Orbán Viktor eddig legfeljebb családi környezetben – például lánya esküvőjén vagy karácsonyi pálinkakóstolás alkalmával – tűnt fel veje, Tiborcz István társaságában. A vejéhez kötődő, ellentmondásos módon szerzett állami megbízások miatt pedig csak kényelmetlen kérdéseket kapott, de eddig kimaradt a több hatóság által is vizsgált ügyekből.
Van azonban egy olyan pont, ahol Tiborcz üzleti ügyei összekapcsolódtak Orbán hivatalával. A Direkt36 által megszerzett dokumentumok szerint ugyanis a Miniszterelnökség jelentős szerepet játszott abban, hogy Orbán vejének cége könnyedén, érdemi verseny nélkül jusson nagyértékű állami beruházásokhoz.
A Miniszterelnökség feladata az, hogy ellenőrizze a nagyobb értékű uniós közbeszerzések szabályosságát. 2014-ben azonban könnyedén átengedték azokat a közvilágítási pályázatokat, amelyek úgy voltak megírva, hogy azokon gyakorlatilag csak Tiborcz akkori cégének, az Elios Innovatívnak legyen esélye nyerni. Ezeknek a pályázatoknak az ügyében most nyomoz a magyar rendőrség és vizsgálódnak az uniós hatóságok is.
A Miniszterelnökség ezeknek a hatósági eljárásoknak a megindulása után változtatott csak a gyakorlatán, és kezdte átíratni a közvilágítási pályázatokat. Addigra azonban már átengedtek nyolc olyan pályázatot, amit kiírói az Eliosra szabtak. Az összesen 4,6 milliárd forint értékű munkákat a cég egy kivétellel versenytárs nélkül nyerte el.
A Miniszterelnökség közölte, hogy a korábbi uniós ellenőrzések hatására és azok tapasztalataiból kiindulva lettek szigorúbbak 2015-től. Az Eliosnak kedvező korábbi közbeszerzésekért a közbeszerzéseket kiíró városokra hárították a felelősséget. Azt írták, ők az engedélyezéssel csak ahhoz járultak hozzá, hogy a városok kiírják a pályázatokat, de ez nem jelent garanciát arra, hogy az, amit engedélyeztek, törvényszerű. Pedig az ellenőrzésnek pont az a lényege, hogy ezt megvizsgálják, és szabálytalanság esetén a Miniszterelnökségnek további lehetősége is volt a kifogásolt pályázatok megállítására. Ők ezt mégsem tették meg.
Megkérdeztük a Miniszterelnökséget, hogy tudtak-e arról, hogy az engedékeny ellenőrzésekkel az Eliosnak kedveztek, de nem adtak konkrét választ a kérdésünkre. Megkérdeztük azt is, hogy Orbán Viktornak volt-e tudomása arról, hogy a saját hivatalában ellenőrzik azoknak a közbeszerzéseknek a kiírásait, amelyeken a veje cége érdekelt volt. A Miniszterelnökség szerint az ellenőrzéseket végző főosztály „napi működését nem a miniszterelnök irányítja, egyetlen közbeszerzési eljárásra, vagy annak ellenőrzésére nem gyakorolt, nem gyakorolhat befolyást.
Tiborcz István is közölte, hogy nem beszélt soha apósával az Elios közbeszerzéseiről. „Miért beszéltem volna? Családi ügyekről szoktunk beszélgetni, nem másról” – mondta május 11-én, amikor a Bocuse D’or szakácsversenyen sikerült elcsípnünk néhány mondatra.
Az egész történet azzal indult, hogy a magyar városok sorban elkezdték LED-lámpákra cserélni az utcai lámpáikat, mert a kormány egymás után két uniós pályázatot is kiírt erre a célra.
Az első körben, 2013 őszén 8,8 milliárd forintot osztottak szét 33 önkormányzat között, és a települések a teljes költség legalább 85 százalékát, de sokszor a teljes költségvetést uniós forrásból kapták meg. A közbeszerzések többségét 2014-ben írták ki. Ebben a körben tarolt az Elios: ugyan a 33-ból csak 12 önkormányzatnál nyertek, de ezek voltak a legnagyobb beruházások, így a közvilágítás-korszerűsítésre fordított teljes összeg 72 százalékát ők nyerték el. A cégnek legnagyobb sikerei idején felerészben a miniszterelnök veje volt a tulajdonosa.
