Hidegzuhanyként érte az okostelefonos taxizás elterjesztésével berobbant Uber nevű amerikai cég képviselőit az az üzenet, amelyet Seszták Miklós akkori nemzeti fejlesztési minisztertől kaptak 2015 februárjában.

Az Uber akkor már hónapok óta jelen volt Budapesten, és a hagyományos taxizáshoz képest általában olcsóbb, mobil applikációra épülő szolgáltatásuk egyre népszerűbbé vált. Közben azonban tisztában voltak azzal, hogy a kormány dolgozik egy új szabályozáson, amely számukra hátrányos lehet. Ezért szerették volna elérni, hogy bejussanak a döntéshozókhoz, és ennek érdekében leszerződtek több magyarországi lobbistával is. Az egyikük egy Sárdi Tamás nevű férfi volt, akinek kiterjedt kormányzati kapcsolatai voltak, és abban az időben üzleti kapcsolatban állt például Tiborcz Istvánnal, a miniszterelnök vejével.

Sárdinak sikerült elintéznie, hogy az Uber képviselőit fogadja a közlekedésért felelős Seszták Miklós, a 2015. február 13-ra tervezett találkozó előtt pár nappal azonban a miniszter titkársága váratlanul lemondta a megbeszélést anélkül, hogy másik időpontot adott volna. A miniszter kabinetfőnöke ezután nem vette fel a telefonját Sárdinak, pedig korábban mindig könnyen elérhető volt.

A csalódott lobbistának végül egy rendezvényen sikerült elcsípnie Sesztákot és rákérdezett nála, hogy mi történt. A miniszter elmondta, hogy Varga Mihály pénzügyminiszterrel átbeszélték az autómegosztó szolgáltatások ügyét és arra jutottak, hogy politikailag túl veszélyes volna hagyni szabadon működni az Ubert Magyarországon, kockáztatva ezzel, hogy a taxisok sztrájkba kezdenek. Seszták közölte, hogy a politikai kockázat miatt úgy döntöttek, hogy az Uber nem részesülhet kivételes elbánásban. Sárdinak azt is elárulta a miniszter, hogy a munkatársait is arra utasította, hogy ne fogadják az Uber vezetőit.

Erről az epizódról Sárdi számolt be megbízóinak egy 2015. február 11-én küldött emailben. A levél egyike annak a közel 124 ezer dokumentumnak, amelyek az Uber 2013 és 2017 közötti lobbitevékenységéről szivárogtak ki. A dokumentumokat a Guardian brit napilap szerezte meg, majd megosztotta azokat az International Consortium of Investigative Journalists (ICIJ) nevű tényfeltáró újságírói hálózattal. A 29 ország mintegy 180 újságírója részvételével zajló projektnek egyedüli magyar tagja a Direkt36 volt.

Az iratokból kiderül, hogy az Ubernek és lobbistáiknak sikerült bejutniuk több miniszterhez és más magasrangú döntéshozóhoz, de azt nem tudták elérni, hogy nekik megfelelően alakuljanak a szabályok, és a cég 2016 elején kivonult a magyar piacról. A kormány hivatalos álláspontja az volt, hogy az Uber akkor maradhat, ha ők is betartják a taxizásra vonatkozó szabályokat. A Direkt36 kutatásaiból ugyanakkor az is kiderült, hogy míg az Uber lobbizási erőfeszítései akadoztak, addig a hazai taxisok hasonló próbálkozásai jóval hatékonyabbak voltak. Ezt mutatta például az, hogy amikor egy ponton személyesen Orbán Viktorhoz fordultak, akkor rövid idő múlva pozitív választ kaptak a környezetéből.

Az Uber Files nevű nemzetközi projekt Magyarországgal kapcsolatos belső irataiból még egy sor más érdekesség is kiderült:

• Az Ubernek dolgozott Kónya Imre, az MDF-kormány egykori belügyminisztere, aki többek között Pintér Sándor jelenlegi belügyminiszterrel tárgyalt az amerikai cégről
• Az Uber elsők között tárgyalt Vitézy Dávid akkori BKK-vezérrel (jelenleg a Technológiai és Ipari Minisztérium közlekedésért felelős államtitkára), ő azonban épp abban az időben veszítette el befolyását a fővárosban
• Az Uber képviselői kapcsolatban voltak Lázár János egyik bizalmi emberével, és egy alkalommal magával Lázárral is találkoztak
• Az Uber egyik munkatársa felvette a kapcsolatot Kóka János egykori gazdasági miniszterrel, aki segítőkész volt, mondván, hogy amúgy se szereti a taxisokat, de aztán végül nem lett köztük komolyabb együttműködés
• Az Uber nagy nyomás alatt volt a NAV részéről. Az adóellenőrök több százszor vizsgálták az Uber-sofőröket, a cég budapesti irodájában tartott NAV-razzián pedig az Ubernek még a titkos „kill switchet” is be kellett vetnie, hogy a hatóság számára elérhetetlenné tegye a munkatársai számítógépén tárolt adatokat
• Az Uber még egy fagylaltosztási akciója miatt is ellenőrzést kapott a hatóságoktól
• 2016 közepére világossá vált, hogy a taxistörvény végleg illegálissá teszi az Uber működését. „Hungary is a shitshow”, állapította meg az egyik vezető, majd a cég kivonult a magyar piacról

Az Uber marketingért felelős alelnöke, Jill Hazelbaker az ICIJ-vel azt közölte, hogy a cég 2017 előtt számos hibát elkövetett, de az Uber azóta sokat változott, és új vezetője is van. „Eddig sem tettük, és most sem fogunk kifogásokat keresni a cég múltbeli viselkedése miatt, amely egyáltalán nem felel meg a jelenben vallott értékeinknek” – fogalmazott.

