Az Index ostromának színfalak mögötti története

Fekete-Szalóky Zoltán, a kollégái által csak Fezónak hívott Index-főszerkesztő egyszerre hangzott feszültnek és fásultnak. 2021 tavaszán, egy hosszú munkanap végén, az esti órákban beszélt telefonon egy újságíróval, akit felháborított az, hogy Fekete-Szalóky aznap átírta egy cikkét, és kivette belőle a kormány számára kényes részeket. Az újságíró jelezte, hogy neki erkölcsi aggályai vannak ezzel, és emellett kifogásolta azt is, hogy a főszerkesztő nem is szólt neki arról, hogy belenyúl a cikkbe.

Fekete-Szalóky előbb ingerült hangon közölte az újságíróval, hogy ha neki problémát okoznak a történtek, akkor nyugodtan adja be a felmondását. Később azonban már barátságosabb stílusra váltva arról beszélt, hogy azért személyesen nyúlt bele az újságíró cikkébe, mert belefáradt abba, hogy mindig személyesen mondja meg a munkatársaknak, hogy mit kell átírni az anyagokban. „Fogom magam, szépen leülök, kijavítom, megkapom a lebaszást onnan, ahonnan meg kell kapnom a lebaszást, és csöndben megyünk tovább” – mondta rezignáltan, azt nem részletezve, hogy kitől kap kritikát a problémás cikkek miatt.

A Direkt36 birtokába került felvétel szerint Fekete-Szalóky a telefonhívásban beszélt az Index körüli politikai és gazdasági környezetről is. Például arról, hogy a szerinte nehéz piaci helyzetben lévő Index számára pénzügyi segítséget nyújtott Mészáros Lőrinc kormányközeli milliárdos. „Egyetlen ember volt Magyarországon az elmúlt hét hónapban, aki az Indexbe pénzt tudott adni, vagy pénzt adott. Azt Mészáros Lőrincnek hívják” – jelentette ki a főszerkesztő, aki a pénzügyi tranzakcióról részleteket nem árult el, de egy ponton a „kölcsön” szóval utalt az Orbán Viktorral baráti kapcsolatot ápoló milliárdostól érkező pénzre.

Fekete-Szalóky figyelmeztetette az újságírót, hogy emiatt körültekintően kell eljárni a Mészárosról szóló hírekkel. „Ha mi minden alkalommal belemászunk Mészáros Lőrincbe és Várkonyi Andreába, akkor nem lesz, aki pénzt ad bele. Ennyi volt a történet” – mondta Fekete-Szalóky. A kormánypártot esetleg negatívan érintő hírek elhelyezésénél érvényesülő speciális szempontokat is szóba hozta.

„Nyugodtan írjunk meg minden fideszezést, szájerezést, legfeljebb ne húzzuk fel hármasra, hanem toljuk ki ötösre” – mondta, utalva arra, hogy az „ötös” kategóriájú hírek a címlap alsó részén, kevésbé szembetűnő helyen találhatók.

Ez a felvétel egy minden korábbinál egyértelműbb bizonyítéka annak, hogy az Indexen, Magyarország egyik legnagyobb – és korábban sokáig piacvezető – hírportálján megjelenő cikkeknél kormányzati befolyás érvényesül. Bár ez viszonylag új jelenség, az Index már jóval korábban a hatalom szorításába került. Több mint tíz éven át volt politikai befolyással is rendelkező gazdasági szereplők játszmáinak tárgya, aminek eredményeként a szerkesztőség változó intenzitású, de szinte folyamatos nyomás alatt állt.

A Direkt36 több hónapon át kutatta a magyar nyilvánosságban sokáig egyedülállóan fontos szerepet betöltő, az elmúlt húsz évben az egyik legfontosabb hírforrásnak számító Index kormányzati kontroll alá kerülésének történetét. Közel 50 olyan emberrel készítettünk interjúkat, akik részesei voltak az eseményeknek vagy közeli kapcsolatban voltak azok szereplőivel. A többségük azzal a feltétellel adott információkat, ha névtelenséget biztosítunk nekik, de emellett megszereztünk belső dokumentumokat és hangfelvételeket is. Ezek segítségével feltártunk számos korábban nem ismert részletet, valamint aprólékosan rekonstruálni tudtuk azt, hogyan került lépésről lépésre egyre szorosabb kormányzati ellenőrzés alá a hírportál.

A megszerzett felvételek között van olyan is, amelyen az Index előző szerkesztőségének 2020 nyári távozásához vezető átalakítási terv egyik kulcsszereplője Rogán Antalt emlegetve beszélt arról, hogy politikai okok is álltak a tervezett változtatások mögött.

A történet megértéséhez azonban vissza kell menni több mint egy évtizeddel korábbra. Az akkori fejlemények eredményeként került rá az Index egy olyan pályára, amibe szinte bele voltak kódolva a későbbi történések.

I. A BANKÁR

Spéder Zoltán a miniszterelnököt is régóta ismeri – Forrás: Kormany.hu

Számára nagyrészt ismeretlen közönség elé lépett Spéder Zoltán 2009. május 22-én este. Aznap ünnepelték az Index tizedik születésnapját az A38 koncerthajón, és a milliárdos bankár itt mondott egy bemutatkozó beszédet a tulajdonában lévő hírportál szerkesztőségének.

Bár egy lelkesítőnek hangzó szöveget mondott arról, hogy mennyire jó az Index és milyen nagyszerű munkát végeznek az újságírók, a közönség részéről – amelynek számos tagja ekkor már némileg ittas volt – erre nem volt fogadókészség. Spéder öltözködésében és a beszédstílusában is próbált lazának tűnni, de az újságírók közül ezt többen is mesterkéltnek érezték. A kínos és feszengő helyzet akkor érte el a csúcspontját, amikor Spéder elkurjantotta magát a színpadról, hogy melyik a legnagyobb hírportál. Erre a gunyoros humoráról ismert újság munkatársai közül többen azt kiabálták vissza, hogy „az Origo”. Többen is úgy emlékeznek, hogy Spéder nem kapott tapsot sem a beszéd végén.

Az első találkozás tehát nem alakult túl barátian, és a viszony később sem vált szívélyesebbé. Az Indexben már eleve gyanakodva fogadták a korábban médiapiaci befektetésekkel nem rendelkező, pályája nagy részét az OTP egyik csúcsvezetőjeként töltő és kiterjedt politikai kapcsolatrendszerrel rendelkező bankárt. Nem segítette a bizalom kiépülését az sem, hogy Spéder nehéz ember hírében állt, és ugyan az A38-as bulin még baráti hangon szólt az Index szerkesztőségéhez, hamarosan ők is megismerték a kevésbé kedves arcát is.

Egyszer például az Index egyik munkatársa az üzletemberrel együtt próbált belépni a cég egyik olyan részlegébe, ahova csak belépőkártyával lehetett bejutni, de az ajtót épp szerelték, így a kártyák nem működtek. „Spéder először kedvesen kérdezte a szerelőtől, hogy nem lehetne-e az, hogy beenged minket most, és utána folytatja a szerelést, de a szerelő mondta, hogy ez nem lehetséges. Spéder ekkor elkezdte ütni az ajtót, és üvöltözött, hogy őt mégis be kell engedni” – idézte fel a munkatárs, hozzátéve, hogy a szerelőt nem hatotta meg a kiabálás, és folytatta a munkát.

Spéder gyakran felemelte a hangját a beosztottjaival folytatott megbeszéléseken is, bár többen megjegyezték, hogy ez nála egy tudatos taktika volt.

„Jellemző volt rá, hogy egyik pillanatban vörös volt a feje az üvöltéstől, majd odafordult hozzád, és elkezdett kedvesen beszélgetni veled” – mondta egy korábbi munkatársa.

Ahogy egy másik forrás fogalmazott, Spéder „mindig azt kereste, hogy mi működik”, és ha a konfrontáció nem vált be, akkor váltott.

A beosztottjai közül sokan tartottak Spédertől, de közben csodálták is az intellektusáért. „Zseni a csávó. A memóriája, a struktúrában gondolkodása kiemelkedő” – mondta egy volt beosztottja. Más azt emelte ki, hogy Spéder „mindig megcsinálta a házi feladatot”, és „ha leült veled beszélgetni, akkor mindig mindent tudott, minden elérhető információt összegyűjtött előtte”. Egy volt alkalmazottja szerint reggel 8-tól estig tízpercenként mentek be hozzá az emberek, „és abban a tíz percben, amíg te ott voltál, tűpontos volt”.

A lenyűgöző szellemi képességek nagyfokú bizalmatlansággal párosultak. A saját vállalatainak az informatikai rendszerében sem bízott, ezért céges emailt csak nagyon ritkán használt, és szinte minden ügyről személyes megbeszéléseket tartott, az írott anyagokat pedig pendrive-okon kellett neki továbbítani. Az értekezletekre nem vihette be a telefonját senki, hanem az irodák előterében minden résztvevőnek le kellett tenni a készülékét. Még akkor is kikapcsoltatta az indexes szerkesztők mobiljait, amikor egy étteremben beszélgetett velük a hétvégi ügyeleti munkáért járó pluszpénzről.

Bár Spéder hamar kiismerte magát a médiapiacon, sokkal nagyobb ambíciói voltak annál, mint hogy újságtulajdonos legyen. Korábban azzal szerzett magának hírnevet az üzleti életben, hogy az OTP második embereként meghatározó szerepet játszott a régi nagy szocialista pénzintézet modernizálásában. Az ismerősei szerint az igazán fontos cél az volt számára, hogy bebizonyítsa: önállóan, Csányi Sándor nélkül is képes felépíteni egy bankóriást.

„Zoli úgy élte meg, hogy együtt csinálták az OTP-t a Sándorral, de ő csak a második lett. Kisebbségi komplexusa volt vele szemben” – idézte fel egy korábbi üzlettársa.

Az OTP-től való 2007-es távozása után Spéder meghatározó tulajdonrészt szerzett az akkor még kisebb pénzintézetnek számító FHB-ban, és ideje nagy részét ennek fellendítésére fordította.

Ez az időszak azonban nem kedvezett a banki üzletágnak. A 2008-as globális pénzügyi válság nagyon komoly kihívást jelentett a magyar bankoknak is, és ezen belül különösen rosszul jött a jelzáloghitelezésben vastagon érintett FHB Banknak. Spéder bankja így többször is állami segítségre szorult, előbb még 2009-ben a szocialista kormányzás alatt, majd később sajtóhírek szerint már az Orbán-kormány idején is.

Ebben az időben – különösen a 2010-es kormányváltás után – erősödött fel a politikai jellegű nyomás Spéder részéről az Indexen. Uj Péter alapító-főszerkesztő egy évekkel későbbi podcastinterjúban beszélt például arról, hogy amikor megjelent egy cikk az újdonsült miniszterelnök sikertelen európai uniós tárgyalásairól azzal a címmel, hogy „Orbán pofonért utazott Brüsszelbe”, akkor abból „óriási balhé volt”, és felmerült, hogy ki kell rúgni a cikk szerzőjét, valamint fel kell állítani egy rendszert, hogy az ilyen címekbe azonnal bele lehessen nyúlni. (Uj a Direkt36-nak most azt mondta, hogy a Spéder által szorgalmazott rendszer nem valósult meg.) A Spéder-féle nyomásgyakorlás jellemzésére Uj a podcast-interjúban megjegyezte azt is, hogy előfordult, hogy épp szabadságon volt, de egyik éjszaka hajnali három órakor volt 47 nem fogadott hívása a tulajdonostól.

Uj csak kevés emberrel osztotta meg akkor ezeket az élményeket a szerkesztőségben, de az egyik akkori újságíró emlékei szerint azzal is jelezte a szerkesztőségnek, hogy nyomás alatt áll, hogy „hetente eljátszotta, hogy kijött az irodájából, és rezegtette a tálcáján a teáscsészét, ezzel is rájátszva arra, hogy mennyire ki van készülve”.

2011 őszén Uj távozott az Indextől, és ugyan újságírói körökben ekkor már terjedtek híresztelések arról, hogy a hírportál politikai nyomás alatt áll, erről akkor sem ő, sem az utódai – előbb Mészáros Zsófia, majd Dudás Gergely – nem beszéltek nyilvánosan. Dudás 2013 áprilisában a Kreatívnak azt mondta, „nem hiszem, hogy van ember, aki komolyan gondolhatja, hogy az elmúlt években bármiféle nyomás érezhető volt az Indexen”. Az interjúban feltették neki azt a kérdést is, hogy „mik azok az ügyek, amikről nem írhat az Index”, amire ő azt válaszolta, hogy „nincsenek ilyen ügyek”.

Dudás főszerkesztősége alatt az Index valóban feltárt számos, a kormány számára kínos ügyet (az egyik legemlékezetesebb a Kiss Szilárd körüli botrány volt), közben azonban egyre több jele volt annak is, hogy a szerkesztőség szakmai függetlensége nem volt teljes. A beavatkozásra utaló esetek olyannyira elszaporodtak, hogy a szerkesztőség néhány tagja elkezdte gyűjteni ezeket, majd 2016 márciusában egy belső körlevélben beszámoltak róla a portál összes újságírójának.

