A 72 éves nő egy, a combján lévő, nehezen gyógyuló seb miatt került be a Semmelweis Egyetem klinikájának sebészetére 2023 júliusában, de a családja nem aggódott.

„Hála istennek, hogy oda került” – gondolta a lánya, hiszen arra számított, hogy profi orvoscsapat és modern felszerelés várja az édesanyját. Egy korábban másik osztályon kezelt rokon is csupa jót mesélt a kórházról. Amikor az anyja arra panaszkodott, hogy a kórházi dolgozók nem foglalkoznak vele, a lánya először nem is hitt neki. „Mondtam neki, hogy ez kizárt dolog” – emlékezett vissza.

Aztán augusztus elején a nő egy délelőtt sírva hívta a lányát, hogy csípőből amputálni akarják a lábát. Addig a családnak mindig azt mondták az orvosok, hogy lassan, de szépen gyógyul a seb.

Néhány nap múlva jött az újabb meglepetés, amikor a lánya hiába kereste a szokott kórteremben az édesanyját. Egy másik szobában találta meg, elkülönítve. Az ajtóra ragasztott papíron egy veszélyes kórházi baktérium neve szerepelt: MRSA. Lefotózta a papírt és emailben érdeklődött róla a főorvostól, mivel személyesen ritkán tudott beszélni az orvosokkal. A főorvos a válaszlevelében közölte a nővel, hogy nem láthatott ilyen kiírást, „mivel ilyen betegünk régen volt”. Azt írta, egy MACI nevű baktériumot találtak az édesanyja szervezetében.

A későbbi laborvizsgálatokból azonban kiderült, hogy valójában mindkét kórházi fertőzés megjelent a nő szervezetében, akinek állapota ezután már gyorsan romlott. Az idős asszony azt mondta a lányának, „olyan, mintha valami rágná a sebet”. Amputálták a lábát, de ez sem segített, hosszú, súlyos szenvedés után szeptember elsején hunyt el.

A lánya azóta is tépelődik, elrontott-e valamit.

„Azon gondolkozom, hogy mit kellett volna máshogy csinálnom. Ha észreveszem, hogy valami nincs rendben, ha hamarabb elviszem másik intézménybe, vajon máshogy alakultak volna a dolgok?” – teszi fel a kérdést.

Hasonló dilemmákat okoztak a kórházi élmények annak a 34 éves kismamának, aki 2022 karácsonyán került a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának Baross utcai részlegére. Aggódott, mert koraszülés veszélye miatt kellett befeküdnie, de egyben bízott abban, hogy jó kezekben lesz a nagy múltú klinikán.

A reményei azonban hamar elszálltak. Az első napokban hiába várt vizsgálatra, ráadásul minden orvos mást mondott neki az állapotáról és azt sem tudta, meddig kell bent maradnia. Elmondása szerint csak az után kezdtek el kommunikálni vele, hogy a tehetetlenségtől elsírta magát a folyosón. Újra meg is vizsgálták, majd szigorú fekvést írtak elő. Egy ötágyas kórteremben várt a sorsára, ahol ágytálat kellett használnia, de még egy paraván sem állt rendelkezésre, ami eltakarhatta volna. Állítása szerint mosdatáskor sem figyeltek oda a betegek szeméremérzetére.

2023 január közepén született meg a babája császármetszéssel, egészségesen, de a kismama laboreredményei a szülés után romlani kezdtek. Az orvosok fertőzésre gyanakodtak, ezért átmosták a méhét, de a nő szerint előzetesen nem magyarázták el neki, mi fog történni a beavatkozás alatt. Betolták a műtőbe, felfeküdt az asztalra, majd a kezébe adtak egy beleegyező nyilatkozatot, hogy írja alá.

„Azt hittem, tényleg csak egy vicc, hogy ilyen megtörténik, miközben fedetlen altesttel, kikötött lábakkal fekszem a műtőasztalon” – mondta a nő a Direkt36-nak.

A szervezetében talált fertőzésekről sem kapott részletes tájékoztatást. „Másnap jött az orvos, és elmondta ilyen vicceskedve, hogy találtak négy dolgot, és ez azért nem jó, mert háromnak ott semmi keresnivalója nem lett volna” – emlékezett vissza. A leletből végül kiderült, hogy négyféle baktériumot találtak a szülés után vett mintájában, köztük volt az ESBL-termelő Klebsiella pneumoniae is, amely elsősorban kórházakban terjed.

