2020 májusában a járványügyi operatív törzs egyik reggeli ülése után feszengő hangulatban zajlott egy találkozó az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság zuglói épületében. A kormány hívására egy teremben gyűlt össze mintegy tucatnyi szakember: elsősorban lélegeztetőgépekre szakosodott cégek vezetői, műszertechnikusai. Egy kormányzati tisztviselő köszöntötte őket és elmondta, hogy a Külügyminisztérium lélegeztetőgépek ezreit hozta be Kínából, és valakinek üzembe kell helyeznie ezeket. Ezután behoztak a terembe egyet-egyet az országba érkezett típusokból mutatóba, és kérték, hogy adjanak árajánlatot a munkára – mondta a Direkt36-nak egy forrás, aki maga is részt vett a találkozón.

Ezek a kínai gépek addig teljesen ismeretlenek voltak Magyarországon, ezért többet elvittek magukhoz a cégek, hogy a szerviztechnikusok át tudják vizsgálni őket. A szakemberek lesújtó következtetésekre jutottak:

• a készülékek egy részéhez további egyszer használatos vagy elkopó alkatrészekre lenne szükség, de ezek hazai szerviz híján Magyarországon nem hozzáférhetők;
• több gép mellől hiányzik az európai importhoz kötelező, a minőséget jelző tanúsítvány;
• a vizsgált kínai gépek csatlakozói nem kompatibilisek a magyar kórházakban használatosakkal és több típusnál hiányzik a megfelelő átalakító;
• a gépeken futó szoftverek ismeretlenek a magyar szakemberek számára.

A kormányzat által összehívott megbeszélésen résztvevő egyik cég szakembere a gépek átvizsgálása után egészen kétségbeesett, hogy „mi lesz ővele, ha probléma adódik, és meghal egy beteg”.

Mindezek alapján a lélegeztetőgépes cégek vezetői visszautasították a kormányzat felkérését. Végül csak egy kisebb cég és egy korábban lélegeztetőgépekkel egyáltalán nem foglalkozó vállalkozás vállalta a feladatot.

Így kezdődött a durván 16 ezer kínai lélegeztetőgép magyarországi sztorija, melyekből végül csak mintegy 3000 került a magyar egészségügyi intézményekbe. A Direkt36 kórházi források, lélegeztetőgépekkel foglalkozó szakemberek, szerződések és egyéb dokumentumok segítségével annak járt utána, hogy mi történt ezekkel a gépekkel, miután megpróbálták bevetni őket a koronavírus elleni küzdelemben.

A Direkt36 kutatásaiból az derült ki, hogy sok kórházban tartottak az ismeretlen kínai gépektől, amelyek közül rengeteg még ma is a raktárakban áll. Olyan bőséges a készlet, hogy ha valamelyik elromlik, javíttatás helyett inkább kibontanak egy másikat. A lélegeztetőgépek több kórházban is meghibásodtak, egy dunántúli kórházban például több készülék füstölni kezdett, amikor csatlakoztatták a hálózathoz, a Dél-Pesti Centrumkórházban pedig be sem tudták üzemelni őket.

És még a legjobbnak tartott kínai típus, a VG70-es gyártója is több figyelmeztetést adott ki tavaly saját terméke hibái miatt – hol a szoftverben volt hiba, hol a kézikönyv tért el a készülékek valós felszereltségétől.

A magyar kormány akkor vásárolta ezeket a gépeket, amikor Európában kezdett bedurvulni a koronavírus-járvány, az országok pedig egymással is versenyezve, pánikszerűen vásárolták fel a készleteket orvosi maszkokból és lélegeztetőgépekből. A magyar Külügyminisztérium ebben a helyzetben úgy szerződött sok ezer ilyen készülék megvásárlására, hogy nem foglalkozott azzal, ki fogja a gépeket üzembe helyezni, ráadásul szinte semmilyen garanciát nem kapott a gyártóktól, ami meghibásodások esetén védte volna a magyar állam érdekeit.

A kórházakat irányító OKFŐ, az orvosi műszerek meghibásodását nyilvántartó OGYÉI, az érintett kórházak és lélegeztetőgép-gyártók nem reagáltak a megkereséseinkre, vagy elutasították a válaszadást. A Külügyminisztérium, bár a feltett kérdésekre nem válaszolt konkrétan, úgy reagált, hogy a lélegeztetőgépekért akkor „elképesztő verseny folyt, nem lehetett piaci árakról és körülményekről beszélni, ebben a versenyben azonban Magyarország helyt állt”.

