A magyarokra „nyomást kell gyakorolnunk” – kiszivárgott iratok tárják fel az orosz vezetésű budapesti bank megroppanását

Igyekezett nagyon magabiztosnak látszani az orosz vezetésű, budapesti székhellyel működő Nemzetközi Beruházási Bank (International Investment Bank, IIB) nevű pénzintézet tavaly február 24-én, amikor Oroszország megindította Ukrajna elleni invázióját. Egy aznap kiadott nyilatkozatukban azt állították, hogy a „közelmúlt geopolitikai eseményei semmilyen módon nem befolyásolják a Bank működését, stratégiájának végrehajtását, a befektetőkkel, partnerekkel és ügyfelekkel szembeni kötelezettségeinek teljesítését”.

A színfalak mögött ugyanakkor hamar eluralkodott a pánik a bankon belül.

A pénzintézet vezetése egyre növekvő rémülettel fogadta, ahogy a következő napokban és hetekben előbb egy európai pénzügyi szervezet blokkolta a bank forrásait az Oroszországra kivetett szankciókra hivatkozva, majd a háború elleni tiltakozásul több tagország is bejelentette kilépését az IIB-ből, és még a hitelminősítők is sorra bocsátották ki a bankról szóló egyre negatívabb értékeléseiket.

A bank egyik belső irata szerint már pusztán a tagországok kilépése „két nap alatt sok mindent lerombolt abból, amit elértünk”. Egy másik dokumentumban pedig egyenesen úgy fogalmaztak erről, hogy ez „megbénította a bank működését”.

Ezek az iratok részei annak a dokumentumcsomagnak, amelyek az IIB-től szivárogtak ki idén februárban. A fájlokat egy hacker csoport szerezte meg és tette közzé az interneten. Az IIB elismerte, hogy a pénzintézet rendszerét feltörték, de a bank egyúttal azt is állította, hogy ennek a hacker támadásnak az eredményeként „hamis emailek” kezdtek el terjedni.

A Direkt36 is hozzájutott a hackerek által megszerzett iratokhoz, és ennek feldolgozása során összevetettük azokat a bankról korábban szerzett információkkal, valamint megkerestünk számos olyan intézményt, amely az iratok szerint kapcsolatban állt az IIB-vel. Ezek során nem merült fel semmi olyan információ, amely megkérdőjelezné az iratok valódiságát. Megkerestük egy részletes kérdéssorral a bankot is, amely közölte, hogy csak azzal a feltétellel hajlandók válaszolni, ha az összes válaszukat szó szerint és teljes terjedelmében közöljük. Mi jeleztük, hogy ilyen vállalást senki felé nem tudunk tenni, de megígértük, hogy a válaszaik érdemi részét közzé fogjuk tenni. Erre nem reagáltak, az általunk hivatkozott dokumentumok valódiságát ugyanakkor nem vitatták ők sem.

A kiszivárgott iratokból – amelyek egy részét a Hvg.hu már korábban bemutatta – nemcsak az derül ki, hogy a bank katasztrofális helyzetbe került a háború miatt, hanem az is, hogy ebben a helyzetben a többségi tulajdonos oroszok legfőbb szövetségese és támasza Magyarország volt. Az Orbán-kormány tisztviselői próbáltak segíteni abban, hogy elérjék az európai hatóságok által zárolt források megnyitását. Emellett lépéseket tettek arra is, hogy elkerülhető legyen az, hogy az oroszok olyan mértékű befolyást szerezzenek a bankban, amely már akár direkt nyugati szankciókat is vonhatna maga után.

A nyugati szövetségesek már azt is aggodalommal fogadták, amikor 2019-ben az Orbán-kormány aktív támogatásával Budapestre tette át a székhelyét a korábban Moszkvában működő pénzintézet (a bank ügyeit akkoriban a Direkt36 több cikkben is feltárta). A most kiszivárgott iratokból ugyanakkor minden korábbinál nyilvánvalóbb módon kiderül, hogy a magyar kormány valamilyen okból rendkívül fontosnak tartja az orosz dominanciájú bankkal való együttműködést még a háborús helyzet ellenére is.

A magyar kormány több érintett szereplőjét is megkerestük, de nem érkezett tőlük reakció.

I. A KILÉPŐK

Putyin háborúja súlyos hatással volt az IIB-re. Forrás: Kreml

2022. március 4-én – nyolc nappal a háború kitörése után – egy olyan email érkezett az IIB-hez, amely a bank számára kellemetlen hírt tartalmazott.

Az IIB még hónapokkal korábban meghívást kapott az Európai Befektetési Bank (EIB) nevű uniós pénzintézet 2022 májusára tervezett konferenciájára, most azonban az EIB lényegében visszamondta ezt. A konferencia szervezője közölte az egyik meghívottal, hogy a „geopolitikai események fényében” az IIB munkatársainak jelenléte a konferencián „nem volna egészen kívánatos”.