Ezen kívül annyit mondott az orvos a kismamának, hogy antibiotikumot adnak neki, ezért jobb híján az interneten olvasgatott a fertőzésekről. „Nem igazán kezeltek partnerként, a páromnak kellett orvosok után rohangálni és szinte harapófogóval infókat kihúzni belőlük” – mondja. Hozzátette azt is, hogy a kórházi tartózkodása alatt csak az online egészségügyi rendszerből, az EESZT-ből tudta nyomon követni a leleteit. Az antibiotikumos kezelés után meggyógyult, január végén hagyta el a kórházat.

Az elmúlt két évben készített, a kórházakban terjedő fertőzésekről szóló cikkeink nyomán több mint hetven kórházi fertőzésről szóló történetet osztottak meg velünk a Direkt36 olvasói. Amikor ezeket tanulmányoztuk és több beteggel is interjút készítettünk, felfigyeltünk arra, hogy a legtöbb esetben a pácienseknek a fertőzések okozta szenvedéseken felül még méltánytalan bánásmóddal, magára hagyottsággal és hiányos tájékoztatással is meg kellett küzdeniük.

Ezért úgy döntöttünk, hogy a projekt folytatásában nemcsak a fertőzések által jelentett problémákra fókuszálunk, hanem arra is, hogy milyen körülmények között kezelik őket a kórházakban. Kutatásaink során kiderült, hogy sok egyébként is kiszolgáltatott állapotban lévő, az alapbetegsége mellett még veszélyes fertőzésektől is szenvedő beteg nem is értette pontosan, hogy mi történik vele, mert a kezelésével és az állapotával kapcsolatos részleteket nem bocsátották rendelkezésére.

Pedig a jogszabályok szerint minden beteget teljes körű tájékoztatás illeti meg egészségi állapotáról, a javasolt vizsgálatokról és azok eredményeiről is. Az intézménynek tehát arról is kötelessége tájékoztatni a betegeket, ha a kezelésük során kórházi fertőzést kapnak el. Ez azonban nem mindig történik meg, a Direkt36 legalábbis féltucat olyan beteggel beszélt, akik állították, hogy az általuk elkapott fertőzésekről nem kaptak tájékoztatást. Közben mindannyian arról számoltak be, hogy megalázóan bántak velük a kórházi tartózkodásuk során.

Bár sok egészségügyi dolgozó továbbra is emberfeletti munkát végez azért, hogy a lepusztult körülmények között is megfelelő kezelést kapjanak a betegek, a tájékoztatás hiánya és a gyakori rossz bánásmód nyílt titoknak számít a rendszerben.

Tízezrével érkeztek az elmúlt években az erről szóló panaszok az úgynevezett betegjogi képviselőkhöz. Az ő feladatuk az, hogy segítsék a betegeket jogaik megismerésében, és foglalkozzanak a hozzájuk érkező kifogásokkal. Érdemi változást azonban évtizedek alatt sem tudtak elérni.

A kormány olyannyira tisztában van ezzel a problémával, hogy már 2011-ben közzétettek egy intézkedési tervet, amelyben célul tűzték ki a betegek kiszolgáltatottságának a csökkentését. Konkrét lépéseket azonban nem tettek azóta sem.

1% a Direkt36-nak! Segítenél a Direkt36-nak a hatalom által eltitkolt ügyek feltárásában? Ajánld fel adód 1%-át most! Részletekért kattints ide!

Az egészségügy irányításáért jelenleg felelős Belügyminisztérium a Direkt36-nak küldött nyilatkozatában azt állította, hogy számos intézkedéssel csökkentették a betegek kiszolgáltatottságát. Például a betegek elektronikusan hozzáférhetnek az egészségügyi dokumentumaikhoz, de folyamatos az egészségügyi dolgozók képzése és plakátokkal is segítik a betegek tájékozódását. A minisztérium szerint mindezek hosszú távon éreztetik hatásukat.

A Semmelweis Egyetem a Direkt36 megkeresésére azt válaszolta, hogy az egyéni esetekre jogi okokból nem tudnak válaszolni, így csak általánosságban reagáltak a kérdéseinkre. Azt írták, hogy az ellátás során „minden esetben tiszteletben tartják a betegek jogait” és az „általános betegtájékoztató átadásával a betegeket is tájékoztatják. A betegek méltóságának megőrzésével kapcsolatban pedig azt írták, hogy az „infrastruktúra adta lehetőségekhez képest” igyekeznek megoldani a szeparálást is.

