Tavaly nyár elején döntöttük el, hogy szeretnénk elmélyülni az orosz-magyar kapcsolatokban. Bár ugyan a magyar sajtóban is jelentek meg alapos cikkek a témában, azt gondoltuk, hogy ez van annyira fontos és szerteágazó ügy, hogy nekünk is érdemes foglalkozni vele.

A nyár elején előbb befejeztem a Jeremie-alapokról szóló utolsó cikkemet, (a több részes sorozaton Fabók Bálinttal közösen dolgoztam), majd elkezdtem ráfordulni az orosz témára. A munka azzal kezdődött, hogy több olyan elemzővel, politikussal találkoztam, akik átlátják az orosz-magyar kapcsolatokat és hajlandók is beszélni róla. Ők hosszan és részletesen meséltek arról, hogy a Gyurcsány-kormány óta milyen érdekes fordulatok voltak a két ország kapcsolatában.

A beszélgetéseken rendszeresen felbukkant Klaus Mangold neve. A német üzletembert a források úgy írták le, mint az orosz-magyar kapcsolatok egyik titokzatos katalizátorát. Volt egy olyan beszélgetőpartnerem, aki csak Mangoldról volt hajlandó beszélni, bármit kérdeztem tőle mindig a Putyint is személyesen ismerő némethez kanyarodott vissza. Bár a magyar sajtóban jelentek meg már Mangoddal kapcsolatos információk, átfogó portré nem született róla. Így adta magát az ötlet, mutassuk be, hogy a német pontosan mit is csinált az elmúlt években Magyarországon.

Viszonylag hamar rábukkantunk arra az információra, hogy Mangoldnak már első Orbán-kormánnyal is volt kapcsolata, a ’90-es évek végén a Daimler egyik vezetőjeként a MiG-29-es vadászgépek felújításáról tárgyalt fideszes politikusokkal. Ezután egy kicsit elakadtam, több kormányzati forrás is elhárította a megkeresésemet. Fazakas Szabolcs korábbi ipari miniszter, aki Mangolddal együtt dolgozott a Daimlernél pedig meglehetősen gorombán rázott le.

Meglepő módon egy olyan kormányzati tisztviselő árult el fontos és hasznos részleteket Mangold tevékenységéről, akitől ezt egyáltalán nem vártam volna. A forrással körülbelül félórát beszélgettem, de szinte minden elhangzott mondatot fel tudtam használni a későbbiekben. Tőle tudtam meg például, hogy Mangold hozta össze Orbán Viktor és a Roszatom vezetője között azt a titkos találkozót, ahol eldőlt a paksi bővítés sora. Az izgatottságtól még jegyzetelni is alig tudtam, a beszélgetés közben a hallottakat iszonyú macskakaparással írtam le.

Remek információkat kaptam egy olyan külföldi forrástól is, aki más befektetők megbízásából vizsgálta Mangold tevékenységét. Igaz, ezeket mind szigorúan háttérinformációként kellett kezelnem, mert ő nem szeretett volna semmilyen formában megjelenni a cikkben. Szerencsére azonban megosztott olyan részleteket, amelyeket más forrásból le tudtam ellenőrizni.

De nemcsak arra a hat-hét emberre támaszkodtam, akik értékes tudással rendelkeztek Mangoldról. Külföldi forrásokból is dolgoztam, a gyakornokaink segítettek például összegyűjteni a témában megjelent legfontosabb orosz és német nyelvű cikkeket. Az anyagot szerkesztő Pethő András kollégám pedig egyik külföldi partnerünk segítségével jutott hozzá német cégiratokhoz, amelyek Mangold cégeiről tartalmaztak hasznos információkat.

Mangold nem reagált a megkeresésemre, hiába küldtem az irodájának többször is részletes kérdéseket, és beszéltem az egyik munkatársával, sajnos semmilyen reakció nem érkezett tőle.

Végül ez lett az első cikkem az orosz témában. Azóta megjelent már három további orosz-cikk is, köztük az Orbán-Putyin viszony titkos történetét bemutató írás.