„Én Angliában tanultam meg kezet mosni. Egyszer egy indiai nővér látta, ahogy kezet mostam a kórházban. Rám szólt, hogy »Doktor, ugye tudja, hogy most nem mosott rendesen kezet?« Nagyon elszégyelltem magam. Én, aki Semmelweis Ignác hazájából jövök…” – emlékezett vissza dr. Hegedűs Zsolt, aki ortopéd szakorvosként évekig dolgozott Angliában, és amióta 2015-ben hazajött, a kórházi fertőzések elleni küzdelem egyik élharcosává vált.

Ebben nemcsak az ösztönzi, hogy látta, miként hoztak látványos eredményeket az angolok erőfeszítései a fertőzések visszaszorításában, hanem személyes oka is van rá. Egy korábbi munkatársa, egy fiatal magyar nővér tragédiájáról van szó.

„Csípőprotézis-műtét kellett volna neki, de egy korábbi hasi műtét miatt MRSA-fertőzést kapott, így Magyarországon nem merték elvállalni. A műtéte egyre csak halasztódott. Ez is közrejátszhatott az öngyilkosságában. Az utolsó segélykiáltását nekem küldte, és én másnap tudtam meg Angliában, hogy meghalt Magyarországon. Szörnyű érzés még a mai napig is” – idézte fel az orvos.

Hegedűs szerint az alapos kézfertőtlenítés az angol rendszerben nem „csak egy plakát a falon”, hanem nagyon komolyan veszik. Ugyanez a helyzet a takarítással. „Amikor Angliában kezdtem el dolgozni, az osztályomon a vezető sorra bemutatta nekem a kollégáimat, és a takarítót bemutatva azt mondta, hogy ő itt a legfontosabb ember a kórházban” – magyarázta az ortopéd szakorvos, aki szerint ezt a szemléletet meg kellene honosítani itthon is, mert emberéletek és a fertőzések kezelésére költött százmilliók múlnának rajta.

A Direkt36 az elmúlt hetekben cikksorozatban mutatta be a kórházi fertőzések egyre romló magyarországi helyzetét. Nagy-Britannia sem volt ugyanakkor a kórházi fertőzések elleni küzdelem bezzegországa. A brit egészségügyi rendszer a kétezres évek elején még kudarcot kudarcra halmozott a kórházi fertőzések kezelésében.

2004-ben több mint ezer ember halálához járult hozzá multirezisztens kórokozó. Ezeken belül az MRSA előfordulása is évről évre meredeken nőtt a kórházakban, és 10 év alatt az antibiotikumnak is ellenálló szuperbaktérium okozta halálozás 2236 százalékkal emelkedett – írta a Guardian 2006-ban.

Christine Beasley, a brit kormány akkori ápolási főigazgatója úgy nyilatkozott, elfogadhatatlannak tartja, hogy „bárki is szükségtelenül haljon meg a fertőzések miatt”. A kórházi fertőzések kérdése ekkor már évek óta téma volt a brit médiában.

A november 11-én bemutatandó dokumentumfilmünk trailere

Az MRSA mellett óriási növekedést tapasztaltak a clostridium difficile nevű, súlyos hasmenést és kiszáradást okozó baktérium fertőzésszámában is, aminek tetőpontja az volt, hogy kiderült, hogy 2004 és 2006 között több kórházban is clostridium difficile járványok törtek ki, amelyek során legalább 90 beteg vesztette életét. Míg a számok az ellenzéki politikusok körében és a közvéleményben nagy felháborodást keltettek, a brit egészségügyi minisztérium szerint „a tények nyilvánosságra hozatala a színvonal emelése iránti elkötelezettségüket jelzi”.

Felvették a harcot

A lesújtó adatok hatására a brit kormány elszánta magát a változtatásra. Hét irányt fogalmaztak meg a fejlődésre (a fertőzések eredetének kivizsgálásától a higiéniai gyakorlat javításán át a felelős antibiotikumhasználatig), kézhigiéné-kampányt indítottak és a kórházak minden sarkába alkoholos kézfertőtlenítő-adagolókat helyeztek ki.

Direkt36 · Direkt36 podcast #72 – Miért olyan rossz a kórházi fertőzések helyzete Magyarországon?