Tavaly márciusi cikkünkben bemutattuk, hogy mi tette lehetővé ezt a menetelést. A később az Elios által elnyert közbeszerzésekben olyan referenciákat kértek, amelyeket kevés kivétellel csak az Elios tudott teljesíteni. Akkor megkérdeztük az önkormányzatokat, tudatában voltak-e annak, hogy az általában külsős cégek által készített kiírásnak csak egy cég tud megfelelni. Több önkormányzat is arra hivatkozott, hogy a közbeszerzéseket két minisztérium – köztük a Miniszterelnökség – is megvizsgálta és jóváhagyta.
Az uniós forrásból finanszírozott kisebb beruházásokat legfeljebb csak utólag ellenőrzik a magyar és az uniós szervek is. A 300 millió forint feletti építési beruházások pályázatait viszont egy minisztérium és a Miniszterelnökség is megvizsgálja előzetesen. A közvilágítási pályázatokat műszaki szempontból a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium ellenőrizte, és minden beruházást támogattak. Azt, hogy a közbeszerzés a törvényeknek is megfelel-e, egy másik szervezet, az úgynevezett központi koordinációs szerv végzi. Ez 2013 végéig a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség volt, de 2014-től Lázár János a Miniszterelnökséghez vonta ezt a feladatot, így a közvilágítási pályázatokat egy kivételével már a Miniszterelnökség ellenőrizte.
Az ellenőrzéseket a Miniszterelnökség Közbeszerzési Felügyeleti Főosztálya végezte, az ellenőrzéseket az ezért a területért felelős helyettes államtitkár, Császár Dániel írta alá, a jelentéseket azonban a főosztály jogi és közbeszerzési szakértői készítették a Miniszterelnökség megfogalmazása szerint „a szakmai függetlenség szabályainak megfelelően.”
Tavaly április végén a Miniszterelnökséghez fordultunk, és kértük a közvilágítási közbeszerzések minőségellenőrzési jelentéseit. A Miniszterelnökség azzal utasította el a kérésünket, hogy szerintük ezek az iratok munkadokumentumok, így nem tartoznak a közérdekű adatok körébe. A Társaság a Szabadságjogokért nevű szervezet segítségével pert indítottunk az adatokért, és miután a pert megnyertük, megkaptuk az iratokat.
Ezekből kiderült, hogy a 2014-ben nyolc olyan közbeszerzési kiírást vizsgáltak, amelyek az Eliosnak kedveztek, többek között például azzal, hogy csak nagyértékű LED-lámpás referenciát fogadtak el. Ezekben egyszer sem kifogásolták ezt a feltételt, ami szinte minden más céget kizárt a versenyből, csak az Eliosnak hagyva lehetőséget a pályázatra. Kisebb jelentőségű, szinten az Eliosnak kedvező követelményeket ugyan szóvá tettek, de az önkormányzatok sok esetben ezeket is változatlanul hagyták.
Jellemző példa erre egy, az Eliosra szabott közbeszerzésekben szereplő referenciakövetelmény. Ez előírta, hogy a pályázó cég átlagos statisztikai létszáma legalább 20 fő legyen (az Elios statisztikai létszáma 2013 végén 21 fő volt). Ezt több minőségellenőrzésben szóvá tette a Miniszterelnökség, és kérték, hogy indokolják meg, miért van erre szükség, hiszen a munkát egyéb foglalkoztatási jogviszonyban is lehet végezni, és “álláspontunk szerint a verseny e körülmény előírásával nem szűkíthető”. Ennek ellenére a követelmény két kivétellel benne maradt a később az Elios által elnyert közbeszerzésekben.
A jelentésekben a szöveges észrevételek után a közbeszerzést részenként is lepontozták aszerint, hogy megfelelő-e vagy sem, és ha nem, akkor alacsony vagy magas kockázatot jelentenek-e a hibák. Az egyik szempont minden vizsgálatban az volt, hogy a közbeszerzés tervezete megfelel-e a “hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének”. Ebből a szempontból kivétel nélkül minden város kiírását magas kockázatúnak minősítették, azaz úgy gondolták, hogy nem felelnek meg ennek az elvnek.
