Titkosszolgálati belharc lett abból, hogy megfigyelték az Orbán veje után vizsgálódó EU-s nyomozókat
A Direkt36 kiderítette, hogy még Lázár János irányítása idején az Információs Hivatal megfigyelte az Elios gyanús projektjeit Magyarországon vizsgáló OLAF-munkatársakat. Többek között ennek az iratait próbálták megtalálni akkor, amikor más szolgálatok emberei megszállták a hivatal központját 2018 nyarán.
2018 nyara drámai időszak volt a külföldi hírszerzésért felelős titkosszolgálat, az Információs Hivatal (IH) történetében. Olyan események zajlottak, amelyek példátlan hatalmi játszmákra világítottak rá a kormányzaton belül.
Az IH korábban évekig a Miniszterelnökséget vezető Lázár János felügyelete alatt állt, de a 2018-as választás után felállt negyedik Orbán-kormányban más gazdát kapott. Lázár kiszorult a kormányból, a hivatal pedig átkerült Szijjártó Péter külügyminiszter ellenőrzése alá.
A fordulatos események akkor kezdődtek, amikor az átadás-átvételkor Szijjártó magához rendelte Pásztor Istvánt, az IH főigazgatóját és két helyettesét a minisztérium Bem téri központjába. Bár számítani lehetett rá, hogy a találkozó célja az IH-vezetők leváltása volt, végül ennél jóval több történt.
Ahogy Pásztor és két helyettese, Diczházi Gábor és Demcsák Csaba elindultak az IH Budakeszi úti irodájából a Bem tér irányába, a külügyminisztérium biztonsági főosztályáról feltelefonált egy tisztviselő a hivatalba azzal, hogy hamarosan érkezni fog oda egy mintegy harmincfős különítmény, akiket be kell engedni, és meg kell nekik engedni, hogy betekintsenek bármilyen iratba.
„Gyakorlatilag nyílt paranccsal mentek oda, azzal, hogy teljeskörűen eljárhattak az IH-val szemben, és minden nyilvántartásba belenézhettek”
– mondta egy, a történtek részleteit ismerő forrás, aki szerint a különítmény tagjai a Belügyminisztérium alá tartozó különböző szervektől érkeztek. Ez a csapat aztán heteket töltött az IH központjában, aminek során munkatársakat hallgattak ki, irattárakat kutattak át és számítógépeket foglaltak le. A vizsgálat idejére a belügyesek még külön szobákat is kaptak. Eközben az IH leváltott vezetői vissza sem mehettek az irodájukba, sőt volt olyan is, aki a személyes dolgait is csak jóval később kapta vissza.
A különítmény hivatalosan azzal állított be az IH-hoz, hogy a hírszerzés politikai felügyeletét átvevő Szijjártó Péter teljes átvilágítást rendelt el évekre visszamenően. Személyesen megjelent az IH központjában a külügy akkori közigazgatási államtitkára, Balogh Csaba, illetve nem sokkal később Vargha Tamás, a külügy frissen kinevezett polgári hírszerzésért felelős államtitkára is. Ő volt az, aki az IH főigazgatójának és helyetteseinek azonnali menesztését egy vezetői állománygyűlésen bejelentette, illetve szintén kiadta a parancsot, hogy mindenkinek együtt kell működnie a vizsgálattal.
Csakhogy a razziát végrehajtó belügyes csapat általános ellenőrzés helyett valójában nagyon is konkrét információkat próbált felkutatni. Egyebek mellett leginkább olyan IH-s iratok érdekelték őket, amelyek kormányközeli gazdasági szereplők – köztük az Orbán család egyes tagjai – gazdasági ügyeivel voltak kapcsolatosak.
Ezen belül is kiemelt figyelmet fordítottak a miniszterelnök vejének, Tiborcz Istvánnak a korábbi cégével, az Elios Zrt.-vel összefüggő dokumentumok felkutatására. Mint a Direkt36 nyomozásából kiderült, Lázár János irányítása alatt ugyanis az IH megfigyelte az Európai Unió csalás elleni hivatalának, az OLAF-nak a nyomozóit, amikor ők Magyarországon járva vizsgálták az Elios visszaélésgyanús tendereit.