2004-ben célul tűzték ki a fertőzések számának megfelezését, amit akkoriban sokan lehetetlennek tartottak. 2006-ban hatályba lépett a „Health Act 2006” nevű törvénycsomag az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzéséről és ellenőrzéséről, benne egy szigorú, minden kórházra érvényes szabályokat tartalmazó kódexszel. A kódex betartását olyan szigorúan ellenőrzik, hogy a rosszul teljesítő intézmények vezetősége bele is bukhat a szabályok megsértésébe.

Az intézkedéseknek minden várakozásnál látványosabb hatása lett: a clostridium difficile okozta fertőzéses eseteket 2014-re nagyjából 80 százalékkal sikerült visszaszorítani, az intenzív osztályokon pedig 2016-ra sikerült 84 százalékkal csökkenteni az MRSA terjedését, és 78 százalékkal visszaszorítani a véráramfertőzések gyakoriságát.

Ma a brit egészségügyi rendszerben orvosra lebontva nézik a kórházi fertőzéseket, és évente szembesítik az orvosokat az eredményekkel, amelyekre szakmailag reflektálniuk kell. Így ellenőrzik és motiválják őket, hogy minden esetből tanuljanak – mondta a Direkt36-nak dr. Hegedűs Zsolt. Nem a hibáztatáson van a hangsúly szerinte, hanem a tanuláson: a hibák a fejlődést szolgálják. Szakértők sora járja a kórházakat és ellenőrzi az orvosok munkáját. Ha fertőzés történik, akkor az orvosnak meg kell magyaráznia, és megbeszélik, hogyan lehetne legközelebb elkerülni – mondta Hegedűs.

A brit rendszer közben teljesen nyíltan kommunikál is a helyzetről. A kórházi fertőzések eredményei éves bontásban és hónapról hónapra is publikusak a kórházak fenntartóira lebontva. Bár van olyan fenntartó, amelyhez több kórház is tartozik, sok esetben egy kórházat irányítanak ezek az intézmények, így tudni lehet, hogy az adott kórházban hány fertőzés történt. Az ország infekciókontrollját a brit egészségügyi rendszer, a National Health Service (NHS) szervezi, az ezzel kapcsolatos jelentéseket pedig a kormány hivatalos oldalán teszik közzé. Az éves jelentéshez feltöltenek egy kommentárt is, amely összefoglalja a legfontosabb adatokat, és hogy azokat milyen módon értelmezik.

„Angliában a kórházak zöld-sárga-piros jelzést kapnak a tisztaság, illetve a regisztrált kórházi fertőzések előfordulásának arányában, így a betegek az intézménybe lépéskor egyértelműen tudják, mire számíthatnak, ráadásul az értékelésbe az ő véleményük is beleszámít” – magyarázta Hegedűs korábban a Magyar Narancsnak. Törvény írja elő, hogy a kórházak az értékelésüket a kórházban és a honlapjukon is jól látható helyen közzétegyék. „Ezt az értékelést egy 8 általánost végzett ember is megérti” – fogalmazott az orvos.

Bár az amerikai egészségügyi rendszer alapjaiban máshogy működik, mint az európai, a transzparenciára jó példa az Egyesült Államok kórházi fertőzéses adatbázisa is, amelyet a szövetségi Centers for Medicare & Medicaid Services nevű szervezet publikál. A weboldalon többféle bontásban is meg lehet nézni a kórházi fertőzéses adatokat, így lehet szűrni kórházakra és államokra is.

Emellett létrehoztak egy külön weboldalt, amelynek segítségével a páciensek több kórházat kiválasztva hasonlíthatják össze őket többek között a kórházban történt fertőzések alapján is. Az oldalra feltöltöttek egy útmutatót is, hogy ezzel is segítsék az állampolgárokat az „informált döntéshozatalban”.

„A Hospital Care Compare (Kórháziellátás-összehasonlítás) része annak az egész közigazgatásra kiterjedő erőfeszítésnek, amely a minőségre, a kórházi ellátás igénybevételére és a költségekre vonatkozó információk elérhetőségének növelésére irányul a megalapozott döntéshozatal érdekében” – magyarázza az útmutató.

A német módszer

Nem a britek az egyedüliek, akik szeretnének tanulni a hibáikból. Németországban a kórházi fertőzéseket az állami Robert Koch Intézet (RKI) és a Kórházhigiéniai és Fertőzésmegelőzési Bizottság (KRINKO) nevű független testület monitorozza. A bizottság állítja össze az egészségügyi intézményekben követendő fertőzésmegelőző szabályokat is. Ezek betartását a helyi egészségügyi hatóságok, és a kórházak saját szakértő csapata ellenőrzi.

