Egy nagyhatalmi konfliktus kellős közepén találta magát az Orbán-kormány 2019-ben. Az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi háborúban tavaly új front nyílt, amikor Washington elkezdte a kínai államnak való kémkedéssel, illetve ipari kémkedéssel vádolni a kínai távközlési vállalatot, a Huaweit. A kínai cég az egyik legfontosabb szereplője az úgynevezett 5G hálózatok fejlesztésének. Ezek nem csak gyorsabbak, mint a most működő 4G-sek, de jóval több eszköz összekötésére alkalmasak, így a következő években jelentősen át fogják alakítani az internethasználatot és mindennapjainkat.

Az amerikaiak nagyon idegesek a Huawei térnyerése miatt, az Európai Uniónak viszont nincs egységes álláspontja. Több, a céghez kötődő embert vádoltak kémkedéssel az elmúlt években és európai titkosszolgálatok többször adtak ki figyelmeztetéseket arról, hogy a cég eszközei kockázatosak. Ennek ellenére az 5G hálózatokat számos NATO tagországban is a Huawei technológiailag piacvezető, ugyanakkor olcsó eszközeivel építik ki. A Huawei a kémvádakat visszautasította, a cég szerint azok alátámasztására semmilyen konkrétumot nem tudtak felhozni sem az amerikaiak, sem mások. A Huawei azt is mindig hangsúlyozza, hogy ők – például a ZTE-vel szemben – egy kínai magánvállalat, nem pedig állami cég.

Bár Magyarország jelentősége mérete miatt a NATO és az EU döntéshozásában is viszonylag kicsi, a Huaweiről szóló európai vitában mégis fontos szerepet tölt be. A magyar kormány rendszeresen vétóz meg olyan európai döntéseket, amelyek kényelmetlenek lennének a kínai politikai vezetésnek, a Huawei egyik legfontosabb európai központja pedig épp Magyarországon van. A cég több állami telekommunikációs fejlesztésben is részt vett az elmúlt években, eszközei pedig a magyar biztonsági szerveknél is felbukkantak.

A magyar kormány szerint képmutatás őket és a Huaweit támadni, miközben a nagy nyugat-európai távközlési vállalatok éveken át működtek együtt a céggel. A magyar Kína-politika bírálói szerint azonban épp azt a hibát követi el a magyar kormány, amellyel az elmúlt évtizedekben a nyugati telekommunikációs cégek megkerülhetetlenné tették a Huaweit: a rövidtávú gazdasági előnyökre hajt és nem foglalkozik a hosszútávú kockázatokkal.

Be kéne fejezni a képmutatást

Mike Pompeo amerikai külügyminiszter egyértelmű üzenetet küldött a magyar kormánynak 2019 februári látogatásakor. “Nem Oroszország az egyetlen hatalom, amelyik rombolni akarja a szabadságot ebben a régióban. Felhoztam ma [Szijjártó] Péternek, milyen veszélye van annak, ha hagyjuk, hogy Kína hídfőállást építsen ki Magyarországon” – mondta a tárgyalásai után tartott sajtótájékoztatón a magyar külügyminiszter mellett állva. “Peking kézfogása néha kötelezettségekkel jár, olyan kötelezettségekkel, amik gazdaságilag és politikailag is lekötelezettjévé teszik Magyarországot” – mondta Pompeo, és azt ígérte, az Egyesült Államok ezentúl aktívan jelen lesz a közép-európai régióban, hogy megállítsa Kínát.

Az ilyen nyílt üzengetés és nyomásgyakorlás nem gyakori NATO-szövetségesek között és Szijjártó Péter magyar külügyminiszter vissza is vágott Pompeónak.

“Jelen van [a Huawei] Magyarországon? Igen. Kik a fő szerződő partnereik? Egy német és egy brit cég. Szóval itt lenne végre az ideje, hogy magunk mögött hagyjuk a képmutatást, amikor Kínáról beszélünk” – mondta a magyar külügyminiszter.

Nem egyszerű szócsatáról volt szó, az amerikaiakat komolyan frusztrálja a magyar kormány hozzáállása. A Direkt36-nak nyilatkozó amerikai kormányzati források szerint annak ellenére, hogy a Trump-adminisztráció Pompeo közép-európai körútját és magyar tárgyalásait is sikeresnek értékelte, úgy érezték, hogy abban semmit sem értek el, amikor megpróbálták Magyarországot a Huawei-ellenes intézkedéseikhez megnyerni.

