Néhány hónappal a Panama-iratok után újabb offshore-céges adattömeg szivárgott ki, amelyben szintén feltűnnek magyar kötődésű szereplők.
Több mint 175 ezer bahamai cégről kerültek ki adatok, köztük egy olyan társaságról, amelynek éveken át a szoros kormányzati kapcsolatokkal rendelkező nagyvállalkozó, Horváth László volt a vezetője. A cég ebben a 2000-es évek első felére eső időszakban üzleti viszonyban állt az egyik legnagyobb magyar állami vállalattal, a MÁV-val is.
A kiszivárgott adatokban előkerülnek befolyásos külföldi politikai figurák is. Közülük Magyarországon a legismertebb talán a holland Neelie Kroes, aki az Európai Bizottság tagjaként kemény csatákat vívott az Orbán-kormánnyal a 2010-ben elfogadott médiatörvény ügyében. A kiszivárgott adatokból kiderül, hogy 2000 és 2009 között Kroes igazgatója volt egy bahamai cégnek, amit azonban a szabályok ellenére nem tüntetett fel bizottsági nyilatkozataiban.
Az adatokat nagyrészt ugyanaz a nemzetközi tényfeltáró újságírói csapat dolgozta fel, amely a Panama-iratok ügyét is feltárta. A céges dokumentumokat a német Süddeutsche Zeitung szerezte meg, majd megosztotta az International Consortium of Investigative Journalists (Tényfeltáró Újságírók Nemzetközi Konzorciuma) nevű nemzetközi újságírói hálózattal, és annak tagjaival. Magyarországról most is egyedül a Direkt36 vett részt a munkában.
Bár a most kiszivárgott fájlok a terjedelmüket és a tartalmuk mélységét tekintve is elmaradnak a Panama-iratoktól, így is sok új részlet válik hozzáférhetővé az offshore-világ egyik fontos szeletéről. A kiszivárgott adatokban ugyan a társaságok tevékenységéről és tulajdonosáról általában nincsenek információk, de más alapvető részletek – az alapításuk dátuma, címük és sok esetben az igazgatóik neve – legtöbbször megismerhetők a dokumentumokból.
Ezek az információk egy része elvileg már eddig is hozzáférhető volt a bahamai hatóságok nyilvántartásában, de általában nagyon nehézkesen – csak pénzért vagy személyes betekintéssel – lehetett őket megkapni. Más adatokhoz azonban még így sem lehetett hozzáférni. Ezeket az eddig elzárt vagy nehezen megszerezhető adatokat az ICIJ most hozzáférhetővé tette bárki számára azon az Offshoreleaks nevű oldalon, amely már tartalmazza a Panama-iratokban és más kiszivárgott anyagokban feltűnt offshore-cégek adatait.
A kiszivárgott fájlokban legalább húsz magyar kötődésű cég van, de akadnak köztük olyanok is, amelyeknél ez a kapcsolat kimerül abban, hogy nagy nemzetközi vállalatok magyarországi tevékenységéhez használták őket. A Chewton Limited nevű társaság kitűnik közülük azzal, hogy ennek a cégnek a működésében részt vett Horváth László, aki terjeszkedő üzleti birodalmával és szoros kormányzati kapcsolataival az utóbbi években országosan ismert vállalkozóvá vált.
A rendszerváltás előtt még határőrként dolgozó Horváth a cégcsoportja révén érdekelt a vasúti szállításban, a mezőgazdaságban, a kereskedelemben és még a vendéglátásban is. Bár nyilatkozataiban igyekszik jelentéktelennek feltünteni kormányzati kapcsolatait, saját bevallása szerint is régre visszanyúló ismeretség fűzi a jelenlegi kormány két tagjához, Varga Mihály nemzetgazdasági és Fazekas Sándor földművelésügyi miniszterhez. „Stratégiai dolgokban két-három havonta össze tudunk futni, egy-két dolgot elmondok, azután bólogatnak nagyokat, de nem lehet őket befolyásolni” – mondta Horváth a Figyelőnek a Vargához és Fazekashoz fűződő viszonyáról, megjegyezve, hogy „ez nem olyan barátság, hogy minden este együtt kávézunk és kvaterkázunk”.