Végül a belügyes csapat nem találta meg azt, amit keresett, aminek az is lehetett az oka, hogy az Elios és más érzékeny ügyek esetében gyűjtött információkat nem hivatalosan rögzítették az IH-nál. Egy titkosszolgálati forrás állítása szerint a belügyeseknek nemcsak a leginkább keresett iratokra és adatokra nem sikerült rábukkanniuk, de az általuk kihallgatott IH-s tisztek is némák maradtak, és „nem voltak hajlandóak a főnökeikre köpni”.
A Transparency International Magyarország jogi igazgatója, Ligeti Miklós szerint ha ezek a történések „valóban így valósultak meg, az nem tudott nem bűncselekmény lenni, valószínűleg sokszorosan”. A korábban a Belügyminisztériumnál dolgozó jogász szerint egy külföldi hatóság titkosszolgálati megfigyelése elviekben még indokolható is lehet, ha azonban ezekről a megfigyelésekről egy belső ellenőrzés során utólag nem kerülnek elő a kellő dokumentumok, az egyértelműen illegális tevékenységre utal.
A 2018. nyár elején lezajlott epizód világosan megmutatta, milyen komoly bizalmatlanság alakult ki egyes nagy hatalmú kormányzati szereplők között azokban az években. Bár hivatalosan Szijjártó és a külügy rendelte el az átvilágítást, az azt végrehajtó különítmény zömében a Belügyminisztérium által felügyelt különböző titkosszolgálati szervek embereiből állt. A tárca vezetőjének, Pintér Sándornak voltak konfliktusai Lázár Jánossal a megelőző években.
A történteket ismerő több forrás szerint ugyanakkor az akciót Orbán Viktor környezetéből kezdeményezhették annak kiderítésére, hogy milyen információkat gyűjtött be az IH a miniszterelnök családtagjainak üzleti tevékenységéről, illetve azt is szerették volna feltárni, hogy általában milyen tevékenységet végzett a szolgálat Lázár felügyelete alatt. Orbán Viktor az átvilágítást követően személyesen is megjelent az IH-ban, ahol élesen kritizálta a hírszerzés megelőző években végzett munkáját.
A magyar titkosszolgálatok 1989 utáni történetében szinte példátlan, egészen idáig titokban tartott razziáról, a mögötte meghúzódó politikai játszmákról és a jogilag kérdéses módon végrehajtott megfigyelések részleteiről a Direkt36 az eseményeket ismerő magyar nemzetbiztonsági forrásoktól és kormányzati politikusoktól értesült.
A Direkt36 részletes kérdéseket küldött Orbán Viktor szóvivőjének, valamint az érintett magyar titkosszolgálatoknak és minisztériumoknak – Lázár Jánost az Építési és Közlekedési Minisztériumon keresztül kerestük –, ám egyikük sem reagált hivatalosan. Az OLAF szóvivője válaszában azt írta, sem a vizsgálataikkal, sem a biztonsági intézkedéseikkel kapcsolatban nem adhatnak felvilágosítást.
Lázár titkosszolgálata
Lázár János hat éven keresztül látta el az Információs Hivatal felügyeletét. 2012-ben került a hivatal az általa akkor még államtitkári, később már miniszteri pozícióban vezetett Miniszterelnökség alá.
Lázár János 2018 előtt felügyelte az IH-t – Forrás: Lázár Facebook-oldala
Az Információs Hivatal egy polgári hírszerző szolgálat, mely 1990-ben jött létre a Belügyminisztérium III/I-es Csoportfőnökségének jogutódjaként. Feladata elsősorban a külföldi hírszerzés (köznyelven a kémkedés), vagyis olyan érzékeny külföldi információk megszerzése, amelyek a mindenkori magyar kormány politikai és gazdasági döntéshozatalát segíthetik.
A Miniszterelnökség vezetőjeként Lázár felelt az uniós ügyekért is, és ez érintette az IH tevékenységét is. Több, a hírszerzés belső viszonyait ismerő forrás szerint Lázár alatt az IH elkezdett egyre komolyabb erőforrásokat fektetni a magyar kormány egyes intézkedéseit már akkoriban is bíráló európai uniós intézmények elleni kémkedésbe, és az IH-n belül gyakorlatilag egy egész részleget felfejlesztettek erre a célra. Az egyik legáltalánosabb módszer az EU-s intézményrendszerben dolgozó magyar állampolgárokon keresztüli információszerzés lett – akár az együttműködésükkel, akár a tudtuk nélkül, az ő megfigyelésükön keresztül.