Pár hónappal később Szijjártó még tovább ment, amikor azt mondta: a Huaweijel való jó együttműködés „nemzetgazdasági és stratégiai érdek”, mivel Magyarország az 5G-hálózat kiépítésével élen akar járni, és meg akarja előzni vetélytársait. Egy névtelenséget kérő amerikai kormánytisztviselő a Direkt36-nak azt mondta, a Szijjártó által vázolt terv aggasztja az Egyesült Államokat, mert “ezt Magyarország a Huawei segítségével akarja elérni. És ha ez megtörténik, más országok majd Budapestre fognak mutogatni, hogy a saját hasonló döntésüket indokolják”. Szerinte az amerikai diplomáciának nem önmagában Magyarország a fontos, hanem hogy negatív precedenst teremthet és így az egész EU-ban gyengítheti az amerikai törekvéseket a Huawei visszaszorítására.

Az Egyesült Államokkal szemben a Huawei elégedett volt Szijjártó Péter februári reakciójával. “Nyilatkozata számunkra megnyugtató, és nyilvánvaló, hogy nem fogják kitiltani a Huaweit a magyar piacról” – közölte a cég kommunikációs igazgatója. A magyar Huawei-leányvállalat vezérigazgatója, Wu Biqiang pedig pár hónappal később a Budapest Business Journalnek azt nyilatkozta: “A magyar kormány tisztázta, hogy egyáltalán nem tekinti a vállalatunk tevékenységét nemzetbiztonsági kockázatnak”.

Orbán Viktor tárgyal a Huawei régiós és magyarországi vezetőjével. Fotó: kormany.hu

Szijjártó a Pompeóval tartott közös sajtótájékoztatón arról is beszélt, hogy a magyar részesedés az EU és Kína közötti kereskedelemben olyan alacsony, hogy bármilyen, Kínával vagy a Huaweijel kapcsolatos fenntartást a befolyásos nyugat-európai országoknak kellene elővezetni, nem pedig Magyarországnak. Egy nyugat-európai ország diplomatája szerint azonban ez az érv megtévesztő. “Ha Kína valóban ennyire jelentéktelen Magyarország és a magyar gazdaság számára, akkor miért vétózik folyamatosan az EU-ban Magyarország Kína érdekeinek megfelelően” – kérdezte.

Magyarország megadja a tiszteletet

A magyar kormány valóban többször akadályozott meg egyedül vagy pár másik országgal együtt olyan EU-s döntéseket és nyilatkozatokat, amelyek nem tetszettek volna Kínának:

• 2016 júliusában egy olyan EU-s nyilatkozatot vétózott meg Magyarország a görögökkel és a horvátokkal közösen, amely egy a Fülöp-szigetek és Kína közötti területvitáról hozott döntést üdvözölt volna
• 2017 márciusában egyedüliként vétózta meg Magyarország, hogy az EU aláírjon egy olyan közös levelet, ami Kínában őrizetbe vett ügyvédek megkínzását tette volna szóvá
• 2018 áprilisában az EU külügyi szolgálata nyilatkozatban akarta felszólítani Kínát az emberi jogok és a nemzetközi jogrend betartására, illetve megpróbálta előírni a tagállamoknak, hogy a propagandisztikus kínai terminusokat gyomlálják ki bármiféle Kínával kötött megállapodásból. Magyarország vétóval fenyegetett, majd kimaradt a jelentés aláírásából
• 2018 őszén pedig a Visegrádi Négyek és Japán találkozója után azért nem tudtak egyetértésre jutni egy közös zárónyilatkozatban, mert Orbán Viktor ragaszkodott hozzá, hogy abból kerüljön ki egy-egy utalás a tengerhajózás biztonságára és a dél-kínai tengeri vitára

“Ha Kínáról van szó, Magyarország különutas politikát folytat […] Ez már az MSZP-kormány alatt is így volt” – magyarázta a Direkt36-nak Szunomár Ágnes, a Közgazdaság és Regionális Kutatóközpont (korábban MTA KRTK) kutatója. Szerinte legelőször Medgyessy Péter kormánya nyitott Kína felé, méghozzá elég jó ütemben. A magyar nyitás ugyanis egybeesett a kínai politika nyitottabbá válásával és a kínai cégek nagyszabású külföldi terjeszkedésével. Ezt a vonalat aztán Szunomár szerint tovább vitte a Gyurcsány és az Orbán-kormány is. „A magyar kormány odafigyel rá, hogy kínai vendég látogatásakor a delegációt ne zavarják meg a tüntetők, gesztusokat tesznek.