A címzett vette az üzenetet. Az egyik bankvezető ezután azzal a megjegyzéssel küldte tovább a levelet, hogy „elég nehéz rá bármit mondani, de elég tömör és világos”. Hozzátette, hogy a tervezett, amúgy kockázatkezeléssel foglalkozó konferencia „közössége nem akar találkozni/beszélni az IIB-vel”. (Az EIB megerősítette a Direkt36-nak, hogy valóban visszavonták az IIB-seknek szóló meghívást.)

Ez az epizód egyértelmű jele volt az orosz vezetésű bank nemzetközi elszigetelődésének, de a konferenciameghívás lemondásánál nagyobb problémái is akadtak a pénzintézetnek ezekben a hetekben.

Csehország már február 25-én, a háború kitörésének másnapján bejelentette, hogy kilép az IIB-ből, és erre szólította fel a többi olyan EU-s országot, amely tagja a banknak. Magyarország kivételével mindegyik ilyen ország – Románia, Szlovákia és Bulgária – követte a példájukat. Bár ezek az országok közös közleményben jelentették be a távozásukat, a kilépési folyamat még hónapokig eltartott. Ez idő alatt komoly feszültség alakult ki a távozók, illetve a bankon belül maradó államok képviselői – azon belül is különösen az oroszok – között.

A kilépő országok például március 31-én közös levélben felszólították Nyikolaj Koszovot, a bank akkori orosz elnökét, hogy a pénzintézet szigorúan tartsa be az EU-s és más nemzetközi szankciókat Oroszországgal és Belarusszal szemben. Erről pedig egy határozatot is el akartak fogadtatni a bank vezető testületeivel.

A kiszivárgott levelezésből kiderül, hogy a bankvezetés lavírozni próbált, hogy bármilyen egyértelmű állásfoglalást el lehessen kerülni. Egyrészt „túl politikainak” tartották a négyek javaslatát, amit Oroszország amúgy is jó eséllyel blokkolna, másrészt úgy vélték, a javaslat leszavazásával ütőkártyát adnának a kilépő négyek kezébe, hiszen az arra utalna, hogy az IIB nem akarja betartani a szankciókat.

A tanakodás során felmerült, hogy a bankvezetés kérje meg Magyarországot, hogy ők vezessenek elő egy alternatív, semlegesebb nyelvezetű határozati javaslatot, ezzel csapdát állítva a kilépő négyeknek.

Ha az európai négyek ellene szavaznak [ennek a javaslatnak], azzal ők maguk blokkolnak egy ilyen döntést, és ezzel mi vissza tudunk vágni nekik

– javasolta Elliott Auckland, a bank pénzügyi igazgatója. Ebből azonban semmi nem lett, végül pár hónappal később a négyek javaslata került csak a bank részvényeseit képviselő kormányzótanács elé, amely Magyarország és Oroszország tartózkodásán elbukott.

A „négyek” miatti feszültség a bank működésének más területén is jelentkezett. Egy március végi levélben Timur Makszimov orosz pénzügyminiszter-helyettes – aki az IIB kormányzótanácsában Oroszországot képviseli – tájékoztatta az orosz energiaügyi miniszterhelyettest, hogy egy, az oroszországi Karéliában tervezett vízierőmű projekt befejezéséhez szükséges 1,3 milliárd rubelt az IIB nem fogja tudni biztosítani. Ezt azzal magyarázta, hogy az IIB négy kilépő európai tagja továbbra is bent ül a pénzintézet döntéshozó szerveiben, és az ő hozzáállásuk miatt „nyilvánvaló, hogy a bank nem fogja tudni megszerezni a szükséges jóváhagyást.”

Feszültséget okozott az elszámolás kérdése is, vagyis az, hogy a kilépő tagok mikor és hogyan jussanak hozzá a bankba betett tőkéjükhöz. A kiszivárgott levelezés szerint a bankvezetés némi egyeztetés után arra jutott: az lenne a legjobb, ha a távozó országok nem kapnának semmit.

Egy augusztus végén született, „sürgős, kiemelten fontos” jelzésű dokumentum – valószínűleg vezetői összefoglaló – legalábbis azt javasolta, hogy az IIB-ben maradó országoknak (az oroszok és a magyarok mellett Vietnám, Mongólia és Kuba) közös álláspontként az úgynevezett „zéró lehetőség” forgatókönyv mellett kell kiállniuk. Ez azt takarja, hogy a kilépő négy EU-s tagállam egy centet se kapjon vissza a befizetett alaptőkéjéből. Ez alól pedig a javaslat szerint „a Bankkal szembeni ellenséges és nagy kárt okozó fellépéseik miatt” senkinek se járjon kivételezés. „A mostani problémák lavinájához hasonlóan a jelenlegi helyzetért a felelősség a négy kilépő tagot terheli” – értékelte az összefoglaló.