Megalázó bánásmód, elmulasztott tájékoztatás

A Semmelweis Egyetem az ország egyik legnagyobb és legmodernebb kórháza, klinikái a magyar betegek mintegy tíz százalékát látják el. A Direkt36 korábbi adatelemzései alapján kórházi fertőzések sem fordultak elő sűrűn az intézményben. (Az elmúlt két évben cikksorozatban foglalkoztunk az egyre nagyobb problémát jelentő kórházi fertőzésekkel, nyomozásunkról dokumentumfilmet is készítettünk. A kórházi fertőzések olyan fertőzések, amelyeket főként legyengült betegek kaphatnak el kórházi tartózkodásuk során. Ha nem kezelik időben, halálos kimenetelűek is lehetnek.

A Semmelweis Egyetem az elmúlt években jellemzően a középmezőnyben helyezkedett el mindhárom típusú, kötelezően jelentendő kórházi fertőzésnél. Vagyis a hivatalos adatbázis szerint sok intézményben jóval gyakrabban fordultak elő kórházi fertőzések, mint a Semmelweisen. 2022-ben például az antibiotikumoknak is ellenálló multirezisztens kórokozók (MRK) okozta fertőzések gyakorisága alapján a Semmelweis Egyetem 70 kórházból a 34. helyre került.

Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy valójában csak ennyi fertőzés történt az intézményben. Bár a kórházaknak minden fertőzéses esetet kötelező jelenteniük a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ felé, ez nem mindig történik meg. A cikkünk elején bemutatott idős nő és a kismama esete is példa erre. A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ adatbázisában ugyanis nem szerepelnek, vagyis a Semmelweis Egyetem nem jelentette be azokat.

A Semmelweis Egyetem a Direkt36-nak küldött válaszában azt állította, hogy a kórházi fertőzéseket a jogszabályok szerint jelentik az NNGYK felé. Ha ugyanis a beteg szervezetében kimutathatóan megjelent a kórokozó, de az nem okoz tüneteket, akkor nem kell bejelenteniük az esetet. Az erről szóló jogszabály valóban ezt írja elő a kórházaknak, de a fent leírt esetekben nem egyértelmű, hogy a fertőzések milyen tüneteket okoztak pontosan. Erre a kórház sem tudott választ adni, mert a személyes adatok védelme érdekében egyéni esetekre – mint válaszukban hangsúlyozták – nem tudnak reagálni. Az NNGYK nem válaszolt a Direkt36 kérdéseire.

A nagyhírű egyetemi kórházban sokszor problémás az emberi méltóság tiszteletben tartása vagy a betegek (és hozzátartozók) tájékoztatása. A Direkt36 összesen hét olyan beteggel beszélt, akit az elmúlt években a Semmelweis Egyetem klinikáin – a sebészeten vagy a Baross utcai szülészeten – kezeltek. Ezekben a történetekben közös, hogy a betegek szerint elmulasztották vagy elsiették tájékoztatásukat az intézményben, többen pedig megalázó bánásmódról is beszámoltak.

Beszéltünk például egy kerekesszékes kismamával, aki elmondása szerint órákig ült a saját vérében és magzatvizében a szülészeten, mert az osztály nem volt akadálymentes, így nem tudott tisztálkodni. A nő felidézte, hogy volt olyan ápoló, aki azt mondta neki, „ő nem engedné, hogy kerekesszékeseknek gyereke legyen”. Az orvosa pedig lekezelő stílusban közölte vele, hogy nem egészséges a kisbabája, de már túl késő, hogy elvetesse. A kisbaba egészségesen született, de a kismamát azóta is zavarja, hogy nem tett panaszt a vele történtek miatt. Ma már úgy érzi, „meg kellett volna tennie”.

A Semmelweis Egyetem a Direkt36-nak megerősítette, hogy a Baross utcai fekvőbeteg osztályok az épület jellegéből adódóan nem akadálymentesíthetők, de hozzátették, hogy az alagsorban található akadálymentes mosdó, ami lifttel megközelíthető.

Zólyomi Zoltán 24 éves fiát májtranszplantációt követően vették fel a Semmelweis sebészetére. Amíg bent volt, a vizsgálati eredményeit senki nem magyarázta el a családnak, csak az online rendszerből, az EESZT-ből ismerték meg azokat. Egy újabb műtét után a szülők hiába próbáltak beszélni a fiukkal, csak másnap tudták meg, hogy lélegeztetőgépre került. Amikor a szülők kérdőre vonták az orvost, hogy erről a súlyos fejleményről nem tájékoztatták őket, a válasz az édesapa szerint az volt: „Miért kellett volna? Hiszen a fiuk már nagykorú.” Két nap múlva a fiatal férfinek összeomlott a keringése, és meghalt.