A kiszivárgott iratok ugyanakkor nemcsak az Uber történetét világítják meg, hanem példátlanul mély és részletes betekintést adnak a lobbizás meglehetősen átláthatatlan hazai gyakorlatába. 2010 előtt néhány évig hatályban volt az úgynevezett lobbitörvény, amelynek értelmében a kormányzati döntéshozókat megkörnyékező lobbistáknak regisztrálniuk kellett magukat és jelentéseket kellett készíteni a tevékenységükről, ezt azonban csak nagyon kevesen tartották be. A hatalomba való visszatérése után a Fidesz eltörölte ezt a törvényt, és ezzel a jelentéstétel elvi kötelezettsége is megszűnt. „A lobbitörvény 2010-es eltörlése óta nincs hatályban olyan jogszabály, amely biztosíthatná a különböző szakpolitikai döntési folyamatok átláthatóságát” – írta egy 2014-es jelentésében a Transparency International magyarországi szervezete.

Az indulás ígéretes volt

Az Egyesült Államokból induló, majd a világ számos országában terjeszkedő Uber egy nagyon egyszerű ötletre épült: applikációja a taxis diszpécser központok kihagyásával közvetlenül kötötte össze az utasokat az Ubernek dolgozó sofőrökkel. Az utasok általában nem készpénzben fizettek a fuvarért, hanem az Uber a bankkártyájukról levonta az összeget, abból levette a maga jutalékát, majd a maradékot visszautalta a sofőrnek. A sofőr és az utas ezután kölcsönösen értékelték egymást, hogy a balhés utasok és a problémás sofőrök kiessenek a rendszerből. A főként nagyvárosokban terjeszkedő Uber jellemzően olcsóbb volt, mint a helyi taxis tarifák, így elég gyorsan népszerű tudott lenni az utasok körében – és mindenütt kiváltotta a taxisok haragját.

A magyar piacon különösen, hiszen alig egy évvel az Uber megjelenése előtt született meg a budapesti taxisrendelet, amelynek értelmében hatóságilag rögzített árakon fuvaroztak a fővárosi taxik. Az árversenytől így megszabadult taxisok érdekvédelmi szervezetei már előre jelezték, hogy az Uber illegálisan működik majd, és hogy a céljuk az, hogy – ahogy az egyik taxis vezető fogalmazott –

„csírájában fojtsák” el a szolgáltatást Budapesten.

Az Uber ezzel szemben azt kommunikálta, hogy nem tekinti magát taxiszolgáltatónak, hanem „közösségi fuvarozónak”. Ahogy Rob Khazzam, a cég közép- és kelet-európai terjeszkedésért felelős vezetője fogalmazott 2014 novemberében: „Az Uber innovációt hoz egy olyan szektorba, amely rég nem találkozott valódi újításokkal. Mi nem felváltani akarunk egy már meglévő közlekedési módot, hanem új alternatívát valósítunk meg egy olyan környezetben, amely nincs hozzászokva a fejlődéshez.”

A kiszivárgott dokumentumok szerint ekkor az Uber még prioritásként tekintett a kelet-európai terjeszkedésre és azon belül is Magyarországra. Mivel a Grayling nevű nemzetközi kommunikációs ügynökséggel szerződtek le a régiós lobbizási tevékenységre, így ennek a cégnek a budapesti irodájára hárult az a feladat, hogy megnyisson ajtókat az Orbán-kormánynál. Az iratokból kiderül, hogy a Grayling budapesti munkatársai első körben többek között Vitézy Dávidot, a Budapesti Közlekedési Központ vezérigazgatóját és Böszörményi Nagy Gergőt, a Fidesz központi döntéseivel sokszor nyíltan kritikus Navracsics Tibor korábbi munkatársát, a Design Terminal vezetőjét szerették volna megkörnyékezni. „Közvetlen kapcsolatunk van hozzájuk” – írta a Grayling munkatársa az akkoriban még kormányzati háttérintézményként működő Design Terminalról. (Böszörményi Nagy a Direkt36-tal most azt közölte, hogy őt nem kereste meg senki Uber-ügyben.)

Az Ubernél ugyanakkor már néhány hét után úgy érezték, hogy a Grayling budapesti irodája nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az Uber vezetői dühös hangú leveleket küldtek nekik, mert szerintük bizonyos feladatokat nem a megbeszéltek szerint hajtottak végre. Emellett azt is kifogásolták, hogy nem megfelelő a politikai beágyazottságuk. „A Graylingnek nincsenek kapcsolatai az országot vezető pártnál, ellenkezőleg, a liberális párthoz kötik őket, ami nagyon népszerűtlen és marginalizált. Ma Magyarországon ez számít” – értékelte a helyzetet Marc MacGann, az Uber egyik európai vezetője. MacGann azt nem részletezte, hogy ez alatt mit ért, de az ismert, hogy a Grayling budapesti irodájának akkori vezetője Ábrahám Gergely volt, aki 2006 és 2008 között az akkor SZDSZ-es vezetésű közlekedési minisztériumnál volt szóvivő. (A Grayling a kérdéseink megválaszolását arra hivatkozva hárította el, hogy titoktartási megállapodásunknak megfelelően ügyfeleinkkel kapcsolatos információkat harmadik félnek nem adhatunk ki.)

