Pár napig úgy tűnt, hogy hivatalos forrásokból is megtudhatjuk, kiktől vásárolnak építőanyagokat az egyik legnagyobb most zajló állami építkezéshez. De aztán elég volt csak finoman utalni az Orbán családra, és mindenki elnémult.

A másfél éve folyó, több mint 72 milliárd forintba kerülő dél-balatoni vasútfelújításról van szó. A projekt helyszínén több dolgozótól is azt hallottuk, hogy a felhasznált építőanyagok egy részét az  Orbán Viktor apjának többségi tulajdonában álló gánti bányacégtől szállítják. Az információk birtokában arra kértük a beruházást vezető céget, hogy tájékoztasson az építőanyagok eredetéről, és erre kezdetben nyitott is volt a kivitelező. Amikor viszont az Orbán családhoz kötődő építőanyagokról tettünk fel kérdést, hirtelen megváltozott a cég hozzáállása: üzleti titokra hivatkozva mégis megtagadta a válaszadást.

A gánti bányacég és az Orbán család egyéb vállalkozásai látványosan növekedtek az elmúlt években. Korábbi cikkeinkből kiderült, hogy a társaságok kiemelkedő teljesítményéhez számos állami, főként európai uniós finanszírozású munka járult hozzá: csatornázási projektekhez, vasút-és autóút felújításokhoz és egy állami erőmű beruházásához is szállítottak építőanyagokat.

Orbán Viktor az első, 1998 és 2002 közötti miniszterelnöki ciklusa idején még kifejezetten kérte az édesapját, hogy ne vegyen részt állami beruházásban. A Direkt36 idén júniusban szembesítette Orbánt a mostani helyzettel, mire ő ellentmondásos választ adott. Egyrészt közölte, hogy továbbra is fontosnak tartja, hogy családjának cégei ne vegyenek részt állami munkákban. De aztán utalt arra is, hogy azt nem érzi problémának, ha a családjának cégei a fő- vagy alvállalkozók beszállítóiként jelennek meg állami projektekben.

A beszállító cégek ugyanúgy közpénzből részesülnek, mint a beruházások magasabb szintű résztvevői, viszont a tevékenységük rejtve marad a nyilvánosság elől. A közzétett dokumentumokban ugyanis nem szerepel, hogy hogy ki és mennyi pénzért szállít építőanyagokat az egyes állami beruházásokhoz. Így sokáig az Orbán-cégek is titokban juthattak közpénzhez, és mi is csak hosszas kutatás után tudtuk ennek részleteit bemutatni. A dél-balatoni beruházás pedig különösen jó példája annak, hogy az érintett állami szervek és kivitelezők hogyan igyekeznek eltitkolni a keresett információkat.

Mészárosék a Balatonon

A Balaton déli partján, a Szántód és Balatonszentgyörgy közötti 53 kilométeres szakaszon tavaly tavasszal indult a vasútvonal felújítása. A tervek szerint a beruházás jövő ősszel lesz kész, és a szakaszon 10 perccel fog csökkenni a menetidő. A projekt keretében felújítják a Fonyód-Kaposvár közötti mellékvágányt is.

A teljes beruházás az előzetesen becsült árnál 16,9 milliárd forinttal drágábban, 72,4 milliárd forintból valósul meg. A költségek 79 százalékát európai uniós forrásból finanszírozzák. A közbeszerzést a Déli-part 2016 Konzorcium nyerte el, amelynek három tagja van: az R-Kord Építőipari Kft., a V-Híd Zrt és a konzorciumvezető Swietelsky Vasúttechnika Kft.

• Az R-Kord Mészáros Lőrinc, a rohamos léptékben gazdagodó felcsúti polgármester cége.
• A V-Híd Zrt. többségi tulajdonosa Sárváry István, aki korábban kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkár volt. A 2015-ben alapított V-Híd idén nyáron Mészáros cégével közösen nyerte el a Püspökladány-Ebes vasútvonal 74,9 milliárdos felújítására kiírt közbeszerzést is.
• A Swietelsky Vasúttechnika az egyik leányvállalata az osztrák Swietelsky cégcsoportnak, amelynek cégei szintén rendszeresen nyernek magyarországi közbeszerzéseken.

