
A gazdaság rendbetételét Orbán a Matolcsy György irányításával felálló Nemzetgazdasági Minisztériumra (NGM) bízta. Matolcsy a stábja összeállításakor a jegybanktól is igazolt munkatársat, például az MNB egyik szakmai igazgatóját, Kármán Andrást választotta pénzügyi államtitkárának. Ez egy magas pozíció volt, akkoriban ugyanis külön Pénzügyminisztérium nem létezett, a pénzügypolitikai irányítás a Matolcsy alatt létrejövő, számos területet lefedő csúcsminisztériumban koncentrálódott. Kármán Nagy Mártont is magával akarta vinni az NGM-be, főosztályvezetői posztot ajánlott neki.
Nagy végül ezt a szituációt arra használta fel, hogy előrébb lépjen az MNB ranglétráján. A történteket ismerő források szerint a minisztériumi ajánlattal a zsebében azt közölte Simorral, hogy szívesebben maradna a jegybankban, de a közvetlen főnökével, a pénzügyi stabilitási terület igazgatójával, Tabák Péterrel nem jön ki jól. Nagy ekkor az ő helyetteseként dolgozott. Simor Tabák teljesítményével maga sem volt elégedett, Nagyot pedig semmiképp sem akarta elveszíteni. A jegybankelnök így végül úgy döntött, Tabákot elbocsátja, a helyére pedig az MNB feltörekvő tehetségének tartott Nagyot nevezi ki. (A jelenleg az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknál dolgozó Tabák nem válaszolt a neki küldött kérdésekre.)
Nagy közben azért ügyelt arra is, hogy a minisztériumi állásajánlat visszautasítása ellenére közel kerüljön Matolcsyékhoz. A kormányalakítás utáni időszakban ugyanis találkozgatni kezdett a gazdasági miniszterrel és annak környezetével. Ez az információ az MNB-n belül is elterjedt. Nagyról lehetett tudni, hogy „ismeri ezeket a fiúkat” – mondta a jegybank egyik korábbi dolgozója az Orbán-kormány vezető politikusaira utalva. A jegybank egy másik egykori munkatársa szerint ebben az időszakban többször is elhangzott Nagy szájából az a mondat, hogy „beszéltem a miniszter úrral”.
Ez azért számított kuriózumnak, mert akkoriban feszült volt a kormány és a jegybank kapcsolata. Orbán többször is támadta a szocialista kormányzás idején kinevezett Simort, többek között „offshore lovagnak” nevezte arra utalva, hogy az MNB-elnöknek a kedvezőbb adózási feltételeket biztosító Cipruson volt cége. A konfliktust az Orbán-kormány tovább mélyítette azzal, hogy a jegybanktörvény megváltoztatásával a negyedére, 8-ról 2 millió forintra vágta Simor fizetését. Az NGM pedig azért bírálta az MNB-t, mert szerintük a jegybank intézkedései nem segítették a gazdasági növekedés beindítását.
Emiatt a jegybankban többen is árulásnak tartották, hogy az egyik munkatársuk közeli kapcsolatot ápolt az őket keményen ostorozó kormányzattal. Ennek azonban érdemi következménye nem lett, ekkorra ugyanis Simor jegybankelnöki ciklusa már a végéhez közeledett, így az MNB-ben mindenki azt várta, a miniszterelnök kit fog jelölni Simor helyére.
Orbán választása Matolcsyra esett, aki a jegybank irányításának 2013-as átvétele után Nagy Mártont nemcsak megtartotta, de hamarosan magas pozícióba is emelte.
Ahogy közeledett 2014 vége, már a téli pihenést tervezgették a jegybank vezetői. Ezt szakította félbe Nagy Márton, aki Balog Ádámot, Matolcsy egyik bizalmasát, az MNB egyik alelnökét arról próbálta meggyőzni, hogy a devizahitelek forintosítását minél gyorsabban le kellene bonyolítani. „Érzem, hogy baj lesz” – az egyik jegybanki forrás szerint Nagy ilyen mondatok kíséretében rágta Balog fülét.