Az Uber nem vesztegette az időt. 2014 novemberében, a szolgáltatás budapesti indulásának napjaiban, elkezdtek dolgozni egy új lobbistával, Sárdi Tamással, a FIPRA nevű nemzetközi hálózat egyik hazai képviselőjével. „Néha olyan, mint egy használtautó-kereskedő, de erős kapcsolatai vannak a kormánypártnál” – írta róla Mark MacGann.

Sárdinak valóban jó kormányzati kapcsolatai voltak. Ezt mutatta, hogy akkoriban közös cége volt Tiborcz Istvánnal, Orbán Viktor azóta milliárdos üzletemberré vált vejével és Martonyi János korábbi külügyminiszter Zoltán nevű fiával, valamint az akkoriban még a kormány egyik legfontosabb kommunikációs beszállítójának számító, de később háttérbe szorult vállalkozóval, Kuna Tiborral. (Megkérdeztük Tiborczot, hogy tudott-e arról, hogy Sárdi lobbizott a kormánynál, és esetleg segítette-e őt ebben, mire Tiborcztól az a válasz érkezett, hogy neki “a vázolt tevékenységről nincs tudomása, ily módon együttműködés sem állt fenn”. Hozzátették, hogy Sárdival „nincs üzleti kapcsolata” Tiborcznak.)

Sárdi első lépései nagyon jó benyomást tettek az Uberre. Míg a kiszivárgott iratok szerint a Graylingnek ekkor még nem sikerült összehozni egy találkozót Vitézyvel, addig Sárdi ezt néhány óra alatt megoldotta. Ahogy a lobbista később leírta egy emailben, 2014. november 13-án délelőtt találkozott az Uber két képviselőjével, akik panaszkodtak neki arról, hogy nem sikerült bejutniuk a BKK vezetőjéhez. Erre Sárdi ott helyben felhívta Vitézyt, és aznap 13:30-ra leszervezett vele egy találkozót, méghozzá úgy, hogy a BKK-vezérigazgató ment el hozzájuk Sárdi irodájába.

Sárdi későbbi emailje szerint Vitézy azt kérte tőlük, hogy a találkozójukat ne nagyon híreszteljék,

„mert nem szeretné, hogy az összes taxivállalat ott legyen az előszobájában, de megígérte, hogy segít kompromisszumos megoldást találni a szabályozásra önkormányzati szinten”.

Vitézy a Direkt36-tal azt közölte, hogy valóban találkozott az Uber képviselőivel, és azon a véleményen volt már akkoriban is, hogy az Uber appja által kínált „rugalmasabb, digitalizáltabb működés jót tesz az utasoknak, de a taxirendeletet be kell tartani”.

A Vitézyvel folytatott találkozó napján, az Uber képviselőinek jelenlétében Sárdi felhívta a fejlesztési minisztérium kabinetfőnökét is, aki „10 percen belül visszahívott engem”, és megegyeztek abban, hogy leülnek „átbeszélni a további lépéseket” a készülő taxis jogszabállyal kapcsolatban.

Az Ubernél nagyon optimistán fogadták ezeket a híreket, és ez a hangulat még egy ideig kitartott. Sikerült megszervezni egy találkozót egy közlekedési területen dolgozó helyettes államtitkárral, majd egy főosztályvezetővel a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumból. Ígéreteket kaptak arra, hogy megmutatják majd nekik a készülő taxistörvény-tervezetet és arra is, hogy majd hivatalosan is meghívják az Ubert a törvény előkészítéséhez szükséges egyeztetésekre. Sárdi novemberben azt is jelezte, hogy Orbán Viktor egy dél-koreai utazásán ő is tagja lesz a delegációnak, és az utazáson részt fog venni két olyan miniszter, akiket személyesen ismer, és elbeszélget majd velük az Uberről. (Sárdit megkerestük több kérdéssel is, de ezek megválaszolását ő elhárította arra hivatkozva, hogy „ügyfeleinkkel folytatott belső kommunikációnkról nincs sem jogunk, sem módunk harmadik félnek beszámolni”.)

A taxisok megmutatták az erejüket

Az Uber számára jó híreket azonban már decemberben – tehát csupán pár héttel a szolgáltatás budapesti indulása után – rosszak követték.

Kezdődött azzal, hogy Tarlós István, Budapest akkori főpolgármestere kirúgta a BKK éléről Vitézy Dávidot, akit szövetségesének tekintett az Uber. Az emailekből kiderül, hogy ekkor felmerült, hogy Vitézyt is fel kellene venni lobbistának, de aztán nincs nyoma annak, hogy megkeresték-e ezzel, maga Vitézy pedig a Direkt36-tal azt közölte, hogy az „Uber számára lobbitevékenységet nem végeztem, és ilyen felkérés vagy megkeresés fel sem merült”.