„Az utóbbi időben sajnos több, a szerkesztett tartalmat érintő, az Index önszabályozó etikai irányelveibe, a tartalomszolgáltatók etikai kódexébe és a média-jogszabályokba ütköző beavatkozásról érkezett jelzés a szerkesztőségen belül” – szólt a levél, amely szerint 21 ilyen ügyről szereztek tudomást. A 2014-es és 2015-ös eseteket soroló listán szerepelnek olyanok, amelyek mögött inkább kereskedelmi szempontok voltak (a hirdetési osztály kérésére gyengén olvasott cikkeket hagytak a címlapon indokolatlanul sokáig), de voltak olyanok is, amelyek politikai témákat érintettek.

A Direkt36 birtokába került összesítés szerint például csak a 2014-es önkormányzati választás után jelenhetett meg egy amúgy már régóta kész cikk, amely Szijjártó Péter apjának kartellügyével foglalkozott. Egy 2015-ös videóból ki kellett vágni egy részt, amely azt mutatta, hogy Orbán idegesen magyaráz a miskolci polgármesternek. Nem készülhetett interjú Orbán vejének, Tiborcz Istvánnak az üzlettársaival, pedig ők maguk jelentkeztek az újságnál, hogy beszéljenek az Elios nevű cégről, amely akkoriban sokat szerepelt a hírekben az ügyletei miatt folyó uniós és magyar vizsgálatok miatt. Az Elios-ügyről szóló egyik cikk címéből kivették az utalást Orbán vejére, és helyette csak a cégnevet írták bele.

Dudás válasza az volt a levélre, hogy a „listán vannak félreértésből és rossz kommunikációból fakadó ügyek, de kétségkívül olyanok is, amiket nem lehet megvédeni”. Hozzátette ugyanakkor azt is, hogy „ezek jellemzően kisebb jelentőségű ügyek, kisebb súlyú módosítások, és nem befolyásolják azt, hogy a szerkesztőség szabadon és bármit megírhat, ahogy eddig is.”

A levélváltásból és a listából nem derül ki, hogy pontosan ki, hogyan és miért gyakorolt nyomást a szerkesztőségre a felsorolt ügyekben. Dudás most azt mondta, hogy Spéder általában olyan érvekkel próbált hatni rá, hogy a hatalom el fogja taposni őket, ha nem tesznek engedményeket bizonyos esetekben. Spéder tett olyan megjegyzéseket is Dudásnak, hogy az Orbán családdal óvatosan kell bánni. Ez nem volt ugyanakkor egyértelmű tiltás, a tulajdonos részéről érkező iránymutatás inkább úgy nézett ki, hogy „indokolt esetben” lehet velük is foglalkozni, csak „legyünk okosak”. (Spéder nem reagált a megkeresésünkre.)

A beavatkozásokat gyűjtő egyik szerkesztő, Miklósi Gábor szerint Dudás „baromi rosszul vette”, hogy szembesítették beavatkozásról szóló ügyekkel, de aztán „felkeményedett, és belátta, hogy ez így nem megy”. Megritkultak a külső nyomásra utaló szerkesztői döntések, de közben a politikai helyzet is nagyon megváltozott az Index körül.

2016 közepére ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy Spéder kegyvesztett lett a hatalomnál. A Fidesz meghatározó politikusait – beleértve Orbán Viktort – már a rendszerváltás idejéből jól ismerő bankárnak előtte központi szerepe volt a kormány által támogatott nagy takarékszövetkezeti átalakításban, erre a pontra azonban látványosan elfogyott iránta a bizalom. Lejárató hadjáratot indított ellene a kormánypropaganda, és több nyomozás is indult az érdekeltségeinél történt ügyletek miatt.

Ezek az eljárások az Indexet ugyan nem érintették közvetlenül, de történt egy olyan fejlemény is, amely nagyon is komoly hatással volt a hírportálra. Kiderült, hogy igaz az a régóta terjedő pletyka, hogy Simicska Lajosnak, az Orbán Viktorral szembefordult oligarchának köze van a hírportálhoz.

II. AZ OPCIÓ

Simicskának opciója volt az Indexre – Fotó: Németh Dániel

Komoly arccal érkezett meg Simicska Lajos 2016. június 20-án a budai Radóc utcában található irodájába, a médiacégeinek szokásos hétfő reggeli vezetői értekezletére. Az oligarcha kivételesen nem azzal indította a megbeszélést, hogy értékeljék az egyes cégek ügyeit, hanem az Indexről kezdett beszélni. Az Orbán Viktorral ekkor már több mint egy éve nyílt háborút folytató Simicska azt mondta, hogy egy fideszes vezetői ülésről szivárgott ki hozzá egy olyan információ, hogy a miniszterelnök úgy döntött, kormányközeli kontroll alá fogják venni az Indexet.

Erről többet nem árult el, de közölte, hogy neki van egy opciós szerződése, vagyis vételi joga az újságra, és ezzel meg tudja akadályozni ezt a lépést. Már akkor fel is vázolta azt a később megvalósult forgatókönyvet, hogy az opció lehívása után egyből át is fogja tenni a hírportált egy alapítványba. Tisztában volt vele ugyanis, hogy az Index szerkesztőségében valószínűleg heves tiltakozással fogadnák, ha ő bevonulna a cégbe tulajdonosként.

„Mondta, hogy ha a nevén hagyná, akkor az indexes gyerekek elszaladnának, pedig nem az a cél, hanem az, hogy azt csinálják, amit eddig” – idézte fel a megbeszélés egyik résztvevője.

Simicska az értekezleten közölte azt is, hogy ki fog adni egy közleményt az ügyben. Másnap a tulajdonában lévő Magyar Nemzet honlapján megjelent egy cikk, amelyben az állt, hogy „tegnap Simicska Lajos egy zártkörű vezetői értekezleten kijelentette: nem engedhető meg az, hogy az ország egyik vezető internetes médiája az Orbán-Habony páros irányítása alá kerüljön”.

Simicska akkor még nyilvánosan nem tett semmiféle utalást arra, hogy neki opciója van az Indexre, és hogy élni is akar vele. Egy közvetítőn keresztül azonban felvette a kapcsolatot az Index szerkesztőségével, hogy megosszon velük néhány részletet a helyzetről és a szándékairól. Egyik bizalmasát, Csintalan Sándor egykori szocialista politikust, a médiabirodalmához tartozó Hír TV műsorvezetőjét kérte fel erre a közvetítő szerepre.

Csintalan a Magyar Nemzet-cikk megjelenése körüli napokban felhívta telefonon egyik régi indexes újságíró ismerősét, Dezső Andrást, és közölte vele, Simicskának opciója van a hírportálra, amellyel élni is fog. Emellett azt is elmondta, hogy Simicska valami olyan megoldást fog keresni, amellyel távol tudja magát tartani az újságtól, mert „nem olyan hülye, hogy a nevére vegye az Indexet”.

Dezső még aznap este felhívta Dudást, és megosztotta vele, amit Csintalantól hallott. Dezső másnap a szerkesztőségben személyesen is beszélt Dudással, aki azt mondta neki, hogy Spéder elismerte, hogy Simicskának tényleg van opciója. A főszerkesztő a cégvezetéstől olyan információkat is kapott, hogy már akár a rákövetkező hét elején be is jelenthetik az opció lehívását, ezért vasárnapra, június 26-ikára összehívott egy megbeszélést a szerkesztőségi vezetőknek és a politikával foglalkozó újságíróknak.

Az újlipótvárosi Szent István Park bejáratánál találkoztak, majd egy közeli kávézóba ültek be, hogy átbeszéljék a helyzetet. Dudás itt elmondta, hogy várható egy bejelentés az opcióról és annak lehívásáról, de kért mindenkit, hogy ezt egyelőre ne tekintsék hivatalos információnak, mert még bármi változhat. A beszélgetés során végül arra jutottak, hogy ha meg is történik a bejelentés, akkor sem fognak azonnal felállni, hanem követelni fogják a tulajdonosoktól, hogy tegyenek lépéseket a függetlenségük megőrzésére.

Végül aztán tényleg nem történt semmi se hétfőn, se az utána következő napokban, és nem érkezett semmilyen bejelentés egyelőre sem Simicskától, sem Spédertől. Simicska egyik akkori munkatársa szerint ennek egyik oka az volt, hogy az oligarchának sok részletet meg kellett volna tárgyalnia Spéderrel, de nem tudta elérni ebben az időszakban.

„Simicska röhögve beszélt nekünk arról, hogy Spéder mennyire be van szarva” – idézte fel a forrás, hozzátéve, hogy a megbeszélés résztvevői azon viccelődtek, hogy Spéder „már biztos az ágyneműtartóban elbújva várja, hogy jöjjenek érte”.

Az ellene folyó hatósági eljárások és a kormánymédia támadásai valóban nagyon megviselték Spédert. Több beosztottjának is arról beszélt például akkoriban, hogy veszélyben érzi az életét. Bár a cégcsoportjának egyik akkori menedzsere szerint Spéder egy darabig még ekkor is azt hitte, hogy „munkával vagy átszervezéssel” sikerül megmentenie a cégbirodalmát, 2016 őszére szinte minden nagyobb vállalatát elveszítette. Kiszállt az FHB-ból és a hazai ingatlanpiac egyik meghatározó szereplőjének számító BIF-ből, a helyét pedig zömében kormányközeli emberek vették át. Ez után lényegében csak a médiacsoportja maradt meg neki az egykori birodalom nagyobb vállalatai közül.

Miközben Spéder az ellene folyó támadásokkal és a gazdasági visszavonulással volt elfoglalva, Dudás tett néhány kísérletet arra, hogy kimenekítse az Indexet a szorult helyzetből. Megkeresett kormánytól független magyar milliárdosokat azzal, hogy tennének-e vételi ajánlatot az Indexre, vagy beállnának-e a szerkesztőség mögé, ha bedől a hírportál. Emellett próbálta rábírni Spédert, hogy adja el az Indexet valamilyen külföldi szakmai befektetőnek.

Ezek a próbálkozások nem vezettek sikerre. 2017. április 20-án bejelentették, hogy Simicska Lajos érvényesítette az Indexre vonatkozó opcióját, majd a hírportált azonnal át is adta a Magyar Fejlődésért Alapítványnak. Az akkor kiadott közlemény szerint azért volt szükség az alapítvány közbeiktatására, hogy a „továbbiakban is biztosított legyen” az Index „függetlensége”. Simicskának így közvetlenül nem volt tulajdonrésze az újságban, bár nem vette le róla teljesen a kezét. Az Indexet kiadó cég, az Index.hu Zrt. igazgatóságában feltűnt egyik bizalmasa, Nagy Ajtony Csaba ügyvéd, és az újságot tulajdonló alapítványt létrehozó cég, a Nanga Parbat 17 Zrt. vezérigazgatója is az egyik régi munkatársa, Tóth Marianna volt.

Az új tulajdonosi konstrukcióban a látszólag legfontosabb pozíciókat egy olyan ember foglalta el, aki nem Simicskához, hanem inkább az Indexhez kötődött. Bodolai László volt az alapítványt létrehozó cég tulajdonosa, ő volt az alapítvány kurátora, és aztán a bejelentés után ő lett az Index.hu Zrt. igazgatóságának az elnöke is.

Bodolai ekkor már több mint másfél évtizede volt az Index jogásza, így mindenki jól ismerte a cégnél és a szerkesztőségben is. Ő képviselte a szerkesztőséget a cikkek miatt indult sajtóperekben, és ezt a munkát többek szerint is hatékonyan látta el. A barátai és kollégái által csak Bodinak hívott jogász maga is érdeklődött az újságírás iránt, rendszeresen publikált különböző lapokban, és műsora volt a Tilos Rádión. Az Indexnél is kereste az újságírók társaságát, és előfordult, hogy saját maga által fogott pisztránggal vagy általa lelőtt fácánnal kedveskedett nekik.

Bár hebegős-habogós beszédstílusa miatt sokakban egy félszeg figura benyomását keltette, életének voltak kalandos oldalai is, amit gyakran megvillantott másoknak. Nemcsak a horgászati és vadászati élményeiről számolt be rendszeresen, hanem repülőpilótai tapasztalatairól is, és időnként tett utalásokat arra is, hogy a pályája elején a kémelhárításért felelős titkosszolgálatnál, a Nemzetbiztonsági Hivatalnál (ma már Alkotmányvédelmi Hivatal) dolgozott. Az önéletrajza szerint ez egy rövid ideig tartó jogászi munka volt 1994-ben, de évekkel később is előfordult, hogy azzal dicsekedett az Indexben, hogy épp valamilyen titkosszolgálati tisztnek az esküvőjén járt, máskor pedig egy újságírónak beszélt arról, hogy milyen információkat hallott egy AH-nál dolgozó ismerősétől.

Ez a szerkesztőségben sokak által kedvelt, de korábban semmiféle vezérszerepet nem játszó ember került tehát kulcsfontosságú pozícióba az Indexnél 2017-ben. „Az újságírók függetlenségére […] a személyem lesz a biztosíték” – nyilatkozta Bodolai akkor a Magyar Narancsnak.