Miután végül Balog kötélnek állt, Naggyal együtt mentek be a jegybankot irányító Matolcsyhoz, és győzködték arról, hogy gyorsítsák fel a tervezett folyamatot. Előadták neki, hogy a forintosítást gyorsan át kellene nyomni, amit a jegybank kasszája ki is fog bírni. A bonyolult manőver keretében ugyanis nemcsak lakossági hiteleket kellett forintra váltani, hanem a bankok által felvett devizahiteleket is vissza kellett fizetni. Ez utóbbihoz nyújtott segítséget a jegybank azzal, hogy ehhez szükséges devizát a bankok rendelkezésére bocsátotta. Matolcsy végül elfogadta a beosztottjai véleményét, később pedig a jegybankelnök a miniszterelnököt is meggyőzte a gyorsítás fontosságáról.
Az Országgyűlés november végén el is fogadta azt a törvényt, amely automatikusan forintosította a devizaalapú jelzálogkölcsön szerződéseket. Az időzítés utólag Nagy Mártont dicsérte. A svájci jegybank ugyanis 2015 január közepén bejelentette, hogy hagyja felértékelődni a svájci frankot. Ezzel a svájci frank forintárfolyama egy nap alatt 266-ról 316-ra ugrott. Ez azonban már nem érintette azokat a devizahiteleseket, akikre vonatkozott a forintosításról szóló törvény. A magyar adósok összesen 700 milliárd forintos adósságnövekedéstől menekültek meg. A nemzetközi sajtó nem győzte méltatni a magyar kormány időzítését. A Bloomberg amerikai hírügynökség erről szóló cikkének címe például az volt, hogy „Orbán a világ legjobb üzletét kötötte a svájci frank hitelesek számára”.
Bár az ötlet Nagytól jött, a sikerben mégis Matolcsy lubickolt, hiszen a lebonyolításért az általa irányított MNB felelt. Az őt ismerő források szerint Matolcsyra mindig is jellemző volt, hogy jó érzékkel vett maga mellé fiatal, ambiciózus szakembereket. A források ezen fiatal tehetségek közé sorolták Balog Ádámot, az NGM egykori helyettes államtitkárát, volt MNB alelnököt; Windisch László volt MNB alelnököt, az Állami Számvevőszék jelenlegi elnökét; Virág Barnabás jelenlegi MNB alelnököt; és természetesen Nagy Mártont.
Matolcsy a munkák egy részét azért is szervezte ki nekik, mert jegybankelnökként is szívesebben foglalkozott a nagy víziókkal, a gazdaság egészével, mint a monetáris politika napi irányításával.
„Matolcsy ambíciója mindig az volt, hogy Orbán megmondóembere legyen” – fogalmazott a jegybank egyik korábbi vezető tisztviselője.
Mivel a Matolcsyhoz közel álló fiatalok közül Nagy Márton volt a monetáris szakember, így a jegybankelnök a monetáris politika alakításában egyre inkább elkezdett rá támaszkodni, és 2015-ben már ő lett az MNB egyik alelnöke. „Nagy Márton jó tulajdonsága, hogy leveszi a főnöke válláról a terhet” – mondta egyik ismerőse, aki szerint Nagy munkabírása hozzájárult ahhoz, hogy gyorsan lépkedett előre.
Bár Nagy sokat dolgozott, közben önjáróvá is vált, aminek eredményeként megjelentek az első törések a Matolcsyval való kapcsolatában.
Nagy Márton a monetáris politikáért felelős alelnökként lényegében az MNB központi tevékenységét felügyelte, és ő igyekezett is leuralni ezt a területet. A jegybank működését ismerő egyik forrás szerint „Marci kreatív volt, sokféle eszközt használt” ennek során, és előfordult, hogy olyan megoldásokat alkalmazott, amelyeket a monetáris politika iránt kevésbé érdeklődő Matolcsy sem látott át.
Ennek egyik példája volt, hogy a jegybanki alapkamat mellett – amely befolyásolja a forint árfolyamát, valamint a forinthitelek kamatszintjét is – létrejött egy külön irányadó kamat. Ez azért volt szokatlan lépés, mert normál esetben az alapkamatnak kéne lennie az irányadónak. Nagy Márton alatt viszont az alapkamat kiüresedett, és az a kamat vált irányadóvá, amelyet a bankok azután kaptak, ha rövidebb időre – egy napra vagy egy hétre – lekötötték a pénzüket az MNB-nél. Ez a konstrukció azért vált irányadóvá, mert ez kezdte el befolyásolni a bankok viselkedését.