„Vevő tudomásul veszi, hogy a javítás két hónapig is eltarthat”

2020 márciusában a Szijjártó Péter vezette Külügyminisztérium (KKM) nagy elánnal kezdett eladó lélegeztetőgépek felkutatásába, és végül mintegy 300 milliárd forintot költött 16 ezer lélegeztetőgép beszerzésére, miközben az akkori legdurvább vészforgatókönyv sem számolt egyszerre 8500-nál több olyan beteggel, akit géppel kell lélegeztetni.

Szijjártóék kínai hátterű cégeken, maláj, magyar vagy szlovák vállalkozásokon keresztül vásároltak nagy tételben, de már a szerződésekből is látszik, hogy az így beszerzett készülékek nemcsak kiemelkedően drágák, hanem a magyar félre nézve súlyosan előnytelenek és elnagyoltak is voltak.

Egy alapos, minőségi garanciákat is tartalmazó szerződés például így néz ki:

Ez egy 13 oldalas szerződés, amelyet egy közbeszerzési eljárást követően kötöttek meg, és amelyben a vevő (az állami kórházellátó) részletes garanciákat kap a lélegeztetőgépek minőségére, szabványosságára. Szabályozza többek között az átadás-átvételt, kiköti, hogy a szállító cégek vállalják az üzembe helyezést, a szükséges javításokat, az alkatrészek pótlását.

A Semmelweis Egyetem (SE) is vásárolt lélegeztetőgépeket a járvány elején, a sietség ellenére nekik belefért egy tárgyalásos közbeszerzési eljárás:

Ebben a szerződésben is részletesen szerepel, hogy a lélegeztetőgépeknek minden engedéllyel rendelkezniük kell, és mindnek alkalmasnak kell lenniük rendeltetésszerű használatra különben kötbért vagy kártérítést kell fizetni.

Itt pedig látható néhány a Külügyminisztérium által megkötött szerződések közül (ezeket azért ismerjük, mert a 444 adatkérésére kiadta őket a KKM):

Több tucat szerződést kötött a Külügyminisztérium, és szinte minden esetben előre kifizették az ár 100 százalékát. Sokszor a partnerek csak Hongkong, Peking vagy Sanghaj repteréig voltak hajlandók leszállítani a becsomagolt gépeket, és az átvételtől számítva 2-7 napig fogadtak csak el reklamációt, ezzel lényegében kizárva, hogy a termékekről használat közben derüljön ki, ha valami hibájuk vagy hiányosságuk van.

Az egyik szerződésben – amelyet az Európa Ázsia Kereskedelmi és Befektetési Kft.-vel kötöttek és csaknem 51 millió dollárról (16,5 milliárd forintról) szólt – még az is szerepel, hogy „a vevő előzetesen és kifejezetten lemond a késedelmi kötbér és hibás teljesítésből eredő jogainak érvényesítéséről”, valamint „tudomásul veszi, hogy a termék gyártójának nincs európai vezérképviselete, ezért a javítás, csere a szokásosnál hosszabb ideig, akár két hónapig is eltarthat”.

A szerződések többsége 4-5 oldalas és nem túl részletes: a Manjusaka Jewelers nevű hongkongi cég szerződéséből például még az sem derül ki pontosan, hogy milyen típusú készülékekről van szó, csak annyi, hogy ezer darab „Shangrila márkájú lélegeztetőgép, amihez nem kell külön kompresszor”. A cégnek kifizetett előleg (11,25 millió dollár, mintegy 3,6 milliárd forint) pedig nem visszatéríthető.

Néhány szerződésben ugyan kikötöttek 12 hónapos jótállást, de további részleteket nem határoztak meg, másokban pedig még ennyi sem szerepel, csupán a szállítás kérdéseiről rendelkezik részletesen. A Jiangxi Luxin Technologies nevű céggel kötött kétnyelvű, kínaiul és hibás angolsággal íródott szerződés szerint a felek arról egyeznek meg, hogy a cég nem vállalja a karbantartási feladatokat, ha a magyaroknak ilyen igénye van, akkor keressék meg a készülékek gyártóját. Egy másik szerint az üzembe helyezést a gyártó videós útmutatása alapján kell majd megoldani.