A 2001-ben bevezetett, fertőzések elleni védelemről szóló törvény értelmében minden német kórháznak figyelnie kell bizonyos, az adott régióban gyakran előforduló fertőzéstípusokat, amelyeket aztán a kórház személyzetének kötelezően elemeznie és jelentenie kell a hatóságoknak. Utóbbiak rendszeresen értékelik és ellenőrzik a kórházak teljesítményét.

Bár az országban a kórházakra lebontott fertőzéses adatok nem nyilvánosak, az állami szervek nem söprik a szőnyeg alá, ha valamelyik baktérium súlyos gondokat okoz. A multirezisztens kórokozók a kétezres évek elején Németországban is aggasztóan elterjedtek, a Robert Koch Intézet megoldása pedig az egészségügyi intézmények regionális összehangolása volt. Több mint száz regionális hálózatot hoztak létre az országban, amelyek képviselői 2004 óta 2-3 évente találkoznak, hogy tapasztalatot cseréljenek, és tanuljanak egymástól.

Kérdésünkre, hogy pontosan hogyan alakultak a kórházi fertőzések Németországban az utóbbi 20 évben, részletes választ nem kaptunk a Robert Koch Intézettől, de azt leírták, hogy a clostridium difficile 2018 óta – a koronavírus-járvány ellenére is – csökkent, a multirezisztens kórokozók közül pedig az MRSA előfordulását csökkentették, de volt olyan, az antibiotikumoknak szintén ellenálló baktérium, amely viszont egyre többször fordult elő.

Az RKI mellett egy másik német hálózat is részt vesz a kórházi fertőzések visszaszorításában. A Krankenhaus-Infektions-Surveillance-System (KISS) nevű programot a 90-es évek végén önkéntes alapon, csupán néhány kórház részvételével indította el a Nozokomiális Fertőzések Felügyeletének Nemzeti Referenciaközpontja (NRZ).

A program évről évre bővült, és bár a kórházak számára a részvétel a mai napig nem kötelező, az NRZ a Direkt36-tal azt közölte, hogy mégis

„sok kórház választja a KISS-ben való részvételt, mivel az segít a helyi felügyelet szervezésében”.

Az Egészségügyi Világszervezet 2022-es jelentése arra is rámutat, hogy a KISS rendszer egyik legnagyobb előnye az, hogy olyan hálózatként működik, amelynek tagjai tanulni tudnak egymás sikereiből és hibáiból is, mert az adatokat a személyzet és az intézmény fejlesztésére használják fel. A rendszeres felügyelet és visszajelzés 20-30 százalékkal is képes volt csökkenteni a kórházi fertőzéseket az olyan, különösen fertőzésveszélyes osztályokon is, mint az intenzív és a műtéti osztályok.

Az osztrákok a német példát követik

A bécsi AKH kórház – Forrás: Wiener Gesundheitsverbund / Mayer-Egerer

A közel 9000 embert foglalkoztató bécsi Allgemeines Krankenhaus der Stadt Wien (AKH) Európa egyik legnagyobb kórháza, amelyet évek óta a világ legjobb kórházai között tartanak számon. 2023-ban az AKH 30. helyen végzett a Newsweek és a Statista éves listáján, amelyen idén 7 másik osztrák intézmény is helyet kapott. A hatalmas osztrák állami kórház a Bécsi Orvostudományi Egyetemmel közösen 29 egyetemi klinikát működtet közel 400 járóbeteg-szakrendelővel, és évente mintegy 60 000 fekvőbeteg ellátásával.

Itt dolgozik nővérként Dunavölgyi Beáta, aki több budapesti kórházban is dolgozott már, mielőtt iskolás fiával és kutyájukkal a bécsi Ottakringer végállomás melletti 68 négyzetméteres lakásába költözött, amelynek ablakából látszik munkahelye, az AKH két masszív, 22 emeletes épülete. Jelenleg az infekciólaborban dolgozik egy héten 38 és fél órát.

Dunavölgyi azt mondta, hogy 35 év után is szereti a hivatását. Magyarországon baleseti sebészeten, onkológián, nefrológián és intenzív osztályon is dolgozott már, az AKH pedig óriási kontrasztot jelentett az otthoni tapasztalataihoz képest.