Kiterjedt ez az érdeklődés az EU-s pénzekkel történő visszaélések után nyomozó OLAF tevékenységére.
„Az IH megfigyelés alá vont szinte minden Magyarországra beutazó uniós delegációt, köztük természetesen az OLAF-ét is” – állította egy volt titkosszolga.
Az IH különösen aktív lett akkor, amikor ennek az uniós szervnek a nyomozói megjelentek Magyarországon, hogy vizsgálódjanak azoknak a közvilágítási projekteknek az ügyében, amelyeknek egy jelentős részét visszás körülmények között nyerte el az akkoriban még Tiborcz István résztulajdonában álló Elios.
Az OLAF nyomozói négy tényfeltáró misszión gyűjtötték be az uniós forrásokat is felhasználó közvilágítási tenderekkel kapcsolatos információkat. Egy, a missziókat ismerő forrás közlése szerint ezek a látogatások 2015. október 7–9., 2016. május 23–28., 2017. január 9-13. és 2017. március 26-29. között zajlottak, és az OLAF magyar állampolgárságú ellenőrei vettek rajtuk részt (a második látogatáson egy olasz ellenőr is jelen volt).
„Az OLAF-osok például telefonon beszéltek jó sokat az Elios-ügyről, és erről lehallgatási anyagok keletkeztek, amiből aztán az Információs Hivatal csemegézett” – magyarázta egy, az ügyet ismerő forrás. Az ellenőröket magyarországi tartózkodásaik során ráadásul az IH akciói keretében – a telefonlehallgatás mellett – fizikailag is követték, hivatalos és magántalálkozóikról is titkos felvételeket készítettek – árult el részleteket a megfigyelésről a Direkt36-nak több, a magyar titkosszolgálatokkal kapcsolatban álló, illetve a történteket ismerő más magyar forrás.
A magyar titkosszolgálati akció ráadásul a jelek szerint szemet szúrt az uniós ellenőröknek. Feltűnt nekik, hogy követik őket, és ezért néha elkezdtek szórakozni a megfigyelőkkel. Például olyan mozgásokat hajtottak végre, amikből egyértelmű volt, hogy tudják, követik őket. Az IH-ba is visszajutott az, hogy lebuktak a megfigyelést végző munkatársak, sőt volt olyan titkosszolgálati tiszt, aki egyenesen így szerzett tudomást arról, hogy a hivatal az OLAF-osok ellen kémkedett. Több európai uniós tisztviselő is megerősítette a Direkt36-nak, hogy Brüsszelbe is visszajutottak hírek nem csupán a Magyarországon vizsgálódó OLAF-osok, hanem más EU-s bürokraták magyarországi fizikai megfigyeléséről és titkos lehallgatásáról is.
Számos olyan eset is előfordult például, amikor a Magyarországon találkozókat bonyolító EU-s tisztviselők feltűnően gyanús kérdéseket kaptak magyar tárgyalópartnereiktől. Például hivatalos találkozókon arról érdeklődtek náluk, hogy milyen típusú mobiltelefont használnak. Még az is megesett, hogy a találkozóira egy kétezres években gyártott butatelefonnal érkező uniós egyik tisztviselőt szinte kétségbeesetten elkezdtek faggatni a magyarok, hogy van-e okostelefonja, és azt miért nem hozta magával – idézte fel egy EU-s bürokrata.
Ezek a váratlan, a tárgyalások témájához egyáltalán nem kapcsolódó kérdések azért keltettek rögtön gyanút, mert az okostelefonok megfigyelésével jóval több információt lehet szerezni, mint a régi típusú, elsősorban telefonhívásokra és sms-ezésre alkalmas készülékekről.
„Egy uniós tagállam normálisan baráti terep kellene hogy legyen. A rendszer nincs arra felkészülve, mi történik akkor, ha egy tagállam ellenséges környezetté válik” – mondta egy EU-s tisztviselő.
Az OLAF 2015 elején kezdett el foglalkozni az Elios részvételével zajló közvilágítási projektek ügyével, miután azok visszásságairól több magyar szerkesztőség – köztük a Direkt36 is – közölt cikkeket. Mi többek között azt tártuk fel, hogyan szabták a miniszterelnök vejének korábbi cégére a nagy értékű közbeszerzéseket, és egy hangfelvétellel bizonyítottuk, hogy legalább egy olyan pályázati kiírás volt, ahol már a pályázat meghirdetése előtt egyeztetett az Elios a munkáról az érintett város képviselőivel.
