Sorry, this entry is only available in Hungarian.

Az adás elérhető Soundcloudon, Spotify-on és Youtube-on.

A beszélgetés elején Galavits Patrik kérdésére a cikk szerzői elmondták, a kórházi fertőzésekről szóló cikksorozat megjelenésekor több mint hetven olvasó osztotta meg a tapasztalatait. Ezekben többször előfordult, hogy az érintettek információhiányról, elérhetetlen orvosokról, bizonytalanságról számoltak be a kezelés során, miközben állításuk szerint a kórház a fertőzésről sem tájékoztatta őket megfelelően.

Ezt követően Szopkó Zita részletesen is mesélt a cikkben szereplő két történetről, amelyek a Semmelweis Egyetem klinikáit érintették. Az egyik egy 30-as éveiben járó kismama volt, aki koraszülés veszélye miatt került a szülészetre. Napokig nem tudta, meddig kell bent maradnia, mire mondhat egyáltalán nemet, végül szigorú fekvést írt elő neki az orvos. Visszament a kórterembe, és vitték is a katétert. „A következő, amit elmondása szerint látott, hogy egy szülésznő két téglát cipel a szobába, és az ágy láb felőli vége alá beteszi, hogy megemeljék az ágy lábát, hogy ne teljesen vízszintesen feküdjön. Ez is egy eléggé abszurd jelenet, elképzelni, ahogy cipelik be a téglákat” – meséli Szopkó Zita.

A másik történetet egy 72 éves idős nőről szólt, aki egy combján lévő sebbel került a sebészeti osztályra, majd amputálták a lábát, de így sem sikerült megmenteni az életét. A kórházi papírjai szerint kétféle kórházi fertőzést is kimutattak a szervezetében.

Lebedi Réka, a TASZ jogásza elmondta, az egészségügyi törvény úgy rendelkezik, hogy a beteget kórházi tartózkodása alatt folyamatosan tájékoztatni kell az ellátásról, és arról is, hogy milyenek a kilátásai, milyen lehetőségek vannak a kezelésre.

„Ennek az is része, hogy nem orvosi meg latin szakkifejezésekkel magyarázza el azt, hogy mi történik a beteggel, hanem olyan szavakkal, annyira mélyre menve a kérdésben, amennyire a beteg lelkiállapota megkívánja, vagy ahogy ő azt megérti” – mondja.

Arra a kérdésre, hogy miért a Semmelweis Egyetem került a cikk fókuszába, Marton Kamilla azt válaszolta, hogy több kórházból is szerepelnek történetek a cikkben, de a Semmelweis példája „nagyon jól mutatja, hogy még a legjobb hírű kórházakban is előfordulhatnak ilyenek.” Azt a résztvevők többször hangsúlyozták, hogy nem az egészségügyi dolgozók hibáztatása a cél, a betegeket ért sérelmek sok esetben a túlterheltséggel, a szakemberhiánnyal, az egészségügy alulfinanszírozottságával magyarázhatóak.

A beszélgetés során szóba került, hogy milyen lehetőségei vannak azoknak a betegeknek, akik úgy érzik, sérültek a jogaik a kórházi ellátás során. Lebedi Réka beszélt a betegjogi képviselők szerepéről, de a kórházak felé benyújtott panasz hatékonyságára is kitért. Marton Kamilla pedig arról beszélt, hogy több ügyvéd megerősítette, hogy bírósági úton nehéz bizonyítani a tájékoztatást hiányát.

„Ha nem tájékoztatnak rendesen, és nem keletkezik ebből konkrét kár, azzal nem tud mit kezdeni a bíróság” – mondta.

De szó esett arról is, hogy hogyan állhatnak ki jogaikért leghatékonyabban a betegek a magyar egészségügyben.

Az adás elérhető Soundcloudon, Spotify-on és Youtube-on.