Voltak olyan bankvezetői levélváltások, amelyekben kifejezetten indulatosan fogalmaztak a kilépő országokról. Például, miután Roman Binder cseh pénzügyminiszter-helyettes levelet ír a banknak a kilépés ügyében 2022. szeptember 30-án. Míg az IIB szintén cseh hátterű jelenlegi alelnöke, Milan Valasek a csehek pereskedésétől félve óvatosságra intett, Elliott Auckland pénzügyi igazgató harcias fellépést javasolt.

Nem kell félnünk semmilyen bírósági ügytől. Valójában örülnünk kellene nekik. A Bank nem okozott kárt Csehországnak. A Cseh Köztársaság okozott kárt az IIB-nek. Ezt a bíróságon be lehet bizonyítani

– írta. Abban viszont a levelezésben Valasek és Auckland is egyetértett, hogy meg kell próbálniuk időt nyerni.

Nyikolaj Koszov bankelnök erre úgy reagált, hogy ő a keményebb álláspontot támogatja. Egy másik levelében ennél is tovább ment. „A csehekkel kevesebbet és durvábban kell beszélni. Az előző években nemigen érdeklődtek a bank iránt, csupa mocskos dolgot csináltak, most meg akarnak valamit” – írta egy emailben Koszov. A csehek képviselőjéről azt írta, meg kell neki mondani, hogy a „véleménye lényegtelen a bank számára”, „úgyis írni fog valami rágalmat”, és „jó lenne a mielőbbi távozásra rávenni.”

Az IIB menedzsmentjének álláspontja szerint az okozott károk miatt a kilépő országoknak kellene fizetniük a banknak, nem pedig fordítva. „Az én logikám, az, hogy agresszívnek kellene lennünk (olyan opciót választva, amely mindannyiuk számára az IIB-hez képest mínuszban hagyja őket), így a nullás opció kedvezőbb lesz számukra” – írta az egyik levélben Auckland pénzügyi igazgató. A nullás opcióval arra utalt, hogy mindkét fél lemond az egymással szembeni pénzügyi követelésekről.

Az Auckland által vázolt tervnek része volt egy olyan elképzelés is, hogy ezzel az IIB menedzsmentje Magyarországot tudná segíteni, mert egy ilyen agresszív IIB-s álláspont esetén a kilépő Szlovákia és Csehország talán inkább megfontolná, hogy a részesedését eladja Magyarországnak, az utóbbi számára előnyös feltételek mellett.

Erre végül nem került sor, a bank hivatalos ajánlata a kilépőknek pedig a kezdeti keménykedéshez képest némileg puhult. Lényegében arra jutottak, hogy mindegyik kilépő tagállam esetét külön-külön vizsgálják, és a befizetett tőkét hosszú lejárattal, késleltetve, részletekben hajlandóak kifizetni. A bank javaslata az lett, hogy alárendelt hitelként – vagyis bankcsőd esetén az összes többi hitelező igényének kielégítése után –, legalább 15 éves futamidővel, 5 éves türelmi idővel kezdjék meg a kifizetést.Ez azt jelentette, hogy ha a kilépők hozzá is jutnak a pénzükhöz, akkor az csak a távoli jövőben fog megtörténni.

A kiszivárgott dokumentumok alapján úgy tűnik, hogy míg a csehek és a románok nem hajlandóak elfogadni az IIB által ajánlott feltételeket, és gyakorlatilag mielőbbi, teljes visszafizetését követelik a befizetett tőkéjüknek, a szlovákok például hajlanak a kompromisszumra. Szlovákia nevében például a szlovák pénzügyminisztérium képviselője, Martin Polónyi úgy reagált hivatalos levélben az IIB ajánlataira, hogy bizonyos javaslataikat el tudják fogadni. Köztük azt is, hogy Szlovákia 15 év múlva jusson hozzá a pénzéhez.

Polónyi telefonon elismerte az icjk.sk-nak (a Direkt36 szlovákiai partnerének), hogy a szlovák fél teljes mértékben úgy állt hozzá a tárgyalásokhoz, hogy semmit nem fog kapni, mert szerinte az egyik dolog az, hogy mi áll a szerződésben, de a másik oldalon ott vannak a gazdasági realitások, illetve a szavazati arányok a bank vezető testületeiben. Szlovákia hiába szeretné visszakapni a befizetett tőkéje teljes összegét, ez lehetetlen, „főleg az Oroszországi Föderáció, de Magyarország álláspontja” miatt is, mert szerinte ezek az országok leszavaznák a kifizetést.

Az IIB számára ugyanakkor a négy ország kilépése csak egy volt a sok probléma közül. Legalább ekkora kihívást jelentett számukra az, hogy nem fértek hozzá a pénzeszközeik egy részéhez. Ez a probléma is nem sokkal a háború kirobbanása után jelentkezett.

II. A ZÁRLAT

Az IIB budapesti székháza. Forrás: IIB

2022. március 28-án az IIB egyik munkatársa levelet írt a Strelia nevű, Brüsszelben és Luxemburgban működő ügyvédi irodának, hogy tanácsot kérjenek egy számukra súlyos probléma megoldásában.