Az OLAF végül szintén arra jutott, hogy számos szabálytalanság történt az Elios által elnyert pályázatoknál. Az uniós szervezet azzal zárta a vizsgálatát, hogy emiatt 13 milliárd forintnyi uniós támogatást kellene megvonni Magyarországtól, de végül a kormány ezt nem fizette be, hanem helyette a magyar költségvetésből – tehát a magyar adófizetők pénzéből – fizette ki a projekteket.
Lázár Jánosnak személyesen is fontos lehetett ennek a vizsgálatnak a követése. Tiborcz cége ugyanis az első nagyobb közvilágítási projektjét éppen Hódmezővásárhelyen nyerte el, amelynek Lázár volt akkor a polgármestere. Az Elios ennek révén tett szert olyan referenciára, amelynek segítségével aztán később sok más közvilágítási projektet megnyert. Lázár és Tiborcz bizonyítottan személyes kapcsolatban álltak egymással az OLAF-vizsgálat idején is, 2017 novemberében például egy belvárosi étteremben fotózták le őket.
Az OLAF a nyomozásukkal és a munkatársaik megfigyelésével kapcsolatos kérdésekre nem válaszolt. „Jogszabályi kötöttség az OLAF számára, hogy védenie kell a vizsgálatainak bizalmas jellegét, ezért nem áll módunkban megvitatni bármilyen részletet is a szóban forgó nyomozásról” – írta az OLAF szóvivője, hozzátéve, hogy még a biztonsági intézkedéseikről sem mondhatnak semmit. Megkerestük az érintett magyar OLAF-ellenőröket is, ám ők sem kívántak nyilatkozni.
Fehér papíros ügyek
Az OLAF-os megfigyelések aktái után kutató különítmény tagjai több különböző nemzetbiztonsági szervtől érkeztek.
A razziában egyebek mellett az elhárításért felelős Alkotmányvédelmi Hivatal (AH), a megfigyelések technikai lebonyolítását intéző Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (NBSZ), illetve a rendvédelmi szervek belső elhárításaként működő Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) is részt vett. Ezeket a szolgálatokat Pintér Sándor belügyminiszter felügyelte, akárcsak az átvilágításkor megjelenő rendőri egységeket. Az akció lebonyolításában részt vett az Orbán Viktor korábbi testőrségvezetője által irányított, a miniszterelnökhöz leginkább lojálisnak tartott Terrorelhárítási Központ is.
Egy volt magas rangú titkosszolga elmondása szerint az IH egyik vezetője a razziával szembesülve rögtön megpróbált segítséget kérni Pintér egyik legközelebbi bizalmasától, hátha vele tárgyalva le lehet állítani az akciót. Csakhogy megkeresésére az a válasz érkezett, hogy a történésekre nincs ráhatásuk. (A Direkt36 kérdésére az érintett tagadta, hogy jelentkezett volna nála IH-vezető a hivatalnál zajló razzia miatt.)
Egy másik, a razzia részleteit ismerő forrás szintén arra utalt: valójában nem a belügyminiszter, hanem Orbán Viktor miniszterelnök környezetéből érkezhetett utasítás az Információs Hivatal átkutatására. Egy harmadik forrás pedig úgy fogalmazott: „állítólag Orbán által szentesítve” szállták meg az IH központját.
A razziára a hivatalos magyarázat az volt, hogy Szijjártó Péter átvilágítást rendelt el – Forrás: a külügyminiszter Facebook-oldala
A 2018 nyarán történteket ismerő források szerint nemcsak az OLAF-osok megfigyeléséről szóló információk érdekelték az IH-t átkutató különítményt. Keresték minden olyan ügynek az iratait, amelyek révén Lázár irányítása alatt az IH beleláthatott hazai politikai és gazdasági szereplők tevékenységébe.
„Mintha vissza akarták volna csekkolni, hogy mit csinált Lázár, amíg ő felügyelte az IH-t”
– fogalmazott egy korábbi titkosszolgálati tiszt, aki továbbra is kapcsolatban van a szolgálatok jelenlegi embereivel. Egy másik volt titkosszolga szerint az IH-val szembeni példátlan fellépést az is magyarázta, hogy a gyanú szerint bizonyos érzékeny információkat a miniszterelnök tudta nélkül gyűjtöttek.
