Sorry, this entry is only available in Hungarian.

Tulajdonképp hálás is lehetnék Lázár Jánosnak.

Ha nem kerül politikai nyomás alá az Origo a titokzatos utazásairól szóló cikksorozatom miatt még 2014-ben, akkor nem hagytuk volna ott a portált többen is – ki kényszerből, ki önszántából –, és nem kezdtünk volna el dolgozni egy saját műhely létrehozásán. És nem indult volna el tíz évvel ezelőtt, 2015 februárjában a Direkt36 tényfeltáró központ.

Ahogy alapítótársaimmal, Sáling Gergővel és Weyer Balázzsal megfogalmaztuk egy akkori – ma már bájosan fennkölten hangzó, de őszinte – crowdfunding kampányvideóban, mi nem egy új nagy hírportált akartunk létrehozni (nem is lett volna rá elég tőkénk), hanem egy olyan kisebb szerkesztőséget, amely csak és kizárólag fontos, nagy ügyek feltárásával foglalkozik.

Az Origo bedarálása után nyilvánvaló volt ugyanis számunkra, hogy nehéz idők várnak a független újságírásra. Azt gondoltuk, hogy ebben az új környezetben pont az ilyen sok erőforrást igénylő nyomozó munkára lesz a legnagyobb szükség. És persze az is közrejátszott ebben a döntésben, hogy ez a fajta újságírás izgatott bennünket a leginkább. Számomra személyesen is óriási inspirációt jelentett, hogy nem sokkal korábban egy ösztöndíjprogram keretében eltöltöttem kilenc hónapot az egyik legnagyobb amerikai napilap, a Washington Post tényfeltáró rovatánál, és nagyon szerettem volna minél többet hasznosítani abból, amit ott megtanultam.

Ezek közé tartozott az, hogy a tényfeltárás teljesen más gondolkodást igényel a napi újságíráshoz képest. Ahogy a Post legendás tényfeltáró szerkesztője, a tavaly nyugdíjba vonult Jeff Leen magyarázta nekem egyszer: míg az újságírók többsége az eseményeket követi, és a hírek alakítják a munkájukat, addig a tényfeltárók pont fordítva csinálják, ők a munkájukkal a híreket próbálják alakítani. Vagyis a tényfeltáró újságírás célja, hogy felszínre hozzon olyan, addig rejtve maradt ügyeket, amelyekről aztán a hírek szólnak majd.

Erre törekedtünk mi a Direkt36 eddigi tíz éve alatt. Felidéznék néhány történetet ennek illusztrálására.

A Tiborcz-ügy

Már a Direkt36 első cikkében is előkerült Tiborcz István, a miniszterelnök veje, a második nyomozásunkban pedig már kifejezetten ő volt a főszereplő. Azt tártuk fel, hogy miként szabták a Tiborcz érdekeltségébe tartozó Elios Zrt. nevű cégre az ország számos településén a közvilágítási pályázatokat. Később az EU csaláselleni hivatala, az OLAF is vizsgálatot indított a pályázatok ügyében, és megerősítette számos megállapításunkat.

Panama-iratok

A Direkt36 egyik erőssége, hogy gyakran veszünk részt nemzetközi együttműködésben zajló tényfeltáró projektekben. Részesei voltunk az egyik leghíresebb ilyen nyomozásnak, amely Panama-iratok néven vált híressé. Több mint 11 millió bizalmas irat szivárgott ki egy offshore cégek létrehozására szakosodott panamai ügyvédi irodából, és ezek között találtunk több izgalmas magyar vonatkozású ügyet is. Köztük volt olyan, ami a Fideszhez, és volt, ami az MSZP-hez kötődött.

Az Orbán család üzletei

Éveken át nyomoztunk az után, hogy milyen rejtett bevételekhez jutott állami projektekből Orbán Viktor apja és a miniszterelnök testvérei. Ezen kutatás során követtük az Orbán Győző bányájából kikanyarodó kamionok útját, szembesítettük a miniszterelnököt a feltárt tényekkel, és hozzájutottunk több ezer belső állami iratanyaghoz is.

Az Orbán-bányáról szóló nyomozásunk összefoglalása

A Putyin-kapcsolat

Kevesen foglalkoztak annyira mélyen és szerteágazóan az egyre szorosabbá váló orosz-magyar viszonnyal, mint a Direkt36. Nemcsak azt tártuk fel, hogyan találkozott titokban Simicska Lajos még Orbán szövetségeseként az orosz titkosszolgálat egyik vezetőjével, hanem szoros figyelemmel követtük a paksi bővítés kanyarait, és nekünk köszönhetően derült ki az is, hogy orosz hackerek lényegében szabadon garázdálkodnak a magyar külügy belső informatikai rendszereiben.