Van olyan szerződés, amelyben a KKM még az európai piacra lépéshez kötelező, a szabályoknak való megfelelőséget jelző tanúsítvány, azaz CE jelölés nélküli lélegeztetőgépekre is igent mondott.

Levegőt fújni könnyű, de az orvos bizalma a lényeg

Az életmentő orvosi műszerek esetében a szerviz biztosítása – amely a KKM szerződéseiből jórészt kimaradt – azért kulcsfontosságú, mert a beüzemelést, a karbantartást és a javítást sem lehet a gépeket jól ismerő műszertechnikus nélkül elvégezni. „A technikusok többek egyszerű műszerésznél, valamennyire érteniük kell a tüdőgyógyászathoz is” – magyarázta egy lélegeztetőgépek forgalmazásával foglalkozó magyar cég vezetője. Az első beüzemeléskor a gépek finomhangolását a műszertechnikus és az orvos közösen végzi, a cél ugyanis az, hogy a gép az orvos keze alá dolgozzon és kiegészítse a terápiát.

Egy fejlett lélegeztetőgép akár magától is alkalmazkodni tud a beteg állapotának változásaihoz, szükség esetén riaszt, de csak az igazán indokolt esetekben, hogy ne zavarja feleslegesen a kórházi dolgozók munkáját. Ez az oka annak, hogy az orvosok sokszor inkább bíznak a régebbi típusokban, főként, ha azoknak már jól ismerik a működését. „Nem az a nehéz, hogy egy lélegeztetőgép tudjon levegőt fújni” – fogalmazott egy évtizedek óta a szakmában dolgozó műszertechnikus. A modern gépek a finom működést a könnyű kezelhetőséggel egyesítik, amit viszont az egyszerűbb gépek nem tudnak. A kínai piacon szerinte egyszerre van jelen a high-tech és a gagyi, nagyon észnél kell lenni, hogy mit vásárol az ember, de

„itt az történt, hogy – kis túlzással – minden, amire valaki azt mondta, hogy lélegeztetőgép, az érkezett is az országba”.

A Direkt36-nak nyilatkozó lélegeztetőgépes és kórházi források szerint a magyar állam által vásárolt gépek közül sok kínai kezelőfelülettel érkezett, és legfeljebb angolra sikerült átállítani a menüt, pedig a kórházi dolgozók számára fontos lenne, hogy a gépek magyarul is tudjanak. Az évtizedek óta a szakmában dolgozó műszertechnikus szerint az sem mindegy, hogy milyen konfigurációval, kiegészítő alkatrészekkel, csatlakozókkal vannak felszerelve a gépek, mert egy azonos típusú készülék is lehet sokféleképpen kialakítva. Ő a munkája során az ország kórházait járta: azonos típusú kínai lélegeztetőgépek négy-ötféle kialakításával is találkozott, ami megnehezíti az üzembe helyezést.

Ez az oka annak, hogy az egyetlen profi lélegeztetőgépes magyar cég, amely részt vett a KKM beszerzéseiben, a saját maga által behozott gépek beüzemelésén kívül egyetlen másikét sem vállalta. A Medirex Zrt.-ről van szó, amely az egyik legnagyobb kínai altató- és lélegeztetőgép gyártó, a Beijing Aeonmed VG70-es típusú készülékeit importálta. Ez az a típus, amelyet a Direkt36-nak nyilatkozó források szerint a kínai import gépek közül a legnagyobb arányban szállítottak ki a kórházakba. Egy lélegeztetőgépes forrás úgy írta le, hogy a „nem jó, de használható” kategóriába esik, amely a világjárvány elején az elérhető legjobb választás volt.

A VG70-est azonban a Medirex mérnökei sem ismerték korábbról, úgyhogy a Direkt36 információi szerint először a kínai kapcsolataik segítségével alaposan tájékozódtak a gépről, és csak utána vállalták az összesen 700 darab szállítását. Ahhoz is ragaszkodtak, hogy olyan kiegészítőkkel együtt érkezzenek a készülékek, amelyekről tudták, hogy kompatibilis a magyar kórházi eszközökkel – vagyis azonnal üzembe lehetett őket állítani. A Medirex már tavaly nyáron kiszállította a kórházakba ezeket a lélegeztetőgépeket.

