Rendkívül kényes témával érkezett Orbán Viktor magyar miniszterelnök május 13-án a Fehér Házba, ahol Donald Trump amerikai elnökkel találkozott. Az ügy érzékenységét mutatta, hogy Orbán a tárgyalásnak azon a szűkebb körben zajló részén hozta szóba Donald Trumpnak, amin csak ők ketten és a legközvetlenebb munkatársaik vettek részt.
Magyar és külföldi diplomáciai források szerint Orbán arra próbálta meg rávenni Trumpot, hogy segítse a független magyar civil szervezetek elleni magyar kormányzati törekvéseket. Cserébe azt ajánlotta, hogy nem fog akadályt gördíteni egy készülőben lévő sokszáz millió dolláros amerikai fegyverüzlet elé.
A szóban forgó üzlet az amerikai Raytheon Company és a részben norvég állami tulajdonban lévő Kongsberg Defence & Aerospace által közösen gyártott légvédelmi rakétarendszer beszerzését jelenti, amit Mike Pompeo februári látogatásakor jelentettek be és amiről a Direkt36 írt először. Az üzlet megkötése érdekében Orbán azt kérte Trumptól, gyakoroljon nyomást Norvégiára az úgynevezett Norvég Alap magyar civil szervezeteknek szóló 7 milliárd forintja ügyében. A norvégok azt akarják, hogy – ahogy eddig is – ennek a pénznek az elosztását egy független szervezet végezze, a magyar kormánynak azonban ez nem tetszik, és szerették volna elérni, hogy az Egyesült Államok járjon közben az érdekükben.
Trump ugyanakkor Norvégiát méltatva elhárította Orbán kérését. Ez jelezte, hogy bár a magyar kormány sikerként mutatta be a találkozót, valójában nem teljesen a magyar remények szerint alakult a tárgyalás. Az Orbán-Trump-találkozónak erről az epizódjáról egyik fél sem beszélt eddig nyilvánosan, és a tárgyalásokról egyébként is nagyon kevés részlet szivárgott ki. A Direkt36 azokból a beszélgetésekből derített ki új információkat, amiket az elmúlt hetekben folytattunk magyar és külföldi kormányzati, kongresszusi, diplomáciai tisztviselőkkel és külpolitikai szakértőkkel Budapesten és Washingtonban. Ezekből az is kiderült, hogy nemcsak Trump nem volt fogékony arra, hogy segítse Orbánt a norvég ügyben, de az amerikai szenátus befolyásos külügyi bizottságában még Trump néhány szövetségese is a magyar kormány ellen fordult a kérdésben.
A Direkt36 azt már korábban megírta, hogy a magyar diplomácia szeretné elérni, hogy az amerikai-magyar fegyverüzletért cserébe befolyást szerezzen a civileknek szánt pénz elköltésére. A norvég kormány a norvég sajtónak később elfogadhatatlannak nevezte a magyar felvetést.
Orbán Viktor miniszterelnök szóvivője, valamint a magyar külügyminisztérium nem reagált a témával kapcsolatos kérdéseinkre. A budapesti amerikai nagykövetség szerint a civileknek szánt támogatás körüli vita magyar-norvég ügy, a védelmi beszerzésekről szóló tárgyalások jelenleg is zajlanak, privát diplomáciai megbeszélések tartalmát pedig nem kommentálják. Norvégia budapesti nagykövete közölte: tudnak róla, hogy a magyar diplomaták felvetették a témát az amerikaiaknak, de a civil szervezetek függetlenségét fontosnak tartják, és a két ügy nem kapcsolható össze.
Norvégia a 2004-es magyar EU-csatlakozás óta támogatja a magyar civileket. A támogatás oka, hogy Norvégia (illetve Izland és Liechtenstein) nem tagja az Európai Uniónak, de ugyanolyan feltételekkel fér hozzá az európai piachoz, mint az EU tagjai. Ezért viszont vállalta, hogy besegít a 2004-ben csatlakozott keleti tagállamok felzárkóztatásába. Ezek az úgynevezett Norvég Alapok, amikből Magyarországnak a jelenleg is futó hétéves ciklusra kb. 70 milliárd forint (214,6 millió euró) jutna. Norvégia azonban elvárja, hogy ennek a pénznek a 10 százalékát egy, a mindenkori magyar kormánytól független intézmény ossza szét a magyar civilek között. Az Orbán-kormány ezzel nem ért egyet, és beleszólást szeretne ennek a 10 százaléknak az elköltésébe is.