„Amikor kijöttem Bécsbe, szemem-szám tátva maradt. Itt dezinficiálnak folyamatosan, minden egyes kórteremben van kézfertőtlenítő és kézmosó, a felmosóvízben itt minden benne van, a labor és a műtő padlójáról enni lehetne” – mesélte.

Elmondta azt is, hogy az AKH-ban a takarítást nagyon komolyan veszik. „Vannak kisebb főnökök, akik a takarítókat úgy ellenőrzik, hogy van egy láthatatlanul fogó toll, amivel megjelölik a vécét, kilincseket, csapokat, szekrény tetejét, majd utána jönnek az UV-lámpával, és megnézik, hogy le lettek-e takarítva. Ez mindennapos” – magyarázta az ápoló.

A Direkt36 megkeresésére az AKH megerősítette, hogy a takarítást képzett személyzet végzi szigorú előírások alapján. „Ha a minőség-ellenőrzések során gyenge pontokat azonosítunk, akkor biztosítjuk a továbbképzést” – közölték. Az osztrák kórház leírta azt is, hogy a takarítócég kiválasztásakor „a legjobb ajánlatot tevő céget választják, nem a legolcsóbbat”. (Ezzel szemben – ahogy azt cikksorozatunk harmadik részében bemutattuk – a Direkt36-nak egy korábban vezető beosztású, kórházi takarítással foglalkozó forrás arról beszélt, hogy a magyar kórházakban „mindig az olcsóbb győz” a kórházak által kiírt takarítási pályázatokon.)

A magyar ápolók sírva fakadnának

Dunavölgyi szerint sokatmondó az is, hogy milyen eljárás van az osztrák kórházban az új betegek érkezésekor.

„Van egy központi mosoda, az ott dolgozók jönnek és az egész ágyat úgy, ahogy van, leviszik, leszedik az ágyneműket, az ágyakat egy gép lefertőtleníti, majd ráhúzzák a tiszta ágyneműket, és úgy kerül csak vissza az osztályra”

– mesélte az ápoló, és azt is hozzátette, hogy ha az AKH-ban valaki kórházi fertőzést kap el, akkor egy külön szobába küldik a beteget, amelynek az ajtajára felírják a fertőzés nevét. A szobának van egy külön előszobája is, ahol várja az ápolót a védőfelszerelés. Az előszobában öltözik át, dobja ki a használt eszközöket, tehát a folyosóra már semmi nem jut ki abból, ami a szobában volt. Az osztály pedig azonnal jelenti a kórház igazgatójának az eseteket.

„Persze itt is előfordul kórházi fertőzés, de azonnal korrigálják, például lecserélik a légkondit, ha azt gyanítják, hogy amiatt lehetett. Nincs titkolózás, rögtön jön a higiénés csoport és megpróbálnak javítani. Folyamatosan ellenőrzés alatt van minden, spontán szoktak a kezünkről is venni mintát, hogy tiszták-e” – magyarázta Dunavölgyi, aki szerint ezek a dolgok aztán a rendszeres végrehajtás során rögzülnek a dolgozók agyában.

„Megszokod a ritmust, a sorrendet például kézmosásnál, és utána már nem is tudod rosszul csinálni, és látod, hogy van értelme” – tette hozzá.

Az AKH sajtóosztálya közölte, hogy a kórházi fertőzésekre vonatkozó adatokat közlik az egészségügyi személyzettel és szükség esetén „mérlegelik a következményeket”.

Hasonló tapasztalatokról számolt be a Direkt36-nak egy másik, névtelenséget kérő forrás is, aki 15 évet dolgozott a magyar egészségügyben, majd 2012-ben szintén egy bécsi kórházban talált munkát.

„Ha a kollégáim látnák, hogy ilyen is van, hogy így is lehet dolgozni, akkor sírva fakadnának”

– mesélte arról, hogy mi volt az első gondolata, amikor körbevezették a bécsi kórházban és megmutatták neki az intenzív osztályt, ahol elmondása szerint „a kisegítő személyzet mellett egy betegre egy diplomás ápoló és egy szakápoló jut, és ha egy orvosnak meg kell vizsgálnia 4 beteget, akkor az 4 átöltözés, 4 kötény, 4 pár kesztyű”. Hozzátette, hogy ezzel szemben jól emlékszik még arra, amikor egy magyar megyei oktatókórházban dolgozott, és kézzel mosták a kesztyűket. „Nem volt elég kesztyűnk, úgyhogy a használtakat fertőtlenítettük, szárítottuk, és használtuk újra” – mondta az ápoló.