Később az is egyre világosabb lett, hogy a kormány nem nyitott az Uber ötleteire. Sárdi ezt azzal magyarázta az Ubernek, hogy a kormány mindenáron el akarja kerülni egy nagyobb taxis sztrájk kialakulását. A kiszivárgott levelezésben erre nem tértek ki, de az Orbán-kormány akkoriban politikailag nehéz helyzetben volt. Mindössze pár héttel korábban voltak az internetadós tüntetések, amelyek szokatlan módon meghátrálásra késztették a kormányt, amely magyarázkodásra kényszerült az úgynevezett kitiltási ügy miatt is (amelynek lényege az volt, hogy az Egyesült Államok beutazási tilalmat rendelt el korrupciógyanús magyar állami vezetők és kormányközeli emberek ellen).

Az Uber-dolgozó Rob Khazzam december 5-i értékelésében egyértelművé tette, hogy „kihívásokkal küzdenek” Budapesten:

„Eddig kevés a politikai akarat az Uber támogatására, főleg a szokásos okokból (taxik, konzervativizmus), de az amerikai-ellenes hangulat és geopolitikai okok miatt is. A tervezet, amit láttunk, elég kemény és nem kedvező az Ubernek (nincs benne például autómegosztás).”

Pedig a kormány álláspontja kezdetben még nem volt kiforrott. A taxis iparág egyik vezető szereplője szerint legalábbis ekkoriban ők úgy érzékelték, hogy a döntéshozók nem igazán értik, mi a bajuk a taxisoknak az Uberrel.

Márpedig a taxisoknak számos aggályuk volt, amelyek nagyrészt abból fakadtak, hogy az Uber a taxisokra vonatkozó szabályok követése nélkül működött. Az Uber-sofőrök a hagyományos taxik sofőrjeivel ellentétben nem rendelkeztek a taxizáshoz szükséges hatósági engedéllyel, a kocsiknak nem kellett szigorú követelményeknek megfelelniük (a koruktól a sárga színükön át a felszereltségükig), és szabványos taxióra helyett az applikáció követte az utazást és intézte a fizetést is. A fuvardíjak egy holland céghez futottak be, az Uber itthon szinte semmit nem adózott a bevételei után – mindez visszatérő kritika volt a kormány részéről is az Uber irányába. A taxisok azt is kifogásolták, hogy az Uber a rögzített árak helyett változó árszabással dolgozott, és a cégnek nem volt működő hazai ügyfélszolgálata vagy diszpécserközpontja.

A taxis szervezetek ezért szívós lobbizásba kezdtek, kormánypárti és ellenzéki döntéshozóknál kilincseltek. Egy taxis forrás szerint azon kívül, hogy „szerencséjük volt” és „jókor voltak jó helyen”, az önkormányzatokkal és a kormánnyal is évek óta folyamatos kapcsolatban álltak. Figyeltek arra, hogy a felsővezetőkön kívül az illetékes főosztályokon dolgozókkal is rendszeresen beszéljenek. „Az tud előre lépni, aki ápolja az informális kapcsolatokat” – mondta egy másik forrás, aki szerint óriási szerepe van annak, ha a szereplők rendszeresen találkoznak autóbemutatókon, kiállításokon, közgyűléseken és hasonló eseményeken. „Ez többet számít, mint ha írnánk egy hatoldalas levelet a semmiből” – tette hozzá.

Egy 2015 márciusi esemény jól mutatta, hogy mennyire bejáratott volt a viszony a taxisok és a kormány között. A taxis szervezetek ekkor levelet írtak Orbán Viktornak, és a történteket ismerő két forrás szerint nem telt bele két nap, már jelentkezett is náluk Tuzson Bence (akkor a Fidesz-frakció szóvivője és kormányzati kommunikációért felelős államtitkár), akit Orbán kijelölt a feladatra. Találkoztak egymással, és egy órával később egy közös sajtótájékoztatón Tuzson egyértelműen kiállt a taxisok és az egységes szabályozás mellett. (Az államtitkár nem reagált az Uberrel kapcsolatos kérdéseinkre.)

Ilyen körülmények között az Uber nehezen tudott labdába rúgni, hiába lett egyre népszerűbb a szolgáltatása az utasok körében.

Az Uber hátrányba kerülését jelezte az is, ahogy Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter 2015 februárjában lemondta a tervezett találkozót az Uber képviselőivel, majd elmondta Sárdinak, hogy a kormányban politikailag kockázatosnak tartják az Uber támogatását. Seszták most azt írta erről a Direkt36-nak, hogy ennyi idő elteltével nem emlékszik minden találkozójára. Arra emlékezett, hogy találkozott Sárdival, de szerinte nem lobbista minőségében (azt nem részletezte, hogy milyen minőségében).

Seszták Miklós miniszter mégsem akart találkozni az Uberrel – Forrás: Direkt36

A lefújt találkozó után nem sokkal, március elején a fejlesztési minisztérium egy levélben hivatalosan is megüzente Sárdiéknak, hogy nem fognak változtatni az Uber érdekében a tervezett taxis szabályozáson.