Emiatt egy meglehetősen bonyolult, többféle kamatból álló rendszer jött létre. Az MNB működését ismerő források szerint így állt elő egy olyan helyzet, hogy a kamatpolitikában történt változást Matolcsy előzetesen nem értette meg, csak az után jött rá, hogy miről szólt az, miután megszavazta, és látta, milyen piaci reakciókat váltott ki.
„Matolcsy se lesz egyre fiatalabb, 70 közelében van, egyre nehezebb mindent követni”
– mondta az egyik forrás a történtekről, amely feszültséghez vezetett Nagy és Matolcsy között.
Közben Nagy úgy építkezett tovább, hogy azzal egyre nagyobb reflektorfényt vont magára. Ő kommunikálta a jegybank legfőbb döntéshozó szervének számító Monetáris Tanács döntéseit a nyilvánosság előtt, emellett a szakmán belül azzal vetette észre magát, hogy az elődeihez képest szigorúbban állt hozzá a magyarországi bankokhoz. Ebben a rá jellemző arrogancia mellett szerepet játszott az is, hogy a bankokat hibáztatta a devizahitelezés elterjedésének katasztrofális hatásai miatt.
Így amikor MNB-s vezető pozícióba került, akkor nemcsak azzal hozott változást, hogy számos részletszabállyal mikromenedzselte a területet, hanem a tárgyalások során is nagyon kemény stílust ütött meg a bankok képviselőivel. „Marci sokkterápia volt” – mondta erről Nagy egyik ismerőse. „Azt hitték, elmennek egy baráti beszélgetésre. Erre szadomazo lett belőle úgy, hogy Marcinál volt az ostor” – mondta az egyik forrás arról, hogy a bankok képviselőit mennyire meglepte Nagy agresszív stílusa.
A monetáris szakemberre egy idő után Orbán Viktor is felfigyelt. Egy gazdasági területen dolgozó állami tisztviselő szerint ebben szerepet játszott, hogy Orbán ekkoriban kifejezetten bátorította a minisztereit, az állami intézmények vezetőit, hogy a miniszterelnökkel folytatott találkozóikra hozzák magukkal egy-egy fiatal beosztottjukat. Matolcsy pedig több alkalommal is Nagy Mártont vitte magával ezekre a megbeszélésekre.
Nagy ezt követően keresni kezdte különböző kormányzati szereplők társaságát is. Egyik ismerőse szerint rendszeresen egyeztetett olyan kormánytagokkal, mint a gazdasági kérdések iránt szintén érdeklődő Rogán Antal, illetve az akkoriban még rendkívül befolyásos miniszternek számító Lázár János. „Nagy Márton zsizsegett, jelen volt, problémákat oldott meg” – mondta az egyik ismerőse arra utalva, hogy ezek a találkozók különböző gazdasági kérdésekkel függtek össze.
Mivel Nagy és Matolcsy is a saját igazában messzemenőkig bízó, versengő karakter, Nagy egyre magabiztosabb fellépése feszültséget okozott a két gazdasági szakember között.
„Nagy Márton ment előre, fiatal volt, nem akart Matolcsy alá beszorulni. Matolcsy pedig félt, hogy Nagy a fejére fog nőni”
– mondta a kettejüket közelről ismerő egyik forrás. A feszültség végül oda vezetett, hogy 2020 május végén Nagy távozott a jegybankból. Bár az MNB hivatalos bejelentése szerint lemondott alelnöki posztjáról, a jegybank működését közelről ismerő több forrás szerint is ez Matolcsy kezdeményezésére történt.
A távozás után Nagy több helyen, például az OTP-nél is sikertelenül próbált elhelyezkedni. „Nagynak amúgy se nagyon lett volna helye ott. Csányi nagyon nem szereti a fiatal nagyképű figurákat. És a gazdaságpolitikáról is elég más az elképzelése” – mondta a történteket ismerő egyik forrás. Ezzel arra utalt, hogy Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója Nagy Mártonnal szemben ellenzi a gazdaságba történő túlzott kormányzati beavatkozásokat. (Az OTP azt közölte, hogy a hozzájuk állásért jelentkezőkről nem adhatnak ki semmilyen információt. „Ugyanakkor, ha miniszter úr karrierváltásban gondolkodik, szívesen látjuk az OTP Banknál” – tették hozzá Nagy Mártonra utalva.)