A projekt nyilvánosan elérhető dokumentációja azt viszont nem részletezi, hogy kik a beruházás alvállalkozói és beszállítói. A Direkt36 azt már korábban kiderítette, hogy a projektben az R-Kord alvállalkozójaként dolgozik a Vasútautomatika Kft. A cég tulajdonosa Mészáros Lőrinc horvátországi jobbkeze, Sakalj Ferenc.

Azt is feltártuk, hogy Mészáros Lőrinc és a Swietelsky-csoport egyik cége is dolgozott már korábban az Orbán-cégekkel. A Mészáros és Mészáros Kft. a budapesti csatornázási munkákhoz rendelt aknaelemeket az Orbán Győző többségi tulajdonában álló Dolomit Kft.-től, a Swietelsky Magyarország Kft. pedig a szintén Orbán-érdekeltségek közé tartozó Gánt Kő Kft. ügyfele volt.

Győző bácsi bányája

Több építőipari forrás a dél-balatoni projekt beszállítói között is megemlítette az Orbán család vállalkozásait. Az építkezés helyszínén is többen megerősítették, hogy a projekthez többek között az Orbán család érdekeltségébe tartozó gánti bányából szállítanak építőanyagokat.

Június közepén Balatonszemes közelében dolgozó, épp ebédszünetet tartó munkásoktól kérdeztük meg, tudják-e, melyik bányából szállítják az úgynevezett zúzott követ a beruházáshoz. „Kérdezd meg az Orbán apját!” – tanácsolta az egyik munkás, majd a Balaton déli partján Fonyód felé tovább haladva, kilóméterekkel arrébb is hasonló válaszokat kaptunk két munkástól.

Ugyanezen a napon a konzorcium fonyódi projektirodájában két személy szóban megerősítette, hogy az Orbán Győző gánti bányacégétől szállítanak zúzott követ a beruházáshoz. „0/32-es zúzalékanyagot” hoztak, pontosított az egyikük, a kódszámmal az anyag szemcseméretére utalva. Azt is hozzátette, hogy júniusra már az összes addig szállított gánti anyagot beépítették, de nyári szünet után, augusztus 20-tól újra kezdődik a fuvarozás. A további kérdéseinkre viszont azt mondták az irodában, nincs felhatalmazásuk nyilatkozni.

Egy újabb, novemberi látogatásunk alkalmával egy, a munkások által „kisebb főnök”-nek nevezett ember azt mondta, tudomása szerint a zúzott követ nem Gántról, hanem Uzsabányáról szállítják. Viszont hozzátette, hogy a zúzottkőréteg alá helyezett, dolomitból készült, úgynevezett PSS talajjavító anyag egy 7 kilométeres szakaszon, Balatonfenyves és Balatonmáriafürdő között Gántról érkezett. Amikor rákérdeztünk, hogy konkrétan Orbán Viktor apjának bányájából hozták-e az anyagot, azt válaszolta: „Igen, igen, a Győző bácsi bányájából”.

A PSS anyagról és Orbán Győző cégének részvételéről ismét szerettünk volna érdeklődni a konzorcium projektirodájában, de ott azt mondták, hogy „céges szintről” nem kaptak engedélyt arra, hogy nyilatkozzanak, és a konzorciumvezető Swietelsky Vasúttechnika budapesti irodájába irányítottak minket. Ezzel a céggel azonban ekkor már hónapok óta folytattunk egy érdekes fordulatokat vevő levelezést.

Ja, zúzott kő? Az üzleti titok.

A Swietelsky Vasúttechnika Kft-től először azt kértük, árulják el, hogy a projekt során felhasznált építőanyagokat mennyi pénzért és mely vállalkozóktól szerzik be. A projektvezető először azt írta, nem nyilatkozhat anélkül, hogy erre engedélyt kapna a projekt megrendelőjétől, az állami út-és vasútfejlesztésekért felelős állami vállalat, a NIF Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.-től.

Hogy megkönnyítsük a válaszadást, kértünk a konzorciumvezető számára egy írásbeli engedélyt a NIF-től, amely emailben meg is adta a jóváhagyást. Ezt továbbítottuk a Swietelsky Vasúttechnikának, amely így már nyitottnak mutatkozott az adatkiadásra. Annyit kértek csak, hogy jelezzük, pontosan melyik építőanyag beszállítóira vagyunk kíváncsiak, és hogy mikorra kérjük az információt.