Bár a jelentések végén az olvasható, hogy ha az ellenőrzésben akár egyetlen pontot is magas kockázatúnak minősítenek, akkor nem lehet elindítani a közbeszerzési eljárást a kifogásolt részek javítása nélkül, ezeknél a pályázatoknál ezt mégsem tartották be. Több közbeszerzést is úgy írtak ki az önkormányzatok, hogy változatlanul hagyták például azokat az alkalmassági követelményeket, amelyeket a Miniszterelnökség kifogásolt vagy magas kockázatúnak tartott.
A jelentések végén az is szerepel, hogy ha az ajánlatkérők – ebben az esetben az önkormányzatok – úgy írják ki a közbeszerzést, hogy nem változtatják meg a kritizált pontokat, akkor a Miniszterelnökség szabálytalansági vagy más jogorvoslati eljárását indíthat. Megkérdeztük a Miniszterelnökséget, hogy a közvilágítási pályázatok között volt-e olyan, amely ellen eljárást indítottak, de a válasz szerint nem volt ilyen, mert az önkormányzatok ellenvéleményt írhattak vagy indoklást adhattak a felmerült kifogásokra, és ők ezeket is mérlegelve hoztak döntést a tenderekről.
A 2014-ben készült ellenőrzésekben egyetlen alkalommal sem kérdezték meg a városokat, hogy megvizsgálták-e, hány cég tud megfelelni a követelményeknek, és nem figyelmeztették őket arra, hogy a versenykorlátozó feltételek miatt akár az uniós támogatás is veszélybe kerülhet.
2015 elejétől aztán megváltozott a Miniszterelnökség hozzáállása. A dokumentumokat átvizsgálva az derült ki, hogy ettől kezdve a Miniszterelnökség is kifogásolta az Eliost helyzetbe hozó, nagyon szigorú elvárásokat. Békéscsabát például kérték, hogy írják át azt a követelményt, ami korábban elvégzett, nagy összegű LED-lámpás korszerűsítést írt elő a munka feltételeként. “A referenciakövetelmény álláspontunk szerint túlzottan összetett és indokolatlanul szűkíti a versenyt, ezért kérjük, szíveskedjenek a minimumkövetelmény feltételrendszerén lazítani” – írták a jelentésben.
Sőt, azt is észrevették, hogy az önkormányzatok a lámpák típusát is nagyon részletekbe menően meghatározták a pályázatokban. Ez volt az egyik olyan feltétel, amely kedvezett az Eliosnak.
Több várostól is azt kérte a Miniszterelnökség, hogy nyilatkozzanak arról, hogy “ismereteik alapján a termékek milyen széles köre képes megfelelni az eljárás dokumentációban szereplő paramétereknek, illetve a becsült potenciális ajánlattevői kör volumenéről”. Arra is figyelmeztették a városokat, hogy ha “versenykorlátozóan határozzák meg a műszaki tartalmat, és kizárólag egy ajánlat érkezik, akkor az súlyos audit kockázatot jelent, mely korrekciót vonhat maga után”. Azaz az unió részben vagy egészben visszavonhatja a támogatást.
Más jelei is voltak a szigorításnak. Míg a 2014-es jelentésekben a kifogásolt pályázati elemekről még csak indoklást kértek, egy évvel később már egyszerűen felszólították a városokat, hogy töröljék az “indokolatlan” és versenykorlátozó kitételeket a közbeszerzésekből.
Megkérdeztük a Miniszterelnökséget, hogy miért szigorítottak be 2015-ben a közvilágítási pályázatok vizsgálatainál, de nem kaptunk konkrét választ. Csak általánosságban írtak arról, milyen szempontok befolyásolják a vizsgálatokat, illetve megemlítették, hogy az ellenőrzésnek folyamatosan változnia kell a gyakorlatban felmerült kérdésekre, illetve az uniós hatóságok vizsgálatainak megállapításaira reflektálva. A Miniszterelnökség hozzáállásának változása egybeesett ugyanakkor több, az Elios szerződéseit érintő történéssel.