Az iratok szerint Horváth 2000 júliusa és 2006 februárja között egyedüli igazgatója volt a Chewton Limitednek. A kiszivárgott információkból nem lehet tudni, hogy a társaságnak mi volt a tevékenysége, de a magyarországi cégnyilvántartásból kiderül, hogy a Chewton több, nagyrészt Horváthhoz kötődő magyar cégben is megjelent tulajdonosként. 2004-2005-ben a bahamai cég részvényes volt a Horváth érdekeltségeit összefogó L.A.C. Holding nevű társaságban is.
A Chewtonnak volt kapcsolata az állami vasúttársasággal, a MÁV-val is. 2002 októbere és 2004 december között a bahamai társaság és a MÁV közösen tulajdonolta a honlapja szerint a hulladékkezelés és környezetvédelem mellett haditechnikával is foglalkozó MÁV-REC nevű céget. A cégbírósági iratok szerint a Chewton volt a többségi, 51 százalékos tulajdonos, a MÁV birtokolta a társaság fennmaradó részét. Sem a bahamai, sem a magyar cégiratokból nem derül ki, hogy ki volt a Chewton tulajdonosa, de a céget a magyarországi tevékenysége során Horváth képviselte.
Több kérdést is feltettünk Horváthnak a bahamai céggel, annak tulajdonosával, vagyonelemeivel kapcsolatban, de ő közölte, hogy nem akar nyilatkozni. A MÁV közölte, hogy „kisebbségi tulajdonosként a társaság operatív működését sem jogi, sem gazdasági értelemben nem tudja befolyásolni”. Hozzátették, hogy az állami cégek ugyan a törvény szerint valóban csak átlátható gazdasági társaságokban jelenhetnek meg tulajdonosként, de hangsúlyozták, hogy ez a törvény csak 2011 óta hatályos.
Az offshore cégek olyan – gyakran egzotikus országokban bejegyzett – társaságok, amelyeket általában két célból szoktak használni. Egyrészt ezeknek a cégeknek a segítségével el lehet érni, hogy a tulajdonosaik kevesebb adót fizessenek máshol végzett üzleti tevékenységük után. Másrészt általában rendkívül nehéz hozzáférni ezeknek a cégeknek a tulajdonosi adataihoz, így alkalmasak titkos üzletelésre vagy megkérdőjelezhető módon szerzett vagyonok elbujtatására. Bár önmagában az offshore cégek tulajdonlása és használata törvényes, e két tulajdonságuk miatt komoly nemzetközi összefogással próbálják visszaszorítani ezeket.
Az Egyesült Államok keleti partjától délre található, 700 szigetből álló Bahama-szigetek egyike azon apró karibi országoknak, ahol régóta virágzik az offshore-üzlet. Ügyvédek és egyéb közvetítő cégek tömegével hozzák létre a cégeket külföldi magánszemélyeknek és vállalatoknak.
Az ICIJ emlékeztet arra, hogy a leggazdagabb országokat tömörítő és az offshore-üzlet elleni harcban kiemelt szerepet játszó OECD 2000-ben rátette a Bahama-szigeteket azoknak az államoknak a feketelistájára, amelyek a szervezet szerint segítik az adóelkerülést. Bahama erre gyorsan megváltoztatott több jogszabályt is, és így egy évvel később lekerült a listáról. 2009-ben viszont az OECD az úgynevezett „szürke listára” tette a karibi országot, ami jelzi, hogy a szervezet továbbra sincs megelégedve az ottani szabályozási gyakorlattal. A bahamai pénzmosáselleni rendszer 2014-es vizsgálatakor az OECD többek között azért bírálta az országot, mert az ottani bankok számára nem követelmény, hogy meggyőződjenek a náluk számlát nyitó cégek tényleges tulajdonosáról.
Az Európai Uniónak szintén vannak problémái a bahamai szabályokkal. 2015-ben Bahamát is feltették arra a 31 országot tartalmazó listára, amelyeket együttműködéstől vonakodó adóparadicsomként tartanak számon.