A Semmelweis Egyetem szerint arányaiban kevés panasz érkezik hozzájuk a betegektől. Például az évente több mint százötvenezer beteget ellátó Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájukra tavaly összesen 11 hivatalos panasz érkezett a tájékoztatáshoz való vagy az emberi méltósághoz való jog megsértése miatt.

Az évente mintegy százezer esetet ellátó Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikára 2024-ben mindössze 14 panasz érkezett. Hozzátették azt is, hogy minden panasztétel esetében „indul belső vizsgálat, amelynek eredményeként szükség szerint megtörténik a folyamatok felülvizsgálata, szabályozása”.

Mindezt azonban árnyalja, hogy panasszal nem csak a kórházhoz lehet fordulni, hanem például a betegjogi képviselőkhöz, az NNGYK-hoz és az Egészségügyi Tudományos Tanácshoz is. Arról nincs információ, hogy ezekhez a szervekhez hány panasz érkezett, mert nem létezik statisztika kórházakra vagy klinikákra lebontva, illetve az NNGYK nem reagált a kérdéseinkre.

“Ez csak sebváladék, néni”

A betegek tájékoztatása nemcsak a Semmelweis Egyetem klinikáin lehet hiányos vagy nem megfelelő, az ország több más kórházában is előfordul, hogy nem figyelnek oda erre.

Egy gerincműtéten átesett asszony például – akinek a történetét már korábbi cikkünkben részletesen bemutattuk – hiába kérdezte a Bács-Kiskun Megyei Kórházban az orvosát és ápolóit, hogy miért nem gyógyul be a műtéti sebe, nem mondták el neki, hogy MRSA fertőzést kapott el. „Minden rendben, néni”, „ez csak sebváladék, néni” – idézte fel a neve elhallgatását kérő nő korábban a Direkt36-nak, hogyan nyugtatgatta az orvos hónapról hónapra. Arról nem beszéltek a nőnek a kórházban, hogy mit jelent az MRSA fertőzés, vagy hogy éppen milyen indokkal viszik ismét a műtőbe. A Bács-Kiskun Megyei Kórházat hiába kerestük az esettel kapcsolatos kérdésekkel, ezúttal sem válaszoltak.

Ahogy korábbi cikkünkben részletesen megírtuk, a nő már harmadik éve szenvedett, amikor egy budapesti magánorvoshoz fordult. Elmondása szerint a magánorvos egy hónap alatt kigyógyította a fertőzésből, amelynek azonban így is komoly következményei lettek. „Két mankóval tudok csak bicegni, nem bírok állni annyi ideig, hogy a hagymát megpucoljam” – mondta a nő, akinek a jobb lába ma öt centivel rövidebb, mint a bal.

Hiába történt meg ebben az esetben is, hogy a kórház orvosai nem beszéltek a betegnek a fertőzéséről, az asszony által a kórház ellen indított – és meg is nyert – kártérítési perben a tájékoztatás hiánya nem merült fel tényezőként. Ennek az az oka, hogy az egészségkárosodás nem a hiányos tájékoztatás miatt következett be, hanem a kórházi fertőzés és annak félrekezelése miatt.

Dr. Szűcs Péter, az asszonyt képviselő ügyvéd szerint csupán a betegjogok megsértése miatt – ha az nem áll okozati összefüggésben az egészségkárosodással – nem is érdemes bírósághoz fordulni, mert nagy összegű sérelemdíjra nem lehet számítani a jelenlegi joggyakorlat szerint. Az ügyvéd szerint bíróságon tehát nem lehet megváltoztatni az orvosok hozzáállását a betegekhez és kikényszeríteni, hogy a kórházakban emberségesebben bánjanak velük.

Hasonló tapasztalatai vannak más ügyvédeknek is.

„Miskolcon általában az ilyen ügyekben nem a károsultnak kedvező ítéletek születnek, mert nehéz őket bizonyítani”

– mondta például Dr. Zolnay Attila, aki orvos-ügyvédként főként orvosi műhibaperekkel foglalkozik.

„Sajnos nem éri meg ilyesmi miatt perelni, mert nehezen nyerhető, és ha konkrét kára nem keletkezett a sértettnek, akkor legfeljebb kap majd ötvenezer forint kompenzációt az ügy végén” – mondta. Hozzátette azt is, hogy szerinte a felvilágosítás legtöbbször nem létező dolog a magyar egészségügyi kultúrában, és szerinte gyakori probléma, hogy orvosokkal ritkán lehet beszélni. Betegjogi szempontból Magyarországon „a sötét középkorban járunk”, és ha a társadalom nem csinál ebből problémát, akkor ez nem is fog megváltozni.