Mint a kiszivárgott iratokban szerepel, a belgiumi székhelyű Euroclear nevű intézmény tavaly február 28-án – vagyis négy nappal a háború kirobbanása után – zárolta a bank forrásait. A Euroclear egy olyan pénzügyi szolgáltató, amely értékpapír-tranzakciók nyilvántartásával, lebonyolításával foglalkozik, és ezért különböző befektetők pénzt is tartanak náluk. A zárolás az Oroszország ellen kivetett uniós szankciókkal függött össze, az IIB számláját ugyanis egy orosz pénzintézet, a Roszbank nyitotta meg. Az intézkedés jelentős összegeket érintett, az IIB tavaly év végi összesítése szerint a bank ezen a számlán összesen 50,1 millió dollárt, 11,4 millió eurót, 340,7 millió forintot és 736,7 millió rubelt tartott. Ez ekkori árfolyamon számolva összesen körülbelül 29 milliárd forintot tett ki.

A bank problémásnak tartotta az eljárást, mivel a vagyon végső haszonélvezője nem a Roszbank, hanem ők voltak, saját érvelésük szerint pedig nem tartoztak a szankciók hatálya alá.

„Melyek a valódi eszközök (panaszok beadásától eltekintve) annak elérésére, hogy az Euroclear legalább a készpénz eszközöket feloldja és elutalja az európai bankszámlánkra?” – kérdezte többek között az IIB munkatársa a belga ügyvédi irodától, amely aztán el is kezdett dolgozni az ügyön, és rendszeresen a küldte a számlákat, egy alkalommal pedig a belga adminisztráció lassúsága miatt is szabadkozott ügyfelének. (A Strelia a Direkt36 kérdéseire reagálva közölte, hogy a szakmai előírásaik nem teszik lehetővé, hogy az ügyfeleikről nyilatkozzanak.)

Ezzel párhuzamosan a banknak szembesülnie kellett a négy közép-európai tagállam kilépésének pénzügyi következményeivel is. A távozásról szóló bejelentések után ugyanis a nagy nemzetközi hitelminősítők egymás után rontották le az IIB besorolásait. A Moody’s tavaly március 17-én például befektetésre nem ajánlott kategóriába sorolta a bankot, amit azzal magyaráztak, hogy a négy tagállam a jövőben feltehetően már nem fog további támogatást nyújtani az IIB-nek.

A tagállamok egy részének megszűnt a támogatása. A bank ratingje emiatt csökkent

– magyarázta korábban a Direkt36-nak egy, a bank működését közelről ismerő forrás. Hozzátette, hogy ez azt jelentette, hogy az IIB „kiszorult a pénzpiacokról”, utalva arra, hogy ha egy pénzintézetet leminősítenek, akkor jóval nehezebben juthat hitelhez vagy más forrásokhoz a piacról, mint korábban.

A pénzügyi nehézségek összeadódtak. A bank tisztviselőinek beszámolói szerint a különböző likviditási problémák, valamint az Euroclear-es számla zárolása miatt márciusra olyan súlyos lett a helyzet, hogy csődközeli állapot alakult ki. „A bank a fizetésképtelenség szélén állt”, „a bank márciusban egy egyáltalán nem valószínűtlen csődközeli helyzettel szembesült”– olvashatók a bank vezetői számára készült beszámolókban. Az IIB pénzügyi igazgatója pedig arról írt egy dokumentumban, hogy 2022 márciusát és azt követő időszakot csak a bank hitelportfóliója egy részének eladásával tudták átvészelni.

Ebben a helyzetben próbált meg lavírozni az IIB. A kiszivárgott dokumentumcsomagban több olyan irat is található, amelyek arról szóltak, hogy a bank a nyár folyamán hogyan próbálta kezelni az elégedetlen ügyfeleit.

Ilyen volt például az NN Group nevű nemzetközi pénzügyi szolgáltató román leányvállalata amely az IIB által kibocsátott kötvényeket birtokolt. Az alap tavaly tavasszal és nyáron is több kérdést feltett az IIB helyzetével kapcsolatban. A bank belső levelezésén szóba is került, hogy mit válaszoljanak ezekre a kérdésekre, mire Elliott Auckland pénzügyi igazgató azt vetette fel: „megijeszthetnénk őket egy kicsit, mondjuk azt, hogy nyitottak vagyunk arra, hogy visszavásároljuk kötvényeiket (de névérték alatt).”

A kiszivárgott levelek szerint hasonló, ijesztgetős technikával próbáltak kezelni egy másik román céget és egy dél-koreai tulajdonú bank magyarországi leányvállalatát, a KDB Bank Európát.

Ebben a levélben szeretném megijeszteni a KDB-t, hogy engedményre kényszerítsem őket

– írta az IIB-t hitelező pénzintézetről az IIB egyik munkatársa.

Ősszel újabb csapás érte az IIB-t, amikor több hónapnyi sikertelen tárgyalás után a bankot addig auditáló EY nemzetközi könyvvizsgáló cég 2022 október elején felmondta a szerződést. Az EY a döntését az IIB felé azzal magyarázta, hogy „alaposan mérlegelve az összes körülmény” nem tudják folytatni az auditálást.