Valójában azonban az Index önállósága már akkor is erősen korlátozott volt. Mint kiderült, Simicskának magára az Index hírportált megjelentető cégre, a szerkesztőséget foglalkoztató Index.hu Zrt.-re volt opciója, és csak ez került át hozzá, illetve aztán egy gyors manőverrel a Bodolai vezetésével működő alapítványhoz. Egy médiacégnek azonban az újságírók mellett szüksége van még egy csomó más szakemberre a működéshez: informatikai fejlesztőkre, hirdetésszervezőkre, pénzügyesekre és másokra. Ezek a kapacitások azonban mind ott maradtak a továbbra is Spéder tulajdonában álló, akkor még CEMP-nek hívott vállalatnál.

Így a CEMP értékesítette az Index hirdetési felületeit is, vagyis a hírportál tőlük kapta meg az oldalon futó reklámokért járó pénzt. Ennek a jelentős részét azonban vissza is fizette a CEMP-nek az Index.hu Zrt. például az informatikai vagy a pénzügyi háttér biztosításáért. A hírportál úgy vágott tehát bele ebbe az új időszakba, hogy a szerkesztőség tartalmi függetlensége elvileg biztosított volt, de a cég üzleti szabadsága egyáltalán nem. Ebben a tekintetben a hatalom – egyelőre legalábbis – továbbra is Spéder Zoltán kezében volt.

III. AZ ÁTMENET

Bodolai László kulcsszerepbe került az Indexnél – Fotó: MTI

Az Index szerkesztősége éveken át az Árpád híd budai lábánál, a forgalmas 11-es út mellett álló egyik irodaházban működött. 2017 őszének egyik napján ennek az épületnek a bejáratánál találkozott Tóth-Szenesi Attila, a hírportál nem sokkal korábban kinevezett főszerkesztője és Spéder Zoltán. Az egykori bankár nem akart irodában vagy bármilyen belső helyen beszélgetni, ezért a környéken elterülő lakótelep házai között sétálgattak.

A kollégái által csak TSZA-ként emlegetett Tóth-Szenesi az Index egyik veterán politikai újságírójaként és szerkesztőjeként vette át a lap vezetését az után, hogy Dudás Gergely májusban, nem sokkal a Simicska-féle ügyletet követően (de akkori nyilatkozata szerint ettől függetlenül) távozott az újságtól. Tóth-Szenesi vonakodva vállalta el a posztot, és egyértelművé tette, hogy nem a céges ügyekre, hanem az újságkészítésre akar koncentrálni. Az Index.hu Zrt. elnöki posztját betöltő Bodolainak elmondta azt is, hogy az Indexszel szoros szerződéses viszonyban lévő CEMP mögött álló Spéderrel sem akar kapcsolatot tartani, de a jogász közbenjárására végül 2017 őszén mégis összejött közöttük egy találkozó.

Az óbudai lakótelep épületei között sétálgatva Spéder egyértelművé tette, hogy valójában továbbra is az ő kontrollja alatt van a hírportál. Tóth-Szenesi később másoknak úgy mesélt a beszélgetésről, hogy Spéder ki is jelentette, hogy valójában nem az alapítvány, hanem ő a tulajdonosa az Indexnek, bár az üzletember azt nem részletezte neki, hogy ha ez igaz, akkor milyen konstrukció révén rendelkezik tulajdonjoggal. Az ugyanakkor kiderült a találkozón, hogy elég mélyrehatóan ismeri a hírportál belső ügyeit. A beszélgetés egy pontján Spéder előhúzott egy papírlapot, rajta az Index külsős szerzőinek neveivel és mellettük a néhány tízezer forintos honoráriumokkal. Kérdezgette Tóth-Szenesit, hogy kik ezek az emberek, majd elmondta, hogy nincs pénz, ezért vissza kell fogni az ilyen típusú költéseket is.

Az anyagi nehézségekkel a főszerkesztő már a találkozó előtt is tisztában volt. Lényegében a Spéder tulajdonában lévő CEMP-től függött, hogy mennyi pénzből gazdálkodhat az Index, és ebben az időben a korábbiakhoz képest szűkösebbé vált a keret.

„Hirtelen nem volt pénz semmire, például távozó emberek pótlására, beígért fizetésemelésekre, vagy olyan riportutakra, mint amilyenek voltak korábban” – idézte fel Tóth-Szenesi Attila.

Az újságírói függetlenség – főleg a néhány évvel korábbi helyzethez képest – teljesebb volt, azonban voltak így is konfliktusaik a hatalomhoz közel álló emberekkel, például Schmidt Mária kormányközeli történésszel. Bodolai már akkoriban panaszkodott arról indexes vezetőknek egy belső emailben, hogy „heti szintű fenyegetéseket” kapott Schmidttől, majd azóta egy nyilvános interjúban is beszélt arról, hogy a történész azt üzente neki, hogy „felmossa velem az Indexet”.

Schmidt a Direkt36-tal most azt közölte, soha nem üzent Bodolainak, és nem is ismeri őt. A történész ugyanakkor egy hozzá közel álló forrás szerint régóta utálta az általa túl liberálisnak tartott Indexet, bár azt örömmel vette, amikor Szily László még 2007-ben cikket írt az Index politikai blogjában arról, hogy Schmidtnek milyen formás lábai vannak.

Schmidt és az Index kapcsolata azért is volt különleges, mert ebben az időben a szerkesztőség egy olyan épületben működött, amely a történész családjának érdekeltségébe tartozó ingatlancég, a BIF tulajdonában állt. A szerkesztőség Schmidtnek az Indexszel szembeni ellenérzését gyanította amögött is, amikor 2018-ban kikapcsolták az irodáikban a légkondicionálást és elzárták a vizet is. A gyanújukat az is táplálta, hogy Index egyik akkori vezetője szerint a karbantartók azt mondták nekik, hogy csak az ő szintjükön van ilyen lezárás. A BIF ugyanakkor állítja, hogy nem a szerkesztőségnek szóló üzenet volt a leállás. „A légkondicionáló karbantartása egy előre betervezett szokásos és rendszeres üzemeltetési tevékenység, sajnálatos módon egybeesett a WC meghibásodásával, amit a lehető legrövidebb időn belül javítottunk” – írta a cég most a Direkt36-nak.

2018 nyarán egy Spédert érintő cikk körül is kialakult egy olyan konfliktus, amelyet a szerkesztőség vezetése külső nyomásgyakorlásként élt meg. Július végén jelent meg egy elemző írás, amely olyan üzleti szereplőkről szólt, akik korábban jó kormányzati kapcsolatokkal rendelkeztek, de aztán kiestek a hatalom kegyeiből. A cikk apropója az volt, hogy egy adócsalási ügyben meggyanúsították Kuna Tibort, akinek kommunikációs cége korábban számos nagyértékű állami megbízást nyert el, de a bevezetőben megemlítették Spédert is mint egy másik példát arra, hogy „igazán nagyot bukni csak magasról lehet”. Az egykori bankár neve szerepelt a cikk tetején lévő címkék között is, többek között a „korrupció” és a „NER” társaságában.

Ez nem tetszett Spédernek, és jogi lépéseket helyezett kilátásba. A Direkt36 birtokába került egy levélváltás, amely szerint az Index.hu Zrt. vezetői – Bodolai László elnök és Andacs Botond vezérigazgató -, azt akarták, hogy a szerkesztőség tegyen eleget annak a felszólításnak, hogy Spéder neve kerüljön ki a cikkből. A szerkesztők erre először nemet mondtak arra hivatkozva, hogy máskor ennél komolyabb jogi kockázatokat is bevállaltak, és szerintük a cégvezetés csak azért keménykedik annyira, mert Spéderről van szó.

Végül több mint két hét után az a megoldás született, hogy kivették Spéder nevét a cikkből, de az elején elhelyeztek egy figyelmeztetést, hogy az írás megváltozott. Az olvasók itt egy linkre kattintva megtudhatták, hogy a cikkben korábban Spéder is szerepelt, de eltávolították a nevét, mert nem akarták azt a „hamis látszatot” kelteni, hogy neki is köze van az írásban részletezett korrupciós módszerekhez.

Spédernek ekkor azonban már nem sok ideje volt hátra az Index közelében. 2018 szeptemberében érkezett a bejelentés, amely szerint kiszállt a CEMP-X Online Zrt.-ből. Ez azt jelentette, hogy megvált a teljes médiabirodalmától, beleértve azokat a cégeket is, amelyek kizárólagos szerződéssel rendelkeztek az Index hirdetésszervezési és egyéb háttérmunkáira.

A lépés nem volt váratlan. A 2018-as parlamenti választásokat a Fidesz hatalmas fölénnyel megnyerte, és az Index körül egy évvel korábban kialakított alapítványi konstrukció másik szereplője, Simicska Lajos már hónapokkal korábban visszavonulót fújt: médiaérdekeltségeinek egy részét bezárta, a többit pedig átadta kormányközeli embereknek. Ezek után várható volt, hogy a kormány által már korábban is keményen támadott Spéder sem sokáig fogja megőrizni a pozícióját ebben a szektorban.

A CEMP-birodalomnak két vevője volt: Ziegler Gábor, aki régóta a cégcsoportnál dolgozott értékesítési vezetőként, valamint Oltyán József, aki évek óta dolgozott a kommunikációs piacon. Érkezésüket gyanakvás övezte az Indexen belül részben azért, mert egyikük sem rendelkezett olyan komoly gazdasági háttérrel, ami magyarázta volna, hogy miből tudták megvásárolni az évi többmilliárdos forgalmú és stabilan nyereséges vállalatot. Oltyán esetében azonnal felmerült a politikai kötődés is, miután az ügyletről szóló közleményben is szerepelt, hogy a KDNP Bács-Kiskun megyei szervezetének elnökségi tagja. Ezt a kapcsolatot akkoriban sokat emlegette a sajtó, Oltyán esetében azonban volt egy másik, kevésbé látható, de jelentősnek tűnő kötődés a kormányközeli körökhöz.

Oltyán ugyanis régóta szoros kapcsolatot ápolt befolyásos kormányközeli építőipari szereplőkkel. Erre utaló jel volt, hogy Oltyán már a médiaüzletei révén korábban is kapcsolatban állt az Index kiadójának hirdetési részlegével, és ott hivatkozott az ismeretségére Szijj Lászlóval, akinek Duna Aszfalt nevű cége számos nagy állami megbízást kapott az elmúlt években, és sok esetben Orbán Viktor barátjának, Mészáros Lőrincnek az érdekeltségeivel dolgozott együtt. Oltyán üzent az Index vezetőségének akkor is, amikor egy cikkbe úgy került bele véletlenül Szijj fotója, hogy az írás nem is róla szólt.

Oltyán nem akart nyilatkozni, de amikor még tavaly egy rövid telefonbeszélgetésben rákérdeztünk, hogy ismeri-e Szijj Lászlót, beszélt arról, hogy egy építőipari szaklap kiadójaként „széles a köre a személyi ismeretségemnek a magyar építőiparban, de ezek üzleti alapúak”. (Szijj László nem reagált a megkeresésünkre.)

Bár a tulajdonosváltáskor kiadott közleményben a CEMP hangsúlyozta, hogy a tranzakció nem érinti az Index szerkesztőségének működését, valójában történt egy olyan lépés is, amely még tovább gyengítette a hírportál amúgy is veszélyben lévő függetlenségét. Ziegler és Oltyán ugyanis nemcsak Spéder érdekeltségeit vásárolta meg, hanem megvették Bodolaitól azt a Nanga Parbat Zrt. nevű céget is, amely egy évvel korábban létrehozta az Index tulajdonosává vált Magyar Fejlődésért Alapítványt.

Mint Bodolai később a Partizánnak elmondta, ő csak papíron volt a tulajdonosa a cégnek, a társasághoz ugyanis valójában Spéder adta a pénzt. Bodolai szerint a „deal része volt”, hogy Zieglerék megkapják a Nanga Parbatot is, hogy az „Indexre is valamilyen ráhatásuk” legyen.

Oltyánék megjelenésével felerősödtek a találgatások arról, hogy ez esetleg már egy közvetlen előjele az Index kormányzati ellenőrzés alá vonásának. Aggódtak a hírportál újságírói is, és 2018. október 1-én egy támogatói kampányt indítottak azzal a felhívással, hogy

„pénzt kérünk a kivéreztetett Indexre, hogy minél kevésbé függjünk a ki tudja, milyen pénzből megvásárolt CEMP-től.”

A felhívásban azt is írták, hogy nem mernek hosszú távra tervezni, „mert az ember soha nem tudhatja, mikor lehetetlenítik el”. Ekkor azonban még kapott egy kis időt az Index, kormányzati körökben ugyanis csak közel egy évvel később látták elérkezettnek az időt arra, hogy lépjenek.