Lebedi Réka, a Társaság a Szabadságjogokért jogásza szerint „nehéz érvényesíteni a bíróságon, de még a közvéleményben is”, hogy probléma a tájékoztatás hiánya és a méltóságot sértő bánásmód az egészségügyben. Pedig a tájékoztatásnak a jogszabály szerint nem csak hogy meg kell történnie, hanem olyan formában kell a betegnek átadni az információt, hogy azt biztosan meg is értse. Ez azért fontos, hogy a beteg jól informáltan írja alá a beleegyező nyilatkozatot a kezeléséről.

Egy másik vidéki nagykórházból is az előbbihez hasonló történetet mesélt el egy nő, aki szintén a neve elhallgatását kérte, mivel a kórházban elkapott fertőzés miatt a mai napig vissza kell járnia kezelésre. Emiatt nem tudjuk megnevezni az érintett kórházat, mivel a forrás tart attól, hogy retorzió érheti. A Direkt36-nak azonban megmutatta a kezelése során kapott dokumentumokat, amelyek megerősítik a fertőzés történetét.

A korábban ápolóként dolgozó nő 2013-ban szintén gerincműtéten esett át, aminek során MRSA fertőzést kapott el. Mivel állapota nem javult, ezért egy újabb műtétre volt szükség. Pár nap múlva egy ápoló felállította őt, hogy menjenek tisztálkodni. Az ápoló ránézett az ágyára, és annyit mondott, hogy „hoppá”, amikor meglátta, hogy a nő alatt a lepedő véres és váladékos volt.

„Kérdeztem, hogy mi az, hogy hoppá, de azt mondta, hogy még ő sem tudja” – idézte fel a nő.

Ez után az ápolók minden nap átkötötték a sebét, majd újabb műtét következett, és elkezdték antibiotikummal is kezelni, de még mindig nem mondták el neki, hogy mi történik vele. „Semmit sem mondtak” – mesélte, bár szerinte ekkor már valószínűleg tudniuk kellett, hogy fertőzése van, mivel elkezdték a kezelését. Mivel ő maga is ápolóként dolgozott korábban, eszébe sem jutott, hogy valamit titkolnának előle, pedig érezte, hogy bajban van.

„Akkor kezdett gyanús lenni a dolog, amikor mondták, hogy felvisznek a szeptikus osztályra, de hiába kérdeztem, ekkor sem mondtak semmi konkrétat” – emlékezett vissza. „Ilyen gyenge szervezettel meghalok, ha odakerülök” – mondta, és végül inkább úgy döntött, hogy hazamegy és ápolót fogad. Nyolc hónapig ápolták otthon, mígnem elment egy debreceni magánorvoshoz, aki közölte vele, hogy MRSA fertőzése van, amely gyakorlatilag megette a csigolyáit.

A nő azóta rokkantnyugdíjasként kicsivel több mint 120 ezer forintot kap havonta az államtól, és a mai napig vissza kell járnia ugyanabba a kórházba kezelésre.

„Leginkább azt bánom, hogy nem mertem kérdezni, és gyanakodni. Azért szeretném megosztani ezt a történetet másokkal, hogy az emberek merjenek kérdezni az orvosnál” – mondta a Direkt36-nak.

Egyáltalán nem egyedi eset, hogy – a Semmelweis Egyetem sebészetén elhunyt, a cikkünk elején bemutatott nő történetéhez hasonlóan – a hozzátartozók csak mellékesen tudják meg, hogy kórházi fertőzést kapott a rokonuk. Egy kelet-magyarországi kórházba 2022 tavaszán csigolyatöréssel került be egy korábban az egészségügyben dolgozó idős nő, akit a lánya látogatott. A nő szeretett volna névtelen maradni, és azt kérte, a kórház nevét se írjuk le, mert egy ismerősük ott dolgozik, tartanak a következményektől. A rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokból azonban meggyőződtünk a történet valóságtartalmáról.

Egyik látogatáskor a lánya nem találta korábbi kórtermében az édesanyját, majd kiderült, hogy másik szobába helyezték át. „Soha nem mondták ki, hogy gyanú van a kórházi fertőzésre, hanem csak hogy vizsgálatok vannak, és addig elkülönítik egy másik szobába” – mondja a lánya. Hozzátette, hogy az orvosok legtöbbször elérhetetlenek voltak, a nővérek pedig nem adtak tájékoztatást, hanem az orvosokhoz irányították.

Később is csak onnan szerzett tudomást arról, hogy édesanyja kórházi fertőzést kapott, hogy az édesanyja gondozónője is bement vele a kórházba, ő hívta fel a figyelmét ajtófélfára ragasztott, kézzel írt papírlapra, amin a MACI és MRK feliratok szerepeltek.