Kína számára adott esetben a különböző gazdasági kedvezményeknél – pl. alacsonyabb adóknál – sokkal fontosabb, hogy egy ország ‘baráti’ legyen, azaz, hogy kellő tisztelettel és figyelemmel viseltessen Kína iránt” – mondta a kutató arról, hogy miért fontosak az ilyen politikai gesztusok a kínai vállalatok Magyarországra csábításában.

A magyar kormány már 2013-ban, bőven az 5G hálózatok kiépítésének megkezdése előtt stratégiai partnerségi megállapodást kötött a Huaweijel, és a cég ezután Magyarországon hozta létre európai logisztikai központját, ami mára közvetve háromezer embert alkalmaz. A kutató szerint a kínaiak „nem hoznak oda logisztikai központot, ahol a politikusok beszólogatnak Kínának, ahol magas szinten Tajvanba utaznak. Ez nem csak egy állami, hanem egy kínai magánvállalat esetén is így van”.

Orbán Viktor és Guo Ping, a Huawei-csoport elnöke. Fotó: kormany.hu

Egy visegrádi ország kiberbizonsági ügyekkel foglalkozó kormánytisztviselője szerint a magyar politikusok azonban a Huawei ügyében pont úgy viselkednek,

„ahogy a nyugati vállalatok viselkedtek tizenöt évvel ezelőtt, csak a rövidtávú előnyöket nézi. Tisztában vannak a kockázatokkal, de négyéves választási ciklusokban és azonnali gazdasági előnyökben gondolkoznak” – mondta a Direkt36-nak.

Egy amerikai kormánytisztviselő szerint a magyar hozzáállással az a probléma, hogy “tíz évvel ezelőtt se tudtuk volna elképzelni, hogy például a mobiltelefonunk mire lesz képes. Az 5G is ilyen: fel sem tudjuk jelenleg mérni, hogy tíz év múlva mennyire átalakítja az életünket. Ezért kell a NATO szövetségi rendszer biztonságát jó előre figyelembe venni”. Nem is az 5G hálózat kiépítése az egyetlen kapcsolódási pont a magyar állam és a Huawei között.

A magyar állam bugyraiban

Mike Pompeo amerikai külügyminiszter után pár héttel Rose Gottemoellerrel, a NATO amerikai főtitkárhelyettesével és munkatársaival is találkoztak magyar kormánytisztviselők Budapesten. A tárgyalás tartalmát ismerő források szerint a megbeszélésen több más téma mellett szóba került a Huawei és a kínai befolyás, a magyar külügy tisztviselői pedig végig Nyugat-Európára és nyugati cégekre mutogattak, amikor a Huawei magyarországi jelenlétét magyarázták. Azzal érveltek, hogy a kínai vállalatot a legnagyobb külföldi kézben lévő mobilszolgáltatók, a német Telekom és a brit Vodafone szerződtette. Emellett pedig arra hivatkoztak, hogy olyan alacsony a magyar tulajdon a hazai telekommunikációs szektorban, hogy az Orbán-kormánynak alig lehet ráhatása erre a területre.

A NATO főtitkárhelyettesével folytatott tárgyaláson nem csak az volt érdekes, ami elhangzott, hanem az is, amire nem tért ki a magyar küldöttség. Azt nem reklámozták a NATO-főtitkárhelyettesnek, hogy a Huawei a magyar államtól is kapott komoly megrendeléseket.

Magyarországon a Huawei nyert több olyan közbeszerzést, amellyel fontos szerep jut a cég eszközeinek alapvető állami infrastruktúrák működtetésénél, de a legtöbbször fő beszállítók alvállalkozójaként vettek részt állami projektekben. 2013-ban Huawei-technológiával épült ki Magyarország egységes segélyhívó rendszere (112-es szám), ami a készenléti szervek (mentők, tűzoltók, katasztrófavédelem, rendőrség stb.) belső, zárt rádiótávközlő rendszeréhez kapcsolódik. Gecse Mariann, a Huawei Technologies Hungary kormányzati kapcsolatokért és kommunikációért felelős igazgatója szerint itt a teljes hardvert a Huawei adta, az adatokhoz, adatforgalomhoz, az ezeket működtető elemző, irányító szoftverekhez viszont nincs semmi közük. Azt is hozzátette, hogy a vállalat nem számít a tíz legjelentősebb állami informatikai-távközlési beszállító közé.