Az Uber ugyanakkor nem adta fel. Miután már Sárdiban is csalódtak, elkezdtek dolgozni az Eurolex nevű kommunikációs céggel, amely szervezett nekik egy találkozót az akkoriban Lázár János által vezetett Miniszterelnökségen. Lázár egyik legközelebbi munkatársával, Csepreghy Nándor helyettes államtitkárral találkoztak, akit az Uber egyik vezetője utóbb úgy jellemzett, hogy „elég nagy rajongója az Ubernek”, ezzel együtt azonban ő is megismételte azt a másoktól is hallott kormányzati álláspontot, hogy a kormány nem feltétlenül van ellene az Ubernek, de csak akkor tudja támogatni őket, ha politikailag is védhető érveket kapnak például arról, hogy az Uber mennyit adózik itt, és milyen munkahelyeket teremt. Csepreghy ígéretet tett arra is, hogy napirenden tartja a témát a Miniszterelnökségen belül, és segít találkozókat összehozni más érintett munkatársakkal.

Csepreghy Nándor államtitkár találkozása az Uberrel – Forrás: Direkt36

Csepreghy – aki jelenleg Lázár János miniszter helyettese az Építési és Beruházási Minisztériumban – a Direkt36-nak most azt mondta, hogy ő teljesen hivatalos formában, az irodájában találkozott az Uber képviselőivel. „Mondtam nekik, hogy nekik is meg kell felelni ugyanazoknak a szabályoknak, amiknek a többi személyszállító is megfelel” – idézte fel Csepreghy, hozzátéve, hogy személyesen valóban szívesen használta az Ubert,

„de attól, hogy én személyesen szeretek fröccsöt inni, nem jelenti azt, hogy a kormányban mindenkinek fröccsöt kell innia”.

Egy későbbi beszámoló szerint a Miniszterelnökségen belül valóban komolyan foglalkoztak a formálódó taxis szabályozással. Az Eurolex egyik vezetőjének emailje szerint Csepreghy Nándor közölte velük, hogy a Miniszterelnökség március 30-i vezetői értekezletén, ahol a hivatal összes államtitkára és helyettes államtitkára jelen volt, beszéltek arról, hogy támogassák-e a tervezetet a jelenlegi formájában. A túlnyomó többség amellett volt, hogy ne változtassanak rajta, de Lázár megkérte Csepreghyt, hogy készíttessen egy vitaanyagot, amelyet beterjesztenek majd a teljes kormány elé.

Csepreghy a Direkt36-nak azt mondta, hogy ez volt a normális ügymenet a minisztériumban. „Lázár János egy konkrét döntés előtt mindig olyan beterjesztést kért, amelyben benne vannak a különböző szempontok” – fogalmazott.

Az Eurolexnél örömmel fogadták a vitaanyag hírét. „Ez egy nagyszerű eredmény, mivel a tervezet így egy vitairatként lesz beterjesztve a kormány elé, ami azt jelenti, hogy nemcsak igennel vagy nemmel fognak róla dönteni, hanem alaposan meg fogják vitatni” – írta az Eurolex vezetője. Hozzátette, hogy ez egy kulcsfontosságú pillanat, mert ha nem sikerül most változtatni a jogszabályon, akkor a következő egy-két évben már biztosan ez a szabályozás lesz az irányadó az ágazatban.

Az Eurolex egyik tulajdonosa és vezetője, Kertész György a Direkt36-tal közölte, hogy az iparágukban nem szokás ügyfelekről nyilatkozni, „ugyanakkor az Uber fizetés nélkül távozott, így nem áll fenn részünkről bizalmas ügyfél-ügynökség kapcsolat”. Hozzátette, hogy valóban szerveztek néhány találkozót az Ubernek, de „ezek érdemi előrelépést nem hoztak”, mert az Uber hozzáállása több kérdéshez is nagyon merev volt. „Azt hitték, hogy a törvények és a szabályok csak másra vonatkoznak” – fogalmazott Kertész.

Az Uber az Eurolexen kívül még valaki segítségét kérte: tanácsadóként alkalmazták Kónya Imrét, az MDF-kormány egykori belügyminiszterét, aki a regnáló belügyminiszterrel, Pintér Sándorral találkozott és beszélgetett az Uberről. A kiszivárgott iratok szerint Kónya nem túl biztató hírekkel tért vissza a találkozóról. A korábbi belügyminiszter közölte az Uberrel, hogy a rendelettervezetet – amelynek tartalmát mindaddig sikertelenül próbálta befolyásolni a cég – néhány héten belül elfogadják majd, sőt, arra is készülhetnek, hogy a taxizásra vonatkozó szigorú szabályoknak megfelelni nem tudó Ubert betiltással fenyegetik majd.

2015 júniusában Kónya szervezett egy találkozót az Uber képviselőinek Lázár Jánossal is, de ez sem hozott áttörést a cég számára. „János nagyon progresszív és rendkívüli hatalommal bír. Nagyon fogékony volt a találkozón, de végül az volt a visszajelzés, hogy a pártjának más tagjai lefújták az Ubernek való engedmények adását a taxisok feldühítésének politikai kockázata miatt” – írta az Uber egyik munkatársa. (Kónya a Direkt36-nak nem nyilatkozott az Ubernek végzett munkájáról mondván, hogy jogi tevékenységet végzett, amelynek részletei az ügyvédi titoktartás körébe tartoznak.