1% a Direkt36-nak! Segítenél a Direkt36-nak a hatalom által eltitkolt ügyek feltárásában? Ajánld fel adód 1%-át most! Részletekért kattints ide!

Az idős asszonynak tüdőgyulladása lett, egy idő után vérátömlesztést kapott. 2022 június elején halt meg. „Ha ez a nővér nem jött volna be velem látogatni anyut, a mai napig nem tudnám azt, hogy kórházi fertőzése volt” – mondta a lánya a Direkt36-nak.

Begyógyszerezve beleegyezni

A betegek jogainak és méltóságának megsértése az egészségügyben olyannyira mindennapos, hogy tulajdonképpen adottságként kezeli az állami egészségügy minden szereplője.

Lebedi Réka, a TASZ jogásza szerint rendszerhiba, hogy a betegjogokat ilyen szinten semmibe lehet venni Magyarországon. „Szemléletváltásra lenne szükség, hiszen attól még, hogy valaki ledolgozott a 24 órájából 23-mat, elvárás, hogy az utolsó betegét is emberszámba vegye, és ne sértse meg a legalapvetőbb emberi jogait” – mondta a Direkt36-nak. Hozzátette, hogy együtt érez a kórházi dolgozókkal is, de a jogszabály szerint nem lehet megspórolni azt a pár percet, ami ahhoz szükséges, hogy elmondják a betegnek, hogy mi fog történni vele a kezelése során.

„A magyar társadalom nem úgy szocializálódott, hogy ezek problémák. A jelenlegi felfogás az, hogy ha elmentél orvoshoz és meggyógyítottak, akkor örülj, hogy élsz és nem számít, mi történt a kórházban. Az állami egészségügytől senki nem vár minőséget” – foglalta össze.

Hasonló bánásmódról számolt be korábban a TASZ-nak Beczkó Mónika is, aki már a műtőasztalon feküdt, mikor a dolgozók beszélgetését véletlenül meghallva kiderült számára, hogy altatni fogják a császármetszés előtt. Beczkó ezek után írt egy panaszlevelet a kórháznak, melyet elmondása szerint „azzal söpörtek le az asztalról, hogy örüljünk, hogy egészségesek vagyunk, és ők mindent jól csináltak”.

A TASZ segítségével pert indított a kórház ellen a tájékoztatás hiánya miatt, amely végén a Kúria precedens értékű döntést hozott. Kimondta ugyanis, hogy nem felel meg a törvényi követelményeknek, hogy a kismama közvetlenül a műtéti beavatkozást megelőzően, az egészségügyi dolgozók háttérbeszélgetéséből értesült az altatásáról, és emiatt gyakorlatilag “a kérdések feltevésére alkalmatlan, felzaklatott állapotba került”.

Egy fiatal orvos – aki 2011 óta dolgozik egy nagy budapesti kórház sebészetén – is arról számolt be a Direkt36-nak, hogy főként a szakemberhiány és a leterheltség áll a betegjogok elhanyagolása mögött.

„A sürgősségi olyan, mint egy balkáni háborús övezet” – mondta arra utalva, hogy az eredetileg 80 főre tervezett kapacitáshoz képest több száz beteg érkezik hozzájuk, így esélyük sincs arra, hogy mindenkivel percekig beszélgessenek. „Megpróbáljuk elmondani az alapokat, de a részletekbe már nem megyünk bele, pedig nagyon fontos lenne ezekre időt fordítani” – mondta, és hozzátette, hogy az orvos és szakdolgozóhiány miatt sincs erre lehetőség. Szerinte javulhatna a helyzet, ha lenne egy erre dedikált szakember, aki végig menne az osztályon és el tudná mondani a kezelések menetét és kockázatait.

A problémáról a Belügyminisztériumban is tudnak. Egy nyilvánosan elérhető minisztériumi dokumentum szerint a betegek megfelelő tájékoztatása gyakran azért marad el, mert az orvosoknak sokszor egyszerűen nincs idejük rá. „Probléma még, hogy a hozzátartozók nehezen vagy nem jutottak információhoz, sem telefonon, sem személyesen nem érték el a kezelőorvost” – áll a betegjogokkal foglalkozó Integrált Jogvédelmi Szolgálat (IJSZ) 2023-as tapasztalatait összegző jelentésében. A beszámolóból az is kiderül, hogy a betegjogi panaszok száma egyre nő, és a tájékoztatás elmaradása miatt évente több mint kétezren tesznek hivatalos panaszt.