Az EY Magyarország marketing és kommunikációs vezetője, Pellion Ágnes a megkeresésünkre azt válaszolta: az ügyfeleiket érintő kérdésekre üzleti titkok védelme miatt nem válaszolhatnak. Egy nagy könyvvizsgáló cégnek dolgozó vezető ugyanakkor azzal magyarázta a lépést, hogy az EY és a többi nagy könyvvizsgáló mind befejezték a működésüket Oroszországban, a helyi fiókcégeiket bezárták, és az IIB-nek nyújtott szolgáltatás is ennek esett áldozatául.

A bank végül egy Oroszországban működő könyvvizsgáló céggel szerződött le, ezzel tovább erősítve az IIB orosz kötődését.

Ebben a több szempontból is nehéz helyzetben az IIB különböző módokon igyekezett forrásokhoz jutni. Próbált számlát nyitni orosz és távol-keleti pénzintézeteknél, hogy kikerülje az egyes bankszámláit sújtó szankciókat és pénzhez jusson. Egy június eleji emailben pedig felvetették az IIB moszkvai épületének eladását is.

Az ingatlan a bank könyvelése szerint ekkor 48,5 millió eurót ért. A levelet megfogalmazó pénzügyi igazgató azt javasolta, hogy Magyarországot egyelőre ne tájékoztassák ügyről. Emögött az az elgondolás húzódott meg, hogy a magyar kormány ne gondolja azt, hogy az IIB egyedül is könnyen meg tudja oldani a problémáit. Magyarországra utalva az email azt írta: „nyomást kell gyakorolnunk rájuk, mint az egyetlen olyan országra, amely likviditást adhat nekünk”. A dokumentumokból nem derül ki, hogy végül a magyarokat tájékoztatták-e a moszkvai épület eladásának tervéről, a magyar kormány pedig az erre vonatkozó kérdéseinkre sem reagált.

Közben ugyanakkor az IIB vezetése nagyon is számított a magyarok segítségére, például annak a problémának a megoldásában, amit a négy közép-európai tagállam kilépése jelentett kifejezetten az oroszok számára.

III. A B-TERV

Varga Mihály pénzügyminiszter Nyikolaj Koszovval, az IIB korábbi elnökével. Forrás: Varga Facebook-oldala

A kiszivárgott dokumentumok szerint az IIB menedzsmentje nem is a kilépések által okozott pénzügyi nehézségeket látta a legnagyobb veszélynek, hanem a távozások miatt előálló új tulajdonosi szerkezetet. A részvényesek számának csökkenése ugyanis azt is jelentette, hogy az eddig a bank több mint 47 százaléknyi részvényét birtokló Oroszország tulajdoni hányada bőven 50 százalék fölé kerülne.

Ez volt az, amit az IIB mindenáron el akart kerülni.

A bank nehézségeiről szóló egyik vezetői összefoglaló ugyanis azzal számolt, hogy egy hivatalosan is orosz többségű bankkal senki se akar majd üzletelni, nem beszélve arról, hogy ezzel esetleg nyugati szankciók alá is kerülhet a pénzintézet. Az orosz többségűvé válás fenyegetése „máris elzárta a levelező- és letéti számlák megnyitásának, a kincstári portfólióból származó értékpapírok értékesítésének és az adósságpiacokhoz való hozzáférésnek minden lehetőségét. Röviden, teljesen elvágja az új finanszírozási forrásokat” – áll az összefoglalóban. A kiszivárgott dokumentumok és levelezésekben vissza-visszatér, és minden bankvezető magától értetődő forgatókönyvként kezeli, hogy Oroszország 50 százalék feletti részvényessé válásával EU-s szankciók várnak a bankra.

A geopolitikai helyzet furcsa következményeként ugyanakkor az IIB lényegében két tűz közé került. Egyrészt tartania kellett a nyugati büntetőintézkedésektől, de közben konkrétan életbe is léptek ellene a bank legnagyobb részvényesének, vagyis Oroszországnak a nyugatiakkal szembeni ellenszankciói. Ennek az volt az oka, hogy az IIB európai székhellyel – konkrétan budapestivel – működött. Emiatt az IIB orosz bankoknál vezetett számláit felfüggesztették, komoly pénzek fagytak be, a banki utalások és rubelátváltások is ellehetetlenültek.

Az Putyin két elnöki rendeletében is kivetett orosz ellenszankciók feloldása érdekében az IIB Oroszország felé – például egy augusztus 17-i levelezés szerint – megpróbált minél oroszbarátabbnak tűnni. Amikor például az orosz pénzügyminisztérium pénzügyi adatokat kért be az IIB-től, Elliott Auckland pénzügyi igazgató azt javasolta, hogy az IIB válasza minél inkább azt tükrözze, milyen nagy az orosz portfóliójuk, az IIB által támogatott különféle projektek mennyire fontosak Oroszországnak, hogy ezzel az orosz minisztérium előtt minél jobb színben tűnjön fel a bank, ne pedig oroszellenes („unfriendly”) országok bankjaként. (A „barátságtalan ország” egy orosz terminológia, ami a konfliktusban Oroszországgal szemben álló NATO, EU stb. tagországokat jelöli, rájuk vonatkoznak az ellenszankciók.)