Néhány héttel később, 2020 június végén kiderült, hogy Nagy a miniszterelnök mellett lett gazdasági főtanácsadó. Egy vezető kormánytisztviselő szerint ebben szerepet játszott, hogy Orbán 2014-től kezdődően tudatosan próbálta fiatalítani a saját hátországát. Ennek keretében olyan Szijjártó Péterhez, Rogán Antalhoz és Gulyás Gergelyhez hasonló tehetséges fialatokat keresett, akikre a kormányzás során tud támaszkodni. Ehhez pedig kapóra jött számára az akkor a 40-es évei elején járó, Matolcsy mellett már bizonyított Nagy Márton.
Feltűnése azonban végül konfliktusokhoz vezetett a kormányon belül is.
Varga Mihály pénzügyminiszter 2022 májusában – nem sokkal a Fidesz újabb kétharmados választási győzelme után – összehívta körülbelül 50-70 beosztottját. A dolgozók a tárca József nádor téri épületében az aulaszerű, üvegtetővel borított impozáns Pénztárteremben gyűltek össze. Varga tárgyilagosan, nyugodtan, lapról olvasva sorolta fel, hogy a tárcájától milyen osztályok, feladatkörök kerülnek át a Nagy Márton irányításával felálló Gazdaságfejlesztési Minisztériumhoz.
„Érezni lehetett, hogy ez nem az ő döntése” – mondta az egyik jelenlévő, aki szerint Varga a beszédében olyan megfogalmazásokat használt, hogy „ez a döntés született”.
A teremben főként azok a dolgozók foglaltak helyet, akiknek az osztályát áthelyezték. A bejelentéskor ennek ugyan nem adtak hangot, de az átszervezést nem fogadták kitörő lelkesedéssel. Vargának ugyanis pozitív volt a megítélése a Pénzügyminisztériumon belül, őt és az államtitkárait a beosztottjai úriembernek tartották. Ezzel szemben Nagy Mártonnak meglehetősen rossz volt a híre. Róla – az egyik pénzügyminisztériumi forrás megfogalmazása szerint – az terjedt el, hogy „egy állat”, aki még csak nem is köszön vissza az alatta dolgozóknak.
Ez az epizód is mutatta, hogy két év alatt Nagy annyira megerősödött, hogy nem pusztán miniszterré lépett elő, de Orbán olyan régi bizalmasa kárára is tudott terjeszkedni, mint amilyen Varga. „Benne volt a klubban” – mondta egy kormányközeli forrás arra utalva, hogy Nagy azon kormányzati politikusok szűk körébe tartozott, akik kitalálták a 2022-es kampány főbb intézkedéseit, ezzel pedig ő is hozzájárult a Fidesz választási győzelméhez.
A kormánypárt vezetése 2021-re ugyanis egy új helyzettel szembesült, 2010 óta ekkor fordult elő először, hogy komolyan aggódni kezdtek egy esetleges ellenzéki győzelem miatt. Ez motiválta őket abban, hogy egy ezermilliárdot kitevő osztogatásba kezdtek. A kampány során a gyerekeket nevelők számára visszatérítették az szja-t, visszaadták a szocialisták által elvett 13. havi nyugdíjat, a rendőrök és a katonák pedig fizetésemelést kaptak.
Egy kormányközeli forrás szerint ezeket az intézkedéseket Orbán szűkebb környezete találta ki. Közéjük tartozott a miniszterelnök kabinetfőnöke, a Fidesz választási kampányait irányító Rogán Antal, és az akkor még a miniszterelnök gazdasági főtanácsadójaként tevékenykedő Nagy Márton.