A norvég pénzek politikai jelentőségét az adja, hogy a Norvég Alap is jelentős forrásokat biztosít civileknek, köztük a kormánnyal kritikus vagy csak egyszerűen másfajta értékrendet képviselő szervezetknek. Az Orbán-kormány a Norvég Alapból finanszírozott magyar civilek ellen már a 2014-es választás után kampányt indított, még bőven azelőtt, hogy 2015-től Soros Györgyöt és a hozzá kötődő szervezeteket célba vette.
2014-ben a rendőrség a pénzek szabálytalan felhasználására hivatkozva behatolt a Norvég Alap pénzének elköltését felügyelő Ökotárs Alapítványhoz. Utólag kiderült, hogy a rendőrségi fellépés törvénysértő volt, komoly szabálytalanságot pedig semmilyen vizsgálat nem talált az Ökotársnál, de ez volt az első alkalom, amikor a magyar állam megtámadta a Norvég Alap függetlenül működő részét. Az uniós csatlakozás óta Magyarországnak szánt 163 milliárd forintnyi (kb. 503 millió euro) teljes norvég pénzből eddig ugyanakkor kb. 66 milliárdot sikerült lehívni vagy elkölteni, a maradék 96 milliárd vagy végleg elveszett, vagy a 2014 óta tartó vita miatt befagyott.
A magyar diplomácia ennek a konfliktusnak a megnyeréséhez próbálta meg felhasználni a térségben erősödő amerikai jelenlétet és a korábban bejelentett magyar-amerikai-norvég fegyverüzletet.
A Trump-adminisztráció 2017-18 fordulója körül döntött úgy, hogy a régióban erősödő orosz és kínai befolyás letörése érdekében szorosabb kapcsolatra fog törekedni Közép-Kelet-Európa országaival. 2019 elején Mike Pompeo amerikai külügyminiszter régiós körútra indult, majd a visegrádi országok vezetői sorra kaptak meghívót a Fehér Házba. Az amerikai diplomácia ezt nyilvánosan kevésbé hangoztatta, de a politikai stratégiaváltás az amerikai fegyver- és energiaiparnak is komoly üzleti lehetőséget jelent. A stratégia sikerességét mutatja, hogy Pompeo tavaszi körútja során szinte minden térségbeli államban fel tudott mutatni valamilyen előrelépést fegyvereladásban.
Így jelentették be az magyar-amerikai-norvég rakétavásárlást is. Az úgynevezett NASAMS rendszerről (National/Norwegian Advanced Surface to Air Missile System) szóló tárgyalás pedig már olyan előrehaladott állapotban van, hogy az amerikai fél még az üzlet lebonyolításához szükséges kongresszusi jóváhagyási eljárást is megindította. A magyar kormány az erről szóló tárgyalássorozatot próbálta arra használni, hogy nyomást gyakoroljon a norvég, majd az amerikai államra a Norvég Alap ügyében.
Nem Trump volt az első magasrangú vezető, akinek a magyar kormány felvetette az ötletet. Az elmúlt hónapokban Szijjártó Péter külügyminiszter többször találkozott norvég kollégájával, Ine Marie Eriksen Søreidével. Magyar és norvég források szerint a magyar külügyminiszter már neki is jelezte, hogy a NASAMS-beszerzés és a Norvég Alap ügyét szeretné összekapcsolni. A korábban éppen a védelmi miniszteri posztot betöltő Søreide ezt azonnal és határozottan visszautasította, a február 22-i budapesti tárgyalásuk utáni sajtótájékoztatón Szijjártó pedig szűkszavúan csak annyit mondott: „bizonyos kérdésekben eltérő álláspontot képviselnek”, és a Norvég Alapról „tovább kell folytatni a tárgyalásokat”.
Egy norvég diplomáciai forrás szerint úgy tűnt, hogy a magyar fél a februári külügyminiszteri megbeszélés után rögtön megértette, hogy a két ügy bármiféle összekötése nem tárgyalási alap. A forrás szerint erre utal, hogy a direkt nyomásgyakorlás a norvég kormányra a magyar kormányzat részéről azóta „nem is túl komoly”.
Valójában azonban az Orbán-kormány taktikát váltott. A norvégokra való nyomásgyakorlás helyett a magyar diplomácia ez után arra tett több kísérletet, hogy a közös üzlet ürügyén megpróbálja bevonni a vitába és maga mellé állítani az Egyesült Államokat. A Direkt36-nak több amerikai kormányzati tisztviselő is megerősítette, hogy a kérés alacsonyabb szintű diplomáciai tárgyalásokon többször felmerült, ám a magyar félnek mindig egyértelműen tudtára adták, hogy Egyesült Államok kétoldalú ügyként tekint a magyar-norvég vitára, és ezért nem fognak beavatkozni.