Miközben az IIB pénzügyi igazgatója a kilépőkről korábban azt írta, hogy miattuk romlott drasztikusan a bank helyzete, ennek az ellenkezőjét javasolta kommunikációs stratégiának az orosz pénzügyminisztérium felé. Szerinte azt kell hangsúlyozniuk, mennyire jó, hogy az ellenséges Csehország és Szlovákia kilépésével nő Oroszország részvényaránya.

Az orosz állammal való levelezések azonban arra utalnak, hogy az IIB menedzsmentjét Moszkva magára hagyta. Koszov ugyan próbálta meggyőzni az orosz kormány tagjait, hogy ha nem segítenek, akkor az IIB a szankciók-ellenszankciók kereszttüzében csődbe fog menni. A levelek azonban arra utalnak, hogy az orosz kormány és az oroszországi bankok rendre nem teljesítették az IIB kéréseit, ami egyre jobban frusztrálta Koszovot.

Ezek a demagógok cserben hagynak emberileg, a bankot pedig hiteltelenítik

– fakadt ki az egyik levelében a Roszbankra, az IIB oroszországi letétkezelőjére, ahol az orosz ellenszankciók miatt pénzeik ragadtak be.

Kis eredményeket azért mégis el tudott érni az IIB vezetése. Amikor szeptember első felében Elliott Auckland a moszkvai ACRA hitelminősítőnek vázolja fel a bank helyzetét, egy levelezés szerint például azt hangsúlyozza, hogy a szankciók ellenére mennyire jó a Magyarország és Oroszország közti erős kapcsolat, valamint, hogy „jó hírnek tartjuk Cz (Csehország) és Szlovákia kilépését”, mert így a bank harmonikusabb viszonyt tud építeni a részvényesekkel. Az érvelés sikeresnek tűnt, ugyanis egy későbbi levélben Auckland büszkén újságolta, hogy az ACRA nem rontott az IIB kockázati besorolásán.

Miközben Koszov és Auckland Moszkva felé az IIB oroszbarátságát igyekezett bizonygatni, az IIB menedzsmentje ezzel párhuzamosan a nyugati politikai és pénzügyi intézményekkel éppen ennek ellenkezőjét akarta elhitetni. A legfőbb kihívás az orosz többségi tulajdon elkerülése volt, amire 2022 nyarán az IIB-ben két megoldást vázoltak fel: az egyik a „magyar forgatókönyv”, a másik pedig a „szerb forgatókönyv”. Mindkettő arról szólt, hogy Oroszország a befizetett tőkéjének egy részét átjátssza más részvényeseknek.

Az ezeket részletező egyik, 2022. augusztus 23-i dokumentum szerint az IIB-ben eredetileg a magyar forgatókönyvben gondolkodtak, vagyis abban, hogy Oroszország a 201,6 millió eurós alaptőkéjéből 67,6 milliót átad Magyarországnak, amely aztán 20 milliót rögtön továbbad az IIB új tagjának, Szerbiának. Csakhogy végül a dokumentum szerint „Budapest lehetetlennek ítélte a közvetlen átutalást, mivel fennállt annak a veszélye, hogy az ilyen tranzakció az EU szankciói alá esne, amelyek tiltják az oroszországi befektetéseket”. Vagyis a magyar forgatókönyv azért hiúsult meg, mert „a magyar fél tanácsadói úgy vélték”, hogy az orosz részvények átadása Magyarországnak „az uniós szankciók értelmében befektetésnek minősülhet”.

A szankciók kikerülésére ezért második körben egy „szerb forgatókönyvet” találtak ki, amely szerint Oroszország Szerbiának adná át ezt a 67,6 millió eurót az alaptőkéjéből, majd ennek nagy részét, 47,6 milliót Szerbia rögtön tovább passzolná Magyarországnak. A tervezet úgy szólt, hogy a részvények átcsoportosítását 1 munkanapon belül vezényelnék le. A nem EU-tag Szerbia közvetítésére itt azért lett volna szükség, hogy az oroszok és az EU-tag magyarok ne közvetlenül üzleteljenek, így elkerülve az uniós szankciókat.

A kiszivárgott dokumentumokból az is kiderül, hogy bár Szerbia együttműködést mutatott, az IIB-ben végig megbízhatatlan partnerként tekintettek rájuk. Erre megvolt az okuk, hiszen a balkáni ország már 2021 végén csatlakozott a bankhoz, de sosem fizette be az alaptőke-részesedését, így a tagsága nem vált hivatalossá. Bár folyamatosan folytak a tárgyalások 2022 őszén, a „szerb forgatókönyv” megvalósításához is szükség lett volna arra, hogy Szerbia befizessen 20 millió eurónyi tőkét az IIB-be.