Az új rendelet végül 2015 júliusában született meg, és egyértelműen kimondta, hogy az Uber taxi szolgáltatónak minősül, vagyis a taxisokra vonatkozó szabályok vonatkoznak rá – az autó műszaki követelményeitől a sofőr képesítésén át egy kötelező diszpécserszolgálat működtetéséig. Az Ubernek sem a sofőrei, sem az autói nem tudtak megfelelni a szabályoknak, így ettől kezdve még rendszeresebben fennakadtak a különféle hatóságok ellenőrzésein.

Készen álltak a razziára

Az Ubernek nemcsak a lobbizás ment nehezen, hanem az adóhatósággal is sokszor meggyűlt a baja. Számos belső levélben hozzák szóba, hogy a NAV sorra bünteti az Ubernek dolgozó sofőröket, egy 2015 szeptemberi emailből például kiderül, hogy egyetlen hét alatt öt Uber-sofőrt büntetett meg az adóhatóság. A NAV több ellenőrzési akciót indított a személyszállítással foglalkozó vállalkozók körében. Próbautakra is mentek az ellenőrök, hogy lebuktassák az előírt képesítés nélkül és a taxikra vonatkozó követelményeknek nem megfelelő autókkal fuvarozó Uber-sofőröket. A Direkt36-tal a NAV azt közölte, hogy csak a 2016 elejétől az Uber kivonulásáig terjedő fél évben 350-szer ellenőriztek Uber-sofőröket és csaknem 3,7 millió forint mulasztási bírságot szabtak ki, sőt, 14-szer még a rendszámtáblát is levetették az engedély nélkül fuvarozó uberesek autóiról.

Legalább egyszer az Uber budapesti központjában is razziázott a hatóság. Bár ennek nincs nyilvános nyoma, és a NAV adótitokra hivatkozva nem árult el róla részleteket, az egyik üzenetváltásból egyértelmű, hogy az eset 2015 nyarának végén történt, és az Uber különleges, titkos eszközhöz nyúlt, hogy akadályozza az ellenőrök munkáját. Ez volt az úgynevezett kill switch, amely arra adott lehetőséget, hogy rizikós esetben akár távolról is le tudják kapcsolni az Uber érintett munkatársainak számítógépeit, hogy a hatóságok ne férjenek hozzá a dokumentumokhoz. Ezt a kiszivárgott belső levelek alapján legalább tucatnyi alkalommal meglépték Párizstól Hong Kongig.

“Váratlan látotgató incidens Budapesten” – Forrás: Direkt36

2015. augusztus 14-én, délelőtt 9:40-kor az Uber régiós biztonsági főnöke az iPhone-járól üzenetet küldött Mark MacGann-nek, az Uber egyik európai vezetőjének: „FYI, ha nem tudnád, váratlan látogató incidens zajlik Budapesten.” MacGann további tájékoztatást kért. „Folyamatban lévő adó- és vámellenőrzés. Robbie kint van, kapcsolatban vagyunk. A jogi osztály bekapcsolta a helyi jogi tanácsadót” – írta.

„A rendszerek lekapcsolva. Két munkatárs és négy gyakornok van bent” – jelezte ezután. „Rendben, köszi” – válaszolta MacGann.

A biztonsági főnök arról is beszámolt a MacGann-nak, hogy „Robbie a jelek szerint már várta, hogy lesz valami hasonló, ezért már korábban küldött az IT-nak egy listát a munkatársakról és gyakornokokról, ami egy jó ötlet, mert így mindenkit nagyon gyorsan le tudtak kapcsolni”. A NAV vizsgálódása tényleg nem érte meglepetésként a Budapesten dolgozó ubereseket, egy nem sokkal korábban íródott belső emailből kiderül ugyanis, hogy a NAV nemcsak az Uber könyvelését ellenőrizte, hanem a velük szerződésben álló cégeknek is utána nézett, sőt, „kihallgatta” az Uber iroda dolgozóit. Mindezt – az email szerint – csak azért, hogy „problémákat kreáljon” az Ubernek.

A budapesti eset Hegedűs László gazdasági büntetőjoggal is foglalkozó ügyvéd szerint – bár hangsúlyozta, hogy nagyon sok részlet ismeretlen – felveti a bűnpártolás gyanúját. Ha valaki “a büntetőeljárás sikerét meghiúsítani törekszik” úgy, hogy nem ő az elkövető, akkor bűnpártolást követ el a Büntető törvénykönyv szerint. Ebben az esetben a számítógépeket lekapcsoló vagy azt jóváhagyó Uber-vezetők esetében merül fel a bűnpártolás lehetősége, hiszen az eljárás nem ellenük, hanem valaki más (ez esetben egy cég, az Uber) ellen zajlott. Az a dokumentumokból nem egyértelmű, hogy milyen típusú eljárás zajlott az Uber ellen, és hogy a NAV büntetőeljárás keretében tartott-e házkutatást. Az adóhatóság ugyanis adótitokra hivatkozva nem árult el részleteket az esetről és arra a kérdésre sem válaszolt, hogy a számítógépek lekapcsolása szerintük ütközik-e valamilyen jogszabályba.

