A Direkt36 ugyan csak néhány éve létezik, de már komoly múltunk van a nemzetközi együttműködésekben. Tagjai vagyunk az Organized Crime and Corruption Reporting Project nevű tényfeltáró hálózatnak, résztvettünk az International Consortium of Investigative Journalists nagyszabású projektjeiben (Panama és Paradise Papers), most pedig a Washington Posttal együttműködve tártuk fel az amerikai-magyar viszony egyik eddig ismeretlen részletét (a magyar verzió itt, az amerikai változat itt olvasható). Pethő András elmeséli ennek a munkának a háttértörténetét:
„Az elmúlt hónapokban sok időt töltöttünk az orosz-magyar viszony feltárásával, és a forrásokkal folytatott beszélgetéseim során többször felmerült egy mellékszálnak tűnő, de érdekes téma. Már évek óta jelentek meg újságcikkek arról, hogy bűnöző csoportok visszaéltek az Orbán-kormány által bevezetett egyszerűsített honosítási rendszerrel, amelynek hivatalos célja az volt, hogy állampolgársághoz juttassa a határon túli magyarokat. A korábbi cikkekből az derült ki, hogy magyar gyökerekkel egyébként nem rendelkező ukránok és oroszok tömegesen jutottak magyar papírokhoz – köztük útlevélhez – a visszaélések eredményeként.
Az általam hallott új információ az volt, hogy az Egyesült Államokat különösen aggasztotta ez, mert az útlevelet szerző emberek közül többen beléptek amerikai területre. Ezt könnyen megtehették, hiszen Magyarország már tíz éve tagja az USA vízummentességi programjának, így a magyar állampolgároknak csak egy előzetes online regisztrációt kell megcsinálniuk, ha turisztikai vagy üzleti célból az Egyesült Államokba akarnak utazni.
Sikerült beszélnem néhány olyan washingtoni forrással, akiket még korábbról ismertem, és ők megerősítették az információimat. Az is hamar kiderült azonban, hogy innen Budapestről nehéz lesz felgöngyölíteni a történetet, mivel olyan dokumentumokat és információkat kellett begyűjteni, amelyekhez csak helyi kapcsolatrendszerrel lehet hozzáférni.
Szerencsére megvolt a lehetőségem arra, hogy a legjobb helyhez forduljak segítségért.
Öt évvel ezelőtt egy ösztöndíjnak köszönhetően huzamosabb időt töltöttem az amerikai főváros emblematikus lapjának, a Washington Postnak a szerkesztőségében. Nyolc hónapot dolgoztam a tényfeltáró rovatnál dolgoztam David Fallis újságíró kezei alatt, aki nemcsak kiváló mentornak, hanem nagyszerű barátnak is bizonyult. Magyarországra való visszatérésem után is tartottuk a kapcsolatot, és többször beszélgettünk vagy chateltünk különböző témákról. Meséltem neki arról is, miért és hogyan hoztuk létre a Direkt36-ot, és ő nemcsak a támogatásáról biztosított (például egy nagyon kedves ajánlólevéllel egy pályázathoz), hanem azt is megemlítette, hogy ha bármikor olyan történettel foglalkozunk, amely érdekes lehet amerikai szempontból is, akkor keressem nyugodtan a Postot.
Úgy gondoltam, ezzel az útlevélcsalásos sztorival érdemes lehet megpróbálkoznom. A téma a határőrizet és nemzetbiztonság területét érintette, amely fontos – talán a legfontosabb – eleme Donald Trump és Orbán Viktor politikájának is.
Felvettem tehát a kapcsolatot Daviddel, aki aztán továbbította a megkeresésemet a nemzetbiztonsági területtel foglalkozó szerkesztőnek, majd visszajelzett, hogy érdekesnek találták a témát, és nyitottak a Direkt36-tal való együttműködésre is. Ennek nagyon megörültem, és hamarosan érkezett is egy levél John Hudson riportertől. Ő már el is kezdett utánakérdezni a dolognak, de az első próbálkozásai nem vezettek eredményre, viszont én épp egy külföldi kiránduláson voltam, ráadásul olyan helyen, ahol a mobiltelefonok is csak elvétve működtek. Így azt kértem tőle, hogy beszéljünk néhány nap múlva, amikor újra Budapesten leszek.
Az első negatív hírek után arra készültem, hogy majd győzködnöm kell őt arról, miért is gondolom úgy, hogy ez egy valóban létező történet. Aztán John jó alaposan meglepett. Mint kiderült, néhány nap alatt sikerült szinte a teljes sztorit felgöngyölítenie, és hozzájutnia olyan bizalmas dokumentumokhoz, amelyekről addig én legfeljebb csak hallottam. Ez után több alkalommal beszéltünk és üzenetet váltottunk egy titkosított kommunikációt lehetővé tévő applikáción keresztül. Ő elmondta, hogy milyen forrásokkal tud még beszélni, én pedig igyekeztem beavatni a történet hátterébe és politikai kontextusába. Mikor már tudtuk, hogy közel van a megjelenés, megkerestem a magyar kormányzati szerveket is, de ők – az én nem túl nagy meglepetésemre – érdemben nem reagáltak a kérdéseinkre.
Közben megegyeztünk arról is, hogy közös név alatt és egyszerre fog megjelenni a cikk a Washington Postnál és nálunk (illetve partnerünknél, a 444-nél) is. Ritkán adatik meg egy kis ország kis szerkesztőségének az ilyesfajta együttműködés, úgyhogy nagyon örültünk neki, és reméljük, lesz még lehetőség a közös munkára akár a Posttal, akár más nagy újságokkal.