„Šiofok, Kećkemet, Hodmezevašarhelj” – szerb átírással többek közt ezeket a magyar településneveket tüntette fel referenciaként az Elios egyik képviselője 2015 végén egy belgrádi konferencián tartott előadásában.

Az OLAF, az EU csalás elleni hivatala ekkor már vizsgálta a korábban Orbán Viktor miniszterelnök veje, Tiborcz István résztulajdonában álló Elios magyar közvilágítási projektjeit, és végül megállapította, hogy a cégnek milliárdos bevételt hozó beruházásoknál súlyos szabálytalanságok történtek. Ez azonban nem akadályozta meg az Eliost abban, hogy magyar tapasztalatait felhasználva külföldön is terjeszkedni kezdjen.

Szerbiában 2016 óta legalább 25 millió euró (8 milliárd forint) értékben nyertek közvilágítási tendereket olyan konzorciumok, amelyeknek minimum egy tagja kötődik az Elioshoz, derül ki a Direkt36 és a BIRN balkáni oknyomozó hálózat kutatásából. Ezeknek a megbízásoknak egy részét a szerb kormánypárthoz kötődő cégekkel együttműködve szerezték meg.

Ráadásul ezek a cégek az Elios magyarországi győzelmeihez nagyon hasonló körülmények között nyerték el a megbízásokat: a szerb pályázatok is olyan szigorú feltételeket támasztottak a jelentkezők számára, amelyek ez Elioshoz kötődő cégeknek kedveztek, és több esetben nem is volt rajtuk kívül más jelentkező a munkákra. Az EU csalás elleni hivatala pedig pont ilyen problémák miatt találta gyanúsnak korábban a magyar közvilágítási projekteket.

Még Tiborcz volt az Elios 50 százalékos tulajdonosa, amikor a cég megalapította szerbiai leányvállalatát. A miniszterelnök veje azonban 2015 áprilisában eladta az Elios-részesedését, 2016-ban pedig az Elios szerbiai leányvállalatánál is tulajdonoscsere történt. A cégek azonban a szerbiai sikerek idején sem kerültek messzire Tiborcztól. Az Eliost egy olyan cégcsoport vette meg, amellyel később Tiborcz is üzletelt, az Elios szerbiai leányvállalatának résztulajdonosa pedig jelenleg is Erdei Bálint, Tiborcz korábbi eliosos üzlettársa.

Megkérdeztük az érintett cégektől, Orbán Viktortól és Ana Brnabic szerb miniszterelnöktől, hogy a magyar és szerb kormány közötti jó viszony, valamint a világítási cégek szerb és magyar politikai kapcsolatai hozzájárultak-e a szerbiai sikereikhez. Egyedül Brnabic válaszolt érdemben a kérdéseinkre, aki azt írta, örül a szerbiai energiatakarékossági projekteknek, viszont a közbeszerzésekhez neki nincsen semmi köze. Orbán Viktor sajtófőnöke, Havasi Bertalan ismét azt válaszolta, hogy „a miniszterelnök nem foglalkozik üzleti kérdésekkel”.

Magyar tapasztalatokkal új piacon

A közvilágítás Európai Unió által finanszírozott korszerűsítése Magyarországon 2010-ben, Hódmezővásárhelyen kezdődött. A beruházás egész Európában úttörőnek számított, a munkát pedig az akkor még referenciával sem rendelkező Elios Innovativ Zrt. nyerte el, amely abban az időben Tiborcz István résztulajdonában állt. A hódmezővásárhelyi projektet követően, részben annak köszönhetően az Elios több tucat megrendelést nyert el a 2013-tól tömegesen kiírt közvilágítási pályázatokon. Később azonban kiderült, hogy ezeknél a beruházásoknál számos szabálytalanság történt.

2015-ben az EU csalás elleni hivatala, az OLAF is vizsgálni kezdett 35, az Elios által elnyert magyar közvilágítási projektet, és végül súlyos szabálytalanságokat és összeférhetetlenséget talált a beruházásoknál. Az OLAF azt írta a Direkt36-nak, hogy a közbeszerzési pályázatok „túlságosan magas értékű referenciamunkát vártak el és/vagy olyan technikai követelményeket támasztottak, amelyek nem függnek össze a szerződés tárgyával”. Azaz a magyar közbeszerzések egy részét úgy írták ki, hogy a feltételeknek csak az Elios tudjon megfelelni.

A magyar hatóságok nyomozást indítottak az ügyben, de ezt tavaly novemberben bűncselekmény hiányában megszüntették. A kormány pedig úgy döntött, hogy lemond az Elios által elnyert közbeszerzésekre szánt 13 milliárd forintnyi uniós finanszírozásról, és inkább magyar költségvetési forrásból fedezik ezt az összeget.