Ezt követően 2015-ben a magyar állami tulajdonú Antenna Hungária Zrt. a Huaweijel közösen megnyerte az MVM NET pályázatát egy LTE450 mobilhálózat kiépítésére. Ez egy speciális állami mobilhálózat, amit magyar államigazgatási szervek, készenléti szolgálatok, egészségügyi és oktatási intézmények, állami kötődésű vállalatok és bizonyos ipari szereplők is használhatnak. Amikor 2015 őszén az ellenzék a parlamentben szóvá tette, hogy kockázatos a Huaweire bízni ennek a mobilhálózatnak a kiépítését, Seszták Miklós akkori nemzeti fejlesztési miniszter úgy reagált, hogy

“az Európai Unió és a NATO részéről nem ismerünk olyan iránymutatást, állásfoglalást, amely tiltaná a Huawei eszközök felhasználását a távközlési fejlesztésekben”.

Seszták válaszában azt is elismerte, bár a magyar nemzetbiztonsági szervek az Alkotmányvédelmi Hivataltól a TEK-ig működtethetnek saját kommunikációs hálózatot is, adott esetben dönthetnek a Huawei által kiépített LTE450 hálózat használata mellett is.

“Ez egy folyamatban lévő projekt 2015 óta, működik, de jelen pillanatban kihasználatlan, a technológiában, a hálózatban volna lehetőség még bőven. A 450-es alacsony frekvencia nagy adatforgalmat nem tud biztosítani, viszont rendkívül jó lefedettséget nyújt. A projekt eredeti célja az volt, hogy például okoseszközöket kössön össze, így vidéken, tanyasi, ritkán lakott környezetben elhelyezett okos fogyasztásmérőket” – mondta az LTE450-es mobilhálózatról a Huawei Technologies Hungary kommunikációs igazgatója, aki szerint ezt a hálózatot mobiltelefonálásra, mobilinternetezésre nem igazán használják. Ez egy olyan pályázat volt, amin viszont közvetlenül indult a cég.

A harmadik magyar állami hátterű projekt, amiben a Huawei részt vett, a Szupergyors Internet Program (SZIP), amit az EU támogat. Ennek lényege a piacilag nem kifizetődő helyekre elvinni a gyors vezetékes internetet állami és EU-s támogatással, hogy utána a szolgáltatóknak már megérje a vidéki Magyarországon is jó minőségű internetet biztosítani. A SZIP esetében az állami pályázatok egyik fő nyertese a Magyar Telekom volt, ők szerződtették generálkivitelezőként, pályáztatás után a Huaweit a hálózat tényleges kiépítésére. Vagyis a vidéki Magyarországot behálózó Telekom-gyorsinternet is jórészt Huawei-eszközökön fut. Gecse szerint azonban Huaweinek a fenti három nagyobb projektje jelentős csak a kormányzati szektorban, egyéb állami megrendeléseik nem jelentősek ezen a piacon.

A Huawei nem csak projekteken keresztül kötődik a magyar államigazgatáshoz, a cég egykori alkalmazottai közül többen futottak be karriert a külügyminisztériumban és más államigazgatási szerveknél is, illetve fordítva. Jelenleg egy olyan személy felelős szakdiplomataként a magyar külügyben többek közt a kínai technológiával és a Huaweijel kapcsolatos jelentésekért, aki életrajza szerint korábban egy évig maga is Huawei-alkalmazottként dolgozott. Ugyancsak Huawei-alkalmazott volt korábban a Magyar Nemzeti Bank jelenlegi Kína-tanácsadója.

De Linkedin-profilok böngészése alapján az is kiderül, hogy a Huawei fejvadászai is megtalálnak magyar kormányzati vagy államigazgatási múlttal rendelkező munkatársakat. Több más példa mellett a Huawei egyik régiós kereskedelmi menedzsere korábban hét évig a Belügyminisztérium, illetve az Igazságügyminisztérium nemzetközi jogi szakértője volt. A NAV egy vámügyi tisztviselője pedig vezető vámspecialistának igazolt a Huaweihez, a cég egyik vízumspecialistája pedig a bevándorlási és menekültügyekkel foglalkozó hatóságnál volt osztályvezető-helyettes. Ezek a mozgások mutatják, hogy a Huaweinek értékes tudást jelent a kormányzati szférában szerzett tapasztalat, a magyar állam pedig megbízik a cégtől érkezőkben.