Orbán mindezek ellenére döntött úgy, hogy Trump elé tárja kérését. Végül azonban más választ kapott, mint amit szeretett volna. A szűkkörű Orbán-Trump találkozón részt nem vevő, de annak tartalmáról információval rendelkező források, illetve egy a Direkt36 által megtekintett, az Orbán-Trump tárgyalás részleteivel is foglalkozó dokumentum szerint az amerikai elnök először egy homályos, „majd ránézünk az ügyre” megjegyzéssel tért ki a kérés elől. Ezután pedig Norvégiát és a norvégokkal való barátságát kezdte méltatni. Többek között azt válaszolta Orbánnak, hogy „I really like Norway”, azaz „én nagyon szeretem Norvégiát”.
Később is megjelentek arra utaló jelek, hogy Orbán nem számíthat segítségre Trumptól. A norvég VG (Verdens Gang) bulvárlap június elején írt arról, hogy Orbán az ügyben Trump segítségét kérte. Olav Berstad budapesti norvég nagykövet most a Direkt36 megkeresésére közölte, “tudomásunk van róla, hogy Magyarország felhozta az ügyet amerikai tisztviselőknek”. A nagykövet szerint elfogadhatatlanok a két ügy összekapcsolására tett kísérleteket, a Norvég Alapról szóló megállapodásnak ugyanis semmi köze a védelmi eszközök vásárlásához.
“A tájékozott, aktív és független civil társadalom létfontosságú egy jól működő demokráciában. Aggasztónak tartjuk, hogy a magyar hatóságok által hozott, a civil társadalomra vonatkozó intézkedések szűkítik a teret a magyar civil szervezetek legális tevékenységei előtt” – nyilatkozta a norvég nagykövet, és hozzátette: “a más szereplők bevonására és az ügyek összekapcsolására tett kísérletek nem fogják megváltoztatni az álláspontunkat”, és nincs okuk azt hinni, hogy belefolynának az ügybe.
Közvetlenül az Orbán-Trump találkozó után David Cornstein amerikai nagykövet is beszélt a magyar kérésről egy zártkörű diplomáciai háttérbeszélgetésen, amit a Népszava idézett. A Direkt36-nak két, az elhangzottakat ismerő forrás azonban ezt azzal egészítette ki, hogy Cornstein azt is elmondta: érzése szerint a magyar-norvég vita ügyében Trump nem fog lépni semmit.
Richard Damstra, az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének sajtóattaséja ezt most megerősítette a Direkt36-nak. Damstra azt nyilatkozta: “Az Egyesült Államok kormánya hisz abban, hogy az egészséges és független civil társadalom létfontosságú összetevője egy erős demokráciának. Ha Magyarországnak vitája akad egy másik országgal a civil társadalommal kapcsolatos bizonyos ügyekben, az az adott országokra tartozó bilaterális ügy”. Damstra szerint a szűkkörű diplomáciai megbeszélésekről szóló információkat nem kommentálják, a védelmi beszerzésekről szóló tárgyalások viszont jelenleg is folyamatban vannak, David Cornstein nagykövet pedig bizakodik, hogy ezek sikerrel zárulnak majd.
Norvégia régóta nagyon közeli és megbízható NATO-szövetségese az Egyesült Államoknak, földrajzi elhelyezkedése (sarkvidéki területei, illetve Oroszországhoz való közelsége) miatt kiemelt stratégiai fontossága van. „Nemzetbiztonsági és katonai szempontból rendkívül szoros az integráció, az amerikai tengerészgyalogság eszközeinek norvégiai jelenlététől a közös védelmi fejlesztéseken át a mély hírszerzési együttműködésig” – magyarázta egy norvég diplomáciai forrás a Direkt36-nak.
„Magyarország egyszerűen nem olyan fontos az Egyesült Államok számára, hogy emiatt kockáztassa az együttműködését Norvégiával” – mondta a Direkt36-nak egy, a vitát és annak ügyében a Trump és Orbán közt elhangzottakat ismerő diplomáciai forrás. Szerinte ráadásul az amerikai kormányzat részéről kifejezetten azt jelezték a norvégoknak, hogy örülnek és támogatják, hogy emberi jogi kérdésekben következetes álláspontot képviselnek. Annak ellenére is, hogy a Trump adminisztráció jellemzően kerüli az Orbán-kormány közvetlen bírálatát emberi jogi témákban.
