Kudarcba fulladt a Miniszterelnökség utolsó olyan jogi próbálkozása, amellyel el akarta érni, hogy ne kelljen kiadnia azoknak a szállodáknak a nevét, ahol Lázár János szállt meg Milánóban és Zürichben 2013-as utazásai során. A Kúria ugyanis szerdán kihirdetett ítéletében fenntartotta az ügyben született, a Miniszterelnökség számára kedvezőtlen korábbi jogerős ítéletet.

A Fővárosi Ítélőtábla márciusban hozta azt a döntést, hogy a Miniszterelnökségnek ki kell adnia a hivatalt vezető Lázár János két utazásának részleteit. Az ítélet szerint a hivatalnak meg kell mondania, hogy Lázár János – még 2013-ban államtitkári rangban – egy svájci és egy olaszországi útján pontosan mely szállodákban szállt meg, és hogy azok egyenként mennyibe kerültek.

A Miniszterelnökség felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az ítélet ellen a Kúriához, a legfelsőbb bírói fórumhoz. A Kúria azonban most elutasította ezt a kérelmet, és kimondta, hogy a hotelek nevét ki kell adni. A bíróság emlékeztetett arra, hogy az információszabadságról szóló törvény egyértelműen meghatározza, hogy közérdekű adatnak minősül minden olyan információ, amely a közfeladat ellátásával kapcsolatos. Kivételt a személyes adatok képeznek, a bíróság szerint azonban kétségtelen, hogy nem tartozik ebbe a körbe az, hogy Lázár János hol szállt meg.

A Kúria döntése ellen fellebbezni nem lehet. A Miniszterelnökségnek az írásba foglalt ítélet kézhezvétele után ki kell adni a hotelek nevét. Ez a folyamat ugyanakkor még akár több hónapig is eltarthat.

A pert tavaly év elején, még az Origo munkatársaként indította Pethő András, a Direkt36 egyik alapítója a Transparency International antikorrupciós szervezet jogi segítségével. Az újságírót a másodfokú tárgyaláson a TI által felkért ügyvéd, Karsai Dániel képviselte.

A per előzménye az volt, hogy az újságíró kérdéseket tett fel a Miniszterelnökségnek Lázár János három olyan utazásáról, amelyeken a szállásköltség jóval magasabb volt, mint a hivatal vezetőinek más kiküldetésein. Egy 2012 november végi angliai utazáson Lázár és kísérőjének 920 ezer forint volt a szállásköltség két éjszakára, 2013 júliusában egy milánói éjszaka 596 ezer forintba került (szintén Lázárnak és kísérőjének), egy 2013 márciusi zürichi éjszaka pedig 189 ezer forintba került a politikusnak és útitársának. A svájci útra eredetileg ennél jóval nagyobb szállásköltséget adott meg a Miniszterelnökség, de később lefelé módosította, arra hivatkozva, hogy véletlenül más kiadásokat is hozzászámoltak a hotelszámlához.

A Fővárosi Törvényszék tavaly május végén részítéletet hozott a svájci és az olaszországi utazásról. Ebben kimondta, hogy a Miniszterelnökségnek részletesebb tájékoztatást kell adnia arról, hogy Lázár János mit csinált a két kiküldetése során, és válaszolnia kell azokra a kérdésekre is, hogy mely szállodákban szállt meg, illetve hogyan alakult a szállásköltség a hotelek és az utazások bontásában. A Miniszterelnökség fellebbezett az ítélet ellen, ezért került sor a másodfokú eljárásra.

A másodfokú ítélet annyiban változtatott az első döntésen, hogy az ítélőtábla szerint a Miniszterelnökségnek azt nem kell kiadnia, hogy kikkel találkozott Lázár János. Az elsőfokú ítélet sem kötelezte nevek kiadására a Miniszterelnökséget, de annyit előírt, hogy legalább a titulusukat meg kell jelölni.

A Miniszterelnökség kezdetben azzal hárította el a válaszadást, hogy az utazások részleteinek kiadása nemzetbiztonsági érdeket sértenének, mert a kiküldetéseken Lázár mint a külföldi hírszerzésért felelős Információs Hivatal vezetője vett részt. Később a per során azonban mégis közöltek részleteket az az utazásokról. Kiderült például, hogy mindegyik úton csak ketten – Lázár és egy kísérője – vettek részt, tehát a magas hotelszámlákat nem népes delegációk produkálták.

A Miniszterelnökség képviselője azt is közölte az elsőfokú per során, hogy Svájcban “egy német állampolgárral tárgyalt a magyar–német, valamint a magyar–orosz kapcsolatokról”, Olaszországban pedig “a Svájcba illegálisan vitt magyar pénzeszközökkel kapcsolatban folytatott tárgyalást, a tárgyalópartner által megjelölt szállodában”.

A mostani ítélet csak a svájci és az olaszországi útra vonatkozik, mert az angliai kiküldetés esetében külön folytatódott az eljárás. A Miniszterelnökség a per során közölte, hogy arról a kiküldetésről létezik egy titkosított irat. Azóta a bíróság elsőfokon kimondta, hogy a Miniszterelnökségnek ebben az esetben is ki kell adnia a hotel nevét, mert arra nem vonatkozott a titkosítás.

Lázár János több alkalommal is kijelentette, hogy nem hajlandó kiadni a szállodák nevét, mert szerinte annak alapján ki lehetne találni, hogy kikkel találkozott. A miniszter még azt is megpendítette, hogy akár a bírósági ítélet ellenére sem hozza nyilvánosságra a kért információkat.

„A bíróság nem tudja leellenőrizni a szavaim valóságtartalmát, hiszen mondhatom azt, hogy nem emlékszem, de  mondhatok olyat is, ami nem igaz arról, hogy kivel voltam a hotelben” – mondta az Index szerint egy sajtótájékoztatón, amikor az ítéletről kérdezték.

Közben egy másik perben a bíróság elsőfokon kimondta, hogy a Miniszterelnökségnek ki kell adnia, hogy Lázár kikkel találkozott svájci és olaszországi útján. A Miniszterelnökség fellebbezett az ítélet ellen.