Szakadék Magyarország és Ausztria között

Az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC) 2016–2017-es vizsgálata szerint a kórházi fertőzések előfordulásának aránya ugyanakkora Ausztriában, mint Magyarországon. A két ország között mégis hatalmas eltérés, hogy a vizsgálat szerint Ausztria ötször annyi vérminta- és majdnem négyszer annyi székletminta-vizsgálatot végez 1000 ápolási napra bontva, mint Magyarország. A tesztek száma pedig befolyásolja a felismert fertőzések számát, így ez alapján valószínű, hogy Magyarországon jóval magasabb lenne a fertőzések előfordulásának hivatalos állása, ha több vizsgálatot végeznének a kórházakban.

Ahogy a cikksorozatunk korábbi részeiben bemutattuk, a magyar kórházak időnként még azokat a fertőzéseket sem jelentik be, amelyeket azonosítanak. A fertőzések monitorozásáért felelős Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ szintén elismerte, hogy a kórházak lazán veszik a bejelentési kötelezettséget.

Bár Ausztriában sem tesznek közzé több adatot, mint a magyar rendszerben, a fertőzések megelőzésének gyakorlatában mégis óriási különbség érezhető.

Az osztrákok 2016-ban indították az A-HAI nevű projektet, amely lefedi az összes kórház működésének ellenőrzését, az egészségügyi minisztérium pedig a német Robert Koch Intézettel is együttműködik, hogy Ausztriában szintén létrejöhessen egy jól működő surveillance, azaz adatgyűjtő és ellenőrző gyakorlat.

Az együttműködés sikeresnek bizonyult. Az országban a 2010-es évek közepén hatalmasat ugrott a clostridium difficile előfordulása, 2015 után 3 évig több mint hatezer embert érintett évente a hasmenéses megbetegedés, amelyet Jasmin Memeran, Ausztria egészségügyi minisztériumának szóvivője a Direkt36-nak azzal magyarázott, hogy akkoriban kezdtek el több tesztet végezni. 2019-re viszont ez a szám háromezer alá csökkent, és 2021-re még alacsonyabb lett.

„A Covid–19-világjárvány éveiben csökkenés figyelhető meg, ami valószínűleg a fertőzés-ellenőrzési intézkedéseknek és a világjárvánnyal kapcsolatos intézkedéseknek köszönhető” – magyarázta Memeran.

Ezzel szemben Magyarországon ezek voltak azok az évek, amelyek alatt megugrott a kórházi fertőzések előfordulása. Ezt dr. Galgóczi Ágnes, az NNGYK osztályvezetője azzal indokolta, hogy az egészségügyi intézmények „nem tudtak felkészülni a megfelelő izolációra, illetve a beteganyag is megváltozott”. A kórházakba súlyosabb betegek kerültek, akik fogékonyabbak a fertőzésekre, és a koronavírus-járvány miatt egészséges emberek is nagyobb számmal szorultak intenzív osztályos kezelésre, ami szintén növelhette a kórházi fertőzések előfordulását.

Arra a kérdésünkre, hogy az osztrák és a német kórházakban ugyanezen feltételek mellett miért sikerült mégis visszaszorítani egyes kórházi fertőzéseket, nem kaptunk választ az NNGYK-tól.

Cikksorozatunk első részében bemutattuk, hogyan próbálják eltitkolni a fertőzéses adatokat a hivatalos szervek, második részében pedig nyilvánosságra hoztuk a kórházak rangsorát a kórházi fertőzések előfordulása szerint. A harmadik részben azt tártuk fel, hogy milyen kórházi körülmények játszanak szerepet a fertőzések terjedésében.

Ha szeretné követni a Direkt36 további cikkeit, iratkozzon fel a nyomozásainkról szóló értesítésekre, és hallgassa a podcastjainkat is.

A téma feltárását ezután is folytatjuk. Ha önnek is van kórházi fertőzéssel kapcsolatos története akár betegként vagy hozzátartozóként, ossza meg velünk ezen az online kérdőíven.

Címlapkép: Somogyi Péter (szarvas) / Telex