IV. A VIHAR ELŐTT

Vaszily Miklós meghatározó szerepet játszott a kormánypropaganda felépítésében – Fotó: MTI

A 2019-es önkormányzati választási kampány utolsó heteiben megszaporodtak az olyan elégedetlenkedő üzenetek, amelyeket fideszes politikusok küldtek az Index újságíróinak. A panaszok arról szóltak, hogy a hírportál nagyon hangsúlyosan számol be a Borkai Zsolt szexvideója körül kialakult botrányról, de az állítólag kokainozó és korrupcióról beszélgető kispesti szocialistákról szóló videófelvételről hallgatnak. Az újságírók a címlapról készített fotókkal próbálták bizonyítani nekik, hogy ez nem igaz, és a kispesti ügyről is ugyanúgy beszámoltak, de ez nem hatotta meg a kormánypárti politikusokat.

Fideszes források szerint a választás után a párt vezetői körében uralkodóvá vált az a vélemény, hogy a kormánytól független média volt okolható az ellenzék sikereiért a 2019-es önkormányzati választáson.

„Az Index kitüntetett módon is szóba került ezekben a kritikákban” – idézte fel egy forrás.

Ezek után nem volt meglepő, hogy a választást követően megszületett az a döntés, hogy szorosabb kormányzati ellenőrzés alá vonják az Indexet.

Ez a szándék már korábban is többször napirendre került a Fidesz legmagasabb szintjein. Simicska például ugyan később az éppen aktuális politikai érdekeinek megfelelően védeni próbálta az Index kormánytól való függetlenségét, de az opciós jogot még az előtt szerezte meg a hírportálra, hogy szembefordult volna Orbánnal. Az ügylet hátterét ismerő források szerint azzal a lépéssel épp az volt a cél, hogy a banki üzletei miatt amúgy is szoros kormányzati függésben lévő Spéder kezéből bármikor ki lehessen csavarni a hírportált. Mint azt a Direkt36 egy korábbi cikkben feltárta, az Orbán és Simicska szakítása előtt köztük lezajlott egyik utolsó beszélgetésen is téma volt az Index. Ez 2014 áprilisában, a Fidesz újabb választási győzelme után történt, és a miniszterelnök akkor többek között azt kérte az oligarchától, hogy zárja be az Indexet.

A nem sokkal később Orbánnal nyílt háborúskodásba kezdő Simicska nem volt hajlandó lemondani az egyik legfontosabb médiaérdekeltségéről, 2019 őszére azonban nagyon megváltozott a helyzet. Simicska addigra minden cégét átadta kormányközeli érdekeltségeknek, és Spéder is kiszállt az Indexhez kötődő cégeiből. A hírportál felett pénzügyi kontrollt ellátó cégcsoport (amelyet időközben CEMP-ről Indamediára kereszteltek) az egyik tulajdonos, Oltyán József révén több szálon is kötődött a kormányzati körökhöz.

Így már nem volt akadálya a szorosabb politikai kontroll alá vételnek, és lényegében csak a megfelelő időpontra vártak. Az Indexről szóló politikai döntés pontos forgatókönyve nem ismert, de médiaügyekben eljáró befolyásos kormányzati szereplőkkel kapcsolatban álló források szerint taktikai megfontolások álltak amögött, hogy a 2019-es önkormányzati választás után indították el a folyamatot. A kormányon belül ugyanis úgy látták, még ha botrány is lesz belőle, akkor az a 2022-es kampányra már le fog csillapodni, és – ahogy az egyik forrás fogalmazott – nem a választás előtt „lesz balhé”.

A 2019 őszi választás utáni hónapokban már volt is néhány olyan történés, amely érzékeltette a szerkesztőséggel, hogy valami megváltozott körülöttük.

A portál évvégi karácsonyi partiján Bodolai arról beszélt néhány szerkesztőségi vezetőnek, hogy nem biztos, hogy sokáig fogja bírni, mert komoly erők nehezednek rá. Részleteket nem mondott erről, de baljós jel volt az is, hogy a korábbinál több és erőteljesebb kifogás érkezett a miniszterelnökkel baráti viszonyt ápoló Mészáros Lőrinc cégbirodalmától a róluk szóló cikkek miatt. Ezek néha egészen furcsa körülmények között futottak be. 2019 őszén előfordult például az, hogy Mészárosék panaszt emeltek a gazdaság rovat egyik olyan, még csak készülő cikkével kapcsolatban, amelynek ügyében az újságírók még meg sem keresték őket. Az különösen szokatlan volt, hogy egy konkrét megfogalmazás zavarta őket, amelyről azonban csak akkor tudhattak, ha hozzáfértek a szerkesztőségi rendszerben lévő szöveghez.

Más epizódok is utaltak arra, hogy illetéktelenek kívülről hozzáférhetnek az Index cikkeihez. A szintén a gazdasági rovatban dolgozó Szalai Bálinttal történt meg az, hogy 2020 március elején elment egy házibuliba, ahol jelen volt a Fidesz ifjúsági szervezetének, a Fidelitasnak több tagja is, akiket már korábbról is ismert, és amikor az egyikük észrevette, hogy Szalai is ott van, akkor elkezdett felolvasni a telefonjáról egy Index-cikket. Ez a cikk szintén nem jelent még meg akkor, és csak a szerkesztőségi rendszerben volt elérhető. Az nem derült ki, hogy a buli résztvevője miként fért hozzá az íráshoz, de Szalai és kollégái ez után úgy döntöttek, hogy nem raknak be előre cikket az indexes belső rendszerbe, és egymással sem a céges emailen, hanem más csatornákon kezdtek el kommunikálni.

Közben tovább nőtt a feszültség a Mészárosékról szóló cikkek körül. Különösen érzékeny téma volt a Mátrai Erőmű ügye, amelyet Mészáros cégbirodalma és partnerei 2018-ban vásároltak meg a külföldi tulajdonosoktól, nem sokkal később azonban már lépéseket tettek arra, hogy a veszteségessé vált erőművet tovább adják a magyar államnak. A témával foglalkozó újságírók lapvezetéstől azt a kérést kapták, hogy az erőműről szóló cikkeknél fokozott figyelemmel kell eljárni, és mindig meg kell nézetni az anyagokat jogászokkal.

Az óvatosság ugyanakkor néha már szinte bénítóan hatott a szerkesztőség munkájára. Amikor 2020. március 26-án a kormány bejelentette, hogy az állam mekkora összegért veszi meg Mészároséktól az erőművet, akkor az Index gazdasági rovatánál készült egy gyors elemző cikk az állam számára hátrányosnak tűnő ügylet hátteréről és üzleti jelentőségéről. Jenei Miklós rovatvezető még aznap ki akarta tenni ezt az anyagot, hogy az olvasók ne csak a száraz alaphírrel találkozzanak, hanem átfogó képet kaphassanak a történésről.

Ehelyett azonban egy hosszas levelezés kezdődött a lapvezetés tagjai között arról, hogy meg kell-e kérdezni Mészárosékat, és ha igen, akkor mit kell tőlük kérdezni, illetve meddig kell várni a válaszukra. Volt, aki nem értette, hogy miért kellene hosszan várniuk reakcióra, hiszen az elkészült cikk nem új információkat közölt, hanem egy megjelent hírnek az értelmezése volt korábban is ismert információk alapján. Mások azt mondták, hogy ha várható tőlük válasz, akkor azt azért meg kellene várni. A cikk végül egy nap késéssel jelent meg, és kiderült, hogy Mészárosékra hiába vártak.

Ők ugyanis annyit reagáltak csak, hogy nem is jogosultak nyilatkozni az ügyben, valamint felszólították az Indexet, hogy a készülő cikkben mellőzzék a “sértő jelzők” használatát.

Ebben az időben már Dull Szabolcs volt a főszerkesztő, aki 2019 decembere óta töltötte be a posztot. A korábban évekig politikai témákon dolgozó újságíró egy régóta tervezett váltás eredményeként került az Index élére. Az előző főszerkesztő, Tóth-Szenesi Attila eleve vonakodva vállalta csak el az újság vezetését 2017 tavaszán, és az azóta eltelt időben még inkább belefáradt ebbe a munkába. A korábban főként cikkeket író, de később a sportrovat vezetőjeként is tapasztalatot szerzett Dullt szemelte ki lehetséges utódnak, majd 2019 végén meg is történt a váltás. Dull az után foglalta el a főszerkesztői posztot, hogy a szerkesztőség is bizalmat szavazott neki.

Az új főszerkesztőt az elődjével ellentétben kifejezetten érdekelte az újságkészítés mellett az is, hogy mi történik az Index körül üzletileg. Nagyon hamar szembesült is egy ilyen jellegű változással. Márciusban kiderült, hogy Oltyán József távozik az Index felett szoros kontrollal rendelkező Indamédiából, és a helyét tulajdonosként Vaszily Miklós foglalta el.

Ezt sokan aggasztó jelként értékelték nemcsak az Indexnél, hanem a kormánytól független média szélesebb köreiben is. Bár Oltyánnak is voltak kormányzati kötődései, ő közel sem volt olyan fajsúlyos figura ebben a közegben, mint Vaszily, aki több médiacég vezetőjeként meghatározó szerepet játszott az Orbán-kormány propagandagépezetének felépítésében. A médiában sokan már csak azért is rossz szemmel nézték ezirányú tevékenységét, mert korábban kifejezetten jó híre volt a szakmában. Részt vett az egyik legsikeresebb online üzleti újság, a Portfolió felépítésében, majd később az Index kiadójának vezérigazgatója lett, ahonnan a Spéderrel való konfliktusai után 2009-ben távozott, és néhány hónappal később már a másik nagy hírportál, az Origo kiadójának vezetőjeként dolgozott tovább.

A pályájában és megítélésében az okozott nagy törést, amikor az ő irányítása alatt került politikai jellegű nyomás alá az Origo, és emiatt távozott 2014 nyarán a szerkesztőség egy jelentős része (köztük ennek a cikknek a szerzője és a Direkt36 több munkatársa). Ismerősei szerint nagyon rosszul élte meg azt, amikor a kormánytól független médiában őt állították be a történtek egyik fő felelőseként. Vaszily ebben az időben fizikailag is összetörtnek tűnt, és többször elsírta magát, amikor a történtekről beszélt ismerőseinek. Egy régi kollégája szerint azt főleg nehezen viselte, hogy „ellene fordult az a közeg, amelyben korábban benne volt”.

Vaszily azóta keményebbé vált. „Miklós már csak röhög azon, amikor őt támadják a sajtóban” – mondta egy régi ismerőse, aki jelenleg is kapcsolatban áll vele. A forrás szerint Vaszily egyszer kapott olyan tanácsot, hogy bízzon meg egy PR-szakembert az imázsa javításával, de ezt ő elhessegette azzal, hogy „minek, ha el se olvasom, amit írnak rólam”. Eközben a kormányzati körökben láthatóan megbecsülik a szakértelmét. Előbb az állami médiát irányító cégnél, az MTVA-nál kapott topmenedzseri megbízatást, majd ő lett a kormányközeli kézbe került TV2 elnöke, és emellett feltűnt számos más Fideszhez köthető médiavállalkozásnál. Az őt ismerők szerint rendszeres kapcsolatban áll a kormányon belül a médiaügyek felelőseként eljáró Rogán Antallal és bejáratos Orbán Viktorhoz is.

Vaszily érkezését így komoly aggodalmakkal fogadták az Indexnél.

„Mégis mi a faszt keres a TV2 elnöke, az MTVA ex-vezére az Index közvetlen közelében” – írta ezekben a napokban egy belső levelezésben a szerkesztőség egyik vezető tagja.

Az újságírók közül többen felvetették azt, hogy át kellene állítani a függetlenségi barométer mutatóját azon az oldalon, amelyet még 2018-ban, Oltyánék megjelenésekor hoztak létre. Dull és mások ugyanakkor azt mondták, hogy ezt még korai lenne megtenni. Azzal érveltek, hogy amíg nincs beleszólás abba, hogy miről írnak és kik dolgoznak a szerkesztőségben, addig nincs ok a mutató átállítására.

„Egyszer lehet csak mutatózni, tehát jól át kell gondolni, hogy az mikor legyen” – mondta a főszerkesztő a kollégáinak. Csak pár hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy úgy érezzék, eljött az ideje annak, hogy hozzányúljanak a barométerhez.

V. A MUTATÓ

Dull Szabolcs 2019 végén lett főszerkesztő – Fotó: Bődey János / Telex.hu

2020. június 21-én vasárnap délután Dull Szabolcs főszerkesztő egy új Facebook-csoportot hozott létre Index Staff 2.0 néven, ahova felvette a szerkesztőség minden tagját. Ebben közzétett egy posztot, amelyben leírta, hogy azért ebben a csoportban kommunikál, mert az Index belső levelezőlistájában már nem bízik, és egyúttal kijelentette, hogy a portál helyzete „sajnos, minden ellenlépésünk és óvintézkedésünk ellenére, végzetessé vált”.

Dull azt írta, hogy néhány nappal korábban az Index.hu Zrt. igazgatóságának ülésén egy „vérfagyasztó koncepció hangzott el az Index jövőjéről”. A főszerkesztő egy olyan tervre utalt, amelynek értelmében az Index egyes rovatait kiszerveznék különböző gazdasági társaságokba, és az újságírók így lényegében az Index külső beszállítóivá válnának.