Több, a 2018-as razziáról részleteket ismerő forrás szerint a belügyes különítmény a keresett adatok túlnyomó többségére valóban nem bukkant rá az IH-ban. Annak ellenére sem jártak sikerrel, hogy a hírszerzés épületét hosszabb ideig tartották megszállva, és ott mindent alaposan átkutattak.
„Minden dossziét elolvastak, és sok mindent ki is vittek… Mindent átnéztek” – mondta egy titkosszolgálati forrás.
Elmondása szerint a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat emberei például azért kaptak helyet a razziázó különítményben, hogy a számítógépekről és más adathordozókról próbálják meg kinyerni az esetlegesen törölt anyagokat. A belügyesek emellett próbálták még az IH-s belső titkos kommunikációra használt biztonságos telefont (Secfone) is valahogyan feltörni, a szervert lemásolni és visszafejteni a korábbi kommunikációt – sikertelenül.
Az információk azonban elsősorban nem azért nem kerültek elő, mert annyira titkosítva lettek volna. „Az IH tudta, hogy nem szabad mindent dokumentálni” – mondta egy volt titkosszolga. Egy másik, a razziáról részleteket ismerő forrás az OLAF-ellenőrök megfigyeléséről keletkezett információkról azt állította, hogy ezek úgynevezett „fehérpapíros ügyek” voltak.
A „fehér papír” a titkosszolgálati zsargonban azt jelenti, hogy nem egy hivatalos, fejléces és iktatott dokumentumban foglalták össze a megfigyelési információkat a politikai vezetés számára a titkosszolgák, hanem egy nem hivatalos dokumentumban, amelyet nem iktattak a szokásos rendszerben.
„Hogy vannak fehér papíros ügyek, az IH-n belül nem volt titok, ez bevett gyakorlat volt” – állította egy volt titkosszolga.
A Direkt36 által megkérdezett, a magyar titkosszolgálatok világát jól ismerő források véleménye eltér abban, hogy ezek a „fehér papíros ügyek” mikor váltak gyakorivá. Egy tapasztalt volt titkosszolga szerint mindenesetre a 2010-es évek elejétől a megfigyelési anyagokból, például lehallgatott beszélgetések leirataiból egyre gyakrabban elkezdték kihagyni a fontos kormányzati vagy kormányközeli szereplők nevét, ha azok érzékeny témával összefüggésben merültek fel. A hivatalosan keletkezett és iktatott dokumentumokba így ezek a nevek már be sem kerültek – a szolgálatokat felügyelő politikusok viszont fejléc nélküli fehér papíron megkapták a cenzúrázatlan verziót is.
A Transparency International jogi igazgatója, Ligeti Miklós szerint többféle bűncselekmény elkövetésére is utalhat az, ha titkosszolgálati megfigyelésekről nem keletkeznek hivatalos dokumentumok.
„Ha még engedély sem volt a megfigyelésre, az jogosulatlan titkos információgyűjtés vagy adatszerzés, illetve leplezett eszközök jogosulatlan használata bűncselekmények gyanúját veti fel. Ha volt engedély, de utólag aztán dokumentumokat megsemmisítettek, az pedig a közokirat-hamisításét. Közben pedig akik ezt az egészet jóváhagyták, azok hivatali visszaélést követhettek el” – magyarázta Ligeti.
Az általunk megkérdezett források egyike sem tud arról, hogy a hiányzó iratok miatt születtek volna feljelentések, és bárkit felelősségre vontak volna. Az IH akkori vezetői a mai napig diplomáciai szolgálatot látnak el: Pásztor István jelenleg is főkonzul New Yorkban, Demcsák Csaba nagykövet Zágrábban, Diczházi Gábor pedig szintén nagykövet Ramallahban. Lázár János négy év kihagyás után visszakerült a miniszterelnök bizalmába: 2022-től ismét kormánytag lett, és a mai napig az Orbán-kormány építési és közlekedési minisztere.
A három hírszerzési vezető leváltását már 2018 őszén azzal magyarázta a Direkt36-nak Szijjártó Péter egyik közvetlen munkatársa, hogy nem adtak át bizonyos dokumentumokat.