Miközben a kormány ezen intézkedések részletein dolgozott, az infláció elérte az 5 százalékot, ami miatt a jegybank 2021 júniusában hosszú idő után kamatemelésekbe fogott. A jegybank logikája az volt, hogy az emelkedő kamatok miatt a lakosság és a vállalkozások kevésbé fognak hiteleket felvenni, visszafogják a költéseiket, ami a kereslet csökkenéséhez, végül a drágulás lassulásához vezet majd. Nyilvánvaló volt, hogy a kormányzati osztogatás szembe megy a jegybank célkitűzéseivel. Ha ugyanis a választók több pénzhez jutnak, az fokozni fogja a keresletet, illetve magát az inflációt is.
A kormány azonban nem gondolta meg magát, osztogatásba kezdett, az árnövekedés problémájára pedig 2021 végétől Nagy Márton javaslatára olyan intézkedésekkel reagált, amelyek a kormány kritikusai szerint a szocializmust idézték. Ezen lépések közé tartozott például, hogy 480 forintban maximalizálták a benzin literenkénti árát, és korlátozták több alapvető élelmiszer árát is. Az ezzel összefüggő döntésekre rálátó kormányzati forrás szerint az árstopokat a kormány úgy vezette be, hogy tisztában voltak azzal, ezek tovább fogják gerjeszteni az inflációt. A boltok ugyanis úgy kompenzálták az ástopos termékek eladásával keletkező veszteségeiket, hogy a többi termék árát megemelték.
Orbánék stratégiája – amely kiegészült az Ukrajna elleni orosz támadásra adott, békét hangsúlyozó üzenettel – rövid távon kifizetődött, súlyos csapást mértek az ellenzékre. Közben azonban – jelentős részben épp a kormány intézkedései miatt – elszabadult az infláció.
A miniszterelnök ugyanakkor továbbra is elégedett volt Nagy teljesítményével, a választás után gazdasági miniszterré nevezte ki, ráadásul egyből az úgynevezett belső körös miniszterek közé került.
Egy kormányközeli forrás szerint ugyanis a kormánytagok két kategóriába sorolhatok. Az elsőbe azok tartoznak, akikben Orbán politikailag is megbízik, ilyen például Szijjártó Péter külügyminiszter. A másik csoportot azok a miniszterek alkotják, akikkel Orbán rendszeresen nem is beszél, akiknek érdemi befolyásuk nincs a saját területükre. Ilyen volt Kásler Miklós volt emberi erőforrás miniszter vagy az idén júniusi EP-választás után a posztjáról távozó Csák János kulturális és innovációs miniszter.
„Ezek a miniszterek elbáboznak dolgokat, de nincsenek benne abban a körben, ahol eldőlnek a dolgok”
– mondta a forrás, aki szerint „Marci nem elbábozós miniszter”.
Akadt is dolga bőven Nagynak az új szerepében.
A választás után világossá vált, hogy a kampányban végrehajtott osztogatások miatt elszállt költségvetést rendbe kell hozni, és Orbánnak döntenie kellett, hogy kire hallgasson a gazdasági kérdésekkel foglalkozó két minisztere közül.
A Varga vezette Pénzügyminisztérium klasszikus megszorításokban gondolkodott, szűkítették volna például a rezsicsökkentést igénybe vevők körét. Nagy Márton ezzel szemben úgy vélte, az állami kiadásokhoz nem kell hozzányúlni, különböző különadók kivetésével be tudják foltozni a költségvetési lyukakat. Az erről szóló belső vitákat ismerő egyik kormányzati forrás szerint Nagy akkor még abban bízott, hogy a háborúnak hamar vége lesz, annak negatív gazdasági hatásai gyorsan megszűnnek, így a különadókat is ki lehet majd vezetni.
Orbán végül Nagy Márton megoldási javaslatát fogadta el. A kormány így 2022 május végén be is jelentette, kötelezik többek között a bankokat, a légitársaságokat, a kereskedelmi láncokat, hogy az „extraprofitjuk” nagy részét fizessék be a büdzsébe.