Ezután azonban hirtelen megváltozott a hozzáállásuk. Amikor elárultuk, hogy elsősorban a zúzottkő beszállítói érdekelnek minket, akkor a cég meggondolta magát. Közölték, hogy a konzorciumi partnerekkel és a Swietelsky cégcsoport vezetésével való egyeztetés után arra jutottak, hogy „a kért adatokat üzleti titokként” kezelik. A Swietelsky Vasúttechnika egy új érvet hozott fel az adatkiadás megtagadására: a válaszukban arra utaltak, hogy csak a közfeladatot ellátó szervek kötelezhetők közérdekű adat kiadására, magáncégek nem.

Ez viszont nem így van. Korábban üzleti titokra hivatkoztak a Margit-híd és a Széll Kálmán tér felújításának megrendelői és kivitelezői is, amelyekkel az Index éveken keresztül pereskedett a beruházások számláiért. A bíróság mindkét esetben az Indexnek adott igazat. Egy 2014-es törvénymódosítás pedig ki is mondta, hogy állami vagy önkormányzati szervezettel szerződő magáncégek is kötelezhetők adatkiadásra, és csak egészen kivételes esetben minősíthetnek üzleti titoknak olyan adatokat, amelyek közpénz felhasználásával kapcsolatosak.

Korábbi példákkal és jogszabályokkal alátámasztva írtuk meg a Swietelskynek is, hogy az érvelésük miért nem állja meg a helyét. Miután közel egy hónapig hiába vártuk a választ, jeleztük a cégnek, hogy információnk szerint a gánti bányacégtől szállítottak zúzott követ és dolomitot a beruházáshoz. Kértük, hogy erősítsék meg vagy pontosítsák az információinkat. Erre már semmilyen válasz nem érkezett, pedig többször is kértük, hogy reagáljanak a levelünkre. Kérdéseinket elküldtük Orbán Győzőnek is, de ő korábbi megkereséseinkhez hasonlóan ezúttal sem válaszolt.

Senki nem tud a beszállítókról

A fenti példa mutatja, hogy egy állami projekt kivitelezőjével hónapokon keresztül levelezve sem biztos, hogy sikerül megszerezni a projekt beszállítóira vonatkozó hivatalos adatokat. Mi pedig a balatoni projekten kívül számos más állami beruházás beszállítóira is kíváncsiak vagyunk.

Ezért két állami szervhez, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz (NFM) és a NIF Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.-hez is közérdekű adatigénylést adtunk be július elején több nagyobb, összességében több százmilliárdos értékű, EU-s finanszírozású út- és vasútépítési beruházással kapcsolatban.

Az NFM az érintett EU-s projektekben úgynevezett irányító hatóságként működik: a minisztérium felügyeli a projekteket és ellenőrzi a beruházás során keletkezett számlákat és dokumentumokat, amelyek a Brüsszel felé történő pénzügyi elszámolásokhoz szükségesek. A NIF pedig a fejlesztési minisztérium által megbízott állami vállalat, amely az út-és vasútépítési beruházások megrendelője. A NIF az EU-s források kedvezményezettje, és a pénzügyi elszámolásokhoz szükséges számlák és dokumentumok összegyűjtéséért is felelős.

Azonban mindkét szerv azt állítja, hogy nem tudják, kitől és milyen áron vásárolnak építőanyagokat az állami projektekhez. Az NFM azt írta, a projektek alvállalkozóival és beszállítóival kapcsolatos adatok nem náluk, hanem a projektek kedvezményezettjénél – tehát a NIF-nél – állnak rendelkezésre.

A NIF szerint viszont ők sem rendelkeznek a beszállítókra vonatkozó adatokkal. Csak az alvállalkozói szintről vannak információk, ezek kiadásáért viszont 246 ezer forintot kértek. A Társaság a Szabadságjogokért nevű jogvédő szervezet segítségével augusztus végén pert indítottunk a NIF ellen mind az alvállalkozókra, mind a beszállítókra vonatkozó adatok ingyenes kiadásért. November közepén az elsőfokú ítéletben a javunkra döntött a Fővárosi Törvényszék: a NIF-nek ingyen ki kell adnia, hogy mely vállalkozók és beszállítók vettek részt a projektekben, és mennyi pénzt fizetnek a számukra.

A cikk elkészítésében közreműködött Pethő András.

A céges adatokhoz az Opten szolgáltatásait használtuk.