A közös projekteken és a munkakapcsolatokon kívül azonban van még egy pont, ahol a Huawei közvetlen kapcsolatban áll a magyar állammal. Ezek a cég eszközei, és ez az a pont, ahol a legellentmondásosabb a magyar állam viszonya a kínai céghez.

Óvatlan titkosszolgálatok

A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (NBSZ) 2015-ben hozta létre a Nemzeti Kibervédelmi Intézetet (NKI), ami az állami és magán IT rendszerek sérülékenységének vizsgálata mellett tájékoztatja a nyilvánosságot a kiberbiztonsági fenyegetésekről. A Kibervédelmi Intézet rendszeresen beszámol mind a Huawei, mind a kínai állam által jelentett fenyegetésekről. Ezekben azonban semmilyen saját információ nem szerepel, kizárólag külföldi jelzéseket ismételnek meg vagy hírösszefoglalót közölnek, amelyben az amerikai-kínai kereskedelmi háború Huaweit érintő részleteit foglalják össze.

Az NKI konkrét eszközökre vonatkozó sérülékenységi figyelmeztetéseket is kiad, de ezek sem saját, hanem más forrásból származó információk. Ezekben azt is jelzi a Kibervédelmi Intézet, hogy egy-egy sérülékenység mennyire komoly. 2009 és 2019 között 19 Huawei eszközöket érintő eset szerepel az adatbázisában. Ezekből négy – normál és mobil wifi routerekkel kapcsolatos, illetve a Macbookokon futó Huawei PCManagert érintő – eset magas kockázati besorolást kapott. Legmagasabb – kritikus – besorolású Huawei-eszközök nincsenek a listán, és az adatbázisban nyugati gyártók eszközeinél talált sérülékenységeket is felsorolnak.

De a Huawei ott van aközött a kb. száz cég között is, amely Magyarországon jogosult úgynevezett kettős felhasználású, polgári és katonai célokra is használható termékek exportálására vagy importálására. Az ilyen engedéllyel rendelkező cégek publikus listáján ott van a budapesti Huawei Technologies Magyarország Kft. mellett a hongkongi Huawei International Co Ltd. és a szingapúri Huawei International PTE Ltd. is. Az engedélyeket a budapesti kormányhivatal adta ki.

Hogy maga a magyar állam vásárolt-e akár kettős felhasználású, akár kifejezetten nemzetbiztonsági, védelmi célokra tervezett Huawei-eszközöket, arról nyilvános adat nem érhető el, mivel az ilyen típusú eszközöknél a beszerzések titkosítottak. A NATO-nak ugyanakkor van egy külön magyarországi beszállítói listája, amin a Huawei Technologies Hungary nem szerepel, ráadásul egy volt magyar kémelhárító a Direkt36-nak azt állította, hogy az elmúlt években érkezett is jelzés NATO-s partnerszolgálatoktól a kínai eszközök mellőzésére.

Gecse Mariann, a Huawei kommunikációs igazgatója szerint „a távközlésben minden terméket lehet katonai célokra is használni”. Annak ellenére, hogy szerepelnek a fenti listán, állítása szerint nem beszállítói a magyar hadseregnek. “Engedélyünk azért van, mert kettős felhasználású termékeket nem lehet exportálni ilyen engedély nélkül Magyarországról. A telekommunikációban sok ilyen termék akad, nekünk pedig nagy az itthoni gyártásunk” – tette hozzá Gecse.

Eredetileg polgári rendeltetésű Huawei-eszközök azonban a Direkt36 információi szerint felbukkantak magyar rendvédelmi és biztonsági szerveknél. Egy volt biztonsági tiszt szerint az Alkotmányvédelmi Hivatalban például a legutóbbi pár évig abszolút nem ügyeltek rá, hogy kínai gyártótól ne vásároljanak. Például a titkos műveletekben használt “eldobós telefonok” esetében több forrás is megerősítette, hogy mivel a Huawei eszközei olcsók és így erre a célra pont megfelelőnek tűntek, ezért sokáig nem volt velük szemben semmiféle fenntartás. De a Direkt36 még egy olyan 2018-as nyílt közbeszerzési eljárást is talált, amely szerint a Terrorelhárítási Központ (TEK) egy informatikai beszerzés során egyebek mellett három Huawei-hotspotot is vásárolt.