A kormány azonban továbbra sem került ki a bajból. A háború miatt egyre jobban elszálló energiaárak miatt 2022 nyarán arra kényszerültek, hogy meglépjék azt, amit Varga Mihály már tavasszal szorgalmazott. Ekkor nyúltak hozzá az egyik legszimbolikusabb intézkedésükhöz, a rezsicsökkentéshez, ami azt jelentette, hogy az átlagnál több áramot és gázt fogyasztóknak piaci árat kellett fizetniük. Ezen kívül szűkítették azt a kört is, akik hozzáférhetnek az ársapkás benzinhez. Ahogy megszűntek ezek a korlátozások, a drágulás végiggyűrűzött az egész gazdaságban. Mindez tovább gerjesztette az inflációt, ami 2022 augusztusára elérte a 15,6 százalékot, ez pedig már az egyik legmagasabb volt az egész EU-ban.
Közben az infláció ellen küzdő jegybank folyamatosan emelte a kamatot. Amíg az alapkamat 2020 nyarán 0,6 százalékon állt, 2022 szeptemberében elérte 13 százalékot. Ez már nagyon magasnak számított, még a 2008-as gazdasági válság idején sem érte el ezt a szintet. Amikor azonban a jegybank 2022 szeptember végén felvitte 11,75 százalékról 13-ra az alapkamatot, Matolcsy egy később hibásnak bizonyuló döntést hozott. Azt mondta, hogy a kamatemelési ciklus végére „jó nagy pontot” tettek, hogy „mindenki lássa: vége van”. Ezzel arra utalt, hogy a jegybank a közeljövőben további kamatelemelést nem tervez.
„Matolcsy ezzel lyukra futott” – mondta a jegybank működését ismerő egyik forrás. Ezzel arra utalt, hogy a jegybank korábbi nyilatkozatai alapján a piac további kamatemelésekre számított, mivel azonban nem ez történt, így egy olyan folyamat indult el, amely a forint gyengüléséhez vezetett. Két hét alatt az euró ára 406-ról 430 forintra szökött fel. A jegybank 2022 október közepén a forint védelmében kénytelen volt lépni, az alapkamatot változatlanul hagyta, az irányadó kamatot azonban brutálisan magasra, 18 százalékra vitte fel.
A kormánnyal szorosan együtt mozgó Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Parragh László fel is háborodott a döntésen. Még aznap arról beszélt, hogy a rendkívül magas kamat miatt vállalkozások tömege fog csődbe menni, mivel nem jutnak megfizethető hitelhez. Egy, Nagy Mártonhoz közel álló forrás szerint a gazdasági miniszter is nehezményezte a jegybank döntését, az ugyanis hosszú időre beszűkítette a mozgásterét. A magas kamatokkal ugyanis nem lehet gazdasági növekedést produkálni.
„Joggal mondhatta a kormány, hagyd abba, Gyuri, nyugi”
– mondta a forrás arra utalva, hogy a kormányzaton belül egyre inkább kezdett elegük lenni Matolcsyból.
Ilyen előzmények után került sor 2022 december elején arra a gazdasági bizottsági meghallgatásra, ahol Matolcsy a nehézségek miatt a kormányra próbálta tolni a felelősséget. A kritikái egy részét a gazdasági miniszternek címezte, erre utalt, hogy a Nagy Mártonhoz köthető árstopokról azt mondta, ezek alkalmazása 3-4 százalékkal dobta meg az inflációt.
Az infláció később, 2023 januárjában 25,7 százalékon tetőzött, majd a kormányzati ígéreteknek megfelelően 2023 októberében egyszámjegyűre, 9,9 százalékra csökkent. Ennek oka részben a nemzetközi energiaárak esése volt, amihez a kormánynak nem volt köze. És persze a korábbi áremelkedés sem tűnt el azzal, hogy az éves infláció lement 10 százalék alá, mindössze arról volt szó, hogy a drágulás üteme lassult.
Nagy ebben az időszakban is rendkívül aktív volt, minisztériuma az üzleteket egymással versenyeztető árfigyelő rendszert vezetett be, a boltok számára pedig kötelező akciókat rendelt el. Ezek az ötletek Orbán tetszését is elnyerték. Többek között abból is látszott, hogy a miniszterelnök elégedett a gazdasági miniszterével, hogy 2023 decemberében Nagy átvette Varga Mihálytól a kormány több miniszterét is magába foglaló gazdasági kabinet irányítását. „Ez a döntés arról szólt, hogy formalizálták Nagy informális befolyását” – mondta a Vargával beszélő viszonyban álló egyik forrás.