„Amikor megkértük őket, hogy mutassanak meg a korábbi munkájukról konkrét anyagokat, adjanak át iratokat, ezt nem tudták megtenni. Ezután ki lettek rúgva”
– fogalmazott a külügyminisztériumi tisztviselő, aki azonban akkor még nem számolt be az IH-nál történt házkutatásról.
Ligeti Miklós szerint annak a gyanúja is felmerülhet, hogy az Információs Hivatal átvilágítását végző szervek is törvénysértést követhettek el, ha az IH-nál feltártak miatt nem indítottak büntetőeljárásokat. „Ha egy állami vezetőnek hivatalos pozíciójánál fogva tudomására jutott az IH-ban elkövetett bűncselekmények gyanúja, és ennek ellenére nem indított hivatalos büntetőeljárást, az szintén felveti a hivatali visszaélés gyanúját” – mondta a TI Magyarország jogi igazgatója.
Egy, a razziáról részleteket ismerő forrás szerint valóban nem születtek feljelentések, az átvilágításban pedig ügyészek egyáltalán nem vettek részt. A Direkt36 minden érintett magyar intézménynél rákérdezett arra is, hogy tettek-e feljelentést, de nem érkezett válasz erre sem.
Orbán központosított hírszerzése
A miniszterelnök már az IH-nál végrehajtott 2018-as akció előtt jelezte, hogy komoly változások lesznek a hivatalnál. Ezek azt célozták, hogy ő miniszterelnökként közvetlenebb rálátást kapjon a hírszerzési tevékenységre.
„Itt lesz majd egy egységes hírszerzési központ is, amely lehetővé teszi, hogy Magyarország ebben az erőteljes nemzetközi versenyben egy jobb információs, hírszerzési tevékenységet tudjon felmutatni”
– Orbán Viktor így jelentette be egy 2018 májusi rádióinterjúban azt az intézményi változást, melynek eredményeként a titkosszolgálati információk onnantól mind közvetlenül a miniszterelnöknél, mégpedig a Miniszterelnöki Kormányirodán létrehozott Nemzeti Információs Államtitkárságon (NIÁT) futottak össze.
A hírszerzés 2018. nyári, hetekig tartó átvilágítása után a miniszterelnök végül ősszel személyesen is megjelent a hivatal Budakeszi úti központjában, ahol az IH úgynevezett színháztermében egy zárt körű eligazítást tartott a vezetői állománynak.
„Kemény, kritikus beszédet mondott. A lényege az volt, hogy az IH nem azt csinálta, amit kellett volna, teljes iránytévesztésben volt, és vissza kell állni a helyes irányra” – mondta egy, az átvilágításról részleteket ismerő forrás. Ekkor, 2018 őszén végül Orbán Viktor addigi külpolitikai és nemzetbiztonsági főtanácsadója, a miniszterelnök bizalmi emberének tartott Czukor József került főigazgatóként a hírszerzés élére (Czukor másfél évtizeddel korábban egyszer már vezette az IH-t).
A központosítás 2022-ben aztán tovább folytatódott, amikor a polgári titkosszolgálatokat mind a külügytől, mind a belügytől elvették, és azok azóta is a Rogán Antal által vezetett Miniszterelnöki Kabinetiroda felügyelete alatt működnek. Szintén ekkor jött létre a kabinetiroda alatt az összes titkosszolgálati információt becsatornázó Nemzeti Információs Központ (NIK), majd 2024 tavaszán Orbán Viktor egy új, megerősített hatáskörrel rendelkező nemzetbiztonsági főtanácsadót vett maga mellé Bíró Marcell személyében.
Nem ez az első eset, hogy a Direkt36 olyan megfigyeléseket nyomoz ki, melyek a törvénytelenség gyanúját vetik fel. 2021-ben a nemzetközi Pegasus Projekt keretében cikksorozatban tártuk fel, hogy a magyar állam 2018-tól a Pegasus nevű kémszoftverrel újságírókat, ügyvédeket, ellenzéki politikusokat és kormánytisztviselőket is célba vett, illetve bizonyítottan megfigyelt.
A cikk elkészítésében közreműködött Lars Bové, a De Tijd belga újság munkatársa.
Ha szeretnéd követni a Direkt36 további cikkeit, iratkozz fel a nyomozásainkról szóló értesítésekre.
Illusztráció: Somogyi Péter (szarvas) / Telex