Hogy mennyi Huaweit és más, nem NATO-országok gyártóitól származó eszközt használnak a magyar biztonsági szervek az a szabályozás miatt sem egyértelmű.

Ahhoz, hogy egy cég biztonsági és védelmi célú közbeszerzésen részt vegyen, szerepelnie kell az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) úgynevezett irányadó listáján. Ez a lista nem nyilvános és még a parlament nemzetbiztonsági bizottsága számára sem böngészhető, a bizottsági tagok csak annyit tudhatnak meg, egy cég szerepel-e rajta vagy sem. Gecse Mariann a Direkt36-nak azt mondta, a Huawei nincsen rajta az AH listáján, „nem is adtunk el ilyen termékeket. Ehhez mindenféle telephelytanúsítvány és egyebek kellenének, ilyenek nekünk nincsenek, és ha látjuk, hogy egy közbeszerzésen ezeket kérik, ilyen közbeszerzéseken nem is indulunk el”.

Az AH listája azonban csak a közvetlen beszállítókat minősíti és nem terjed ki az államnak eladott technológiára, vagy akár az alvállalkozókra – mondta a Direkt36-nak egy a nemzetbiztonsági bizottság munkáját ismerő forrás. Azt is hozzátette ugyanakkor, hogy műszaki, technikai fejlesztéseknél „udvariasan körbe van írva, hogy a beszerzéseknél tekintettel kell lenni a NATO-kompatibilitásra”, és hogy „nagyon durva hiba lenne orosz vagy kínai eszközök használata, amik formailag sem NATO-kompatibilisek.”

A forrás szerint a kínai cég térnyerése már a parlamentben is szóba került. 2019. február 26-án a nemzetbiztonsági bizottság zárt ülésen foglalkozott a Huaweijel az aktuális nemzetbiztonsági kérdések között. Azonban a magyar szolgálatok mindössze a nemzetközi hírekről, az Egyesült Államok Huawei-ellenes lépéseiről és a cég terjeszkedéséről számoltak be elnagyoltan, a magyarországi jelenlétéről, annak esetleges kockázatáról semmi konkrétum nem hangzott el. “Legalább NATO-hoz lojális módon adták elő a szolgálatok az amerikai Huawei-ügyet, nem mentették fel a Huaweit és nem állították be indokolatlannak az amerikai lépéseket” – tette hozzá a forrás.

Az AH-t, az NBSZ-t és a TEK-et is felügyelő Belügyminisztérium, valamint az Információs Hivatalt (IH) felügyelő KKM se válaszolt a Huawei eszközök közbeszerzésével és a kínai technológiával szembeni esetleges fenntartásokkal kapcsolatos kérdéseinkre.

Megosztott Európában lavíroz a kormány

Magyarország nem egyedül próbál lavírozni nyugati szövetségesei és Kína között. A Huawei ügyében máig nem alakult ki közös EU- vagy NATO-álláspont. Annak ellenére sem, hogy több európai titkosszolgálat is nyíltan kockázatosnak nevezte a Huaweit az elmúlt években.

A lett Állami Biztonsági Szolgálat (VDD) 2018-as évkönyvében például az áll, hogy “számos partnerország hírszerző szolgálatai felhívták a figyelmet a kínai gyártók technológiájának használatával kapcsolatos magas kockázatokra”. A VDD külön felhívja a figyelmet, hogy közbeszerzések során is mellőzni kell a nem NATO-tagállamok gyártóitól származó IT eszközöket.

A kínai terjeszkedés másik nagy kelet-európai bírálója Csehország. 2018 decemberében a cseh kiber- és információbiztonsági ügynökség (NUKIB) nyilvános figyelmeztetést adott ki a Huawei ellen. Egy, a figyelmeztetés hátterét ismerő cseh kormányzati forrás szerint a döntést támogatta Andrej Babis miniszterelnök is. Ebben azonban nem csak a biztonsági szempontok, hanem Babis üzleti érdekei is szerepet játszottak a forrás szerint. A cseh miniszterelnök egyik legnagyobb üzleti riválisa ugyanis Petr Kellner, aki Csehország és Közép-Európa leggazdagabb üzletembere és a cseh telekommunikációs szektor domináns szereplője. Kellner Kínával és a Huaweijel is nagyon szoros kapcsolatot ápol (és nemrég Magyarországon is megjelent, az ő cége vásárolta meg a Telenor magyarországi és balkáni üzletágát). A cseh kormányzati forrás szerint Babis és Kellner rivalizálása is hozzájárult ahhoz, hogy a cseh kormány Kína ellen fordult.