2023-ban a panaszok 9 százaléka a tájékoztatáshoz való betegjog megsértésével volt kapcsolatos. A dokumentum szerint gyakori, hogy „a betegek tájékoztatása nem kellő gonddal történt meg”, de előfordult olyan is, hogy csak késve, illetve hiányos formában kaptak tájékoztatást.

Több mint 3100 olyan megkeresés érkezett a betegjogi képviselőkhöz, amelyek a kórházi dolgozók betegekkel, hozzátartozókkal szemben használt hangnemét, az empátia hiányát, sértő szavak használatát kifogásolták. „Az ellátásban dolgozók – mind az orvosok mind pedig a szakszemélyzet – a leterheltség okán megélt nyomás miatt gyakran a betegen vezetik le a feszültségüket és etikai kérdéseket felvető magatartást tanúsítanak” – összegzi a jelentés.

Számos panasz érkezett azzal kapcsolatban is, hogy a műtétek előtt bódult állapotban lévő betegektől kérték a beleegyező nyilatkozat aláírását. Ezt alátámasztotta a Direkt36-nak Dr. Zolnay Attila orvosi műhibaperekre specializálódott ügyvéd is. Szerinte sokszor fordul elő, hogy a betegek nem is kapnak szóbeli tájékoztatást a műtéti kockázatokról, csak aláíratják velük a tájékoztatót „félkómásan begyógyszerezve”.

A nem megfelelő vagy hiányos betegtájékoztatás régóta ismert a magyar egészségügyben. 2010-ben zajlott egy európai felmérés, amely a betegjogok érvényesülését vizsgálta az uniós tagállamokban. Az Active Citizenship Network által végzett, Magyarországon pedig a TASZ által koordinált kutatás során egy kérdőívet állítottak össze, amelyet kormányzati és intézményi szereplők mellett civil szervezetek is kitöltöttek. A kérdések arra vonatkoztak, hogy hogyan támogatja a kormányzat a betegjogok érvényesülését, és milyen tapasztalatokat szereztek az egészségügyi ellátás igénybevételekor az állampolgárok.

Magyarország 20 országból a 19. helyen végzett, csak Cipruson volt még rosszabb a helyzet. A felmérés kiemelte, hogy Magyarországon az egyik legsúlyosabb probléma, hogy nem érvényesül a betegek információhoz való joga.

Az Orbán-kormány már 2011-ben ígéretet tett arra, hogy változtatni fog ezen. Akkor tették közzé Semmelweis Terv néven az egészségügy átalakításáról szóló programot, amelyben a célok között szerepelt a betegjogok megfelelő érvényesítése, a betegek kiszolgáltatottságának csökkentése is. Ennek érdekében létrehozták az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központot (OBDK) amelyhez a 2000 óta működő betegjogi képviselői rendszer működtetése is került. A tervben szerepelt, hogy az új intézmény feladata olyan irányelvek, útmutatók kidolgozása, amelyek a betegek szélesebb tájékoztatását, az információs és szakmai hibák elkerülését, az orvos-beteg közötti bizalom növelését segítik.

A szervezet azonban megalakulásakor hatósági jogköröket nem kapott, 2016-ban pedig beolvadt az Emberi Erőforrások Minisztériumába (EMMI). Önálló egészségügyi minisztérium 2010 óta nincs Magyarországon, az egészségügy eleinte az EMMI alá tartozott, majd annak megszűnése után a Belügyminisztériumhoz került. „A betegjogok rendezése nem megy egyik napról a másikra, az ágazatban szereplők hozzáállásának megváltoztatásáról van szó, de már vannak eredmények” – mondta Szócska Miklós akkori egészségügyért felelős államtitkár 2014-ben egy budapesti konferencián. Egy évtizeddel később azonban nem látszik érdemi javulás a területen.

A betegjogok védelméért felelős szervezet 2017 óta Integrált Jogvédelmi Szolgálat (IJSZ) néven működik. Azóta a betegjogi megkeresések száma közel duplájára nőtt, de a panaszok témája nem sokat változott. Már a szervezet nyolc évvel ezelőtti beszámolója is megemlíti, hogy „legtöbb esetben nem kaphatnak a betegek egyéniesített formában történő és teljes körű tájékoztatást, de még mindig nem mernek sem a tájékoztatás során, sem azt követően kérdezni.”