További szempont, hogy a magyar NASAMS-beszerzés nagyságrendileg eltörpül a legfrissebb Egyesült Államok és Norvégia közötti fegyverüzlet mellett is. Bár Cornstein nagykövet korábban egy háttérbeszélgetésen 1 milliárd dollárosra tette a Raytheonnal formálódó szerződés értékét, több amerikai forrás szerint ez más tételeket is tartalmazhat, míg önmagában a légvédelmi rakétarendszer értéke ennél kevesebb, a sokszáz millió dolláros kategóriába esik. A pénzen ráadásul nagyjából fele-fele arányban osztozik a rendszert gyártó amerikai és norvég cég. Ezzel szemben a norvégok éppen 10 milliárd dollárért vásárolnak 52 darabot a csúcstechnológiás amerikai F-35-ös vadászgépekből.
A magyar diplomácia nyomulására az amerikai törvényhozás is felfigyelt. Az amerikai szenátus külügyi bizottsága már május közepén, a Direkt36 erről szóló cikkének megjelenése után hivatalos tájékoztatást kért a Pentagontól arról, hogy a tárgyalásokon valóban megpróbálta-e összekötni a magyar kormány a fegyverüzletet és a Norvég Alap ügyét. A bizottság azóta is követi az ügyet és a Direkt36-nak nyilatkozó külügyi bizottsági források szerint a demokrata és a republikánus képviselőket is aggasztja a magyar kormány magatartása. Ennek a bizottságnak rendkívül nagy befolyása van az amerikai külpolitika alakítására. Nem csak az amerikai külügyminisztérium vezető pozícióba történő kinevezésekhez van szükség a jóváhagyásukra, de például a külföldi fegyvereladásokat és katonai támogatásokat is felügyelik.
Amerikai kormányzati tisztviselők szerint Orbán Viktor és az Egyesült Államok kapcsolata 18 évvel ezelőtt is pont egy meghiúsult fegyverüzlet miatt kezdett komolyan megromlani az akkori republikánus vezetéssel. 2001 szeptemberében az első Orbán-kormány egy finisben lévő F-16-os vadászgépvásárlást fújt le egyik napról a másikra. Ekkor döntöttek a svéd Gripen vadászgépek beszerzése mellett, amelyeket azóta is használ a magyar hadsereg, és ami megterhelte a két ország kapcsolatát és Orbán amerikai megítélését. Miután Orbán ismét hatalomra került 2010-ben, akkor pedig az Obama-féle Fehér Ház néhány éven belül az Orbán-kormány antidemokratikusnak és autokratikusnak tartott intézkedései miatt még a miniszteri szintű találkozókat is beszüntette.
Az Orbán-Trump találkozó után a magyar kormányzati tisztviselők és Cornstein nagykövet nem győzték hangsúlyozni, a két vezető mennyire hasonló személyiség és milyen jól megértették egymást. Orbán a találkozó után Facebookján egy videóban azt mondta, hogy Trump kemény tárgyalópartner, „erős, világosfejű vezető, célratörő ember, aki pontosan tudja, mit akar”. Trump is dicsérte Orbánt, azt mondta róla, hogy hozzá hasonlóan ellentmondásos személyiség, de ezzel nincs baj.
Bár Orbánnak sikerült Trumppal jó személyes kapcsolatot kialakítani, a norvég ügyben nem ért el nála eredményt, ráadásul a látogatása komoly ellenállást váltott ki az amerikai törvényhozás részéről. Orbán látogatása előtt a szenátus magyar-norvég vitát is követő külügyi bizottságának republikánus és demokrata szenátorai egy tiltakozó, a magyar kormánnyal szembeni fenntartásokat soroló levelet küldtek Trumpnak. A tiltakozás súlyát az adta, hogy levelet a bizottságot vezető Jim Risch, valamint Marco Rubio szenátor – mindketten Trump pártjának tagjai – is aláírta. A kritikákat soroló levélre a magyar kormány a szokásos érveivel reagált. Kovács Zoltán kommunikációs államtitkár azt mondta: „Teljesen nyilvánvaló, hogy olyan amerikai képviselők véleményéről van szó, akik kampányát valamilyen formában Soros György, illetve szervezetei finanszírozták”. Az elmélet, hogy Soros György támogat mérsékelt republikánus képviselőket és szenátorokat, az amerikai szélsőjobboldali fórumokon is évek óta népszerű, de a valóságban egy kampánytámogatásokat követő adatbázis félremagyarázásán és csúsztatásokon alapul.
A Jim Risch és Marco Rubio által aláírt levelet, valamint az arra adott magyar választ több amerikai kormányzati és kongresszusi tisztviselő is rendkívül jelentős fejleménynek nevezte a Direkt36-nak. Korábban a magyar diplomácia ugyanis rengeteg erőfeszítést tett arra, hogy a kongresszusi republikánusokat a maga oldalán tudja, és megakadályozza, hogy az Orbán-kormányt érő bírálatok kétpártiak legyenek, ez azonban egyre kevésbé sikerül.