Az ICIJ számos kérdést küldött az Ubernek a „kill switch” használatáról. Erre a cég marketingvezetője annyit reagált, hogy 2017, azaz a társalapító, Travis Kalanick távozása óta nem használnak “kill switchet”, amely akadályozni tudna hatósági eljárásokat, sőt, rendszeresen együttműködnek a tőlük információt kérő hatóságokkal. Mark MacGanntől nem érkezett válasz a budapesti eseményekre vonatkozó kérdésre, de általánosságban annyit mondott a témáról, hogy minden esetben, amikor neki szerepe volt a kill switch alkalmazásában, akkor azt az Uber San Franciscó-i központjából érkezett kifejezett utasításra tette. Megkérdeztük erről Rob Khazzamot is, feltehetően őt emlegetik ugyanis Robbie-ként az üzenetváltásban, de csupán annyit válaszolt, hogy nem kíván megszólalni.

Az Ubernek meggyűlt a baja a hatóságokkal akkor is, amikor Magyarországon is jelentkezett a szokásos éves fagyiosztogató akciójával. Az egyik belső emailben az Uber munkatársai arra panaszkodtak, hogy „az Egészségügyi Minisztérium elég messzire elmegy, hogy nyomozzon utánunk és a fagyiárusunk után, az UberCream akciónk után. Vizsgálódtak a partnerünknél és rendesen jegyzőkönyvet vettek fel a fagyiról (!). A vizsgálat még folyik.” Önálló Egészségügyi Minisztérium akkor nem létezett és a történetnek nincs is nyilvános nyoma. A ma az egészségügyért felelős Belügyminisztérium sem válaszolt az esettel kapcsolatos kérdésünkre.

Ilyen körülmények között az Uber minden lépését alaposan átgondolta, nehogy még rosszabb pozícióba kerüljön a kormánynál. Ezt mutatja például az a 2015 szeptemberi levélváltás, amely az akkor zajló menekültválsággal kapcsolatos. Ebben az időben a budapesti pályaudvarokon Szíriából menekülők ezrei táboroztak és igyekeztek tovább nyugat felé. Az Ubernél ekkor emailben arról tanakodtak, hogy hogyan reagáljanak erre, vállalják-e fel például a menekülők határhoz szállítását. Mivel azonban a Fidesz-kormány migránsellenes álláspontot kezdett képviselni és épp óriási nemzetközi nyomás alatt volt, ezt elvetették, nehogy „megszégyenítsék” a magyar kormányt. Féltek, hogy úgy csapódik le, hogy

„itt van ez az illegális amerikai cég, amelyik nem tartja be a helyi szabályokat, most meg beleüti az orrát a migráns-problémába”.

„Magyarország, Románia és Bulgária egy szarvihar”

A bizonytalan helyzet és az Ubert szabálytalanul működő rendszerként kezelő magyar szabályozás ellenére az autómegosztó népszerűsége töretlen volt. Budapesten 2016 elejére már 1200 sofőrnél és 80 ezer utasnál jártak. A taxisok pedig érezték, hogy visszaesett a forgalmuk, és mivel a szabályok ellenére az Uber továbbra is működött, taxisok egy csoportja 2016 január elején három napig sztrájkolt.

Engedély nélkül lezárták a Bajcsy-Zsilinszky utat és az Andrássy utat, gigantikus dugókat és a budapesti közlekedők felháborodását okozva ezzel. A taxis szervezetek nem támogatták a tüntetést, a Főtaxi vezérigazgatója, Szunomár Tibor például úgy fogalmazott, hogy

a sztrájkolók „ezalatt a három nap alatt többet ártottak a budapesti taxisoknak, a szakmának, mint az Uber”.

Ők inkább újabb levelet írtak Orbánnak, hogy „tegye világossá, hogy a magyar törvények mindenkire egyformán vonatkoznak”. A kormány igyekezett megnyugtatni a kedélyeket. Tuzson Bence azt nyilatkozta, hogy szerinte igazuk van a taxisoknak, és ugyanezt mondta a miniszterelnök is a szokásos pénteki rádióinterjújában. Ugyanakkor a kormány kérte a taxisokat, hogy hagyják abba a tüntetést. Egy január 22-i emailből kiderül, hogy az Ubert nem keserítette el az egyértelműen a taxisok mellett kiálló miniszterelnöki nyilatkozat: „A helyi csapat nem aggódik, számítottak ilyen kiállásra, mert a kormány minél előbb szeretné, ha a tüntetők eltűnnének az utcáról (…) Ebben a pillanatban nem számítunk több hatósági intézkedésre vagy betiltásra” – értékelték a helyzetet egy belső emailben. Ennek némileg ellentmond, hogy éppen aznap adott ki a NAV közleményt arról, hogy újabb ellenőrzési hullám következik és a szabálytalanul taxizó sofőröket 200 ezer forintra fogják büntetni. Másnap egy Uber-sofőrt hatan vertek össze a XVIII. kerületben, kórházba került, a támadók egy része az akkori hírek szerint részeg taxisofőr volt.