A Kína-ellenes motivációk tehát sokfélék lehetnek. Szunomár Ágnes szerint a lengyelek például azért mondtak nemet a Huaweire, mert fenn akarják tartani az Egyesült Államokkal való szoros viszonyt, „szükségük van Amerika támogatására Oroszország miatt”. Más eset Csehországé. „Andrej Babisnak rossz tapasztalata volt a kínaiakkal. Üzletemberként voltak sikertelen ügyletei Kínával […] Tehát még egy ilyen kicsi régión belül is, mint a V4, különböző válaszok születtek a Huawei ügyében, mindenki más szempontok miatt mond igent vagy nemet a vállalatra” – mondta a kutató. Azonban maga a cseh kormány és politikai elit is megosztott Kína és a Huawei kérdésében, a cég a tavalyi titkosszolgálati figyelmeztetés ellenére idén megnyert egy közbeszerzést a cseh pénzügyminisztérium IT infrastruktúrájának kiépítésére és működtetésére.

Egy, az amerikai szenátus külügyi bizottságának dolgozó forrás a Direkt36-nak arról beszélt, hogy a Trump-adminisztráció európai dominóeffektusban reménykedik. A stratégia az, hogy ha sikerül egy pár EU-s országot – például Csehországot – megnyerni a Huawei-ellenes amerikai törekvéseknek, akkor majd a többiek is beállnak a sorba. A forrás a Huaweijel kapcsolatban pedig azt emelte ki, hogy Magyarország abban lóg ki a Közép-Európai régióból, hogy mind a Huawei, mind egyéb kínai projektek esetében sehol máshol nem vállal ennyire aktív közvetítő szerepet a kormány.

Gecse szerint viszont “nem csak Magyarországon, másutt is nagyon fontos a Huaweinek a kormánnyal való kapcsolat. Ha például a németek, franciák nem korrekt cégnek ismerték volna meg a Huaweit, ezt a kiberbiztonságra hivatkozó támadássorozatot nem élné túl a vállalat”. A Huawei arra készül, hogy az amerikai nyomásgyakorlás folytatódni fog. „Szerintem az amerikai nyomás a magyar kormányon is nagyon erős, és az amerikaiak nagyon profin felépítették, csinálják az ellenünk indított kampányukat” – mondta Gecse. Egyelőre azonban a Huawei áll nyerésre: a cég szeptemberben gyakorlatilag egy győzelmi jelentést tett közzé, mely szerint már több mint 50 megbízásuk van 5G projektekre, ezek hatvan százaléka pedig Európából érkezett.

Egy volt magyar diplomata azzal védte meg a magyar kormány kiállását a kínai cég mellett, hogy “ebben a kérdésben nem az USA-ra, hanem az EU-ra kell figyelnünk, velük vagyunk egységes piacban”. A forrás szerint “Európában maguk a finnek és a svédek is fontos projektekben a Huaweit preferálták saját gyártóikkal – Nokia és Ericsson – szemben. De a legfontosabb, hogy a németek is ugyanúgy a Huaweijel építtették ki a saját hálózataikat. Nekünk majd akkor kellene bármit is lépnünk, ha esetleg Németország átáll”. „Mi is úgy látjuk, hogy Németországot figyeli Magyarország, és mi nagyon örülünk a németek tényszerű hozzáállásnak a biztonsági kérdésekhez” – mondta a Huawei Technologies Hungary kommunikációs igazgatója, akivel éppen akkor beszélgettünk, amikor kijött a hír: a berlini kormány sem akadályozza meg, hogy a Huawei közreműködjön a német 5G hálózat kiépítésében.

A cikk társszerzője Tasnádi Kata a Transparency International Magyarország oknyomozó mentorprogramjának keretében.

A Huawei magyarországi jelenlétének lehetséges erősödéséről az Átlátszó írt cikket, amit itt lehet elolvasni.