„A koncepció, bárhogy szépítjük, az Index szerkesztőségének megszűnését jelentené. Hisz nem lennénk többé egy szerkesztőség” – írta Dull.

Az elképzelés Gerényi Gábor médiavállalkozótól származott, aki pár hónappal korábban tűnt fel a hírportál körül. A szakmai körökben csak GG-ként emlegetett Gerényi az Index egyik alapítója volt, de idővel háttérbe szorult, majd 2012 elején elhagyta a céget, és saját médiavállalkozásaira, előbb a Mandinerre, majd a Schmidt Mária fiával, Ungár Péter LMP-s politikussal közösen tulajdonolt Azonnalira fókuszált. Az Index azonban továbbra is kitüntetett szerepet töltött be az életében, amit az is mutatott, hogy a blogján egy 20 részes, könyvterjedelmű beszámolót közölt arról, hogy ő miként látta a portál történetét.

Az Indexnél töltött időszakából jól ismerte Vaszilyt, és amikor ő 2020 márciusában tulajdonos lett az Indamediában, Gerényi előtt is megnyílt a lehetőség arra, hogy újra szerepet kapjon a portál életében. Az Indamediától kapott felkérést régi ismerősével, a Superman becenéven ismert Erdélyi Zsolt reklámszakemberrel együtt, hogy adjanak tanácsokat az Indexnek.

Bodolai áprilisban szólt Dullnak Gerényiék tanácsadói megbízatásáról. Ezt ellenérzéssel fogadták a portálnál, nem értették ugyanis, hogy az Indexhez miért egy másik cég küld tanácsadókat. Azt is problémásnak tartották, hogy egy konkurens újság, az Azonnali tulajdonosát kérték fel erre a szerepre.

Hamar kiderült, hogy a két oldal nem találja meg egymással a hangot. A szerkesztőségi vezetők úgy érezték, hogy Gerényiék kioktatóan bánnak velük, a tanácsadókat viszont az zavarta, hogy szerintük az indexesek nem voltak nyitottak az új ötletekre. A megbeszélések hangulatára jellemző volt, hogy előfordult, hogy Erdélyi rászólt Dullra, hogy ne grimaszoljon. Az egyik értekezleten Erdélyi összeugrott az Index stratégiai igazgatójával, Szabó Zoltánnal is, mert nézetkülönbségeik voltak a portál támogatására kitalált, „Nincs másik” szlogennel futó kampány hatékonyságáról.

Azt az Index vezetése is tudta, hogy a hírportál megújulásra szorul. Szabó már 2017-ben megosztott a szerkesztőség vezetőivel egy összefoglalót egy általa szervezett találkozóról, amelyen befolyásos médiapiaci szereplők beszéltek neki arról, hogy az Index „régi fénye megkopott”, és eltűnt az oldal „markáns hangja”. Később az is figyelmeztető jel volt, amikor a 2019-es önkormányzati választás napján az Index elveszítette a látogatottsági versenyt a szavazási eredményeket profibban tálaló 24.hu-val szemben.

Részben ezekre a problémákra válaszul készített el Szabó 2019 végére egy hosszútávra szóló, 125 oldalas stratégiai tervet, amely nemcsak az Index piaci pozíciójának erősítéséről, hanem az ehhez szükséges belső szervezeti átalakításokról is szólt. Közben az Index visszanyerte egyértelmű piacvezető pozícióját is: a koronavírus járvány berobbanásával a portál még tovább növelte előnyét a versenytársaihoz képest. 2020 márciusában látogatottsági rekordot döntött az Index azzal, hogy volt olyan nap, amikor több mint 1,7 millióan keresték fel az oldalt, és ezzel kimagaslott a többi hírportálhoz képest.

Gerényiék szerint azonban ez kevés volt, és ragaszkodtak a saját elképzeléseikhez. Bár voltak tartalmi ötleteik is (például, hogy a portál adjon ingyenes megjelenési lehetőséget kulturális projekteknek), a konfliktus egy olyan elképzelésen éleződött ki, amely az Index szervezetét érintette volna. Ez volt a később Gerényi-tervként elhíresült, a rovatok kiszervezéséről szóló javaslat. Ennek lényege az volt, hogy az Index szerkesztősége csak egy szűkebb címlapszerkesztői csapatból álljon, a tartalmat pedig külső beszállítók adják.

A terv szerint a címlaposok versenyeztették volna a beszállítókat, és akár más újságoktól is vásárolhattak volna anyagokat. Gerényi szerint ezzel egyrészt költséghatékonyabbá lehetett volna tenni a működést, másrészt minőségi javuláshoz is vezethetett volna. Gerényi nem rejtette véka alá, hogy szerette volna, ha a tulajdonában lévő Azonnali is felülethez juthatott volna az Indexen ennek az átalakításnak a részeként.

A terv első lépését sikerült végrehajtani. Május végén átírták mintegy 20 dolgozónak a szerződését úgy, hogy bekerült egy új címlaposi feladat a munkaköri leírásukba. Ők lettek volna azok, akik a terv végrehajtása esetén az Index szűk magját alkották volna, de ezt akkor senki nem mondta el nekik. Így akkor még csak annyi történt, hogy többen értetlenkedve fogadták a szerződések átírását, de ez a lépés önmagában még nem váltott ki nagyobb felhördülést a szerkesztőségben. Nem sokkal később azonban nyilvánvalóvá vált a terv maradék része, és ez már robbanásközeli helyzethez vezetett.

Június 18-án, egy csütörtöki napon tartották az Index.hu Zrt. igazgatóságának ülését, amelyen napirendre került a kiszervezési terv. A testületnek Dull mellett tagja volt Pusztay András vezérigazgató is, és ők már korábban egyértelművé tették az igazgatóság elnöki posztját betöltő Bodolainak, hogy nem értenek egyet a kiszervezés ötletével. Az igazgatóságnak ugyanakkor tagja volt még rajtuk kívül az Indamedia egyik tulajdonosa, Ziegler Gábor és a cég gazdasági igazgatója, a korábban az Index.hu vezérigazgatói posztját is betöltő Andacs Botond. Így várható volt, hogy az indexes vezetők tiltakozása ellenére nem lehet olyan könnyen lesöpörni a tervet az asztalról.

Az ülésen Gerényi személyesen adta elő a tervét, és Pusztay is beszámolt arról, hogy ő milyen takarékossági intézkedésekkel tenné költséghatékonyabbá az Index működését. Végül a testület az indamediás tagok és Bodolai támogatásával elfogadott egy olyan határozatot, amely elodázta a döntést. A határozat értelmében felkérték Pusztayt, hogy az igazgatóság következő, egy hét múlva esedékes ülésére Dull-lal együtt dolgozzanak ki egy „működési koncepciót”, és ehhez Pusztay saját javaslatai mellett vizsgálják meg Gerényi tervét is.

Amikor pár nappal később a szerkesztőség átállította a függetlenségi mutatót, és a sajtóban is megjelentek a hírek az Indexet fenyegető állítólagos veszélyről, akkor Bodolai épp a határozatnak ezzel a felemás jellegével próbálta csillapítani a feszültséget a szerkesztőségben és a más újságoknak adott nyilatkozataiban. Hangsúlyozta, hogy ez a határozat csak annyit mondott ki, hogy Pusztayéknak meg kell vizsgálniuk Gerényi tervének elemeit, de nem volt benne szó arról, hogy mindenképp fel is kell azt használni.

A megelőző napokban azonban történtek olyan fejlemények, amelyek alapján Dull és Pusztay számára úgy tűnt, hogy a terv mögött erős hatalmi érdekek állnak, és ezért komolyan kell vele számolni.

Szerdán, az igazgatósági ülés előtti napon Dull és Gerényi leültek egy budapesti kávézóban, hogy beszéljenek a kiszervezési tervről. A Direkt36 birtokába került egy hangfelvétel a találkozóról, és ebből az derül ki, hogy Gerényi nyíltan beszélt arról, hogy politikai szempontok is állnak az Index átalakításáról szóló tervek mögött.

A beszélgetés során visszatérően emlegette azt, hogy az Index újságírói teljesítménye gyenge, és a találkozót is azzal indította, hogy az a „percepció” alakult ki, hogy „munkamódszer hiányosságok” vannak a hírportálnál. Itt még nem említett konkrét politikai szereplőket, de amikor Dull visszakérdezett, hogy mégis kinek a percepciójáról van szó, hiszen a Fideszen belül is különböző nézetek vannak, akkor Gerényi válasza az volt, hogy „a legesleg központnak”. Azt nem részletezte, hogy kit ért ez alatt, de kijelentette, hogy „én meggyőztem mindenkit arról, hogy ez pusztán szervezeti és munkamódszerbeli kérdés”, és azért hozta elő az általa egyébként már 2010-ben kidolgozott kiszervezési tervet, „hogy hajtsuk végre, legyen sokkal jobb, és akkor van túlélés”.

Amikor Dull rákérdezett arra, hogy miért annyira sürgős a kiszervezési terv végrehajtása, hogy már egy hónapon belül el kell kezdeni megvalósítani, akkor arra Gerényi azt mondta:

„Ez a része politika. Kurva nagy a türelmetlenség, mert nagyon-nagyon sok rossz fát tett az Index a tűzre.”

Hozzátette, hogy ez alatt azt érti, hogy szerinte sok szakmai hibát követ el az Index, amelyek szerinte „egy irányba húznak” és jellemzően a kormányoldalnak ártanak. Példaként mondta, hogy Karácsony Gergely és Fürjes Balázs egyik akkori vitájában az Index szerinte nagyobb teret adott Karácsony álláspontjának. Dull elismerte, hogy előfordulnak hibák, de hangsúlyozta, hogy az Indexen napi 140-150 cikk jelenik meg, és ekkora mennyiségnél óhatatlanul becsúszhatnak tévedések.

A főszerkesztő később a kiszervezésre visszatérve konkrétan rákérdezett arra is, hogy Rogán Antalnak „az miért jó, ha az Index nyolc cégben van”, vagyis miért áll érdekében ez az átalakítás. Gerényi erre ezt válaszolta: „A Rogánnak nem az jó. A Rogánnak az a jó, hogy én elmondtam, hogy az a szerkezeti váltás, ami nekem már készen volt tíz évvel ezelőtt, az az Index minőségére garancia lesz. És ő elfogadta.”

Dull megkérdezte, hogy mi lesz, ha nem hajtják végre a kiszervezési tervet, mire Gerényi közölte, hogy szerinte végre fogja hajtani a cég, de “ha nem, akkor nem lesz”. (Gerényinek több kérdést is feltettünk például arról, hogy mit értett „legesleg központ” alatt, és hogy honnan tudta, hogy Rogánnak mik voltak az érdekei, de ezekre nem adott érdemi válaszokat. Rogán sem reagált a kérdéseinkre.)

Nemcsak Dull kapott olyan jelzéseket ezekben a napokban, hogy a kiszervezési tervet komolyan kell venni, hanem Pusztay is. Az igazgatósági ülés után következő nap, pénteken délelőtt volt egy találkozó Vaszily Miklósnál, az ő TV2-nél lévő irodájában, ahol szintén a kiszervezés volt a téma. Ezen az Index.hu Zrt. részéről Pusztay mellett Bodolai vett részt, az Indamedia részéről pedig Vaszily mellett a másik tulajdonos, Ziegler Gábor volt még jelen. Az összejövetelen rajtuk kívül ott volt még Gerényi, a kiszervezési terv ötletgazdája is.

A találkozó részleteit ismerő források szerint Pusztay és Gerényi között emelt hangú vita alakult ki a portálra vonatkozó elképzeléseikről, majd egy ponton megszólalt Vaszily is. Ő is kemény hangot ütött meg, és jelezte Pusztaynak, hogy azt szeretné, hogy már hétfőre dolgozza ki azt a tervet, amelyet az igazgatóság határozata alapján csak csütörtökre kellett volna elkészítenie. Pusztay erre már nem adott egyértelmű választ, hanem feldúltan távozott a találkozóról. Dull-lal ugyanakkor megosztotta, hogy mivel állt elő Vaszily, így a főszerkesztő is tudott arról, hogy az Indamedia részéről tovább növekedett a rájuk nehezedő nyomás.

Bodolai eközben egymásnak ellentmondó üzeneteket küldött a szerkesztőség vezetőinek a dolgok állásáról. Bár volt, akit azzal hívott fel, hogy sikerült lesöpörni a Gerényi-tervet az asztalról, közben arról is beszélt, hogy legalább a kultúra rovatot ki lehetne szervezni. Dullnak még pénteken, tehát az igazgatósági ülés után is arról beszélt, hogy valamilyen alkut el kell fogadni a kiszervezésről.

Ismerősei szerint jellemző Bodolaira ez a kissé nehezen követhető viselkedés a nehéz helyzetekben. Egyikük szerint Bodolai szava járása az, hogy az ilyen szituációkat „majd kimozogjuk”, és ezekben a napokban is igyekezett úgy beállítani a dolgokat a szerkesztőség felé, hogy a megfelelő manőverekkel el lehet hárítani az Index átszervezésére vonatkozó terveket.