A bank menedzsmentje több levélben is értetlenkedett, hogy a szerbek miért nem teljesítik a vállalásaikat. Egy 2022 novemberi üzenetváltásban például a bank egyik orosz vezetője arról írt, hogy „van egy olyan megérzésem, hogy Szerbia át fog baszni minket”.

Mivel a szerbek nem fizették be a tőkéjüket a bankba, így meghiúsult mindkét forgatókönyv, és az IIB menedzsmentje ezért egy olyan szükségmegoldásra szánta el magát, amire több helyen „B-tervként” hivatkoznak. Ennek a lényege az volt, hogy az orosz állam a befizetett tőkéje egy részét átalakítja alárendelt hitellé. Ez azt jelenti, hogy a pénzt az orosz állam nem veszi ki a bankból, de olyan módon címkézi át, hogy az hivatalosan ne számítson többé orosz állami befizetett tőkének.

Míg a bank részvényeseinek pénze úgynevezett saját tőke, addig az alárendelt hitel idegen tőkének minősül – magyarázta egy befektetési bankár a Direkt36-nak. „Az alárendelt hitel egy olyan idegen tőkeelem, amelyik a leggyengébb követelést jelenti a bank felé. Pénzügyi nehézség esetén ezt a követelést elégíti ki legutoljára a bank, de még a saját tőke előtt” – tette hozzá. Az IIB vezetése olyan örökös lejáratú, gyakorlatilag kamatozás nélküli alárendelt kölcsönné akarta átalakítani az orosz befizetett tőke egy részét, ami csak hivatalosan nem számít tőkének (és így orosz állami tulajdonrésznek), de szinte minden gyakorlati jellemzője alapján mégiscsak úgy viselkedik, magyarázta a befektetési bankár.

A kiszivárgott levelek szerint az IIB-ben is tisztában voltak azzal, hogy ez egy nagyon szokatlan megoldás, de arra jutottak, hogy nincs más lehetőségük.

A saját tőke alárendelt adósságra cserélése rendkívül ritka – szerintem ez valószínűleg még soha nem fordult elő, legalábbis MDB-k [nemzetközi fejlesztési bankok] esetében. Ezért lényegében nincsenek szabályok/előzmények, amelyekre ezt alapozni lehetne

– írta Auckland 2022. november 9-én. Viszont a bank frissen megválasztott alelnökével, Milan Valasekkel együtt ő is azt gondolja, hogy „ha Oroszország részesedését (50% alatt tartását) tekintjük a legkritikusabbnak, akkor milyen más lehetőségünk van?”

2023. január 30-án az IIB Kormányzótanácsának ülésén hivatalossá vált a „B-terv”. Szlovákia és Csehország kilépett, a 28,8 és 37,4 millió eurójuk többé nem számolódik hozzá a befizetett tőkéhez, Oroszország pedig 69 millió eurót kivont a befizetett tőkéjéből, és átalakította azt alárendelt hitellé. Ezzel Oroszország részesedése a bankban némileg még le is csökkent (47,21%-ról 45,44%-ra), míg az összes többi, a bankban maradó részvényesé automatikusan növekedett. A legnagyobb növekedést (8 százalékpont) Magyarország érte el, így már 25,27%-ot birtokol az IIB részvényeiből.

Már előtte is Magyarország volt a második legnagyobb részvényese a banknak, de ezzel még tovább erősödött ez a pozíciója. Hamarosan pedig az IIB vezetése ismét a magyar kormányhoz fordult segítségért.

IV. A LEVÉL

Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter is próbált segíteni az IIB-nek. Forrás: kormany.hu

Idén év elején elkészült egy levéltervezet, amelyen a kiszivárgott iratok szerint Nagy Márton magyar gazdaságfejlesztési miniszter szerepelt feladóként, a címzett pedig a belga pénzügyminiszter, Vincent Van Peteghem volt.

A levél célja az volt, hogy meggyőzzék Belgiumot arról, oldják fel az IIB zárolt számláját az Euroclearnél. A háború kitörése utáni napokban elrendelt intézkedés ugyanis továbbra is érvényben volt, és egyre nagyobb fejtörést okozott a bank vezetésének.

Pedig tavaly év végén még úgy tűnt, hogy az IIB számára pozitívra fordulnak a dolgok. 2022 októberében az IIB-nek dolgozó belga ügyvédi iroda, a Strelia arról tájékoztatta a bankot, a belga kincstár úgy döntött: fel kell oldani az IIB-nek az Euroclearnál zárolt számláját. Egy belső iratanyag szerint a bank úgy számolt, ha hozzáférnek az itt őrzött értékpapírjaikhoz, akkor 2025 közepéig teljesíteni tudják az európai és az orosz hitelezőikkel szembeni kötelezettségeiket.