Már csak ezek miatt is különösen kínos Neelie Kroes számára, hogy most fény derült korábbi offshore-kötődésére. A kiszivárgott információk szerint 2000-től 2009-ig volt a Mint Holdings Ltd. nevű bahamai cég egyik igazgatója. Az nem derül ki a dokumentumokból, hogy a társaságnak mi volt a tevékenysége, de az igen, hogy Kroes kinevezésével egy időben került be az igazgatók közé egy Amin Badr-El-Din nevű jordán üzletember.
Badr-El-Din alapította az UAE Offsets Group nevű céget, amely korábban üzleti kapcsolatban állt a Lockheed Martin nevű fegyvergyártó vállalattal. Neelie Kroes még európai bizottsági munkája előtt lobbistaként dolgozott a Lockheednek.
Bár Kroesnek európai biztosként nyilatkoznia kellett üzleti érdekeltségeiről, a Mint Holdingban betöltött tisztségéről nem számolt be. Kroes jelenleg tagja több vállalat igazgatótanácsának, és tanácsadóként dolgozik a Bank of America Merrill Lynchnek és az Ubernek. Legutóbb azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy kritizálta azt az európai bizottság döntést, amely szerint az Apple-nek 13 milliárd eurónyi adót kell megfizetnie Írország számára.
Kroes az ügyvédjén keresztül azt közölte az ICIJ-vel és a szervezet partnereivel, hogy azért nem számolt be a bahamai cégben betöltött tisztségéről, mert a cég soha nem is működött ténylegesen. Az ügyvéd szerint a céget azért hozták létre, hogy pénzt gyűjtsenek arra, hogy bizonyos vagyonelemeket megvásároljanak az Enron nevű amerikai energetikai vállalattól. Ez az üzlet azonban nem jött össze, és maga az Enron is csődbe ment a valaha volt egyik legnagyobb csalási botrány eredményeként.
Az uniós szabályok szerint az európai biztosoknek tíz évre visszamenőleg be kell számolniuk üzleti érdekeltségeikről és cégekben betöltött tisztségeikről. Kroes az ügyvédjén keresztül azt közölte, hogy jóhiszeműen járt el a bevallás idején, mert azt hitte, hogy már nem volt a cég igazgatója az után, hogy a cégre nem is volt szükség. Hozzátette, hogy tudatni fogja a bizottság jelenlegi elnökét a hibáról, és vállalja érte a felelősséget.
Badr-El-Din közölte, hogy Kroes azért maradt a cég igazgatói között egészen 2009-ig, mert a társaság ügyeit intéző ügyvédek nem követték az utasításokat, és nem törölték őt a Mint Holding tisztviselői közül. Badr-El-Din szerint a hibát 2009-ben észlelték, és törölték is Kroest.
A holland politikus mellett vannak még más korábbi politikai vezetők is a kiszivárgott adatokban. Kolumbia korábbi energiaügyi miniszteréről, Carlos Caballero Argáezről például az derült ki, hogy minisztersége alatt tisztviselője volt két bahamai cégnek. Most közölte, hogy az egyik cégnek Miamiban volt egy bankszámlája, amelynek apja volt a tulajdonosa. A másik cég egy ingatlant tulajdonolt szintén Miamiban. Argáez közölte, hogy ügyvédek tanácsára választották Bahamát a cégek alapítására.
Ez az anyag részben az ICIJ által írt cikk alapján készült. Az ICIJ-cikk szerzője Will Fitzgibbon és Emilia Díaz-Struck, az információgyűjtésben pedig részt vett Mar Cabra, Rigoberto Carvajal, Miguel Fiandor Gutiérrez, Juliette Garside, Gaby de Groot, Michael Hudson, Carlos Eduardo Huertas, Frederik Obermaier, Bastian Obermayer, David Pegg, Martijn Roessingh és Vanessa Wormer.
A magyar cégadatok megismeréséhez az Opten és a Céginfo szolgáltatásait használtuk.