A háttérben azonban ő maga is tett olyan, kétségbeesettnek tűnő lépéseket, amelyek azt mutatták, hogy valójában sokkal sötétebben látta a helyzetet.

VI. AZ ÖSSZEOMLÁS

Az Index előző szerkesztősége 2020 nyarán – Fotó: Bődey János

Néhány héttel a június 18-i igazgatósági ülés előtt Bodolai beszélt egy jó nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező régi ismerősével. Elmondott neki részleteket arról, hogy milyen kiszolgáltatott pozícióban van az Index az Indamediával szemben, és beszéltek arról is, hogy miként lehetne nemzetközi segítséget szerezni a hírportál függetlenségének biztosításához. Bodolai ismerőse bevont az egyeztetésekbe egy médiaügyekben jártas magyar egyetemi kutatót, akinek szintén voltak nemzetközi kapcsolatai.

Az igazgatósági ülés előtti napokban ők hárman egyeztettek arról, hogy milyen lehetőségeik vannak az Index megmentésére. A kutató szerint Bodolai ezek során világossá tette, hogy valamilyen nagypolitikai megoldásban reménykedik, ugyanis végig azt hajtogatta, hogy

„a németektől kérjünk segítséget”, mert úgy gondolta, hogy a németek tudnak hatni az Orbán-kormányra, „tehát próbáljuk meg őket rábeszélni”.

A kutató benyomása az volt, hogy a szétesetten beszélő és láthatóan pánikban lévő Bodolai ezt nem gondolta végig, hanem egyszerűen a híreket olvasva azt szűrte le magában, hogy egyedül a német politikai és gazdasági elit tud hatni a magyar kormányra.

Bodolai beszélt a két segítőjének arról, hogy június 18-án lesz egy fontos igazgatósági ülés. Azt kérte tőlük, hogy addig ne szóljanak senkinek, amíg az nem ér véget. Bár később a szerkesztőség számára úgy igyekezett beállítani az igazgatósági ülést, mint amelyen sikerült elhárítani az Indexet fenyegető veszélyt, aznap az ismerősének és a kutatónak ezzel ellentétes üzenetet küldött.

Közölte velük, hogy a veszély továbbra is fennáll, amit a segítői úgy értelmeztek, hogy ezzel zöld utat kaptak arra, hogy megkeressék nemzetközi kapcsolataikat. Még aznap este kiment több nyugat-európai diplomatának és politikusnak egy előre bekészített összefoglaló írás, amelyben szó volt az Indexre nehezedő nyomásról és a portálnak a magyar nyilvánosságban betöltött kitüntetett szerepéről. (A Direkt36-nak mindkét segítő egybehangzóan és részletesen elmesélte a történteket, de Bodolai állítja, hogy ő másként emlékszik bizonyos részletekre. Szerinte ő például nem mondott olyat, hogy a németektől kellene segítséget kérni, bár hozzátette azt is, hogy a beszélgetések minden szavát nem tudja felidézni.)

A Bodolai segítői által június 18-án este kiküldött megkeresésre szinte azonnal érkeztek is reakciók, a nemzetközi mentőakció azonban ezzel lényegében véget is ért. Bodolai ismerőse előzőleg úgy számolt, hogy legalább több hónapra lenne szükség egy diplomáciai lobbiművelet megszervezésére vagy akár arra, hogy külföldi befektetői segítséggel próbálják megteremteni az Index pénzügyi függetlenségét. Miután azonban vasárnap a szerkesztőség átállította a függetlenségi barométert arra, hogy az Index „veszélyben” van, és a sajtó tele lett az erről szóló hírekkel, felgyorsultak az események.

A mutató átállítását követő napon, hétfőn délelőtt állománygyűlést tartottak az Index szerkesztőségében, ahol Bodolai a Direkt36 birtokába került felvétel szerint közölte az újságírókkal, hogy „ágyúval lőttetek verébre”. Szerinte feleslegesen nyúltak hozzá a barométerhez, addigra ugyanis már elhárult a veszély. Bodolai szerint Gerényi a hétvégén közölte vele, hogy nem folytatja tovább a tanácsadói munkát és a kiszervezési tervet is visszavonja. Bodolai közölte, hogy ezt akkor ő Dullnak is elmondta, aki azonban a gyűlésen azzal vágott vissza, hogy ez korántsem volt ennyire egyértelmű.

Dull szerint ő ugyanis jelezte Bodolainak, hogy a Gerényi-terv visszavonását szeretné írásban is látni, de ez nem teljesült, ráadásul közben ő épp azt hallotta Pusztaytól, hogy a kiszervezéssel kapcsolatban hivatalosan elfogadott igazgatósági határozatot a legújabb indamédiás utasítás szerint nem is csütörtökig, hanem már hétfőig végre kell hajtani. A jogi egyetemi tanulmányainak utolsó éveiben járó Dull az állománygyűlésnek ezen a pontján bedobta a „verba volant, scripta manent” latin közmondást (a szó elszáll, az írás megmarad), jelezve, hogy ő ebből azt szűrte le akkor, hogy a kiszervezés egyáltalán nincs még elvetve.

A mutató átállítása és az Index körül kialakult feszült helyzet ugyanakkor megtette a hatását. A kiszervezési terv lekerült a napirendről, amit maga Gerényi is megerősített néhány nappal később a saját blogján. A nyomás azonban nem szűnt meg az Indexen, csak ezúttal más formában jelentkezett.

Ennek kézzelfogható jele volt, hogy július elején Dull Szabolcs és a hírportál néhány más vezetője nem kapta meg a szokásos időben a fizetését. Ezekben a napokban volt egy megbeszélés, amelyen az Indamedia gazdasági igazgatója, Andacs Botond közölte az Index vezetőségével, hogy ennek az az oka, hogy egyszerűen nincs elég pénz a cég számláján. Elmondta, hogy ezekben a hónapokban kevesebb pénz folyik be az Index számlájára, mint amennyibe a szerkesztőség működése kerül.

Ez önmagában nem volt rendkívüli helyzet, a hirdetési piacra ugyanis jellemző, hogy ciklikusan működik, és a nyári hónapokban mindig is kevesebbet költöttek a hirdetők az Indexen. A korábbi években az Indamedia – amelynek kizárólagos szerződése volt az Index hirdetéseinek árusítására – ezekben a hónapokban előfinanszírozta az Index költségeit, tehát akkor is átutalta a működéshez szükséges összeget, ha épp nem volt ehhez elég hirdetési bevétel. Tudták ugyanis, hogy később, például a karácsonyi hirdetői szezonban majd befolyik a hiányzó pénz.

Az Indamedia ugyanakkor egyértelművé tette, hogy ezúttal nem akarják ezt megtenni. Azzal érveltek, hogy az Index szerkesztősége a mutató átállításával olyan helyzetet teremtett, amely gazdasági károkat okoz az újságnak. Andacs az egyik júliusi megbeszélésen közölte, hogy több médiaügynökség is jelezte, lehetséges, hogy az újság körül kialakult zavaros helyzet miatt le fognak mondani kampányokat.

Hozzátette azt is, hogy az Indamedia azt is fájlalja, hogy az Index-ügy miatt rossz fényben tűnnek fel a tulajdonosok, és Ziegler és Vaszily a „patás ördögök, akik nem akarnak pénzt adni az Indexnek”.

Andacs egyik javaslata az anyagi problémák megoldására egy megszorítási terv volt. A javaslata az volt, hogy az Index vezetői minden rovatban jelöljék meg a két leggyengébb embert, majd nézzék meg, hogy közülük hány embert kell kirúgni ahhoz, hogy elérjék a szükséges költségcsökkentést. Ez azt jelentette volna, hogy mintegy 10 ember került volna rá a potenciálisan kirúgandók listájára.

Miközben indexes vezetők is elismerték, hogy vannak olyan újságírók, akik nem dolgoznak hatékonyan, közölték azt is, hogy a jelenlegi feszült helyzetben akár egyetlen ember elküldése is felrobbanthatja a szerkesztőséget. Szabó Zoltán stratégiai igazgató azzal érvelt az egyik júliusi megbeszélésen, hogy most nem lehet elmagyarázni az embereknek, hogy pusztán gazdasági okokból történne egy ilyen lépés, és helyette ez „azt fogja jelenteni, hogy az Inda politikai nyomást helyezett a szerkesztőségre”. Más indexes vezetők rámutattak arra is, hogy a megelőző hónapokban már több megtakarítási intézkedést is bevezettek. Még márciusban elküldtek több újságírót, majd később lefaragtak a hétvégi pluszmunkáért járó pénzekből, és így többeknek is csökkent a fizetésük.

Andacs jelezte, hogy a költségcsökkentés pontos módjára még visszatérhetnek később, de világossá tette, hogy az Indamediának alapvetően a barométer átállításával van gondja. Szerintük addig nem fog rendeződni a cég körüli piaci helyzet, amíg azt nem állítják vissza.

Az egyik megbeszélésen ki is jelentette, hogy „én legeslegelőször azt a kibaszott mutatót nem szeretném az Index oldalán látni.”

A mutató visszaállítását szerette volna elérni Bodolai is, aki több körben is egyeztetett erről a szerkesztőség vezetésével. Ezekben a hetekben kívülről nagyon zaklatott helynek tűnt az Index: a címlapon továbbra is sorra jelentek meg a portál szorult helyzetéről szóló cikkek, a zavaros képet pedig fokozta, hogy az Indexet működtető cég vezérigazgató nélkül maradt. Pusztay már a Vaszilytől kapott utasítást követő napokban bejelentette a távozását, majd a Bodolai által a helyére hívott Ződi Zsolt pedig mindössze néhány munkanap után arra hivatkozva mondott le, hogy rájött, „túl nagy feladat” lett volna számára az Indexnél elvégzendő munka.

Eközben ugyanakkor Bodolai és a szerkesztőség között ehhez képest egészen higgadt és konstruktív beszélgetések folytak arról, hogy milyen feltételek mellett képzelhető el a függetlenségi mutató visszaállítása. Ezek a követelések főként arra irányultak, hogy kevésbé legyenek kiszolgáltatottak az Indamedia felé. A szerkesztőség vezetői szerették volna látni azt is, hogy pontosan milyen szerződések vannak a cég és az Index között, és betekintést akartak kapni abba is, hogy az Indamedia konkrétan milyen szolgáltatásokért és mennyit számláz az Indexnek. Abban bíztak, hogy így javulhat az Index pozíciója az Indamediával szemben.

Bodolai egyik javaslata az volt, hogy állítsanak fel egy felügyelő bizottságot. Június 24-én, három nappal a mutató átállítása után, egy megbeszélésen azt mondta a szerkesztőség képviselőinek, hogy ez a testület erős jogosítványokkal rendelkezik, mert ennek tagjai hozzáférhetnek minden belső irathoz, és nemcsak bírálhatják az igazgatóság döntéseit, de az aggályaikat nyilvánosságra is hozhatják. Bodolai közölte, hogy a szerkesztőség javasolhatna tagokat a felügyelő bizottságba, és amikor Dull megkérdezte tőle, hogy lehet-e tag a „mindenkori főszerkesztő”, akkor azt válaszolta, hogy „lehet”. Ennek azért volt jelentősége, mert Bodolai épp két nappal előtte távolította el Dullt a cég igazgatóságából, arra hivatkozva, hogy kiadta az ott elhangzott információkat a kiszervezési tervről.

A felügyelő bizottság ötlete elsőre tetszett a szerkesztőségnek, Bodolai későbbi javaslatai azonban már kevésbé tették vonzóvá. Alig több mint egy héttel később egy másik megbeszélésen Bodolai közölte a szerkesztőségi vezetőkkel, hogy a korábbi ígéretével szemben a főszerkesztő mégsem lehet tagja az új testületnek. Emellett bejelentette azt is, hogy az új testületbe az Indamedia is delegálna tagot. Ezt megütközéssel fogadták az indexesek, mert szerintük ennek a szervnek pont az lenne a dolga, hogy az Indamedia és az Index viszonyát ellenőrizze. Bodolai viszont azt mondta, hogy „csak így tudom megoldani”, majd hozzátette azt is, hogy az Indamedia azért akar jelen lenni a testületben, mert bizalmatlanok a szerkesztőséggel szemben.

A felügyelő bizottság mégsem került le teljesen a napirendről, és ennek alapján úgy tűnt, hogy van még esély a szerkesztőséggel való megegyezésre a mutató visszaállításáról. Július 20-án Bodolai ismét tartott a szerkesztőség képviselőivel egy megbeszélést, ami kifejezetten nyugodt, már-már baráti hangulatban zajlott. Az elején például viccelődtek azon, hogy Dullt megcsípte egy bogár, és ezért leöntötte magát kávéval, mire Bodolai megjegyezte, hogy rajta meg azért vannak pöttyök, mert leette magát pacallal.

