Kezdjük a rossz hírekkel.

Igen, fel kell készülni a legrosszabbra. A történelemből tudjuk, hogy még a több évszázados intézmények is összeomolhatnak, ha olyan politikai erők veszik célba őket, amelyek kellően gátlástalanok, és megvannak az eszközeik terveik végrehajtására. Kérdezzük csak meg az egyházakat, egyetemeket, vállalkozásokat vagy civil szervezeteket, hogyan boldogultak a második világháború utáni kommunista diktatúrák idején Kelet-Európában.

Magyarország ma még mindig sokkal szabadabb hely, mint azokban a sötét időkben volt. De ha Orbán Viktor 15 éve tartó uralma bármilyen útmutatást adhat arra, hogy mi várhat a független újságírókra Donald Trump második ciklusa alatt, akkor az az, hogy egyre agresszívabb propagandakampányokra, üzleti működésük akadályozására, és talán még arra is számíthatnak, hogy megfigyelik majd őket és forrásaikat.

Hogyan lehet felkészülni egy ilyen helyzetre? Kiváló jogászokra van szükség, akik fel tudnak lépni a politikai indíttatású jogi támadásokkal és a rosszindulatú jogszabályokkal szemben. Meg kell erősíteni a fizikai és digitális biztonságot. És annak is van értelme, hogy versenytársaikkal összefogva, közösen mutassuk meg az embereknek: a független, tényalapú újságírás közszolgálat.

És ezzel elérkeztünk a jó hírhez.

Magyarországon mindazt átéljük, amiről eddig szó volt (propaganda, az üzleti környezet ellehetetlenítése, megfigyelés), és még mindig itt vagyunk.

A Direkt36-ot tíz évvel ezelőtt indítottuk el, miután el kellett hagynunk korábbi munkahelyünket, Magyarország egyik legnépszerűbb hírportálját, amikor az kormányzati nyomás alá került.

Az első néhány év különösen nehéz volt: ki kellett alakítanunk működésünk pénzügyi alapjait, és új szereplőként el kellett fogadtatni magunkat. De mostanra egy olyan szervezetet építettünk fel, amely folyamatosan növekszik, tehetséges fiatalokat vonz be, és olyan cikkeket, filmeket készít, amelyek több százezer, akár több millió emberhez eljutnak, és gyakran védekezésre kényszerítik a hatalmon lévőket.

Ami ellenálló képességünk van, azt két dolognak köszönhetjük. Mivel a hirdetők és befektetők gyakran politikai érdekeket követnek, a mi fő bevételi forrásunk a támogatói közösségünk. Emellett aktív tagjai vagyunk a növekvő nemzetközi oknyomozó újságírói közösségnek, amelyhez mindig fordulhatunk segítségért – legyen szó határokon átnyúló nyomozásról vagy technológiai és jogi támogatásról.

És nem vagyunk egyedül. Amikor négy és fél éve egy másik népszerű hírportált, az Indexet kormányközeli szereplők átvették, a teljes szerkesztőség felmondott, és létrehozták a Telexet, amely rövid időn belül az ország egyik legmeghatározóbb hírforrásává (és médiapartnerünkké) vált.

Egy másik példa a Partizán, amely néhány éve szerény YouTube-csatornaként indult, ma viszont gyakorlatilag Magyarország valódi közszolgálati televíziójaként működik, és komoly politikai elemzésekkel, valamint szórakoztató tartalmakkal szolgál ki egy olyan közönséget, amely vetekszik a hagyományos tévécsatornákéval. (A hivatalos közmédia eközben a kormány propagandagépezetévé alakult.)

Ha van tanulság ebből az egészből, az az, hogy valójában semmi más nem számít, csak a közönség. Tudom, ezt már milliószor hallottuk. De mindannyiunknak érdemes mélyebben is átgondolni. Az a modell, amelyben diplomás újságírók írnak híreket diplomás közönségnek, nyilvánvalóan nem működik üzletileg – legalábbis nem mindenki számára. És azt a szerepet sem tölti be, amit az újságírásnak egy demokráciában játszania kellene.

A közönségünktől kapjuk minden erőnket. Minél nagyobb és sokszínűbb, annál nagyobb védelmet jelent bármely autokratával szemben, aki megpróbál eltiporni minket.