A cég LED-lámpás közbeszerzéseivel azután kezdett intenzíven foglalkozni a sajtó, hogy Orbán Ráhel 2014 decemberében kiírta a Facebookra az azóta elhíresült bejegyzését arról, hogy férjével a saját lábukon állnak. Négy közbeszerzés ügyben az Átlátszó cikke nyomán már 2014 decemberében feljelentést tett Schiffer András, és az EU csalás elleni hivatala, az OLAF is már januárban nyomozni kezdett ezeknek a közbeszerzéseknek az ügyében. A Miniszterelnökség tehát éppen akkor kezdte szigorúbban ellenőrizni a közvilágítás-korszerűsítési közbeszerzéseket, amikor már az uniós és a magyar hatóságok is elkezdték vizsgálni ezeket.
A Miniszterelnökség azt állítja, hogy 2015-ben volt egy általános szigorítás a vizsgálatoknál, aminek az Európai Bizottság 2014 novemberi auditvizsgálata volt az oka. A válaszukban nem írják, de a korábbi nyilatkozatokból kiderül, hogy az Bizottság vizsgálata szabálytalanságokat talált egy sor uniós finanszírozású programnál és beruházásnál. A Miniszterelnökség szerint ezek után “a Bizottság részéről is egyértelmű elvárás volt az ellenőrzések szigorának fokozása”.
Lázár János 2014 decemberében egy közleményben meg is fogalmazta, milyen gyakorlatot várnak el a közbeszerzések. Az egyik utasítása például az volt, hogy a kiírók nem kérhetnek túl magas és túl szűken meghatározott referenciát. Ezért nem fogadták el 2015-től az ellenőrök azt, hogy egy LED-es közvilágítás-korszerűsítési munkára kizárólag LED-es közvilágítás-korszerűsítési referenciával lehessen pályázni, mint ahogy tették azt egészen addig az Eliosnak kedvező közbeszerzésekben, elősegítve ezzel Tiborcz István cégének sikereit. Ezek azonban nem új szabályok voltak, ezt korábban is számon kérhették volna az önkormányzatokon.
Az uniós vizsgálatokra való hivatkozás a közvilágítási minőségellenőrzési jelentésekben is előkerül. 2015 márciusában például Békéscsabától azért kérték, hogy kisebb értékű referenciát kérjenek, mert az, amit terveztek “jelentősen meghaladja az elfogadható mértéket, amelyet audit tapasztalatokra tekintettel nem áll módunkban elfogadni”.
Békéscsaba a 380 millió forintosra tervezett beruházáshoz 350 millió forintos LED-lámpás referenciát akart kérni. Ehhez hasonló arány a korábbi kiírásokban teljesen általános volt: Keszthelyen például a 320 millió forintos beruházáshoz 270 millió forintos referenciát kértek, Kecskeméten pedig a 704 millió forintoshoz 630 millió forintos referenciát kellett igazolni. Ezek azonban még mind 2014-ben történtek, és a Miniszterelnökség egyik városnak sem szólt arról, hogy csökkentsék az összeget.
Megkérdeztük a Miniszterelnökséget arról, tudatában voltak-e annak, hogy a 2014-es engedékeny ellenőrzésekkel az Eliosnak kedveztek. Konkrétan nem válaszoltak, de általánosságban azt írták, hogy a közvilágítási pályázatok az ellenőröknek is újak voltak, és csak a kiírásuk után kezdték el „kialakítani és fejleszteni” az ezzel kapcsolatos gyakorlatukat. Megjegyezték azt is, hogy az uniós kritikák után egyből szigorítottak, amivel pont az volt a céljuk, hogy megelőzzék a verseny korlátozásnak lehetőségét.
A 2015-ös szigorításnak jól látható következménye is lett a közbeszerzésekben. 2014-ben nyolc olyan közbeszerzést ellenőrzött a Miniszterelnökség, amelyeket az Eliosnak kedvező féltetelekkel írtak meg. A lényeges változtatások nélkül kihirdetett tendereket egy kivételével versenytárs nélkül nyerte el Tiborcz István cége. 2015-ben összesen nyolc közvilágítási közbeszerzést vizsgáltak előzetesen. A szigorúbb ellenőrzés miatt mindegyikből kikerült például az a követelmény, hogy csak LED-lámpás referenciával lehetett jelentkezni a munkára. 2015-ben már minden beruházásra legalább két cég pályázott – igaz, a munkák többségét így is az Elios nyerte el.
A cégadatokat a Ceginfo.hu és az Opten.hu szolgáltatta.