A kormány által beszerzett többi gép beüzemelését végül egy kisebb cég, az Endo-Plus-Service Kft. és egy korábban szállítmányozással foglalkozó cég, a Pannon Cargo & Sped Trans Kft. végezte. Tavaly több milliárdos profittal zárták az évet: a Pannon Cargo például, amelynek főtevékenysége korábban közúti áruszállítás és számítógépes programozás volt, 4600-szorosára növelte nyereségét az előző évihez képest, és idén mintegy kétmilliárdos osztalékot vettek ki belőle. Az Endo-Plus-Service Kft. nem nyert ekkorát, de a nyeresége így is csaknem duplájára nőtt, bevétele pedig két és félszeresére emelkedve elérte a 3,8 milliárd forintot. A két cég vezetői nem kívántak nyilatkozni a Direkt36-nak.

Nem működik? Elővesznek egy másikat

A gondok akkor kezdődtek a kínai lélegeztetőgépekkel, amikor azokat egy éve, 2020 őszének végén országszerte elkezdték kiszállítani a kórházakba. Akkoriban – éppúgy, ahogy most – csúcson volt az őszi járványhullám, és a kórházakban rohamléptekben kellett új intenzív ágyakat kialakítani, és azokat lélegeztetőgépekkel felszerelni.

A Dél-Pesti Centrumkórházban (DPC) rögtön a kínai gépek érkezésekor jelentkeztek a gondok. A kórházba első körben 11 darab lélegeztetőgép érkezett, de erről csak előző nap szereztek tudomást, így nem is tudták előkészíteni az átadás-átvételt, „a műszeres kollégák csak fogták a fejüket” – mondta a Direkt36-nak egy, az eseményekre rálátó kórházi forrás. A fő gond azonban az volt, hogy

a kínai gépek csatlakozói nem voltak kompatibilisek a szabványos kórházi elektromos, vákuum- és oxigéncsatlakozókkal

– magyarázta egy másik, üzemeltetésben jártas kórházi forrás. Átalakítót nem kaptak hozzájuk (a járvány elején ezek világszerte hiánycikknek számítottak, és csak Kínából lehetett őket beszerezni). Emiatt a készülékek kalibrálása sem sikerült, mentek vissza a raktárba. Az üzembe helyezés során felmerült problémákról egy kórházi forrás szerint nem készült jelentés a kórházban. A Dél-pesti Centrumkórház nem reagált a megkeresésünkre így arra a kérdésre sem, hogy a lélegeztetőgépekkel kapcsolatos problémákat jelezték-e az egészségügyi kormányzatnak.

Egy dunántúli kórházban nem a kiegészítőkkel volt probléma, hanem maguk a lélegeztetőgépek voltak hibásak: füstölni kezdtek a hálózatra való csatlakoztatás pillanatában. Az intézmény nevét kórházi forrás kérésére nem tesszük közzé, mert attól tart, hogy a munkatársai kerülnének bajba, ha nyilvánosságra kerülnének részletek az esetről. A kórházban szintén kapkodva indult az intenzív ágyak bővítése 2020 december elején. Néhány napjuk volt arra, hogy gipszkarton falakat építsenek, vezetékeket húzzanak be, az ágyak mellé állítsák a frissen kicsomagolt lélegeztetőgépeket. A kórházba több tucatnyit szállítottak ki a már említett VG70-es típusból, és mintegy tíz százalékuk füstölt. A hibás gépeket félretolták, a velük foglalkozó külsős műszertechnikus intézkedett, hogy újakat állítsanak be a helyükre. A történtekről a kórházi forrás szerint nem készült jelentés, és mivel tűzoltót végül nem kellett hívni, a kórház nem is jelentette az esetet.

A VG70-esek esetleges műszaki hibáiról a kínai gyártónál, az Aeonmednél próbáltunk érdeklődni, de kérdéseinkre nem érkezett válasz. Ugyanakkor a gyártó tavaly több „sürgős biztonsági figyelmeztetést” adott ki a termékével kapcsolatban. Ezeket nyugat-európai egészségügyi hatóságok honlapjain lehet megtalálni (a hazai szerv, az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet honlapján nem találtuk a nyomukat). A figyelmeztetések szoftverhibákra vonatkoztak: az egyik esetben például hibaüzenetet adott ki a gép egy olyan funkcióra, ami nincs is beépítve a termékbe. Más esetekben a gyári kezelési leírás tartalmazott mást, mint amit valójában a készülék tudott.

Egy évtizedek óta lélegeztetőgépekkel foglalkozó műszertechnikus azt mondta, szinte minden kórházban, ahol az utóbbi hónapokban megfordult, látott a raktárakban sorakozó cédulákkal ellátott gépeket. A cédulákon pedig ilyen feljegyzések álltak: nem jó az akkumulátor, hibát jelez a gép, nem működik az oxigénmérés.