Röviddel a magyar közvilágítási projektek indulása után a szomszédos országokban is hasonló beruházásokat kezdtek tervezni. Az Elios pedig, az ellentmondásos magyar referenciákkal a zsebében, igyekezett is kihasználni az új nemzetközi lehetőségeket: ahogy azt a 24.hu megírta, Szlovákiában és Szerbiában is leányvállalatot alapított.

Szerbiában a projektek nagy részét a közszféra és a magánszféra együttműködésében, úgynevezett PPP konstrukciók keretében hajtják végre. Ez úgy működik, hogy a beruházásokat a magáncégek finanszírozzák, az önkormányzatok pedig részletekben, 10-15 év alatt fizetik ki a cégek költségeit.

A Direkt36 és a BIRN nyomozása szerint hat Elioshoz kötődő cég is tarolt a szerbiai közvilágítási pályázatokon. Köztük van olyan cég (az Elios SRB), amelyet közvetlenül az Elios alapított, más vállalatok pedig Horváth Szilveszter és a korábban általa vezetett U Light tulajdonában állnak. Az U Light a magyar közvilágítási tendereken gyakran az Elios versenytársaként indult, később azonban Szlovákiában és Szerbiában is üzletelt az Eliosszal.

Ezeknek a cégeknek a létezéséről és az első általuk elnyert pályázatokról tavaly a 24.hu és az Átlátszó is írt, azóta azonban még nagyobb sikereket értek el a szerbiai közvilágítási projektekben.

A Direkt36 és a BIRN kiderítette, hogy az eddig lezárult 15 PPP pályázatból tizenkettőt olyan cégcsoportok nyertek el, amelyeknek legalább egy tagja kapcsolatban áll a magyar Eliosszal. Ezeken felül nyertek egy nem PPP konstrukcióban kivitelezett projektet is. A beruházások az összértéke 25 millió euró (8 milliárd forint). Négy projektre csak a végül győztesként kikerülő konzorcium nyújtott be ajánlatot. Öt beruházás esetében volt ugyan egy versenytársa a cégcsoportnak, a konkurencia ajánlatát azonban kizárták a versenyből arra hivatkozva, hogy hiányos pályázati dokumentációt adtak le.

Magyar modell

Az Elioshoz kötődő cégek úgy tudtak ilyen sok tendert megnyerni, hogy – hasonlóan az Elios magyarországi projektjeihez – a feltételek a legtöbb elnyert szerbiai pályázatnál nekik kedveztek. A szerb pályázatokon is nagyértékű referenciamunkát vártak el a jelentkezőktől, ebből pedig az Elioshoz kötődő cégek láthatóan igyekeztek előnyt kovácsolni.

Az Elios SRB 2016 júliusában nyerte el az első szerbiai közvilágítási projektjét a vajdasági Adán. A projektet egy olyan konzorciumban nyerték el, amelyben több szerb cég mellett az Elios korábbi versenytára, az U Light is részt vett. „Az Elios SRB, új cég lévén, nem rendelkezett referenciával, a magyar cég mutatott magyar referenciát” – mondta Árpád Koós, az adai beruházás felelőse. Azt nem részletezte, hogy az U Light vagy az Elios magyar projektjeit használta-e referenciaként a cégcsoport.

Az adait követő pályázatokon is nagy referenciamunkákat vártak a jelentkezőktől. A legnagyobb meghirdetett beruházás a krusevaci volt, amely 12 545 lámpatest lecserélését tartalmazta. Ehhez összesen ennek a duplájáról, 25 090 lámpatest kicseréléséről kértek referenciát a jelentkezőktől, de azt is kikötötték, hogy ezt csak az elmúlt három évben elvégzett munkáról mutathatták be, és 12 545 lámpatest kicserélésének maximum két projektből kellett összejönnie.

A krusevaci projekt előtt nem voltak olyan méretű közvilágítási projektek Szerbiában, amelyekből ezt a referenciát meg lehetett volna szerezni, így mindenképp külföldi projekteket is fel kellett használniuk a pályázó cégeknek. „Nehéz megállapítani, hogy egy konkrét ügyben milyen feltétel minősül túl szűknek, az viszont biztos, hogy túlzónak tűnik, hogy referenciaként kétszeres mennyiséget követelnek meg, mint amennyi maga az adott beruházás lesz” – mondta a Direkt36-nak Nagy Gabriella, a Transparency International Magyarország közpénzügyi programvezetője a szerbiai feltételekről. Ellenpéldaként a kecskeméti projektet említette, ahol 4 500 lámpatestet cseréltek ki, a közbeszerzési kiírás pedig szintén 4 500 lámpatestet kért referenciaként.