Ezen az ülésen Bodolai bedobott egy kompromisszumos javaslatot a felügyelő bizottságra. Hangsúlyozta, hogy Dull azért nem kerülhet be a testületbe, mert szerinte ha egyszer már vele szemben felmerült a bizalomvesztés az igazgatóságban, akkor nem nevezheti ki egy másik tisztségre. Hozzátette azonban, hogy az ő kompromisszumos megoldása az, hogy Dull tanácsadói joggal ott lehet a felügyelő bizottság ülésein. Bodolai kérte a szerkesztőséget, hogy fontolják meg ezt a lehetőséget, és ha elfogadják, akkor a felügyelő bizottság „két perc alatt fel tud állni” és át tud tekinteni dolgokat.

A szerkesztőség képviselői több kérdést is feltettek neki arról, hogy a gyakorlatban miként működne a testület, majd a megbeszélés azzal zárult, hogy készülni fog egy írásos feljegyzés, amelyet először egymás között egyeztetnek, majd körbeküldik az egész szerkesztőségnek.

Erre azonban már nem került sor, a feljegyzést nem véglegesítették, és nem folytatódott a mutató visszaállításáról szóló párbeszéd sem. Két nappal később, július 22-én ugyanis Bodolai bejelentette Dull kirúgását, amit a hivatalos közleményben azzal indokolt, hogy „a főszerkesztőnek nem volt módja a piaci helyzetet kedvezőtlenül befolyásoló belső folyamatokat megállítani vagy kontrollálni”.

Dull a Direkt36-nak most azt mondta, hogy Bodolai a felmondáskor láthatóan meg volt rendülve, el is sírta magát, és utalt arra, hogy nem a saját döntése volt a kirúgás. „Kért, hogy értsem meg, nem személyes dologról van szó, hanem válaszút elé állították” – idézte fel Dull, hozzátéve, hogy Bodolai azt nem közölte, hogy kik állították válaszút elé. Bodolai ugyanakkor úgy emlékszik, hogy a megbeszélésen „végig határozott” volt és nem sírta el magát. „Senki sem kényszerített arra, hogy kirúgjam Dullt, kizárólag a saját döntésem volt, és azért, mert rendszeresen átvágott, láthatóan szét akarta verni az Indexet a hátam mögött” – tette hozzá.

A felmondást követő délután Bodolai találkozott a szerkesztőség képviselőivel, és ide már felzaklatott állapotban érkezett. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért rúgta ki most Dullt, hiszen két nappal előtte még a helyzet megoldásáról tárgyaltak, akkor ő azt válaszolta:

„Megszakadt bennem valami.”

Hozzátette még, hogy az Index helyzete tarthatatlanná vált, és ezért tartotta szükségesnek a kirúgást, de ennél konkrétabb okokat nem mondott arról, hogy mi változott a két nappal korábbi helyzethez képest. Az egyik újságíró felvetette, hogy az Indamedia nyomására rúgta-e ki Dullt, de Bodolai ezt tagadta. Megkérdezték tőle azt is, hogy kiáll-e a szerkesztőség elé, hogy megossza velük a döntését, mire azt válaszolta, hogy nem, mert már „pszichésen” nem bírja, és nem szeretné, hogy egyes emberek ordítozzanak vele. Arra kérte a lapvezetés megmaradt részét – Tóth-Szenesi Attila vezető szerkesztőt, valamint Munk Veronika és Haász János főszerkesztő-helyetteseket -, hogy irányítsák közösen a lapot a továbbiakban.

Ők azonban nem voltak hajlandók erre. Pénteken mindhárman kezdeményezték munkaviszonyuk megszüntetését, majd ezzel egyidejűleg több mint nyolcvan másik munkatárs – vagyis szinte a teljes szerkesztőség – is beadta a felmondását. „Évek óta hangoztatjuk, hogy két dolgot tartunk az Index független működése feltételének: se az Indexen megjelenő tartalomba, se a szerkesztőség összetételébe, szerkezetébe ne történjen külső beavatkozás. Dull Szabolcs kirúgásával ez utóbbi feltétel sérült” – írták az erről kiadott közleményükben, amely szerint ezért a menesztésére „nem tudunk másként tekinteni, mint nyílt nyomásgyakorlási kísérletre”.

Ezzel lezárult egy korszak az Index életében, de a története nem ért véget, és a kormányközeli tulajdonos szorítása hamarosan még erősebbé vált.

VII. AZ ÚJ INDEX

Szombathy Pál vette át az Index vezetését az előző szerkesztőség távozása után – Fotó: Bődey János

2020. október 17-én egy büszke bejegyzést tett közzé a Facebook-oldalán Szombathy Pál, aki akkor kevesebb mint három hónapja állt az Index élén. Dull Szabolcs kirúgásának napján lett az Index.hu Zrt. vezérigazgatója, majd később a portál főszerkesztői posztját is elfoglalta, és régi barátjával, Sztankóczy Andrással közösen néhány hét alatt egy teljesen új szerkesztőséget verbuvált az előző helyére. Ez nehezen ment, mert sok általuk megkeresett újságíró visszautasította őket. Volt olyan, aki igent mondott, de másnap visszakozott, miután az ismerősei gyalázni kezdték a közösségi médiában. Mások pont ettől tartva már eleve nemet is mondtak Szombathyék ajánlatára.

Az októberi Facebook-bejegyzésben Szombathy visszautalt arra, hogy „indulatözönben” vették át a hírportált, és hozzátette, hogy ugyan „ütésálló embernek” tartja magát, de arra nem számított, hogy ilyen rövid idő alatt sikerül elérni, hogy legyen olyan nap, amikor a nyári felmondások után olvasóinak egy jelentős részét elvesztő Index újra megnyerje a látogatottsági versenyt. Márpedig a Szombathy által megosztott adatok szerint október 16-án ez történt, az Indexnek volt a legtöbb egyedi látogatója a hírportálok között.

A bejegyzés alatt az egyik gratuláló ismerőse az Indamedia résztulajdonosa, Ziegler Gábor volt, akinek kommentjét Szombathy egy vigyorgó emojival köszönte meg.  Az Indamedia és az új Index-vezető viszonya azonban közel sem volt ennyire szívélyes, Szombathyra ugyanis egyre komolyabb nyomás nehezedett a hírportál felett továbbra is szoros kontrollt gyakorló cég részéről.

Pedig a vezérigazgatói poszt elfoglalásakor Szombathy még nagyon magabiztosan kezdett hozzá a munkához. A kinevezésekor az előző Index-stábnak még arról beszélt, hogy ő közel sem látja annyira drámaian a portál helyzetét, mint ők. Azzal érvelt, hogy mivel az általa is rossznak tartott kiszervezési terv lekerült a napirendről, és arról nincs információ, hogy bárki érdemben beleszólt volna a tartalomba kívülről, ezért szerinte nincs veszélyben az újság függetlensége.

Az évtizedek óta a médiában dolgozó, a 2000-es évek elején az akkor még liberális beállítottságú Magyar Hírlapot vezető újságíró már évekkel korábban kapcsolatba került az Indexszel. Bodolai – aki Szombathy gimnáziumi osztálytársa volt – még 2017-ben megkérte arra, hogy csatlakozzon az alapítványi konstrukció létrejötte után felállt új igazgatósághoz. Szombathy részt vett a néhány havonta összeülő testület munkájában, de a szerkesztőséggel nem volt kapcsolata. Bár ő készen állt arra, hogy megossza a tapasztalatait és ötleteit a lapvezetéssel, ők elzárkóztak ettől. Rossz szemmel nézték a különböző nyilatkozatait, például azt, amikor eltúlzottnak nevezte a sajtószabadsággal kapcsolatos aggodalmakat.

Szombathy a nyilvános megszólalásaiban büszkén hirdette azt is, hogy ő nem tartozik sem az ellenzéki, sem a kormánypárti táborhoz. Emellett kritizálta a kormánytól független sajtót is, amely szerinte sok esetben elfogultan, világnézeti alapon számol be eseményekről. Ilyennek látta valamelyest a korábbi Indexet is, és a hírportál átvételekor azt ígérte, hogy ő egy sokkal inkább középen álló újságot fog csinálni: tényszerű tudósításokat fog közölni, és teret fog adni a legkülönfélébb véleményeknek.

Hamar kiderült azonban, hogy ezt nem tudja zavartalanul megvalósítani. Szombathy több hozzá közel álló embernek is beszélt arról, hogy Vaszily Miklós többször is kritikus megjegyzéseket tett az Indexen megjelent cikkekre, és megkérdőjelezett bizonyos szerkesztői döntéseket. Előfordult, hogy kérdezte Szombathytól, mikor kerül már le valamilyen általa problémásnak tartott cikk a címlapról. Vaszily megjegyzései alapján különösen érzékeny témának számítottak a Rogán Antallal és környezetével kapcsolatos cikkek, valamint a koronavírus-járvány kormányzati kezeléséről szóló hírek. Vaszily egyik üzenete például arról szólt, hogy jó lenne, ha minél hamarabb lekerülne a címlapról az a cikk, amely azt a kérdést járta körül, hogy mi történne, ha Orbán Viktor megbetegedne a koronavírustól (mint a cikkből kiderült, Semjén Zsolt vette volna át a helyét).

Az ismerősei szerint Szombathy ezekre a megjegyzésekre azzal válaszolt, hogy a címlapszerkesztők döntik el, hogy egy-egy anyagot meddig tartanak kinn. A szerkesztőség akkori munkatársai közül többen is úgy emlékeznek, hogy ők semmit nem érzékeltek abból, hogy befolyásolási kísérletek lettek volna bármilyen témában. Szombathyék ugyanakkor közben egy másfajta nyomással is szembesültek az Indamedia részéről. Ez hasonlított ahhoz, amivel nyáron nézett szembe az Index előző vezetése. Az Indamedia ugyanis ismét azzal állt elő, hogy nincs pénz, és ezzel próbálta rávenni Szombathyékat olyan lépésekre, amelyeket ők nem akartak végrehajtani.

Az Indamedia azt akarta, hogy az Index.hu Zrt. vegyen fel egy százmilliós kölcsönt a hiány finanszírozására, amit azonban Szombathy és a cégvezetés többi tagja elutasítottak. Attól tartottak, hogy ha ezt meglépik, akkor arra hivatkozva fogják távozásra kényszeríteni őket, hogy eladósították a céget. Az Indamedia felé azzal érveltek, hogy amikor nyáron átvették a hírportált, akkor azt az ígéretet kapták, hogy az Indamedia állni fogja az átállással járó költségeket.

Felháborodva fogadták Szombathyék azt is, amikor Vaszily november elején közölte velük, szerinte át kellene alakítani az Indexet kiadó cég vezetését. Azzal állt elő, hogy Szombathy csak a főszerkesztői posztot tartsa meg, a vezérigazgatói feladatokat pedig adja át a Vaszilyval régóta jó kapcsolatot ápoló Starcz Ákosnak.

Az Index.hu papíron ekkor még mindig egy önálló cég volt, és elvileg Vaszilynak hivatalosan nem volt befolyása arra, hogy ki vezeti a vállalatot. Vaszily kezében volt ugyanakkor egy eszköz, amely lehetővé tette számára, hogy felszámolja az Index addigi tulajdonosi struktúráját, és a Bodolai által vezetett alapítvány helyett az Indamediát tegye meg a hírportál tulajdonosává. Egy régóta fennálló kölcsönügylet miatt ugyanis az Indamediának opciója volt az Index.hu Zrt. részvényeire. Ez azt jelentette, hogy ha az Index nem tudja visszafizetni az Indamediának járó pénzt, akkor ők megkaphatják a hírportál részvényeit.

Szombathy utóbb a 24.hu-nak azt mondta, hogy számára meglepetés volt ez az opció, mert Bodolai nem osztotta meg vele az erről szóló információkat. Amikor szembesült azzal, hogy az Indamedia ennyire könnyedén át tudja venni az Index részvényeit, akkor azzal próbált érvelni, hogy ez a lépés ellentmondana Vaszily néhány hónappal korábbi ígéreteinek. Akkor szerinte még arról volt szó, hogy az Indamedia biztosítani fogja nemcsak az Index pénzügyi működését, de a politikai függetlenségét is.

Szombathyék az előző hónapokban pont azzal csábítottak az Indexhez több, amúgy vonakodva érkező újságírót, hogy az alapítványi struktúra a garancia arra, hogy az újság nem kerül kormányközeli tulajdonba. Most úgy érezték, hogy miután valamennyire sikerült visszahozni az Index látogatottságát, és felállítottak egy működő szerkesztőséget, az Indamedia meg akar tőlük szabadulni.

Ahogy kezdett egyre szorultabbá válni az Index-vezetőség helyzete, volt még egy utolsó próbálkozásuk a szabadulásra. Az eseményeket közelről ismerő források szerint Bodolai közölte Szombathyval, hogy a korábbi néhány évben ő már többször is juttatott el üzenetet Orbán Viktor környezetébe, amikor úgy érezte, hogy nyomás alá került az Index, és ezek hatására, ha ideiglenesen is, de valamennyire sikerült enyhíteni a helyzetet. Bodolai először felvetette, hogy most Szombathy írjon egy levelet, de miután ő jelezte, hogy erre nem hajlandó, végül egy köztes megoldás született.