Miközben egyre több a panasz, az ezekkel foglalkozó betegjogi képviselők száma szinte ugyanannyi. Jelenleg mindössze 21 betegjogi képviselő jut az ország összes kórházára. „Irreális elvárás huszonvalahányezer esetet kezelni húsz embernek egy évben…Tüzet oltani ebből lehet, magas minőségi munkát végezni egy-egy kiragadott eset kivételével nem” – mondta a Direkt36-nak egy neve elhallgatását kérő, a hazai betegjogi rendszer működésére is rálátó szakértő.

A rendszer működésével kapcsolatban az Integrált Jogvédő Szolgálatnak is küldtünk kérdéseket, de a nevükben is a Belügyminisztérium küldött választ. Eszerint a szervezet hatékonyan végzi a feladatát, és „a lakossági igényekhez igazodva tervezi meg a humánerőforrások megfelelő elosztását”. Kiemelték, hogy az IJSZ „az egészségügyi intézmények számára is értékes visszajelzéseket biztosít, ami hozzájárul a szolgáltatások minőségének javításához”.

A panaszok növekvő számát szerintük az is magyarázhatja, hogy a betegek „egyre inkább felismerik a jogérvényesítési lehetőségeiket” és aktívabban élnek ezekkel.

„Egyre inkább elvárásként fogalmazódik meg a teljes körű tájékoztatás igénye”

– írják válaszukban, amelyben többször hangsúlyozták azt is, hogy kiemelt céljuk a betegjogok érvényesülésének a javítása.

Vannak azonban arra utaló jelek, hogy a panasszal élő betegek még a betegjogi képviselő együttérzésére sem feltétlenül számíthatnak. Két éve az egyik fővárosban dolgozó betegjogi képviselő, Dr. Lengyel Ingrid egy betegbiztonsági konferencián a betegek stílusát kritizálta. A Házipatika beszámolója szerint Lengyel arról beszélt, hogy a betegeket néha elragadják az indulatok, amikor arról panaszkodnak, hogy megsértették őket a rendelésen. Azt is megemlítette, hogy szerinte a betegek sokszor eltitkolják a tüneteiket vagy „szépítik” azokat az orvosnál. „Nem lehet, hogy elhallgatjuk a tegnapi ájulást a konyha padlóján?” – fogalmazott a konferencián.

A betegjogi képviselőt kerestük kérdésekkel, a nevében a Belügyminisztérium válaszolt: szerintük az előadás célja az volt, hogy „bemutassa a betegek és hozzátartozók aktív részvételének fontosságát az ellátás folyamatában”. Megjegyezték, hogy „a sikeres gyógyítás egyik alapfeltétele a pontos és őszinte kommunikáció, továbbá mind a beteg, mind az egészségügyi dolgozó részéről a tudatos, együttműködő hozzáállás.”

A Direkt36 által megkérdezett jogászok szerint nem mindig egyértelmű, hogy a betegjogi képviselő kinek az oldalán áll, tapasztalataik szerint sokszor inkább az intézmény álláspontját közvetítik ahelyett, hogy kiállnának a betegek jogaiért. Erről beszélt például Zólyomi Zoltán, az édesapa, akinek 24 éves fia hunyt el a kórházban. Ő ugyanis megkereste a betegjogi képviselőt, de nem kapott érdemi segítséget. Zólyomi szerint a betegjogi képviselő felajánlotta neki, hogy átnézi a kórházi dokumentumokat, de már ekkor jelezte, hogy véleménye szerint nem sok mindent lehet tenni az ügyben. „Tulajdonképpen lebeszélt arról, hogy bármit is próbáljunk lépni vagy jelezni.”

A Belügyminisztérium szerint a betegjogi képviselőknek egyáltalán nem célja lebeszélni a betegeket a perelésről. Ugyanakkor a peres eljárás szerintük nem mindig a „legjobb lehetőség” a betegjogi sérelmek megoldására, ezért „az IJSZ minden esetben igyekszik felhívni a figyelmet a békés és közvetlen jogérvényesítési lehetőségekre, amelyek gyorsabb és egyszerűbb alternatívát kínálnak a bírósági útnál”.

1% a Direkt36-nak! Segítenél a Direkt36-nak a hatalom által eltitkolt ügyek feltárásában? Ajánld fel adód 1%-át most! Részletekért kattints ide!

Az egészségügy rendszerszintű problémáival foglalkozó Semmelweis Projekt elnevezésű sorozatunkat a jövőben is folytatni szeretnénk. Ha te vagy a hozzátartozód átélt jogsértő vagy megalázó bánásmódot a kórházi tartózkodása, oszd meg velünk a történetedet, az itt található űrlapon.

Ha szeretnéd követni a Direkt36 további cikkeit, iratkozz fel a nyomozásainkról szóló értesítésekre.

Illusztráció: Fillér Máté / Telex