Az Ubernél mérlegelték, mit lehetne tenni. A dokumentumok tanúsága szerint felmerült egy olyan ötlet, hogy a taxisok után ők is írjanak levelet Orbán Viktornak. Mark MacGann szerint azonban ennek nem sok értelme lenne:

„Ez nagyon reflexszerűnek tűnik, és még a szöveget sem láttam. (…) Mi itt a terv és a stratégia? Ha megtudom és egyetértek vele, akkor hajlandóbb leszek levelet írni egy olyan miniszterelnöknek, aki nem az a típus, akit mélyen meghatnának az amerikai vállalatoktól kapott levelek…”

Nem sok jó ötletük maradt, miután a kormány a sztrájk után egyértelművé tette, hogy szándékában áll betartatni a szabályokat, és a miniszterelnök környezetébe sehogyan sem tudtak beférkőzni. Egyes dokumentumok tanúsága szerint Várhelyi Olivéren – a brüsszeli magyar állandó képviselet vezetőjén – keresztül is próbálkoztak, hátha a hivatalos csatornák működnek. Gondolkodtak Navracsics Tibor akkori uniós biztos megkeresésén is, akit úgy jellemeztek, hogy „nem egy nehéz súlyú versenyző otthon”, de azért „nem árthat”. Azon is gondolkodtak, hogy egy nagy nyilvános kampányt kellene indítani az Uber támogatására, és ehhez meg kellene nyerni közismert embereket is, de ezt utolsó lehetőségnek tekintették, mert „sarokba szoríthatja a kormányt”. (Navracsics környezetéből úgy értesültünk, hogy a politikushoz semmilyen megkeresés nem érkezett az Ubertől, a ma EU-biztosként dolgozó Várhelyi Olivér kabinetjétől pedig nem érkezett válasz a kérdéseinkre.)

Annak ugyan örültek, hogy Vitézy Dávid egy Ubert támogató nyilatkozatot tett, de mivel közben Tarlós István főpolgármestert is kritizálta, az Uber nem volt biztos benne, hogy Vitézy lépése jót tesz-e nekik. Így hangzik az értékelésük: „[Vitézy] megvádolta a főpolgármestert azzal, hogy visszaforgatja az időt 1974-be és modern közlekedési módként említette az Ubert. Ez a kormánypárti figura ősellensége Tarlósnak, szóval a főpolgármester nem lesz velünk túl barátságos. Mert ezzel azt ismerné be, hogy az ő megközelítése rossz és ódivatú, míg Vitézy modern és igaza is van.”

Optimizmusnak ugyanakkor már nyoma sem volt, február közepén egy emailben a kelet-európai szituációt megvitatva Marc MacGann így értékelt: „Magyarország, Románia és Bulgária egy szarvihar.”

A helyzeten már az sem tudott változtatni, hogy Kóka János egykori SZDSZ-elnök és miniszter hajlandónak mutatkozott arra, hogy az Ubernek segítsen a kapcsolatrendszere révén. Kóka sms-ben jelezte, hogy érdekli a dolog: „Beszélgessünk róla. Szeretem az Ubert és utálom a taxisofőröket, boldogan segítek azonosítani a leghasznosabb utakat. A legjobbakat, János”. Kóka lehetséges alkalmazását több emailben is kitárgyalták, egyszer például így jellemezték őt: „Nagypályás ügyvezető, miniszter és pártvezető is volt. Már nem politizál, mert utálja Orbánt és szeret sikeres üzletember lenni :)” Kóka a Direkt36-nak most azt mondta, a kapcsolatfelvételnek nem volt folytatása, és bár ő egyetértett az Uber törekvéseivel, úgysem lettek volna eszközei arra, hogy segítse az ügyüket. (Mint azóta kiderült, Kóka a politikai előélete ellenére jó kapcsolatokat épített ki bizonyos kormányzati szereplőkkel. Tavaly például Szijjártó Péter külügyminiszterrel közösen tartott rendezvényt Kóka egy olyan magánegészségügyi projektjéről, amelyhez állami támogatást is kapott.)

Miután semmilyen erőfeszítés nem vezetett eredményre, az Uber magyarországi története a PR-akciói ellenére a végéhez közeledett. 2016 áprilisában Fónagy János fejlesztési minisztériumi államtitkár bejelentette, hogy olyan törvényjavaslatot nyújtanak majd be, amelynek alapján be is lehet tiltani az engedély nélkül, adózás nélkül, szabálytalanul működő személyszállítási szolgáltatókat. A Fónagy által kimondott cél az volt, hogy az Uber is „álljon be a sorba”. Májusban az Uber a taxisokhoz hasonlóan tüntetést is szervezett: huszáregyenruhás lovasok vittek be a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumba 30 ezer támogató aláírást és egy petíciót, de Seszták Miklós miniszter nem vette át azokat személyesen.

A beígért törvénymódosítást 2016 júniusában fogadták el, és ez már az applikáció lekapcsolására is jogot adott volna az Nemzeti Közlekedési Hatóságnak. A hatályba lépést már nem várta meg az Uber: a hónap végéig kivonult az országból. Fekete Zoltán, a cég magyar leányvállalatának ügyvezetője szerint a mérleg 1200 Uber-sofőr, 160 ezer felhasználó, több millió Budapesten megtett kilométer volt.

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium úgy értékelte a hírt, hogy az Uber inkább kivonul Magyarországról, „mint hogy vállalja a törvényes működést, az adófizető magyar taxisokkal való tisztességes piaci versenyt és az adófizetést”.

Az Uber Files nemzetközi újságírói együttműködés keretében készült, amelyet az International Consortium of Investigative Journalists (ICIJ) és a Guardian vezetett, az ICIJ erről szóló cikkeit itt, a Guardian anyagait itt lehet elolvasni.