Pegasus-megfigyelések

Fennállásunk legkülönlegesebb nyomozása az volt, amikor a Pegasus nevű kémszoftver magyarországi használata után kutattunk egy nemzetközi projekt keretében. Nemcsak azért volt ez rendkívüli, mert soha nem dolgoztunk ennyire érzékeny témán, hanem azért is, mert kiderült, hogy két kollégánk – Panyi Szabolcs és Szabó András – is a megfigyelt újságírók között volt (más újságírók, kormánykritikus üzletemberek és ellenzéki politikusok mellett). A kormány hosszas hallgatás után gyakorlatilag elismerte, hogy megtörténtek ezek a megfigyelések, bár azzal védekeztek, hogy minden szabályosan történt.

Kórházi fertőzések

A legerősebb történetek sokszor azok, amelyekről igazából mindenki hallott már, de senki nem talált róluk egyértelmű bizonyítékokat. Valami ilyesmi történt a kórházi fertőzésekkel is. Ahogy haladtunk előre ebben a projektben, egyre inkább az derült ki, hogy szinte bárkit kérdezünk az ismeretségi körünkben, mindenkinek van valamilyen személyes története arról, hogyan kapott el ő maga vagy valamely hozzátartozója súlyos fertőzéseket a magyarországi kórházakban. A nyomozásunk arra a lesújtó következtetésre jutott, hogy a magyar kormány és az egészségügyi hatóságok is tisztában vannak a fertőzések súlyos helyzetével, de megoldás helyett inkább arra koncentrálnak, hogy eltitkolják a problémát az emberek elől.

A Direkt36 dokumentumfilmje a kórházi fertőzésekről

A sort még hosszan lehetne folytatni. Még számos olyan nyomozás volt az elmúlt tíz évben, amelyre nagyon büszkék vagyunk, Orbán német kapcsolatainak feltárásától kezdve a 2022-es ellenzéki kampány összeomlásán át a Fudan egyetemről szóló kormányzati döntésekig.

És igen, sokszor megkapjuk azt a kérdést, hogy rendben, ezek érdekes cikkek, de volt-e bármilyen következményük. Erről egyrészt azt gondolom, hogy aki ebben az országban él, az tudja, hogy minél magasabb szintű visszaéléseket tár fel valaki, annál kisebb az esély arra, hogy annak azonnali következménye legyen (alacsonyabb szintű visszaélések gyanúja esetén még erre is van példa, meg kell kérdezni Antall Pétert).

Másrészt pedig abban is biztos vagyok, hogy ezek az általunk feltárt ügyek igenis számítanak. Beépülnek a közgondolkodásba, újra és újra hivatkoznak rá más szerkesztőségek vagy éppen influenszerek, rapperek, esetleg humoristák. És innentől ezeket az információkat már nem lehet lesöpörni az asztalról, részévé válnak az emberek életének, az pedig rajtuk múlik, hogy mit kezdenek vele.

De miért 36?

Ja, és ígértem, hogy elárulom, hogy került a 36 a nevünkbe. Ennek banális története van. Az indulás környékén sokat agyaltunk azon, hogy mi legyen az új szervezet neve, és Sáling Gergő bedobta, hogy hívjuk Direktnek. Ez nagyjából tetszett nekem és Weyer Balázsnak is, mert kifejezte azt, hogy mi olyan újságírást szeretnénk művelni, amely néven nevezi a dolgokat, nem fog mellébeszélni vagy sugalmazni. Hamar kiderült azonban, hogy ennek a névnek az internetes domain verziója már le volt foglalva, a tulajdonosa pedig nem reagált a megkeresésünkre (amúgy se lett volna valószínűleg pénzünk arra, hogy megvegyük).

Elkezdtünk tehát agyalni, hogy milyen más verzióban tudnánk használni, és így merült fel, hogy egészítsük ki valamilyen számmal. Már nem emlékszem, hogy kinek az ötlete volt, legyen ez az ország hívószáma, vagyis a 36 (mint most a cikk megjelenése után kiderült, Balázs vetette fel). Azt gondoltuk, ez egy megfelelő utalás arra, hogy ez a projekt arról szól, hogy alapvetően Magyarország titkait szeretnénk feltárni a magyar közönségnek.

Ha fontosnak tartod, hogy a következő tíz évben is folytathassuk a hatalom által eltitkolt ügyek feltárását, csatlakozz a támogatói közösségünkhöz.