Több kórházi forrás is beszélt arról a Direkt36-nak, hogy a műszaki hibás készülékeket sokszor meg sem javíttatják, hanem csak előhoznak egy másikat a raktárból és beállítják a hibás gép helyére. Ez történt például Zalaegerszegen is, ahol tavaly több, Crius Northern V6 típusú készülék is meghibásodott. A kórház akkori közleménye szerint a hibajelzés után a személyzet azonnak másik gépre helyezte a pácienseket. Egy helyi kórházi forrás azt mondta a Direkt36-nak, hogy a szükséges mennyiségnek a többszöröse van a raktárakban, egy-egy meghibásodás tehát nem okozhat fennakadást az ellátásban.

Arról nincs elérhető adat, hogy a kórházakba kiszállított gépek közül hány hibásodott meg, de még azt sem lehet tudni, hogy mennyit vettek egyáltalán használatba. 2021 májusi, az Átlátszónak kiadott adatokból csupán annyit lehet tudni, hogy az Országos Kórházi Főigazgatóság összesen 3288 darab lélegeztetőgépet szállíttatott ki az ország mintegy 80 egészségügyi intézményébe, amelyeknek legnagyobb része, összesen 2241 darab VG70-es volt, de 425 darabot kiszállítottak a szintén a kínai Aeonmed által gyártott Shangrila 510S típusú készülékekből is.

Ez utóbbi típusból Nagy-Britannia is vásárolt, de a brit orvosok nem voltak hajlandók használni őket, mert szerintük a gépek oxigénellátása ingadozó, a felépítésük rossz és elsősorban mentőautókban való használatra fejlesztették ki őket, nem pedig intenzív osztályokra. Magyarországon több tucat kórházba szállították ki ezeket

az OKFŐ adatai alapján, de azt nem lehet tudni, hogy hányat használtak közülük és volt-e velük probléma.

Bár elméletben az orvosi műszerekkel kapcsolatos váratlan eseményeket az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet nevű állami szervnek kell jelenteni, az OGYÉI azt válaszolta kérdésünkre, miszerint hány ilyen bejelentés érkezett hozzájuk, hogy ilyen adatokat nem kezel. Az OGYÉI három hónapot várt ezzel a válasszal, amihez joga van, mert a koronavírus miatt érvényben lévő veszélyhelyzetben az állami szervek megtehetik, hogy 90 napig nem válaszolnak a közérdekű adatigénylésekre. Azt is kértük az OGYÉI-től, hogy mutassa meg azt a két döntését, amelyek bizonyos kínai lélegeztetőgépek importját annak ellenére engedélyezték, hogy azoknak nem volt meg a szükséges tanúsítványa.

A szervezet azonban az „élethez és az egészséghez való jogra” hivatkozva – amit ezek szerint a dokumentumok nyilvánosságra hozása veszélyeztetne – ezt is megtagadta.

Az OGYÉI, ha csak formálisan is, de válaszolt a megkeresésünkre, az Országos Kórházi Főigazgatóság, az operatív törzs és a Dél-pesti Centrumkórház viszont egyáltalán nem. A Külügyminisztérium az általuk kötött szerződésekkel kapcsolatos kérdéseinkre nem reagált, de egy általános reakciót küldött. Eszerint a lélegeztetőgépek beszerzésével Magyarország a lehető legrosszabb helyzetre is fel akart készülni. „Elképesztő verseny folyt, nem lehetett piaci árakról és körülményekről beszélni, ebben a versenyben azonban Magyarország helyt állt. Magyarországon a kellő mennyiségű lélegeztetőgép rendelkezésre állt, így nem fordulhatott elő az, hogy valakinek ne jusson lélegeztetőgép, egyúttal arra is lehetőség nyílt, hogy a stratégiai készleten felüli mennyiséget értékesítsük, illetve arra is, hogy segítséget nyújthassunk más országoknak.” A Külügyminisztérium szerint az általuk beszerzett összes lélegeztetőgép „beüzemelve, életmentésre tökéletesen alkalmas állapotban átadásra került az Országos Kórházi Főigazgatóság részére”.

A címlapképet készítette: szarvas / Telex

A cikkben szereplő cégadatokhoz az Opten céginformációs szolgáltatását használtuk.