Szombathy mint vezérigazgató készített egy feljegyzést az igazgatósági elnöki posztot betöltő Bodolainak, amelyben leírta, hogy szerinte miként fenyegeti az Index helyzetét az Indamediától való függőség, és hogy milyen kockázatot jelent az alapítványi tulajdonlás megszüntetése.

A feljegyzésben szerepelt, hogy ha utóbbi megtörténik, akkor lényegében az fog bekövetkezni, amitől a nyáron távozó Index-szerkesztőség is tartott.

Bodolai azt ígérte, hogy megpróbálja eljuttatni ezt a feljegyzést is Orbán környezetébe. (Amikor Bodolainál rákérdeztünk erre az egész epizódra, akkor azt válaszolta, hogy nem akarja kommentálni.)

Azt nem tudni, hogy a miniszterelnök végül megkapta-e a feljegyzést, de az anyag biztosan eljutott Rogán Antalhoz és Vaszily Miklóshoz is.

Egy Rogán stábjával kapcsolatban álló forrás szerint a miniszter munkatársai „hangos röhögések közepette olvasták” az írást.

Egy Vaszilyhez közel álló forrás szerint hozzá már úgy került vissza a szöveg, hogy megjárt egy „felsőbb politikai szintet”.

A felsőbb politikai segítségkérésnek ezúttal nem volt semmi eredménye. November 23-án az Indamedia bejelentette, hogy átveszi az Index.hu Zrt. részvényeit, és közölték azt is, hogy Szombathy és Sztankóczy távozik a cégtől, az új vezérigazgató pedig Starcz Ákos lesz. Szombathy a 24.hu-nak azt mondta a távozásuk körülményeiről, hogy egyeztetésre mentek Vaszily TV2-nél lévő irodájába, ahol az Indamedia-tulajdonos állítólag ordítva közölte velük, hogy addig nem mehetnek el onnan, amíg alá nem írják a közös megegyezéses elválásról szóló papírokat. Szombathy szerint „verőemberek” is jelen voltak a helyszínen, bár utódja, Starcz szerint ők csak a Tv2-nél szolgáló biztonsági őrök voltak.

Az Index-részvények átvétele azt jelentette, hogy a hírportál ezzel hivatalosan is kormányközeli tulajdonba került. Hamarosan a tartalomban is lettek ennek látható jelei.

VIII. A „FEZÓ-KORSZAK”

Rogán Antal a fő felelőse a médiaügyeknek a kormányon belül – Forrás: Kormany.hu

2021. február 3-án megjelent az Indexen egy cikk, amely két szempontból is feltűnést keltett. Az írás Rogán Antal új feleségének akkoriban nagy port kavart földvásárlási ügyéről szólt, és – mint akkor arra a 444 rámutatott -, a cikk lényegében előrevetítette azt a magyarázatot, amellyel Rogán próbálta védeni az ügyletet. Az még inkább furcsává tette az Index-cikket, hogy nem derült ki, ki volt a szerzője, hanem „Szeredy Dani” álnév alatt jelent meg. Ez nagyon szokatlannak számított az Index addigi gyakorlatában, és nem jellemző más, szakmai alapon működő hírportálokra sem (a kormánypropagandában eközben gyakori, hogy nem közlik a szerzők nevét).

Több indexes forrás szerint a hírportál szerkesztőségi rendszerében utólag lehetett látni, hogy Fekete-Szalóky Zoltán főszerkesztő volt az, aki beszerkesztette a Rogán-cikket, és ő választotta ki hozzá a Szeredy Dani álnevet. Fekete-Szalóky még nyár végén érkezett hírigazgatói pozícióba, majd Szombathyék távozása után ő vette át a szerkesztőség vezetését előbb megbízott főszerkesztőként, majd később állandó jelleggel is megkapta a kinevezést. Az Indexhez való csatlakozása előtt a kormányzati finanszírozású Országút nevű magazin online szerkesztője volt, korábban pedig az Inforádiónál dolgozott sokáig.

A kopasz, mélyhangú Fekete-Szalóky több egykori kollégája szerint is komoly hírszerkesztői tapasztalattal rendelkezik, és általában barátságosan bánik a beosztottaival. Hozzátették, hogy láthatóan most élvezi azt, hogy ő lett az egyik legnagyobb magyar hírportál elsőszámú vezetője.

Erre utal, hogy a szerkesztőségi megbeszéléseken a saját becenevét használva rendszeresen úgy hivatkozik az Index mostani időszakára, hogy ez a „Fezó-korszak”.

Más olyan esetek is fűződnek a főszerkesztő személyéhez, amelyekben sokan az Index kormányközeliségének bizonyítékát látták. Fekete-Szalóky jelentősen módosított például egy olyan cikket, amely a kormányt magyarázkodásra kényszerítő Fudan-ügyről szólt.

2021 áprilisában írta meg a Direkt36, hogy a kormány kínai hitelből és kínai kivitelezővel építtetné meg a kínai Fudan egyetem budapesti kampuszát, méghozzá az eredetileg magyar tanulóknak tervezett Diákváros helyén. Az Index egyik újságírója ennek alapján írt egy hírt azzal a címmel, hogy „Kínai hitelből épít 540 milliárd forintos elitegyetemet az Orbán-kormány”, és az alcímben utalt arra is, hogy ez a beruházás nemzetbiztonsági és korrupciós kockázatokat is felvet. Az újságíró később meglepetten vette észre, hogy a cikket valaki teljesen átírta, kivette belőle a kormány számára kényes részeket, és azt a címet adta neki, hogy „Egyre közelebb a kínai sztáregyetem Budapesthez”. Amikor az egyik újságíró rákérdezett Fekete-Szalókynál, hogy ki nyúlt bele a cikkbe, akkor közölte, hogy ő volt.

A főszerkesztő készítette a 2021 júniusában megjelent, kifejezetten baráti hangvételű Mészáros Lőrinc-interjút is. Az interjú – amely mellett megjelent egy hosszú felsorolás Mészáros jótékonykodásáról – a szerkesztőségen belül is visszatetszést keltett. „A keretes anyaggal az adományokról olyan volt, mint egy fizetett hirdetés” – fogalmazott egy indexes forrás, aki szerint egy értekezleten többen fel is vetették a főszerkesztőnek, hogy problémásnak tartották a cikket. Több indexes szerint a lapvezetés azzal védekezett a Mészáros-interjú ügyében, hogy ilyen cikkekre van szükség ahhoz, hogy az újság finanszírozható legyen.

Ennél több részletet nem árultak el az újságíróknak erről, de a Direkt36 birtokába került – a cikk elején már idézett – 2021 tavaszi felvételen Fekete-Szalóky nyíltabban beszélt a Mészáros-kapcsolatról. Nemcsak azt közölte, hogy az Index pénzt kapott Mészárostól, hanem azt is, hogy az Index egy tartalmi jellegű megállapodást is kötött a kormányközeli milliárdossal. Ez arról szólt, hogy a hírportál ne foglalkozzon Várkonyi Andreával, akiről már akkoriban is elterjedt a hír, hogy ő Mészáros barátnője, de a kapcsolatuk még nem volt nyilvános (azóta össze is házasodtak).

„Az lett a megállapodás, hogy az Andreát semmilyen formában nem említjük. Mészárosnál pedig csak azt, amikor nagyon komoly beruházás van, vagy vesz valamit, vagy elad, ilyen gazdasági jellegű dolgokat” – mondta Fekete-Szalóky.

Megjegyezte azt is, hogy Starcz Ákos vezérigazgatónak „a szemébe mondták” azt, hogy ebben az esetben az Index lesz az első, akiknek nyilatkoznak „erről az egész kapcsolatukról, ha kijönnek vele”. (Ez végül nem így lett, a szintén kormányközeli tulajdonban lévő Hot magazinban erősítette meg először a hírt Várkonyi.)

Már a Mészáros-interjú miatt is kifejezte a nemtetszését több indexes újságíró házon belül, de ennél is nagyobb belső felzúdulás követte azt, amikor a hírportál kirobbantotta a Városháza-ügyet, amelyre aztán gyorsan rácsatlakozott a teljes kormányzati propagandagépezet. A témában az első cikk november 4-én reggel jelent meg a hírportálon azzal a címmel, hogy „Budapest vezetése eladná a Városháza épületét”, és a szerző ebben az esetben is Fekete-Szalóky volt. Ebben semmilyen bizonyíték nem szerepelt a címben szereplő állítás alátámasztására, és ugyan a megjelenés előtt megkeresték a Városházát, de nagyon rövid időt adtak a válaszadásra. Reggel negyed 8 körül mentek ki a kérdések emailben, és mintegy félórával később már meg is jelent a cikk.

Néhány nappal később szerkesztőségi megbeszélést tartottak a témában, ahol Fekete-Szalóky mellett Starcz Ákos vezérigazgató is jelen volt. Ezen a gyűlésen több újságíró is kemény kritikát fogalmazott meg. Egyikük elmondta, hogy a Mészáros-interjút és a Rogán feleségének földügyéről megjelent cikket még szó nélkül hagyta, de most úgy érzi, hogy ezzel átléptek egy vörös vonalat. Többen dühösen kifakadtak amiatt, hogy az ilyen esetek miatt kárba vész mindaz a munka, amit eddig végeztek azért, hogy az Indexet újra komolyan vegyék az olvasók és más újságírók.

Fekete-Szalóky annyit elismert, hogy szakmai hiba történt azzal, hogy nem adtak több időt a Városházának a reagálásra. Azzal védekezett, hogy „időnyomás” alatt voltak, de ennek okait nem magyarázta el világosan.

Bár a megbeszélés több résztvevője firtatta azt, hogy a cikk valamilyen politikus vagy a kormányközeli tulajdonos megrendelésére készült, ezt nem tagadta egyértelműen a lapvezetés, igaz, nem is ismerték el. Amikor az egyik újságíró felvetette, hogy még az is kétséges, hogy vajon valóban Fekete-Szalóky-e az eredeti szerzője az anyagnak, a főszerkesztő erre sem adott világos választ. Úgy fogalmazott, hogy „vállaltam a publikálást”, de nem részletezte, hogy ez alatt mit ért.

Utalt ugyanakkor arra, hogy szorult helyzetben hozta meg a döntést. „22-es csapdáját” emlegetve arról beszélt, hogy a lapvezetésnek lavíroznia kell abban, hogy „van egy tulajdonosi kérés”, és hogy lehetnek olyan dolgok, amelyek a szerkesztőségre rossz fényt vethetnek. Az nem derült ki, hogy pontosan milyen tulajdonosi kérésről beszélt. (Az Indexnek részletes kérdéssort küldtünk többek között erről az ügyről is, de Starcz Ákos azt válaszolta, hogy „nem szeretnénk semmilyen politikai csatározás részévé válni, így a kampányidőszakban nem kívánunk élni a megszólalás lehetőségével”. Azt ugyanakkor közölték, hogy büntető feljelentést tettek a főszerkesztőről kiszivárgott felvétel miatt.)

A Városháza-cikkekről szóló megbeszélésen több újságíró felvetette azt, hogy az Index eljárása ebben az ügyben nagyon hasonlított arra, ahogy a kormánypropagandában visznek végig ügyeket. A propagandagépezet irányításában meghatározó szerepet játszó Rogán Antalnál már valóban számolnak az Indexszel mint a kormányzati arzenál egyik darabjával. Egy Rogán stábjával kapcsolatban álló forrás szerint a Városháza-történetnél tudatosan választották az ügy elindítására az Indexet, mert annak még van annyi hitele, hogy alkalmas legyen erre.

„Ha az Origón jelenik meg, akkor annak más hatása lett volna” – magyarázta a forrás.

Az Index valóban másképp működik, mint a kormánypropaganda gépezete. Jelennek meg rajta továbbra is kormánnyal szemben kritikus vélemények vagy a kormány számára kényes hírek, még ha – mint az a Fekete-Szalókyról kiszivárgott felvételből kiderül – ezeket szűrik is, és nem is feltétlenül kerülnek kiemelt helyre. Így sikerülhet ugyanakkor elérni egy másfajta közönséget, mint akik a kormánypropagandát követik. És ez még mindig egy jelentős tömeg: az Index stabilan az öt legolvasottabb híroldal között van jelenleg is, naponta 700-800 ezer ember mindig felkeresi. 

Ez lehetett mindvégig a hatalmon lévők célja az Indexszel. Ahogy Gerényi Gábor megfogalmazta Dull Szabolcsnak még 2020 nyarán, az Index átalakításának politikai hátteréről szóló kiszivárgott beszélgetésben: „Senkinek nem kell itt még egy Origo, senkinek nem kell itt még egy 888. Semmi ilyesmi nem kell.”

Ez a cikk csak a Direkt36 oldalán jelenik meg. Azért döntöttünk így, mert jelenlegi partnerünk, a Telex alapítói érintettek a történetben. Ezért összeférhetetlennek tartottuk, hogy náluk jelenjen meg, ahogy azt is, hogy a publikálás előtt megismerhessék a szöveget.

A címlapképet Murányi János készítette.