A megkönnyebbülés ugyanakkor alaptalannak bizonyult, a zárlat feloldására ugyanis nem került sor. Emiatt egy idő után az IIB egyre türelmetlenebbé vált. „Meg tudjuk valahogy sürgetni őket?”, „Jött bármi válasz az Eurocleartől?” – írta tavaly november végi és december eleji leveleiben a bank egyik munkatársa az ügyben intézkedő belga ügyvédi irodának.

Végül december közepén egy olyan döntés született, amely hátrányosan érintette az IIB-t. A belga kincstár főigazgatója, Alexandre De Geest ekkor tájékoztatta arról a belga ügyvédi irodát, hogy a bank mégsem juthat hozzá a pénzéhez. Hozzátették, ez a helyzet addig fog fennállni, amíg a bank nem bizonyítja, hogy az IIB-t nem szankcionált személyek vagy szervezetek irányítják. A kincstár főigazgatója szerint jelenleg az IIB vezető testületeinek több tagja kapcsolatban áll az orosz kormánnyal, külön megemlítette például az orosz pénzügyminiszter-helyettest, aki a bank kormányzótanácsának egyik tagja.

Felháborító az a mód, ahogyan a kincstár kezeli az ügyet

– a belga ügyvédi iroda később ilyen mondatok kíséretében tájékoztatta az IIB-t a fejleményekről.

A döntés pusztító hatásairól készült egy belső tájékoztató a bank vezetősége számára. Ebben az szerepelt, hogy 2022-ben az IIB szinte minden likviditási tartalékát felélte, így ha nem férnek hozzá az Euroclearben lévő pénzeszközeikhez, akkor fizetésképtelenség fenyegeti őket, vagy 2023 májusában át kell strukturálniuk a kötvényeiket. Az irat szerint olyan súlyos készpénzhiánnyal néznek szembe 2023 végére, amit már a hitelportfoliójuk értékesítésével se tudnának pótolni. A legjobb minőségű hiteleiket ugyanis már 2022-ben eladták, a maradék eladása során pedig árengedményekre kényszerülnének, ami újabb veszteségeket okozna. (Erről a levélről korábban a HVG is beszámolt.)

A bank munkatársai a következő napokban arról leveleztek, hogy mit lehetne kezdeni a kialakult helyzettel. Elliott Auckland pénzügyi igazgató – aki szerint a belgák politikai okokból blokkolják az IIB pénzeit – felvázolt egy úgynevezett „evakuációs” tervet. Eszerint a bank megállapodna az európai hatóságokkal arról, hogy visszakapja az Eurocleartől a pénzét, cserébe ezt kizárólag az európai befektetőik kifizetésére használnának fel. Ezt követően pedig az IIB elhagyná az EU-t. Auckland érvelése szerint mindez csökkentené az EU biztonsági aggodalmait, Magyarország pedig a probléma megoldásában részt vevő közvetítőként „jó pontokat szerezhetne a Nyugatnál”.

A dokumentumokból nem derült ki, hogy ezt a tervet mennyire gondolták komolyan, az viszont igen, hogy az IIB számított az ügyben a magyar kormány segítségére. Erre utal az a levéltervezet, amelyet az IIB kormányzótanácsában is helyet foglaló Nagy Márton nevével láttak el. A dokumentumban – amelyet az IIB egyik vezetője is szerkesztett – az szerepelt, hogy sem Oroszországnak, sem bármely más tagállamnak nincs túlzott befolyása a bankra, az oroszok részesedését pedig nemrég mérsékelték 45,44 százalékra, és a pénzek blokkolásának így nincs racionális és jogi alapja. Az azonban nem világos a dokumentumcsomagból, hogy azt végül el is küldték-e, de van olyan irat is, amelyikből kiderül, hogy Lóga Máté, a Gazdaságfejlesztési Minisztérium államtitkára, aki egyben az IIB kormányzótanácsának is tagja, belgiumi tárgyalásokra készült a zárlat feloldása érdekében.

A magyar kormány tehát végig stabil támasznak bizonyult az IIB számára ebben a nehéz időszakban, de a bankon belül számolnak azzal, hogy egy idő után ez már kevés lesz számukra.

Egy szeptemberi levelezésben az egyik munkatárs arról írt, hogy szerinte előállhat olyan helyzet, hogy az „orosz (állami/magán) vagyont kisajátítják az EU-ban” és „az IIB mint az orosz vagyon része, ennek alanyává válhat”. Az eshetőségek között felmerült az is, hogy az orosz állampolgárok nem utazhatnak be az EU-ba, így ebben az esetben el költözniük Magyarországról.

Ez lényegében a Nyugat és Oroszország közötti fal újbóli megjelenését jelenti. Így vagy úgy, de kénytelenek leszünk ennek a falnak az egyik oldalán elhelyezkedni. Vagy keresnünk kell egy ilyen fal nélküli harmadik országot

– áll a levelezésben, amely szerint mivel Magyarország az EU része, így az itteni kormány mozgástere is beszűkülhet. „Ez lehetetlenné teheti az EU-ban való maradást”- fogalmazott az IIB munkatársa.

A cikk elkészítésében közreműködött Galavits Patrik.