A krusevaci önkormányzat azt válaszolta a kérdéseinkre, hogy a közbeszerzési törvény lehetővé teszi ekkora referencia megkövetelését. „Mivel az első olyan városok között voltunk, amelyek ilyen módon újították fel a közvilágítást. Az ajánlatok komolyságát többek közt az biztosította, hogy a projekt nagyságánál kétszer több izzó lecseréléséről szóló referenciát kértünk.” Zoran Stipanovic, aki több helyszínen is szakértőként vett a közbeszerzési kiírások megfogalmazásában, azt mondta, hogy a törvény maximum kétszeres referenciakövetelmény előírását teszi lehetővé, és a „piac nem követelte meg”, hogy ezt csökkentsék.

Nem csak Krusevacon voltak azonban szigorúak a feltételek. Egy másik pályázati kiírás azt is kikötötte, hogy a jelentkező cégeknek minimum évi 3 millió eurós (közel 1 milliárd forintos) bevétellel kell rendelkezniük, és a beszerelendő lámpatestek típusát is nagyon részletesen határozták meg. Több projektben pedig azt várták el, hogy a cégeknek legyen referenciája már legalább két hasonló közvilágítási projekt kivitelezéséről és legalább 10 ezer lámpatest lecseréléséről az elmúlt három évben.

Az Elioshoz köthető cégek láthatóan tisztában voltak vele, hogy fontos lesz szerbiai sikereikhez, ha erős referenciákkal rendelkezzenek. Még az első PPP pályázat kiírása előtt, 2015 decemberében a szerbiai Energia és Bányászati Minisztérium támogatásával rendezett konferencián részt vett az Elios képviselője, Gombár Nóra. A prezentációjában a referenciamunkák fontosságát emelte ki, és az Elios siófoki, kecskeméti, hódmezővásárhelyi és egyéb munkáiról mutatott képeket. Az azonban nem volt egyértelmű, pontosan melyik Elios cég nevében beszél Gombár: a magyar Elios Innovatív munkatársaként mutatták be, az előadása viszont az Elios szerbiai leányvállalatáról, az Elios SRB-ről szólt. Gombár ezekben a cégekben nem visel tisztséget, viszont résztulajdonos egy másik szerbiai cégben, az Esco Eliosban, amely tulajdonosán keresztül köthető a magyar Elioshoz.

Szerb politika a háttérben

Az Elioshoz kötődő cégek szerbiai sikereit érdekessé teszi az is, hogy több esetben olyan vállalatokkal nyerték el a megbízásokat, amelyek a szerb politikai elithez kötődnek.

Az egyik ilyen a cég a szlovén Resalta. Ennek két szerbiai leányvállalata a vajdasági Adán és Magyarcsernyén, valamint a délebbre fekvő Zabaljon, Petrovac na Mlaviban és Krusevacon vehetnek részt a munkában. A szlovén Resalta egyik részvényese egy amerikai üzletember, Mark Crandall. Ő korábban a jelenlegi szerb miniszterelnökkel, Ana Brnabiccsal dolgozott együtt: Brnabic egy Crandall érdekeltségébe tartozó másik cégnek, a Continental Wind Serbiának volt az igazgatója, amíg ki nem nevezték államigazgatási miniszternek 2016-ban. Ekkor lemondott a cégben viselt tisztségéről.

„Dolgoztam együtt Mark Crandallal, ez nem titok. De nem értem, ez azt jelenti, hogy ezután ő sosem üzletelhet Szerbiában?” – kérdezett vissza Brnabic, amikor a BIRN a Resalta sikereiről érdeklődött. Hozzátette, hogy örül, hogy a helyi önkormányzatok foglalkoznak az energiahatékonyság kérdésével, de ő nem mondhatja meg nekik, hogy „mit, hogyan csináljanak”. Crandall azt írta a BIRN-nek, hogy egy kockázatitőke-alapon keresztül van 17 százalékos részesedése a Resaltában, de a cég közvilágítási projektjeiről „abszolút semmit” sem tud.

Az Elios SRB Zabaljon közösen nyert a szerb energiaszektor egyik legnagyobb cégével, az Energotehnika Juzna Backával is. Ennek a vállalatnak a jelenlegi tulajdonosát, Dragoljub Zbiljićt szintén szoros kapcsolat fűzi a kormányzó Szerb Haladó Párthoz: egyedül vállalt kezességet azért az 55 millió dináros (közel 150 millió forintnyi) banki hitelért, amelyet az SNS vett fel a 2012-es választások előtt.

A magyar cégadatok ellenőrzéséhez az Opten szolgáltatásai használtuk.