Varga és Matolcsy nagyon különbözően élte meg, hogy a gazdaságpolitika irányításában Nagy Márton az ő kárukra erősödött. Varga a nyilvánosság előtt nem tette szóvá a pozícióvesztését. „Úgy állt hozzá, hogy ez van, azt gondolta, hogy Nagy Márton is Lázár János típus, majd kipukkad egyszer” – mondta egy, a pénzügyminiszterrel rendszeresen beszélgető forrás. Ezzel arra utalt, hogy korábban Lázár egy ideig a leghatalmasabb miniszternek számított, 2018-ban viszont már a kormányba se került be, csak 2022-ben kapott újra kormányzati pozíciót.
Matolcsy egészen más stratégiát követett, idén márciusban minden korábbinál keményebben szállt bele Nagyba. A budapesti tőzsde egyik rendezvényén arról beszélt, rosszul esik neki, hogy a jegybank elleni támadásokat egykori helyettese, Nagy Márton irányítja. Majd kettejük közös múltját boncolgatva azt mondta, hogy korábban neki kellett „kiebrudalnia” Nagyot a jegybankból.
„Ahogy azt a miniszterelnök úrnak elmondtam, jelentős szakmai hibákat vétett, elfogadhatatlan volt a vezetési stílusa”
– magyarázta az MNB-elnök. Az elhangzottakra reagálva Nagy azzal vágott vissza, hogy „2013 és 2020 között Matolcsy György volt, most már más a főnököm. Hála Istennek!”
A konfliktus annyira elmérgesedett, hogy több kormányzati forrás szerint Orbán úgy döntött, közbelép. Arra utasította Nagyot és Matolcsyt, hogy üljenek le egymással és beszéljék meg a nézeteltérésüket. A forrás szerint Orbán úgy állt hozzá, hogy a nehéz gazdasági helyzetben a nyilvánosság előtt harcoló feleknek inkább a gazdaság beindítására kéne koncentrálniuk. Ezt követően idén április elején Nagy találkozott is Matolcsyval, a megbeszélésről pedig egy képet is közöltek, amelyen az látható, hogy a miniszter és a jegybankelnök kezet fog egymással.
A békekötés azonban nem sikerült maradéktalanul. A jegybank május közepén keményen bírálta a kormány versenyképességi stratégiáját, amire válaszul Nagy közölte, hogy az MNB képtelen az együttműködésre. Matolcsy szeptemberben újra megismételte a kritikáit, és elmondta, hogy teljes gazdaságpolitikai fordulatra lenne szükség. Egy kormányközeli forrás szerint a kormány ebben a helyzetben már csak kivárásra játszik, Matolcsy jegybankelnöksége ugyanis a végéhez közeledik. „Addig már guggolva is kibírjuk” – mondta szeptemberben Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója arra utalva, hogy Matolcsy mandátuma jövő márciusban jár le.
Nagy közben Orbántól következő feladatként a gazdasági növekedés beindítását kapta meg. Egy kormányzati forrás szerint ez azért kulcsfontosságú a kormány számára, mert ha beindul a növekedés, akkor a fogyasztás is nőni fog, a növekvő fogyasztás révén pedig egyre több adó folyik be. „Ha több az adóbevétel, akkor több beruházást lehet csinálni. Így pedig jobb ráfordulni a 2026-os választásra” – magyarázta a forrás.
Egyelőre azonban kevés jele van annak, hogy a növekedés beindult volna. A július végén publikált második negyedéves GDP-adat alulmúlta a várakozásokat is. Miközben az elemzők növekedésre számítottak, a magyar gazdaság teljesítménye az előző negyedévhez képest 0,2 százalékkal csökkent. Ehhez többek között hozzájárult az is, hogy hazai akkumulátorgyártás bezuhant, köszönhetően annak, hogy csökkent az elektromos autók iránti kereslet.
Nagy mozgásterét persze jelentősen korlátozza az, hogy milyen elképzelései vannak a főnökének a gazdaságról. Márpedig Orbán az elmúlt években egyre önjáróbbá vált ezen a területen is. Erről szól cikksorozatunk következő, befejező része.
Illusztráció: Somogyi Péter (szarvas) / Telex ; Fotó: MTI, Telex